Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-20 / 15. szám

www.ujszo.coml 2022. január 20. KULTÚRA I 9 Zenés történetek három nyelven Nyitott, toleráns, kíváncsi közönségnek készült a királyhelmeci dalszerző-előadó pár hete megjelent albuma tott a felvételeket hallgatva (például a Len takto napoly alatt), hogy szíve­sen fogadnék pár számot ének nélkül. A cimbalom ugyanis annyira izgal­mas hangszer, és olyan ritkán hall­hatjuk szólóban, főleg dzsesszes fel­fogásban, hogy igazi masszírozás a fülnek. Itt-ott zongorafutamokat imi­tál, másutt dobként pereg a cimbalom, de meg tudja idézni a gitárt is, szóval érezni, hogy Marcel Comendant sza­bad kezet kapott a dalszerzőtől. De térjünk rá a szövegekre, annál is inkább, mivel ez egy háromnyelvű album. Szlovákul, angolul és magya­rul hangzanak el a dalok - ekkora me­részséget talán még nem is hallottunk senkitől tájainkon. Két ismert magyar népdal szövegét ráadásul átírta Szú­nyog Zsuzsa (Kis kece lányom, A csi­­tári hegyek alatt), méghozzá oly mó­don, hogy csak az első sorok marad­tak meg. És mivel a dallamok is csak nyomokban tartalmazzák az eredetit, úgy is mondhatnánk, hogy a szerző csak kölcsönvette, ugródeszkaként használta azt az egy-egy sort. Van egy vegyes, szlovák-magyar dal is, a Zobrali mi..., szóval rendkí­vül nyitott, toleráns, kíváncsi közön­ségnek készült ez a lemez. A három angol nyelvű szerzeményről elmond­ható, hogy inkább sanzonosak - szo­morkásak, bennsőségesek, még akkor is, ha gyorsabb a tempójuk, mint pél­dául a Rain is Falling. A három nyelv egyáltalán nem za­varó, és az sem, hogy a tizenöt dal­ból hat szlovák nyelvű, és csak három magyar. Mert szépen összeállnak egy kerek egésszé, és ugyanaz a szöveg­írói attitűd észlelhető bennük - a tör­ténetmondás. Szúnyog Zsuzsa sztori­kat mesél, valahogy úgy, ahogy verse­iben vagy prózai műveiben. Általában természeti képekből bontakoznak ki ezek a történetek, mint a népdalok­ban, de szerencsére nem akarnak népies műdalok lenni. Szerelemről, veszteségről, pillanatnyi boldogság­ról, valóságról és látszatról, álomról és Bono váratlan őszinteségi rohamot produkált egy interjú alatt Bonónak sosem tetszett, és ma sem tetszik a U2 neve, legtöbb daluk zavarba hoz­za, és elégedetlen saját hang­jával. A világhírű ír zenekar frontembere ezt egy interjú­ban árulta el, ahol más furcsa­ságokat is mondott. Például azt, hogy ha meghallja a rádióban a U2 valamelyik számát, gyorsan más állomásra teker, mert nem szereti a saját énekhangját. A 61 éves sztár azt is közölte, hogy csak „mostanában” tanult meg „rende­sen” énekelni, és korábban egyálta­lán nem foglalkozott olyan elméleti dolgokkal, mint például a hangnem, vagy az oktávok. A The Times podcastja számára készült beszélgetés során Bono feli­dézte, mit üzent neki egyszer Robert Palmer a U2 basszusgitárosán, Adam Claytonon keresztül: „Kérlek, mondd már meg az énekeseteknek, hogy in­­tonáljon egy kicsit lejjebb. Ő is jobban járna, és mi is, akiknek hallgatnunk kell őt”. A zenekar kislemezei közül Bono (polgári nevén Paul Hewson) egyedül a 2004-es Vertigóra büszke, a többit hallgatva inkább szégyenérzete van. Az albumok közül pedig a Boy című első, 1980-ban megjelent U2-lemez­­zel elégedett leginkább, mert „az te­le volt érdekes, izgalmas anyaggal, a zenét és a szövegeket illetően is. De nem dolgoztam ki részletesen ezeket a témákat, úgyhogy ha mostanában meghallok egy-egy dalt róla, azt mon­dom: Úristen!” A The Times podcastjának hall­gatói azt is megtudhatták, hogy a U2 nevet első menedzserük, Paul McGuinnes javasolta a zenekarnak, mert úgy gondolta, jól mutat majd a pólókon, könnyen megjegyezhető és szellemes. Bono és a többiek viszont inkább futurisztikusnak érezték, és hadihajók, űrhajók jutottak az eszük­be róla. A frontember eleinte csak ide­iglenes megoldásnak tekintette ezt a zenekarnevet, ám a csapat rövid időn belül sikeres lett, és már nem változ­tathatták meg. A U2 jelenleg egy új albumon dol­gozik, ezt gitárosuk, The Edge jelen­tette be novemberben. (juk) A U2 frontembere furcsa dolgokat árult el (Fotó: TASR/AP) JUHÁSZ KATALIN Szúnyog Zsuzsáról eddig is tudtuk, hogy rendkívül sokol­dalú - a zene mellett az iroda­lom is ismerős terep számá­ra, mindkettőben magas nívót képvisel. Tavaly két albumot is kiadott, tavasszal a gyere­keknek kedveskedett, a kará­csony előtt megjelent máso­dikkal pedig a felnőtteknek. Ez a különleges szerző-előadó min­dig ügyesen verbuvál maga mellé ze­nészeket, de sosem túlozza el a körí­tést. Az említett gyereklemezen (Volt egy kertem) Fambauer Péter gitározik és az a Szokolay Dongó Balázs játszik fúvós hangszereken, aki Palya Beát is rendszeresen kíséri. Legtöbbször a dzsessz és népzene határmezsgyéjén mozog, ugyanúgy, mint az új albumra kiválasztott cimbalomvirtuóz. Marcel Comendant az egyik legizgalmasabb zenész széles e hazában. Moldáviában született, aztán nálunk talált új ott­honra. Úrdemes tudni róla, hogy tagja a már-már világhírű PaCoRa triónak, amelynek neve a három zenész veze­téknevéből alkotott mozaikszó (Stano Palúch hegedű, Róbert Ragan bőgő). Ők már tíz-tizenöt évvel ezelőtt sikert sikerre halmoztak, amikor dzsesz­­szesítették a szlovák népzenét. Tet­ték ezt akkora szakértelemmel, hogy 2015-ben ők képviselték Szlovákiát a Budapesten megrendezett világ­zenei expón, a WOMEX-en. Szóval Marcel Comendant kiváló választás volt ezzel a minimalista projekthez. Főleg azért, mert Szúnyog Zsuzsa Priadky lásky című lemezére is szé­pen rácsempészte az etnodzsesszt. Játéka tele van improvizációval, de mindig népies beütésű dallamokból indul ki. Néha még az is eszembe ju-Magyarok és szlovákok is járnak a koncertjeire (Képarchívum) ébrenlétről, hazugságról és igazságról szólnak. A dallamok ennek megfe­lelően hol játékosak, hol szomorká­sak, és valószínűleg akkor is lekötik a figyelmet, ha a hallgató épp nem érti az adott szöveget. Információim szerint Szúnyog Zsuzsa koncertjeire szlovákok és magyarok egyaránt szí­vesen járnak, illetve jártak, amikor még lehetett. A királyhelmeci származású dal­szerző-előadó nem rendelkezik ugyan kiugróan széles hangtartománnyal, a hangszíne viszont kifejezetten érde­kes, előadásmódján pedig érződik a zene iránti feltétel nélküli odaadás. Továbbá nagyon hamar rájött, hogy egyhangszeres kísérettel sokkal in­­timebb hangulatot érhet el - a stúdió­ban és koncerteken egyaránt -, mint amire egy népesebb zenekari felállás lehetőséget ad. Most csinált nekünk egy finoman kitárulkozó, sokszínű al­bumot. A Priadky lásky (érdemes lett volna mindhárom nyelven feltüntet­ni a címet a borítón) nagyon passzol ehhez a mostani időszakhoz, amikor egyik szemünk sír, a másik nevetni próbál, és egyre kevésbé értjük ezt a négy sarkából kifordult világot. RÖVIDEN Áprilisra halasztották a Grammy-gálát Los Angelas. A koronavírus-jár­­vány újabb hulláma miatt január 31-ről április 3-ra halasztották az idei Grammy-díj-kiosztó gálát. További fontos változás, hogy a megszokott Los Angeles-i hely­szín helyett Las Vegasba kerül át az ünnepség, amelyet közönség előtt szeretnének megrendezni. Az Amerikai Lemezakadémia már január 6-án közölte, hogy elhalasztják a Grammy-gálát, az új időpontra azonban tegna­pig várni kellett. Tavaly szintén változott a dátum, január helyett márciusban osztották ki a ze­neipar legnagyobb presztízsű el­ismerésének számító díjakat, élő fellépések nélkül, előre felvett bejátszásokkal tarkítva, emiatt a nézettség is alacsonyabb volt. A szervezők remélik, hogy áp­rilisban már látványosabb gálát kínálhatnak a nézőknek, a távol­ságtartási szabályok betartása mellett. Az est házigazdája ismét Trevor Noah lesz, az eseményt a tervek szerint élőben közvetíti a CBS televízió. A legtöbb, 11 jelölést Jon Batis­te amerikai dzsessz-, blues- és rockzenész kapta, akire azért kevesen mertek volna fogadni. Őt követi Justin Bieber, Doja Cat és H.E.R nyolc-nyolc jelöléssel, Billie Eilish és Olivia Rodrigo pedig hét-hét kategóriában kap­hat arany grammofont. (juk) Több mint 250 film a Berlinalén Berlin. Több mint 250 filmet mu­tatnak be februárban a 72. Ber­lini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale), amelyet idén ismét a hagyományos formában rendez­nek meg. Az Arany Medvéért 18 film versenyez. Többségük a je­lenben játszódik, de a pandémia csak két alkotásban kerül elő. A közös téma inkább a család, az emberi kötődések. A történe­tek többnyire külvárosi negye­dekben vagy vidéken játszódnak. Erre a jelenségre csak a válogatás után figyeltek fel a szervezők, és egyelőre nem tudják, van-e jelen­tősége a filmművészet helyzetét illetően. A február 20-ig tartó fesztiválon valamennyi szekciót együttvéve 69 országból 256 al­kotást mutatnak be. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents