Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-20 / 15. szám
www.ujszo.coml 2022. január 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Minek nekünk a színház, ha ott a politika A politika színházzá vált, számos ripaccsal - tökéletlen szerepcsere PETER SCHERHAUFER A kocsmát hamarabb kinyitották, mint a színházat. Utóbbiban 50 fore limitálva a nézőszámot. Ez is sok mindent elárul egy népről. Miért fontosabb a sífelvonó, mint a kultúra, mi van e mögött? A politikusok érdektelensége, alkalmatlansága? Bosszú? Egyes kommentelők szerint a művészeknek árut kellene kirakniuk az élelmiszerboltban. A kulturális élet résztvevőire a pénzügyminiszter is feni a fogát, a magasabb adók és járulékok a szabadúszókra is vonatkoznának. Eközben a kultúrának egyetlen cent sem jut az uniós helyreállítási milliárdokból - ha nem számítjuk ide a műemlékek felújítását. Asztalcsapkodás és aláírásgyűjtés kellett, hogy a kormányzat több nézőt engedjen be a színházakba, kulturális rendezvényekre. Telt ház helyett fél ház - beoltottaknak és fertőzésen átesőknek. Talán az ismeretlentől való hagyományos félelemről van szó? Mert sok politikus számára ismeretlen a kultúra. Eközben meg a politizáló színház nem is létezik nálunk - összehasonlítva a világ többi részével. Például egy svájci rendező 14 órás előadást csinált a kongói polgárháborúról és erőszakról, felhasználva a bűnösök és az áldozatok találkozásáról készült felvételeket is. A találkozókat ő maga szervezte meg, filmet készített és könyvet is írt belőlük. Aztán ott van a fehérorosz színházi rendező, Andrej Kurejcsik. Sértődöttek címmel darabot írt a fehérorosz forradalomról, szerepel benne egy bizonyos Alekszandar Lukasenka, meg a fia. És az ellenzéki Szvjatlana Cihanouszkaja. Az Öreg, a Fiatal, az Új. Természetesen „kormányellenes” tevékenysége miatt emigrálnia kellett - mellesleg Szlovákiában kapott menedékjogot. Veszélyes lehet a művészet? Persze, mind a politikusokra, mind a művészekre. Na meg aztán a politika színházzá vált, számos ripaccsal. A művészek meg időnként kilépnek a komfortzónájukból és „politikai” néptribunussá válnak. Tökéletlen szerepcsere. Nem csoda, hogy a politikusok a politikában és a kultúrában is meg akaiják őrizni a dominanciájukat. Nehogy már a kultúrába ne legyen beleszólásuk... De van néhány alapvető különbség. Például a színészek, művészek kitanulták a szakmájukat. Míg a színház a lélek legrejtettebb bugyrait nyitogatja, a lét értelmét és a mélyebb jelentéseket keresi, a politika legtöbbször a felszínt kapargatja kanosaiul. Katarzis helyett gyűlöletet szít és a legalantasabb ösztönöket igyekszik felpiszkálni. Melyik színházra kíváncsi ebben a „konkurenciaharcban” a nép? A szerző a Trend kommentátora Bízva bízni - de kiben? FELEDY BOTOND A üzleti élet szereplőiben nagyobb a bizalmunk, mint f~m a kormányzatban és a médiában. Ez az egyik fontos /-% m következtetése a világ egyik legnagyobb ilyen jel- JL Wt m Á legű felmérésének, amelyet minden évben elvégez az Edelmann Alapítvány. A mérésben 28 országból több mint 30 ezer válaszadó vett részt, vegyesen a kontinensekről. Alapvetően négy szereplő bizalmi indexét hasonlítják össze: kormányzat (itt akár államigazgatási értelemben), média, civil szervezetek és üzleti élet. A trend szerint évek óta csökken a bizalom a kormányzatban és a médiában. Az