Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-22 / 17. szám

www.ujszo.coml 2022. január 22. KÖZÉLET 3 Az oktatási reform elkerülhetetlen A tervezet azt az ambíciót tűzte ki, hogy az iskolákban 2026. szeptember elsején vezetik be kötelezően BUGÁRANNA Komárom Az oktatási minisz­térium által ismertetett tar­talmi reform célja, hogy a gyerekek saját képességük­nek megfelelően azt a tudást sajátítsák el, amire valóban szükségük lesz az életben. A 21. századi iskolarend­szer megteremtéséhez azon­ban jól átgondolt, fokozatos reformra van szükség, amely nemcsak a döntéshozók, ha­nem a gyakorló pedagógu­sok támogatásét is élvezi. Veszély fenyegeti a felvidéki magyar kisiskolákat? Milyen hatással lesz a reform a szlo­­véknyelv-oktatésra a magyar iskolákban? Fodor Attilát, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetőjét kérdeztük. Az oktatási tárca múlt héten bemutatta az új Állami Oktatási Program vázlatát, mely 300 szak­értő bevonásával készült. Az Álla­mi Pedagógiai Intézet (SPÚ) veze­tésével hónapokig dolgoztak a tar­talmi reform megalkotásán. Hol tart most a reform előkészítése, il­letve mi a következő lépés? Az Állami Pedagógiai Intézet meg­nyitotta a folyamatot, hogy többen részt vehessenek a reform kidolgo­zásában. A projektnek van egy fő koordinációs csoportja, melyben 25-en vagyunk és a fő feladat az, hogy meghozzuk a legfontosabb döntéseket, kidolgozzuk az alapelve­ket, célokat, stratégiákat. Az egyes bizottságok tantárgyakra lebontva működnek. Január 13-án lezárult a nagyjából fél éve tartó szakasz, mely során átgondoltuk a tartalmi reform alapjait, céljait, illetve azt, hogy min kell változtatni. Múlt héten megje­lent két dokumentum, a héten pedig elindult egy többszintű szakmai vi­ta. Most ott tartunk, hogy szakmai vita folyik a műveltségi területekkel kapcsolatban. Az alapsejtek, melyek­ből építkezik az oktatás, már nem a tantárgyak, hanem a műveltségi te­rületek. A másik fronton az oktatás­ban fontos csoportokkal (szülőkkel, fenntartókkal, munkáltatók szövet­ségeivel) zajlik célzott kommuni­káció. Február közepén lezárul ez a szakasz. A terv az, hogy a nyilvános vita után összegződnek a tapasztala­tok, beépülnek a legfontosabb dolgok az anyagokba, és a bizottságok ismét munkához látnak, hogy az év végére elkészüljön az alapfokú oktatás Álla­mi Oktatási Programja. Az alapfokú oktatás megújításá­ra az elmúlt években több sikerte­len próbálkozás is volt. A jelenlegi kormánynak két éve maradt a kö­vetkező választásig. Mi a garancia, hogy ezúttal nem a fiók mélyén fog kikötni a szakértők által kidolgo­zott tervezet? A politikai garancia az lehet, hogy ez a szándék benne van a kormány­­programban. A koalíció két évvel ez­előtt letette a voksát a reform mel­lett. Jelenleg, ha belső vitákkal is, de működőképes, és úgy tűnik, a parla­mentben el tudják fogadni a javasla­tokat. A másik megközelítés, mely minden reformnál fontos, hogy a je­lentős csoportoknál, illetve a peda­gógustársadalomnál sikerül-e elérni egy olyan ingerküszöböt, hogy már nem lehet tőlük elvenni a változást. Ez csak akkor megy, ha minél több ember aktívan bekapcsolódik a folya­matba. Ez inkább egyfajta lélektani garancia - ha valamit sokan akarnak, akkor nehezebb