Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-17 / 12. szám
www.ujszo.coml 2022. január 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hasznos az éberség Az online bűnözők rendkívül kegyetlenek, senki sincs biztonságban Kevés dologban lehetünk biztosabbak a 2022-es évet illetően, mint hogy idén jelentősen nő a zsarolóvírusok és az online átverések száma. A lényeg: senki sincs biztonságban. Sokan gondolják azt, ha az olyan kifejezéseket hallják, mint a zsarolóvírus, hacker, online bűnözés, telefonos csalás, adathalászat, visszaélés a bankkártyákkal, hogy az őket nem érinti, hiszen ezek mind technikai szakszavak. Ám az online csalók ma már olyan kifinomult módszerekkel dolgoznak, hogy nincs az a társadalmi réteg, amelynek ne lenne félnivalója. Hiszen ma már szinte mindenkinek van okostelefonja (de akár vezetékes vonalon is elérik az áldozatot a csalók), számítógépe, e-mail-fiókja, profilja a közösségi média felületén - vagyis már nem tudunk elbújni a veszély elől. Az online bűnözők számára nincs morális határ: akár a legutolsó eurókat is ellopják, még akkor is, ha egy idős emberről van szó, aki a gyógyszerére tette félre a pénzt. Az emberi életek sem számítanak, tavaly több olyan eset is történt, amikor egy kórház rendszerét törték fel, ezzel veszélybe sodorva az életmentést - a kegyetlen támadásnak több áldozata is volt. Úgy tesznek, mint korábban a fosztogatók - akik természeti katasztrófák után rámolták ki az üresen maradt lakásokat csak sokkal nagyobb volumenben és tétben. 2021-ben naponta 20 ezer támadással mért többet egyik biztonsági cég, mint egy évvel korábban. Prognózisa szerint idén a növekedés nem áll meg, tovább nő az áldozatok száma. Hazánkban is egyre többen sétálnak be az online bűnözők valamelyik csapdájába. A zsarolóvírusok, a telefonos átverések (amikor idegenek banknak, hivatalnak, ismert cég alkalmazottjának kiadva magát kémek hozzáférést a számítógéphez, kérik el a bankkártya adatait, akár a hozzá tartozó PIN-kódot), a barátok nevében írt „kihagyhatatlan ajánlatok” és egyéb módszerek egyre kifinomultabbak lesznek, és már az alapvető óvatosság is kevés lehet. Odajutottunk, szinte minden egyes kattintás előtt el kell számolunk tízig, nehogy egy hirtelen klikkelés után a veszélybe kerüljenek a gépen tárolt adataink, a magánéletünk, a számlán lévő pénzünk. Ma még sokan nem veszik komolyan a veszélyt, pedig az online világban a támadók virtuálisan érkeznek, ám a rablás után valós károk keletkeznek. Tavaly, csak Szlovákiában több ezren tanulták meg a leckét és értették meg: hiába zárják kulcsra az ajtót, a modem betörők akkor is kirabolják. Elég egy kis figyelmetlenség, és egy rémálom veszi kezdetét, ahol annak is örülhetünk, ha nem tűnik el az összes pénzünk a bankszámláról, bankkártyáról. Ma már szinte elképzelhetetlen az életünk az online tér nélkül. Rossz hír, hogy csak csökkenteni tudjuk a kockázatot, teljes biztonságot semmi és senki sem garantál. így nem marad más választásunk, mint rettegni, mikor kerülünk az online bűnözők látókörébe. E rettegés azonban hasznos is lehet, hiszen így óvatosabbak is vagyunk, ami idén még fontosabb lesz - és nem csak az online térben. Novak, a teniszpályán király vagy, de az ausztrál járványügyi előírás a pályán kívül simán kiejt (Lubomir Kotrha rajza) a pénzünkre? SIDÓ H. ZOLTÁN izonyára nem varázsol mosolyt az arcunkra, hogy rendre egyre magasabb árakba botlunk. Decemberben 5,8%-os inflációt mértek a 2020. decemberihez képest, ami 17 éve nem tapasztalt árvágtának felel meg. Kevéssé megnyugtató, de jelezzük, távolról sem szlovákiai jelenségről van szó, az egész fejlett világot sújtja. Például az inflációtól történelmi okok miatt rettegő németek 30 éve nem tapasztalt pénzromlással szembesülnek. A gazdaság finom szövetét összekuszáló világjárvány először a lezárásokkal, a cégleállásokkal, majd a hirtelen fellendüléssel általános ellátási zavarokat okozott - egyszeriben drágult a fa, a papír, az energiahordozó, számos alapvető nyersanyag és még sorolhatnánk. Mindez óhatatlanul begyűrűzött az élelmiszerek árába is, amit csak azért hangsúlyozunk, mert a lakásfenntartási költségek mellett az élelmiszerek ármozgása révén érzékeljük leginkább az inflációs hatásokat. Mivel a meglehetősen tempós pénzromlás még egy ideig velünk marad, ezért érdemes megvizsgálni, miként lehetne kibillent pénzügyi egyensúlyunkon javítani. Ugyanis vannak tartalékok. Bármennyire is úgy gondolnánk, hogy a pénzünkkel jól bánunk, ám az összkép mégis azt mutatja, sok esetben házi kedvencünk szőrhullásával többet törődünk, mint megtakarításainkkal. A banki folyószámlákon évek óta 0,5% alatti a kamat, sőt egyre inkább kamatmentesen dolgoztatják a pénzünket. Ehhez képest a bankokban őrzött, összesen 42,5 milliárd eurónyi lakossági megtakarítás (tavaly őszi adat) 60%-a, azaz 25,5 milliárd euró a semmilyen hozamot sem hozó folyószámlákon pihent. Gondoljunk bele, e módfelett csinos összeg az 5% feletti infláció miatt egy év leforgása alatt mintegy 1,3 milliárd eurót veszített vásárlóértékéből! Ha tényleg minden euró számít, akkor a kisebb tételek esetében is érdemes átcsoportosítani megtakarításainkat. A másik példa: közel 1,7 millió munkavállaló tagja a második nyugdíjalapnak. Nos, az ott pihenő 12 milliárd eurónyi pénzünkből 7,5 milliárd euró a nagyon jól hangzó garantált, ám (garantáltan) mínuszt termelő alapokban fekszik. Miközben a részvényvagy indexkövető alapokban levő megtakarítások 2021-ben bőven 10% felett teljesítettek. Mondhatjuk ugyan, legfeljebb 2-3 ezer eurónk van folyószámlán vagy a nyugdíjpillérben, de ha zavar egy 50 centes áremelkedés, akkor zavaijon az is, hogy közönyös hozzáállásunk okán a megtakarításunk után egy centet se kapunk. Visszatérve az inflációhoz, várhatóan a második negyedévtől kezdve lassan elül a vihar, csillapodik az árvágta. Magyarországon az áprilisi parlamenti választás miatt nincs idő kivárni a helyzet jobbra fordulását, ezért a múlt héten személyesen Orbán Viktor jelentette be, hogy hét alapvető élelmiszeripari termék esetében befagyasztják az árakat, visszatérítik őket az októberi szintre. Arra viszont ügyelt, hogy a felsorolásból kihagyja a hatósági áras csirkefarhátot, mert e hústermék a szegényeknek számítók eledele... Aminek ugyebár rossz üzenete van akkor, amikor a Fidesz fennen azt hirdeti: Magyarország előre megy. Meg időnként hátra, tehetjük hozzá, amikor az ilyen elképesztően piactorzító, a költségeket a kereskedőkre és az állattenyésztőkre hárító, a szocializmusra jellemző árrögzítő lépést vet be. A szocialista tömb az 1970-es években az olajár emelkedésnél akarta a nyugati határon megállítani az inflációt, aztán tudjuk, mi lett belőle... Csak reménykedhetünk abban, hogy a Heger-kormány csörgősipkása, azaz Igor Matovié pénzügyminiszter nem veszi észre e „megoldást’’, és közérzetjavító intézkedésként nem fagyasztja be néhány termék árát. Talán megússzuk ezt az orbitális ostobaságot, amire már csak azért is van esély, mert Matovié mindig a saját, gyakorta szintén módfelett balga ötleteitől van elájulva... Boris Johnson számára vége a dalnak A Financial Times vezető brit lap arra szólítja fel a brit konzervatív parlamenti képviselőket, hogy már csak a saját érdekükben is hallgassanak választóikra, valamint a lelkiismeretükre és kössenek útilaput Boris Johnson miniszterelnöktalpa alá. A Financial Times cikke szerint a járvány alkalmat nyújtott, hogy Nagy-Britannia meggyőződjön róla: polgárai valóban törvénytisztelőek. Alávetették magukat a gyötrelmes távolságtartásnak. Idősebb hozzátartozók magányosan, szeretteik nélkül haltak meg a Covid-osztályokon. Templomok zártak be, esküvőket halasztottak el. A temetéseken csupán páran voltak jelen. Ám az