egyik kérdés arra fókuszál, hogy kinek a tevékenységét tartják etikusnak és hatékonynak. A kormányzatok teljesítenek a legrosszabbul, sem etikát, sem hatékonyságot nem látnak bennük. A média is ide kerül, bár alacsonyabb a negatív pontszáma. A civil szervezeteket etikusnak tartották idén és tavaly is, a fontos különbség annyi, hogy sikerült magukat a nem hatékony kvadránsból felverekedni a hatékonyba. Ezzel pedig felzárkóztak az „üzleti élet szereplői” mellé, akiket szintén így ítél meg a nemzetközi közönség. Érdemes elidőzni efelett egy kicsit. Nem tűnik feltétlenül igazságosnak az ítélet: a kormányzatnak és az államnak mindig óriási a felelőssége, hiszen rájuk bízzák a polgárok a közpolitikái döntéseket. Ezt aztán hol jól, hol rosszul oldják meg, hol sikerül róla érdemben kommunikálni, hol elszólják a nárcisztikus politikusok. De akármit csinálnak, róluk szól a média, míg az üzleti életben néha évekig el tudnak rejteni egy-egy kellemetlen dossziét, gondoljunk csak a mértéktelen adócsalásokra fényt derítő oknyomozó anyagokra. Az üzleti élethez viszont nem asszociálunk közéleti felelősséget. Nem vártuk eddig a vállalatvezetőktől, hogy fontos társadalmi kérdésekben konfliktust vállaljanak, lobbizzanak. Sőt, nem is mindig hihető, hogy az önös üzleti érdekükön túl vajon felvállalnának-e egyáltalán társadalmi érdekeket, őszintén. Ehhez képest nem nehéz jól teljesíteni: ha egy-egy elnök-vezérigazgató megszólal, már jön is a tapsvihar. Persze, ő még nem égett szét a közélet színpadán (értsd: karaktere jóval érintetlenebb, mint számos politikusé); de az sem biztos, hogy amit mond, azt majd a cége akár csak házon belül megvalósítja. Vagy csak a kirakatban. Mégis, ennek a fél perc csillogásnak az emberiség egy része szívesen hódol. Ez is érthető, mert már kevés mentsvár látszik a horizonton, és a közösségi média pörgetése közben egyre kevesebb embernek jut eszébe, hogy maga is beszálljon a közéletbe, akármely szinten is. Ilyen körülmények közt egy jól hangzó nyilatkozat egy (a maga területén!) hiteles embertől léleksimogató. Ugyanakkor a világot aligha a kapitalista vezérek kasztja fogja megváltani, hiszen nekik az egyik legegyértelműbb elvárás a profit. Hétköznapjaink ellentmondásaira máshogy is rávilágít a felmérés. Arról van szó, hogy a kisebb jövedelmű, de nagyobb létszámú csoportok bizalma jóval alacsonyabb mind a négy szereplő irányába. Egész pontosan az alacsony és magas jövedelmű csoportok közti bizalmi index különbsége 15 pontos rekordra nőtt. Tehát a gazdagok jobban bíznak a saját intézményeikben, mint a szegényebb csoportok. Távolról nézve ez tehát a Trumptrükk: miközben egy gazdag vállalkozóról volt szó, mégis az alacsonyabb végzettségű, kisebb jövedelmű csoportok kezdtek el bízni benne. Megér egy pár kutatást, hogy mi vezetett ehhez? Miért nem néptribunusi keres a nép? Ki számít egyáltalán hitelesnek? Ha a gyerekkora nehéz volt, de azóta keresett egy csomó pénzt, az torzítja a képet? Vagy hiába van sok pénze, ha szerény életet él? A dinszóvágásimázst kedvelő magyar miniszterelnök, vagy Kiska, vagy éppen a pápai lakosztályt el nem foglaló Ferenc a hiteles? Vagy a Trump Tower tetején is lehet az valaki? Nem arról van szó, hogy már simán csak sokan örülünk, ha bárkitől is, de legalább olyasmit hallunk, ami egy kis reményt ad az amúgy elképesztően