elvenni. Ezért fon­tos, hogy a dokumentum sorsát minél többen kövessék. Nagyon jó lenne, ha az iskolák és a tantestületek is foglal­koznának az anyaggal. Branislav Gröhling (SaS) okta­tási miniszter azzal indokolta a re­formot, hogy az iskolának az élet­re kell felkészítenie a gyerekeket, jelenleg azonban a tananyag nem felel meg a 21. század kihívásainak. A rendkívül gyorsan fejlődő világ­ban, a digitalizáció korában milyen alapvető változásra van szükség a modern iskolarendszer megterem­téséhez? Az előbb a politikai, illetve a lelkü­­leti garanciát említettem, de van még egy nagyon kedvező támogatás: azt, hogy az oktatást meg kell reformál­ni, senki nem kérdőjelezi meg. Arról nincs vita, hogy ez így nem mehet tovább. Általában arról van szó, hogy minden változás fáj. A politika nem szeret kockáztatni, a szakma jelen­tős része pedig szereti a kényelmet, a biztonságot, amit a megszokott rendszer nyújt. Min kell változtatni? Teljesen átalakult a világ. Az iskola, amit próbálunk valahogy megtarta­ni, több száz éves konstrukció, s egy egész más világban, teljesen más cél­lal keletkezett. A hagyományos iskola tudományterületekre szedi szét azo­kat a tudásokat, melyeket a gyerek­nek el kell sajátítani. Gyakori példa, hogy van fizika, kémia, biológia, de ha a gyerek fát vagy állatot lát, ak­kor mindez együtt van. A tantervek készítése hosszú ideig a tudományos műhelyekből származott, a tudósok megpróbálták a saját területükről a lehető legtöbb tudást benyomni a tan­tervekbe. Az életben viszont teljesen más kompetenciákat igényelnek a ta­nulók. Fel kell adni az elvet, hogy a gyerek fejébe belegyömöszöljük a tu­dományterületeket. Ezt az ideát kell elengedni. Egyrészt rengeteg új infor­máció van, amit nem lehet a gyerek fejébe beleönteni. A másik fontos fel­ismerés, hogy le kell mondani arról, hogy mindenkinek mindent egyfor­mán jól kell tudni. Szükséges, hogy az egyén a képességei, illetve az ér­deklődése alapján azokat a tudásokat szerezze meg, ami a saját boldogulá­sához kell. Ezt egy központi kerettanterv­­ben hogyan lehet megoldani? Az egyik út, hogy a szűk tantár­gyakat felváltják a műveltségi terü­letek. A jogszabály 2008 óta lehető­vé teszi, hogy az iskolában nem kell külön fizikát, kémiát, biológiát elkü­lönítve tanítani, hanem lehet termé­szetismeretet oktatni. Két akadályt látok e téren: nincsenek megfelelően felkészített pedagógusok, a tanárkép­zés még hagyományosan a tantárgy­párosításra épül. Praktikus gát, hogy az iskolai élet úgy van megszervezve, hogy tantárgyakban és 45 percekben gondolkodunk. Ha három tárgyat ösz­­szevonnánk, az iskola vezetése kihí­vás előtt állna - mi lesz az órarend­del, hány órája lesz a tanárnak? Az iskola nagyon erősen rá van szervez­ve a tantárgypárosításra, a kötelező óraszámra. Technikai, szervezési dol­gok, amelyeket akkor lehetne megol­dani, ha a merev szabályok fellazul­nának az iskolarendszerben. A gyere­keknél jelenleg az egyik legnagyobb probléma, hogy teljesen demotivál­­tak, és nem lehet velük együttmű­ködni. Az élményszerü, játékos, kí­sérletező, felfedező tanulást csak úgy lehet végrehajtani, ha csökkentjük a tananyagot. Ilyen mennyiségű tan­anyagnál, amikor rohanni kell a terv után, a tanárok gyakran