ország egyik szegletére nem vonatkoztak a tilalmak: a Downing Street kertjében 2020. május 20-án poharak csendültek össze, bennük otthonról hozott borral. A partin, a korlátozások csúcsán, részt vett a kormányfő és ez közfelháborodást okozott. Örvendetes, hogy Johnson végre elhagyta a szokásos hetvenkedést és némi megbánást préselt ki magából. Ám a bocsánatkérés nem volt komoly, még a legodaadóbb tory hívők jóhiszeműségét is próbára tette a politikus, amikor azt állította: ő azt gondolta, munkamegbeszélésről van szó. De nem az volt, hiszen 100 vendéget hívtak meg rá. A bocsánatkérés mellesleg meglehetősen általánosra sikeredett, nem az adott ügyre vonatkozott. Ez elárulja, mennyire nincs fogalma a közhangulatról. Johnsonról vagy az derült ki, hogy nem érdeklik az általa hozott szabályok, vagy csak akkor foglalkozik velük, ha éppen megszegi azokat. Az üzenet azonban mindenképpen az, hogy fütyül rájuk. A szavazók az elején kedvelték, mert olyannak látszott, mint a britek általában: tisztelte a normákat és a fair playt, ugyanakkor volt benne némi anarchikus hajlam. Sok kilengését megbocsátották neki. Ám immár tűrhetetlen, hogy igencsak szabadosán viszonyul az intézményekhez és az igazsághoz, továbbá hogy azt hiszi, külön törvények vonatkoznak az országra, illetve rá. Amikor úgy ítélte meg, hogy az alkotmányos szokások korlátozzák a mozgásterét az EU-val a brexit ügyében, igyekezett megkerülni a tilalomfákat. Egy évvel később, még mindig az unióval birkózva, azzal fenyegetőzött, hatályon kívül helyezi a kilépési egyezmény egyes részeit, noha a szerződést ő maga írta alá. Amikor az egyik tory kollégáról kiderült, törvénytelen lobbizásba keveredett, Johnson a rendszer módosításával kísérletezett. Nem adja jelét, hogy hajlandó önként távozni. Egy megsebzett elnök még elbotladozhat a párt élén, de ez hátulütőkkel jár. A konzervatívoknál már jó páran nem akarják vállalni a kockázatot. Most a jobboldali törvényhozók kezében van, hogy menesztik-e a kormányfőt. Ha ragaszkodnak hozzá, a polgárok úgy vélhetik: pont annyira semmibe veszik a közvéleményt, mint a főnökük - figyelmeztetett a Financial Times. (hvg360) FIGYELŐ Nagyon rosszkor jött a magas infláció Orbán Viktor igazi autokrata módjára válaszolt a magas inflációra, ami persze pont rosszkor ütött be, hiszen alig 3 hónap múlva jön a választás, épp ezért a miniszterelnök árakat fagyaszt be - úja a svájci Neue Zürcher Zeitung (NZZ). Ám gazdaságpolitikája gerjeszti a bajokat. Rossz idők járnak mostanság a populizmusra hajlamos politikusokra. Ők ugyanis részben azzal igazolják létjogosultságukat, hogy megfontoltan vezérlik a gazdaságot, gondoskodnak a lakosságról. A megugró árak azonban aláássák ezt a tekintélyt, és ez különösen akkor veszedelmes, amikor küszöbön állnak a választások. Most éppen ilyen szorult helyzetbe került Orbán. Az áremelkedés szintje magas, 7,4%, és különösen vidéken, amely a kormányfő legfőbb szavazóbázisát adja, a bérek messze elmaradnak a városi szinttől. A növekvő energia- és élelmiszerárak ezért a távol eső körzetekben súlyos gondot jelentenek a lakosságnak. Az NZZ szerint ezért úgy reagál, ahogy a tekintélyelvű vezetők szoktak: plafont szab az áraknak. Ám az átlátszó manőver meglehetős kockázatokkal jár. Fennáll a veszély ugyanis, hogy az üzleti világ a hatalom ellen fordul. Az ellenzék pedig azt dörgöli az orra alá, hogy 12 éve van hatalmon, most mégis rögtönözni kényszerül. A kegyencrendszer szintén bénítólag hat a gazdasági folyamatokra. Sok szektort a protekciósok uralnak, így alig van verseny, ami csillapítaná az árakat. Az április 3-i választás előtt meglehetősen kínos, hogy a nyugdíjasok számára nagyobb az érzékelhető árdrágulás mértéke, mint más társadalmi csoportoké. Nem véletlen hát, hogy januártól nem 3, hanem 5%-kal emelik a nyugdíjat, ami így átlagosan 161 ezer forintra nő. (Npsz, Pzc.)