recsegő-ropogó világunkban? Nem lehetne pozitív módon reményt adni a közösségeknek, anélkül, hogy más emberek csoportjait lehúznánk? Ellenőrizzük néha, hogy amit valaki mond, azt tényleg meg is teszi? Érdemes a vasárnapi családi ebédnél elgondolkozni és megvitatni, hogy kit miért tartunk hitelesnek - és alighanem érdekes lesz összehasonlítani, hogy mennyire másként méljük ezt! A bolygó neve: Halál. Végérvényesen megmérgeztük a Földet A vegyi szennyezés túllépte a Földön az emberiségre nézve még biztonságos határértéket, és már olyan globális ökoszisztémákat fenyeget, amelyektől az élet függ. A Földet átható kémiai szennyezés már az emberi létet meghatározó globális ökoszisztémák stabilitását fenyegeti - idézte a tudósokat a The Guardian. A műanyagok különösen nagy aggodalomra adnak okot a mintegy 350 ezer szintetikus vegyi anyaggal együtt, ideértve a növényvédő szereket, az ipari vegyületeket és az antibiotikumokat. A műanyagszennyezés ma már az Everest csúcsától az óceánok legmélyebb árkáig megtalálható. A vegyi szennyezés átlépte azt a határt, amely után az ember által okozott változások kilökik a Földet az elmúlt tízezer év stabil környezetéből. A szennyezés az egész Földet fenyegeti azzal, hogy károsítja az életet biztosító biológiai és fizikai folyamatokat. A növényvédő szerek például számos olyan rovart pusztítanak el, amelyeknek nem szánták a mérget, és alapvető fontosságúak minden ökoszisztémában, így a tiszta levegő, víz és élelmiszer biztosításában is. „1950 óta ötvenszeresére nőtt a vegyi anyagok termelése, és az előrejelzések szerint 2050-re ismét megháromszorozódik” — mondta el Patricia Villarrubia-Gómez, a Stockholm Resilience Centre (SRC) kutatóintézet kutatási asszisztense. A vegyi anyagok elterjedésének üteme sokkal gyorsabb annál, hogy még biztonságos keretek között lehetne tartani. Sarah Cornell, az SRC docense és vezető kutatója rámutatott: a tanulmányuk rávilágít, hogy a vegyi szennyezés, különösen a műanyagszennyezés hogyan illeszkedik bele abba a folyamatba, ahogy az emberiség megváltoztatja a bolygót. A kutatók szerint nem egyszerű feladat annak meghatározása, hogy a vegyi szennyezés átlépte-e a globális határt, 350 ezer vegyi anyagot regisztráltak használatra, és ezeknek csak egy kis részét vizsgálták meg a biztonságosság szempontjából. Bethanie Carney Almroth, a Göteborgi Egyetem professzora, a kutatócsoport tagja elmondta, a műanyagok össztömege ma már meghaladja az összes élő emlős tömegét. „Ez elég egyértelmű jele annak, hogy átléptünk egy határt” - magyarázta. Villarrubia-Gómez úgy vélte: „nagyon fontos lenne a körforgásos gazdaságra való áttérés, ami azt jelenti, hogy az anyagokat és a termékeket úgy kell megváltoztatni, hogy azokat újra lehessen használni, és ne pazaroljunk”. A kutatók az Environmental Science & Technology című folyóiratban figyelmeztettek, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség, korlátozni kell a termelést, meg kell szabni a vegyi anyagok gyártásának és kibocsátásának felső határértékét, hasonlóan az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásához. A kémiai szennyezés az ötödik a kilenc közül, amelyet már átléptünk a Földön. A másik négy a globális felmelegedés, a természetes élőhelyek pusztulása, a fajok számának csökkenése, valamint a túlzott nitrogén- és foszforszennyezés. (MTI)