nem tudják követni, hogy a gyerek még bírja-e tempót, vagy már rég lemaradt. A tantervekbe, tananyagokba és a pe­dagógus szakmai készletébe is bizto­sítani kell a differenciálást. Mindig is voltak kiemelkedő és gyengébb tanu­lók, ha szeretnénk inkluzív oktatást működtetni, elengedhetetlen a belső differenciális. A nyilvánosságra hozott anyag­ban kitérnek a szlovák nyelv ok­tatására a kétnyelvű környezetben - fontosnak tartják, hogy az új ke­­rettanterv meghatározásánál na­gyobb figyelmet kapjon az anya­nyelv és az államnyelv viszonya, illetve kiemelik, hogy a nyelvtanu­lás fő célja az, hogy a tanulók kü­lönböző helyzetekben alkalmazni tudják a kommunikációs készsége­ket. Mit jelent ez a gyakorlatban a szlováknyelv-oktatás szempontjá­ból a magyar iskolákban? Búcsút inthetünk a magolásnak, a szlovák versek elemzésének? A nyelvek úgy vannak benne az anyagban, mint az összes többi tan­tárgy. Nem vagyok nyelvész, de a kritikusok azt mondták, hogy eddig a nyelvet tanítottuk - a szabályokat, helyesírást. Ezzel szemben a fő cél az, hogy a nyelvet mint egy kifeje­zőeszközt tudják használni a diákok. Ha az ember valamilyen tudásra akar szert tenni, kell, hogy legyenek elmé­leti alapjai. Az egész lényege, hogy az ismeretközvetítő tudástól a kom­petencia alapú oktatás felé akarunk elmozdulni. A kompetenciának há­rom területe van: ismeretek, készsé­gek, hozzáállás. Az ismereteket igen­is meg kell tanulni. Verseket is fo­gunk tanulni, hiszen a memóriánkat és a szókincsünket is fejlesztjük. Azt a mennyiséget, amit be kell vágni, mindenképp radikálisan csökkente­ni kell, hogy felszabaduljon az idő a kreatívabb munkákra. Kell viszont egy stabil törzsanyag, amit tudni kell, nem lehet kompetenciát fejlesz­teni ismeretek nélkül. Jelenleg az a probléma, hogy rengeteg olyan dol­got magoltatunk be a gyerekkel, ami felesleges számára, mert nem arra a pályára készül, és nincs meg hozzá a képessége. Az alapdokumentum lehetővé tenné az iskolák számára, hogy a tananyagot többéves ciklusra le­bontva ütemezzék, és a saját diák­jaiknak megfelelő tempóban halad­janak. A felső és alsó tagozat he­lyett három ciklusra osztanák szét az előírt követelményeket. Miért előnyösebb ez a felosztás? Van egy rejtett nagy vita. Ez a há­rom ciklus ugyanis nem törli telje­sen az alsó és felső tagozat fogalmát. Ez a koncepció meghosszabbítja az alsó tagozatot, a szakemberek jónak tartják, hogy ha ehhez hozzávesszük az egyéves kötelező óvodalátogatást, akkor az elemi szakasz 4 évről 6 évre nyúlik. Régi igénye a szakértőknek, hogy az alapozó szakasz, ahol a gye­rekek a későbbi tanuláshoz szüksé­ges alapkompetenciákat szerzik meg, hosszabb legyen. A gyerekeknek több idejük lenne jól rögzíteni az alapkész­ségeket. A jelenlegi tantervekben az egyes tanévek végéig vannak megad­va a követelmények, ami azt jelenti, hogy kicsi a mozgástér. A ciklus jó pedagógiai megoldásnak látszik, mi­vel a gyerekek érettsége, fejlettsége, tanulási készségei között főként az induló korban nagyok az eltérések. Mit jelent ez a kisiskolákra néz­ve? A tárcavezető a sajtótájékoz­tatón kitért az erre irányuló kér­dés megválaszolása elől. Negatívan érintheti a változás a felvidéki ma­gyar oktatást? A tárcavezető időt kért, amikor