Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-29 / 298. szám
NAGYÍTÁS Vita vita hátán 2021. december 29. | www.ujszo.com Gál Zsolt: „A hibázó és viszálykodó kormánykoalíció s vele a hazai politika is látható válságban van. De kérdés, van-e és mi az alternatíva? Mert ez még mindig a kisebbik rossz a Ficóhoz kötődő garnitúrával szemben" MIKLÓSI PÉTER Lassan véget ér az esztendő, és ezzel lényegében a tavaly márciusban alakult négypárti koalíció megbízatási ideje is már a félidejéhez közeledik. Az indulás botladozásai után sikerült-e idén a fazonigazítás, hogy elkerüljük a (20)22-es csapdáját? Az óévet Gál Zsolt politológussal, a Komensky Egyetem tanárával, a Magyar Fórum alelnökével minősítettük. Tanárember számára természetes érdemjegyet adni: 2021 summázatát nézve hányas osztályzat jár a kormánykoalíciónak? Az egész évi teljesítményét úgy hármas alá és a négyes közé tenném. Ez nem éppen mellkasfeszítő lejsztung... Hát nem, mert az elmúlt tizenkét hónap számos tekintetben az elvesztegetett lehetőségek esztendeje volt. Elveszve a rengeteg belső torzsalkodásban, javarészt elmaradtak a beígért reforméra biztos előrelépései, az államháztartási konszolidáció sem tart sehol, a költségvetési hiány továbbra is óriási, nem eléggé hatékony a járványkezelés eljárásrendje, akadozik a kulcsfontosságú igazságügyi reform, egyelőre felemás a maffiaállam és annak maradványai elleni küzdelem, így ahhoz képest, hogy ez a négypárti kormánykoalíció a parlamentben formálisan még mindig alkotmányos többséggel bír, bizony kevés, amit eredményként tud felmutatni. Ha tehát az idei osztályzatát a hármas-négyes közé tettem, még nem is vagyok annyira szigorú. Pedig április 1-jétől már nem az izgága Igor Matovié, hanem Eduard Heger a kormányfő. Azonkívül, hogy higgadtabb és szerethetőbb az elődjénél, ön milyen miniszterelnöknek tartja őt? Április elsején kétesélyes helyzet állt elő. Az egyik, hogy Matovic úr visszatér a parlamentbe, ahol a legnagyobb kormánypárt vezetőjeként futószalagon gyárthatja tovább a problémákat. Ehhez képest, még egy fokkal rosszabb megoldás született. „Csak” bársonyszéket cserélt Eduard Hegerrel, és pénzügyminiszterként a kormány tagja maradt, innen viszont még nagyobb károkat tud okozni. Az előző posztján jól teljesítő Eduard Heger pedig nem az első olyan miniszterelnöke Szlovákiának, aki ebben a funkcióban meglehetősen erőtlen. Paradox módon az OEaNO, tehát a saját pártjának stabil támogatását sem tudhatja rendre maga mögött, a koalíciós partnerekéről már nem is beszélve. Ennek következtében, sajnos, a kormányzat teljesítménye sem lehet jobb egy középfinom közepesnél. Szlovákiában idén a járványkezelés úgyszólván maga volt a bibliai őskáosz! Ezt megélve a pandémia második esztendeje itt a politika krízisét vagy a krízis politikáját hozta? Ez frappáns szójáték. Az őskáosz viszont azért találó jellemzés, mert a járványkezelés eljárásrendi intézkedéseinek sora igazán kaotikus volt. Egyes fordulatait még olyasvalaki is bajosan tudta követni, aki mindennapi hírfogyasztó. A legnagyobb mulasztás azonban a védőoltással kapcsolatos kampány bagatellizálása. Elvégre már januárban kiderült, hogy az úgynevezett nyájimmunitás megközeíitéséhez országosan 75-80 százalékos beoltottságra lesz szükség. Az, hogy nálunk mind a mai napig alacsony a beoltottsái aránya, az a kormány komoly kudarca. Még ha tudatosítjuk is, hogy az Európai Unió összes tagállama között itt a leghangosabb a destruktív és oltástagadó parlamenti ellenzék, ahelyett, hogy legalább a saját támogatóinak táborában a vakcináció tudományosan igazolt előnyeit hangsúlyozná. A pénzügyminiszteri hatáskörét megszegve Igor Matovic tényleg rálicitál mindenre, illetőleg több tárcavezetővel gyakorta nyíltan is ujjat húz. Föltehetően ez is hozzájárult, hogy az emberek szemében a kormánykoalíció már az országlási megbízatásának félideje előtt elvesztette tekintélyét és hitelét. Az ismert politikusok körében Igor Matovic népszerűségi mutatója különösen nagyot zuhant, de egyelőre a kormány iránti bizalmi index látványos javulására sem mutatkozik reális esély. Ráadásul az eddig jobbára jegelt népszerűtlen intézkedéseket mihamarabb mégiscsak meg kell hozni. így például a kötelező védőoltás valamilyen formáit bevezetni, és mielőbb valóban hozzálátni a kormányprogramban szereplő reformokhoz, hiszen azok főbb célkitűzései egybeesnek Szlovákiának az Európai Unió újjáépítési tervéhez fűződő, önként tett vállalásaival. Fontos volna hát, hogy a kormányzási ciklus második félideje ne legyen két további elvesztegetett év; bár a kormánykoalíció állandó belső viszályait figyelve, erre azért nem fogadnék túl nagy tételben. Az óév figyelmet érdemlő fejleménye, hogy a 2018-ban romlott politikusként megbukott Robert Fico, a közvélemény-kutatások tükrében, idén erősen rehabilitálni tudta magát. Merthogy? Egyrészt a jelen kormány tehetetlenségének, másrészt Robert Fico gátlástalanságának köszönhetően. Mára mind a retorikájában, mind a gyakorlati cselekedeteiben teljesen az extrémista tábor oldalára állt. Akár a saját választóinak hulláin is hajlandó átgázolni, ha ez számára preferencia(Somogyi Tibor felvétele) javulást hoz. Persze, Peter Pellegrini mérsékelt aktivitása szintén teret engedett Robert Fico „felfutásának”, hiszen a két párt választói bázisa egy tőről fakad. Ä Kuciak-gyilkosság után megbukott Robert Fico pedig megtesz mindent, hogy mielőbb megállíthassa az igazságszolgáltatásnak a maffiaállam fölszámolására irányuló igyekezetét. És milyen indulatok munkálhatnak mostanában az OEaNO, tehát a vezető kormánypárt berkeiben, ha karácsony küszöbén Igor Matovic az államfő, Zuzana Caputová egy jóindulatú intelmére a közösségi hálón otromba és faragatlan kirohanással reagált?! Azt a „választ” nehéz racionálisan értelmezni. Annak a kicsinyes boszszúállásnak, azoknak a kijelentéseknek inkább személyi és pszichológiai magyarázatuk lehet. Nehéz bennük politikai logikát keresni. Úgy tűnik, ígor Matovié egyszerűen továbbra sem tudatosítja, hogy a mai kormány igazi ellensége a demokratikus és jogállami rendszert elvető parlamenti oppozíció, amellyel bizonyos szinten az ő elsődleges szövetségese a kormánykoalícióban, Boris Kollár is együttműködik. Egészen logikátlan, ha valaki minősíthetetlen stílusban a terrhészetes politikai partnerét, az államfőt támadja - ahelyett, hogy inkább konstruktívan politizálva megpróbálná visszanyerni erősen megkopott népszerűségét. Meddig lehet a négypárti koalícióban még hasznosan együtt kormányozni a házelnök Boris Kollárral, aki úgy viselkedik, mint azt egyazon poszton Jozef Migas tette az első Dzurinda-kormányban? Ez a párhuzam valóban egybeeső. Akkoriban Vladimír Meőiar ellenében az szintén egy elvileg alkotmányos többséggel rendelkező és az egész demokratikus spektrumot felölelő, ideológiailag széles kormánykoalíció volt. Azonban akadt egy kormánypárt, az SDE, amely a reformokat gátolva, az ellenzékkel szavazgatva gyakran úgy viselkedett, mintha az oppozíció része lenne. De hát időközben negyed évszázad is eltelt! Igen. Mindenesetre az az 1998-as kormány kibírta együtt a választási ciklusa végéig. Igaz, ehhez Mikulás Dzurinda személye és kormányfői háttéralkui is kellettek. Ezzel szemben Eduard Heger nem ilyen határozott egyéniség, és a miniszterelnöki pozíciói is gyengébbek. O az OEaNO-ban sem tud a sarkára állni, hogy a saját akaratát érvényesítse. Ami a következő két évben viszont összetarthatja a mai kormánykoalíciót, az a választóktól 2020 februárjában a maffiaállam „eltakarítására”, a jogállamiság és a korrupciómentes államirányítás megteremtésére kapott felhatalmazás. Illetve még valami: az OEaNO-frakció tagjainak kétharmada azt is jól tudja, hogy az alkotmányos többséggel megszavazott előre hozott parlamenti választáson, a jövőt nézve, elvesztené képviselői mandátumát. A kormány belső vitáinak el-elsimítása, illetve a parlament decemberi végszavazásainak sikere viszont azt is megmutatta, hogy Boris Kollár és a Sme rodina párt nélkül lehet/lehetne kormányozni, csak a koalícióban ezt érdemben senki sem akarja. Lehetni lehetne, ám nagyon döcögősen. És ha a fontosabb döntések előtt sikerül megnyerni a kormánypárti frakciókból kilépett képviselőket. Illetőleg ha ők továbbra is hajlandók támogatni a kormányprogramot, amelyhez 2020 kora tavaszán a nevüket adták. Racionálisan valóban felfoghatatlan, hogy az eléggé nyögvenyelősen működő koalícióban a legnagyobb kormánypárt elnökének a legfontosabb szövetségese Boris Kollár, Igor Matovic ezért sem akarja elengedni a kezét. Valószínűleg a választási ciklus végéig akár húzós körülmények között, de kitartanak egymás mellett. Lehetséges, hogy közben egy-két reformot is elfogadnak. Még ha erősen felvizezett állapotban is. Ahogyan az szintén tény, hogy egy normálisan működő nyugat-európai demokráciában Eduard Heger már lemondott volna, vagy Boris Kollárt és pártját régen kitessékelték volna a kormánykoalícióból. Kihez kell több türelem: Boris Kollárhoz vagy Igor Matovichoz? Év végén sincsenek könnyebb kérdései? Dehogyisnem! Szlovákia legtehetségtelenebb szakmai céhje a kormánykoalíció politikusaié? Nézze, joggal adtam nekik gyenge osztályzatot, mert a sokat hibázó meg viszálykodó kormányzat és vele a hazai politika is láthatóan válságban van. De felvetem, vajon van-e és mi az alternatíva? Mert ez még mindig a kisebbik rossz a Robert Ficóhoz kötődő garnitúrával szemben, amelynek ügyletei könyveket töltenek meg. Amit pedig bátran dicsérni lehet a szlovák kormány működésében, az az ország világos euroatlanti irányultsága, a közép-európai térség egy-két, Moszkva vagy Peking felé kacsingató államával szemben. Ez az év azt is megmutatta, hogy még 2020 decemberében tévedés volt a parlamentben az új főügyésszé Maros Zilinkát megválasztani? Ez a kormánykoalíció egyik legnagyobb öngólja. De ez a hiba még mindig helyrehozható a sztálinista idők hierarchikus ügyészségeinek korszakát idéző, hírhedt 363-as paragrafus megszüntetésével. Már az figyelmet érdemlő előjel volt, hogy a Boris Kollár által javasolt új főügyészt Ficóék is megszavazták, bár a többség szemében nem tűnt föl semmi olyasmi, ami egyénileg diszkvalifikálta volna Zilinka úr személyét. Végül, de nem utolsósorban, kérdésemet nem a Magyar Fórum alelnökének, hanem Gál Zsolt politológusnak címzem: vélekedése szerint 2021-ben hogyan pozícionálta magát a szlovákiai magyar politika? Tényszerűen válaszolok: teljesült a magyar választók tekintélyes hányadának és a politikai elit egy számottevő részének kívánsága, hogy ismét létrejöjjön egy egységes magyar párt, a Szövetség. Másrészt viszont elmondható, hogy nyilván különböző okokból, de elmaradt a tőle várt nagy áttörés. A közvélemény-kutatások sem azt mutatják, hogy biztonsággal megugraná a parlamenti küszöböt. Egyelőre a párt működése is eléggé döcögős, inkább a szétbeszélést tapasztalni, mint az elődpártok közötti összhang megjelenését. Kifelé is érezhetően erősek a párt belső vitái. Az új esztendőt illetően országosan milyenek a belpolitikai víziói? Nem a politológus dolga, hogy víziói legyenek, hiszen inkább a meglátásaira hagyatkozik. Szerintem még mindig az a valószínűbb, hogy jövőre ilyenkor is ezt a koalíciót fogjuk értékelni, és nem egy idő előtti parlamenti választás eredményeit elemezni.
