Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-20 / 15. szám
101 HASZNOSTANÁCS 2022. január 20. | www.ujszo.com Bántalmazzák a gyerekemet - mit tegyek? A zaklatás áldozatai tehetetlennek, magányosnak érzik magukat, önmagukat hibáztatják (Fotók: Shutterstock) ÖSSZEFOGLALÓ Az iskolai zaklatás világjelenség, amellyel szemben egyetlen diák vagy iskola sem immunis. Senki sem lehet biztos benne, hogy a gyermekét valaki nem kínozza, vagy ő nem zaklat-e másokat, illetve hogy a csicskáztatással soha semmilyen formában nem találkozik, hiszen az mindenhol jelen van, legfőképp az iskolában. A kérdés csak az: mihez kezdjünk vele? A gyerekagresszivitás súlyos társadalmi probléma, amely felett nem szabad szemet hunyni, bagatellizálni. A bántalmazás szó eleve negatív érzelmeket keltő kifejezés, hiszen a jelentése rengeteg szenvedést rejteget, melyek az embert egész életében végigkísérhetik, megbélyegezhetik. Poénkodás és zaklatás Különbséget kell tenni a mindennapos veszekedések, poénkodás, gúnyolódás és a súlyos konfliktusok között. Minden eset egyedi, és annak megítélésében, hogy súlyos vagy nem súlyos konfliktus alakult-e ki, a legfontosabb szempont, hogy a konkrét eset résztvevője azt hogyan éli meg. Pszichológusok szerint zaklatásról akkor beszélünk, ha a diákot ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több diák. A zaklató és az áldozat közti erőviszony egyenlőtlen, a zaklató fölényben van. A zaklatás három alapvető típusa a verbális agresszió, a fizikai agresszió és a szociális bántalmazás (kiközösítés). Ezenkívül napjainkban egyre gyakoribb az úgynevezett cyberbullying (kiberzaklatás), vagyis a modern eszközökön keresztül (mobiltelefon, internet) végrehajtott zaklatás. Erőszakos viselkedés „Az agresszív viselkedés vagy zaklatás világosan mutatja, hogy valami hiányzik, amire szükségünk van. Csak a kiegyensúlyozott ember, aki maximálisan önmaga lehet, nem erőszakoskodik. Önmagában az agreszszivitás nem feltétlenül rossz. A hoszszabb ideje be nem teljesült vágyak és szükségletek - a befogadás, a biztonság, a támogatás, a barátság, a kapcsolatok, a dolgok értelmének - a hiánya teszik pusztító tűzhányóvá. Alapvetően a dolog nagyon egyszerű: elég, ha a szülők feltétlenül szeretik a gyerekeiket, megértést tanúsítanak irántuk, és mindig képesek önmaguk lenni. De ehhez az kell, hogy több időt töltsenek együtt, beszélgessenek, oldják a konfliktusokat, meséljenek egymásnak az érzéseikről és arról, mit hogyan élnek meg” - magyarázta Viktor Krizo pszichológus. Az agresszivitás kialakulása A bántalmazás általában olyan csoportokban alakul ki, ahol nagy a versengés (jó jegyekért, teljesítményért, csoporton belüli pozícióért), ahol alacsonyak a gyermekek szociális-empátiás készségei, nincs tolerancia és együttműködés. Az agresszió formája és mértéke nemcsak azokon a gyermekeken múlik, akik bántalmazok, hanem magán a csoporton is, amely hagyja az agresszió elfajulását és az agresszorok uralmát - ahol nincs egy, az agressziót elutasító norma. Viktor Krizo szerint az agresszor kifejezés nem szerencsés, mert lényegében mindenki lehet agresszor: azok is, akik a sikanírozást nyomásgyakorlással, moralizálással és büntetéssel oldják. „Szakértők szerint minden, amit nem a szeretet, hanem valami más motivál, erőszaknak minősíthető” - tette hozzá Krizo. Mit tehet a szülő? Azokban a családokban szoktak problémák kialakulni, ahol túl sok vagy túl kevés szabály van, és ha a következetlenség miatt értelmüket veszítik. A szülők legyenek egységesek a nevelésben, és ne hagyják magukat érzelmileg zsarolni! Ideális esetben a szülő a gyermeke barátja, de közben tekintélye is van. Rendszeresen beszéljük meg, mi zajlik a családban! Tervezzünk be közös programokat, kirándulásokat, színházi előadást, mozit! Nyilvánítsuk ki a szeretetünket csemetéink iránt: naponta öleljük át őket, és a családban biztosítsunk harmóniát! Mit tehet az áldozat? Az áldozatok rendszerint titkolják, hogy bántják őket. Tehetetlennek, magányosnak érzik magukat, önmagukat hibáztatják, elszigetelődnek társaiktól. Az első lépés megtétele a legnehezebb: az, hogy elmondják valakinek a problémájukat. Ezt névtelenül is megtehetik: írhatnak a gyerekombudsmannak, vagy a Linka detskej istoty nonprofit szervezet működteti a 116 111-es ingyenes, névtelen, nonstop segélyhívó vonalat. Az iskolában felkereshetik az iskolai pszichológust. Ideális esetben a szüleiktől kémek segítséget, akik a problémát megbeszélhetik a tanárokkal, az igazgatóval, és ha az iskola nem oldja meg a helyzetet, az Iskolai Tanfelügyelőségnél lehet jelenteni a dolgot, súlyos esetekben a rendőrséghez lehet fordulni. (sza) Kiből válhat zaklató? Az erőszak olyan, mint egy vírus A zaklató viselkedés egyik fő előidézője az ellenőrizetlen düh, amit a molesztáló személy valamely társán tud levezetni. Akik nehezen képesek indulataikat önuralommal fékezni, előszeretettel fölemlítik meg a környezetükben élő gyerekeket. Szakemberek figyelmeztetnek: ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem-fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat. Ha nem történik beavatkozás a felnőttek részéről, az otthoni vagy az iskolai bántalmazás elképzelhetetlen méreteket is ölthet. Ha a külső kontroll nem működik, a gyerekek szinte feljogosítva érzik magukat az agresszív viselkedésre. Az agresszivitás forrása A gyerekek otthoni bántalmazása, a családon belüli erőszak, az érzelmi terror fokozhatja a molesztálásra való hajlandóságot. A durva filmek, videojátékok negatív hatása is veszélyes, ha a kegyetlenkedő fél viselkedése a játékszabályok szerint még jutalmazandó is. Áldozatok Azok az iskolások, akik nehezebben kötnek barátságokat, kevésbé népszerűek, gyakrabban válnak iskolai zaklatás áldozatául, és ez tovább rontja az osztályban levő pozíciójukat, és még nehezebben tudnak beilleszkedni a közösségbe. Mindez oda vezethet, hogy elveszítik érdeklődésüket a tanulás iránt, romolhat az iskolai teljesítményük, iskolakerülővé válhatnak. Számos pszichoszomatikus problémával küszködhetnek: jelentkezhet has-, fej- és hátfájás, alvászavar, étvágytalanság, éjjel bepisilhet, az önértékelése romlik. A zaklatás stressz, kialakulhat szorongás, az áldozat lehet ingerültebb, szomorúbb, dühösebb, lelkileg kiegyensúlyozatlan, szélsőséges esetben jelentkezhetnek öngyilkossági hajlamok is. (sza, kamaszpanasz.hu) Az annamajori 11 éves lány esete kapcsán a szakemberek figyelmeztetnek: a zaklatás súlyos társadalmi jelenség, mely a legtöbb iskolában jelen van. A problémáról Viktor KH2o tanárt, speciális pedagógust és pszichológust kérdeztük. A tanároknak, szülőknek, gyerekeknek hogyan kellene reagálniuk a zaklatásra? A bántalmazást soha sem szabad erőszakkal orvosolni. Sajnos, a gyakorlatban sokan büntetéseket, szemrehányásokat alkalmaznak, nyomást gyakorolnak, bűntudatot ébresztenek. Ennél célravezetőbb, ha megpróbáljuk megérteni azt, aki valami rosszat csinált - már csak azért is, mert mindenki követ el hibákat, és mi is arra vágyunk, hogy a környezetünk megértsen. 12 évig tanítottam matematikát, és osztályfőnökként több száz konfliktust oldottam a diákjaimmal. Ha valami történt, mindig igyekeztem kifejezni az érzéseimet, mélységes megértést tanúsítottam, és próbáltam elfogadni a gyerekeket a hibáikkal együtt. Említene példát? Misi és Jancsi összeverekedtek a nagyszünetben, véres volt a trikójuk, felrepedt az ajkuk. Első lépés: csillapítottam a kedélyeket, megnyugtattam őket, vizet ittak, aztán elvonultunk egy nyugodt helyre. Azt mondtam nekik: „Szemmel láthatóan volt egy kis konfliktusotok, egyikőtök számára sem lehetett könnyű, látom, dühösek vagytok, és nagyon szívesen hallanám, ti hogyan éltétek meg ezt a helyzetet”. Persze, ők elkezdték egymást szidni, például az egyik azt mondta: „Az a debil a fejemhez vágta a labdát”, amit én azonnal emberi nyelvre fordítottam, így: „Még biztosan most is fáj a fejed, és bosszant, hogy eltalált”. Szemrehányó kérdések helyett fokozatosan a helyzet megértésére való törekvéssel segítettem felidézni azt a rossz élményt, és pár perc után már nem támadtak egymásra, biztonságban érezték magukat, mert látták, senki nem ítéli el és bünteti meg őket. És ez elég is. Sok hasonló tapasztalatom van, és örülnék, ha ezt a fajta konfliktuskezelést tanítanák a tanároknak, mert működik. A zaklatás főleg titokban zajlik. Vannak árulkodó jelek? Ha az iskolában, bármilyen kollektívában vagy otthon keveset beszélnek arról, mit hogyan élnek meg a gyerekek, ha a dolgokat a szőnyeg alá söprik, a gaz egyre csak nő, és a végén kitör a vihar, amit már sikanírozásnak hívunk. De ezt mindig egy csomó szociális-pszichológiai jelenség, sok elutasítás, kritika és a szükségletek beteljesülésének a hiánya előzi meg. Egészséges, nyitott környezetben nincs zaklatás, illetve ha előfordul, azonnal kiszűrik, mert az emberek ott nyíltan beszélnek egymással, és a problémákat gyorsan megoldják. Egy beteges, erőszakos, kirekesztő, kritikával és előítéletekkel terhelt környezetben csak nehezen lehet észrevenni, hogy valakit zaklatnak. A zaklatás melegágya az olyan hely, ahol az emberek egyfolytában veszekednek, szidják egymást, fitogtatják az erejüket - még a tanár is éreztetheti, mekkora hatalma van, hiszen ő dönt a dicséretekről és a megrovásokról, bejegyzésekről, osztályzatokról. Az empátiával rendelkező, a mások érzéseire és az arra figyelő tanár, hogy az egyes helyzeteket ki hogyan éli meg, azonnal észreveszi, ha valami nincs rendben. A zaklatás előjelei a gyakori konfliktusok, a feszültség, az osztályban kialakult egyenlőtlen erőviszonyok, a magaviselet romlása, a titkolódzás, az együttműködés hiánya. Később jelentkeznek a komolyabb tünetek: iskolakerülés, az előmenetel romlása, verekedések, erőszakoskodás és az igazságtalanság érzése. Kiből lehet áldozat? Az áldozat szó szerencsétlen kifejezés. Egy konfliktusban mindenki vesztes. Csak együttműködéssel lehet győzni. Alapvetően a konfliktus összes résztvevője áldozat - egyesek mindjárt első ránézésre, mások inkább magányosan a lelkűk mélyén. Amikor a 15 éves Ethan nemrég lövöldözött az USA-ban, több jelzést is leadott: „Az élet értelmetlen, a világ halott. Képtelen vagyok szabadulni e gondolatoktól, segítsetek!” E mély magányában és lelki fájdalmában végül szörnyű tettet követett el. Milyenek a zaklatás következményei? Katasztrofálisak. Minél kevesebb a megértés és több a nyomásgyakorlás, annál inkább fokozódik az erőszak: vírusként terjed, és egyre több áldozatot követel. (sza) KÖVETKEZŐ TÉMA: GÉPJÁRMŰ- ÉS INGATLANADÓ - HOL ÉS MEDDIG KELL KIFIZETNI, AZ ADÓ ÖSSZEGE, KISZABHATÓ BÜNTETÉSEK