fel­tették neki ezt a kérdést. A második ciklus a 4. és 5. évfolyamot érinti, ahol már a megszerzett kompeten­ciákat kezdik el alkalmazni a gyere­kek. A teljes szervezettségű iskolák esetében ezt úgy képzelik el a szak­emberek, hogy még meglenne az osz­tályfőnök, de bizonyos tantárgyakat már a felső tagozatosok tanítanának. A klasszikus 1-4-es kisiskolák vi­szont ezt már nem tudják teljesíteni. Az egyik lehetőség, hogy meghosz­­szabbodnak 5 évre, a másik felvetés pedig az volt, hogy át kellene állniuk csak az első ciklusra. Ennek a felvi­déki magyar oktatásra egyértelműen komoly hatása lenne. Jelenleg a 240 alapiskolánknak közel fele kisiskola. Ezek az intézmények eleve alacsony létszámmal, összevont osztályokkal dolgoznak. Ha egy évfolyamot levá­gunk, még kevesebb gyerek lesz. Ha csak az első ciklust teljesítik, további gyerekeket vesztenek el. Az iskolá­soknak még egy évvel hamarabb kell a gyűjtőiskolába járni, s ez valószínű­leg hatással lesz arra is, hogy a szü­lők jobban átgondolják, hol kezdjen a gyerek. Ezt a hatást részben az is­kolai klaszterekkel lehetne kivéde­ni. Októberben elfogadták a közok­tatási törvény módosítását, melyben szerepel az is, hogy iskolai klaszte­­reket lehet létrehozni. Szerencsére a törvény azon kívül, hogy definiálja ezt a fogalmat, nem tesz semmilyen megkötést a társulással kapcsolat­ban. Ez azt jelenti, hogy a kisiskolák a nagy iskolákkal közös klaszterbe szerveződhetnek. El tudom képzel­ni, hogy idővel a kisiskolák a teljes szervezettségű intézmények tagoza­tai lennének, de ezek nagyon érzé­keny kérdések. Az oktatási reform sikere végső soron a gyakorló pedagógusokon múlik. A tárca tájékoztatása alap­ján több mint 40 regionális köz­pontban mentorok fogják segíteni a tanárokat az új oktatási program elsajátításában. Egyes járásokban azonban már így is gondot okoz a tanárhiány... A tanárhiány elsősorban bizonyos régiót és szakot érint. A probléma egyik oka a bérezés - nem azért van hiány, mert kevés tanárt képezünk. Vegyük csak a komáromi Selye Já­nos Egyetemet. Főként az anyagi megbecsülés miatt nem lépnek be so­kan a pályára. A mentoroknál az az elképzelés, hogy kiválasztanak 400 gyakorló pedagógust. Ami a reform sikerét illeti, igaz, hogy a pedagógus találkozik a gyerekkel, de a rendszer­­váltás óta az összes eddigi próbál­kozás: a Konstantin, a Milénium, a Tanuló Szlovákia - hogy csak né­hányat említsek - azért bukott meg, mert a minisztérium, illetve az álla­mi szervek nem tudták lemenedzsel­ni. A Mikolaj-reform (Ján Mikolaj (SNS) egykori iskolaügyi miniszter­­szerk. megj.) azért nem volt sikeres, mert a nyári szünet alatt kellett volna megcsinálni a pedagógiai progra­mot. Most kicsit optimistábbak le­hetünk, a tervezet azt az ambíciót tűzte ki, hogy az iskolákban 2026. szeptember elsején vezetik be köte­lezően. Ez még 4 és fél év, tehát van idő. Emellett van 25 iskola, köztük egy magyar is, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola, ahol már tesztelik a három ciklust. Az illeté­kesek időben tudatosították, hogy a pedagógusok felkészítése, támoga­tása nélkül nem fog menni. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet vezetője (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents