Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-29 / 298. szám

www.ujszo.coml 2021. december 29. KULTÚRA 111 Gyeimekkori ízek és fantáziakalandok Dragomán György válogatott receptjei könyvbe kötve, továbbadva, szívvel-lélekkel ajánlva SZABÓ G. LÁSZLÓ Gondolták volna? Dragomán György, A fehér király és a Máglya jeles szerzője, kinek regényeit több mint harminc nyelven olvashatja a nagyvi­lág, színdarabjait pedig Euró­pa különböző pontjain játsz­­szák, a konyhában is remek­műveket kreál. Regényei és elbeszélései mellett pár évvel ezelőtt gasztronómiai tár­gyú írásokkal is közönség elé állt, receptjei magazinokban és a hon­lapján is olvashatók. Főzőskönyv címmel most szakácskönyvet írt, amelyet a Magvető Kiadó jelentetett meg. Hogy mi vezette őt a tűzhelytől az íróasztalig vagy fordítva, a dolgo­zószobájából a konyháig? „Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.” Indoklásnak ennyi bőven elég. Bevezetőjéből azonban azt is megtudjuk: kiskora óta főz, és nem csak irodalmat - szakácskönyve­ket is azóta olvas. A főzést pedig az írásból való kilépésre használja. Fel­szabadító érzés számára, ha valami kézzelfoghatót hoz létre, hiszen az eredmény azonnali, és ha még finom is, meg laktató is, nem akármilyen örömmel jár. Kedves történet: feleségétől, Szabó T. Annától, aki verseivel és elbeszé­léseivel kényeztet bennünket, egy­szer munkasapkát kapott ajándékba. Ha a fején volt a sapek, a család min­den tagja tudta: dolgozik, ír, „mon­datban van”, nem ildomos zavarni őt. Aztán egy nap, amikor szünetet tartott az írásban, és birtokba vette a konyhát, a fején felejtette a sapkát, így kezdett el főzni. így lett egy má­sik élete is a fejfedőnek. „A munka­sapkából egy füst alatt szakácssapka lett.” Két kezével készített kenyerével pedig akkora sikert aratott, hogy ba­ráti köréből valaki azzal állt elé: kéri a receptet. Ezzel aztán új út nyílt meg előtte. Elkezdett főzésről írni. Hogy Krúdy Gyula milyen sza­kács volt, arról nem igazán van tudo­másunk. Sokkal inkább arról, hogy Szindbádja mennyire szerette a fi­nom ételeket, és Latinovits Zoltán megformálásában a legendás Huszá­­rik-filmben micsoda élvezettel merí­tett az aranykarikás húslevesből, és milyen szakavatottan ütötte ki a velőt a csontból. Dragomán György jó tíz éve ír fő­zésről és evésről, s akikhez eljutnak ezek a kis remekművek, azoknak nem lehet meglepő, hogy most sza­kácskönyvvel, de inkább egyfajta iro­dalmi receptgyűjteménnyel állt elő. „Őszinte könyv, talán a legszemé­lyesebb mind közül - jelzi. - Egy­szerre próbálom benne felkutatni és újrateremteni a gyerekkorom ízemlé­keit, és megmutatni azt is, amit már én magam tanultam, utazásokból, könyvekből vagy különböző interne­tes fórumokon. Sokáig azt reméltem, olyan főzőskönyvet fogok írni, hogy benne lesz majd minden, amit csak a főzésről tudok, de miután össze­raktam ezeket az írásokat, be kellett látnom, hogy ez lehetetlen, hiszen akkor kétszer, háromszor, négyszer ilyen vastag, túlsúlyos könyv lett vol­na belőle.” így sem vékony a könyv. Négyszáz oldal. De az elsőtől az utolsóig arra biztatja az olvasót, hogy egyen, örül­jön minden falatnak, ami szemnek és szájnak ingere. Kenyeret, pizzát, ba­­gettet, focacciát készíthetünk Drago­mán séffel, aki kovászt nevel, vasban süt, kifogni már nem tud rajta sem­mi. Sem a citruslekvár, sem a hagyo­mányos erdélyi zakuszka, sem a ka­csa rillette. Hogy mit takar ez utóbbi megnevezés? „A rillette zsírban eltett hús... az igazi rillette egyfajta nagyon finom pástétom, olyan, mint a lekvár, sokáig eláll.” Szörpök, italok recept­jeit is megadja hozzá, plusz az éhes kamaszok örömét, a spanyol omlettét. „Nyolc tojás, két hagyma, hat szép nagy krumpli, és mindenki jóllakik.” Levesekből itt van például a gazpa­­cho, a legjobb hideg zöldségleves, a tárkonyos-paradicsomos lencseleves, a finom halászlé, a fuszulykaleves, a kuktában főtt erőleves és „apám gu­lyáslevese”. De van krumplileves is - hozzáadott értékkel. „Néha, amikor kedvvel és élve­zettel főzök, azt érzem, a főzés irá­nyított meditáció. Ebben a lélekál­­lapotban a legegyszerűbb receptek és alapanyagok szerzik a legna­gyobb örömöt, a főzés minden pil­lanata újabb és újabb lehetőségeket és emlékeket ölel fel. így egy sima krumplileves elkészítése is összetett fantáziakalanddá válik” - állítja az író-mesterszakács. Főételei is nyálcsorgatók: rántott csirke villámgyorsan, libacomb vö­rösboros szilvával és gesztenyével, rizottó sütőtökkel, fekete bab rizsá­gyon. Gazdag az étlap, nem könnyű választani. A könyv utolsó fejezete az édességeké. Gesztenyés aíagút, szalagos fánk, pisztáciafagylalt, ré­tes, barackos gombóc, de még ka­ramellás kakast és finom fahéjas fül­­tekercset is készíthet a bátor vállalko­zó. Csak tessék, tessék, nincs mitől félni! A recept minden fortélyra, ap­róságra kitér. Mindeközben azt is megtudhatjuk, hogy három jó kés kell minden kony­hába, egy rendes, egy filéző és egy mindenre jó pucoló kés, de jól jön az atombiztos lapító, vagyis a deszka, a kukta, a húspuhító, a mindenre jó vaslábos és a sütőbe való acéllap is. Szerzőnk rövidke történeteket, helyes kis novellákat fűz az ajánlójához, el­végre íróval van dolgunk. Pár oldalas fejezeteket is kapunk a Máglyából, A pusztítás könyvéből, az Oroszlán­kórusból, a Rendszerű imből. Szenvedélyes író Dragomán György, de a főzés és a sütés is szen­vedélyt jelent számára. Régi receptek őrzője és újak elszánt megalkotója. Egy gourmet ajándéka ez a könyv a hozzá hasonló ínyenceknek. Szelle­mi táplálékként, vagy ha úgy tetszik: ízfokozóként. A szerző a Vasárnap munkatársa Az idei év meghatározó pillanatai a kultúra világában A pandómia idén is koncert­­turnóterveket húzott kereszt­be, elmaradtak fesztiválok, a nemzetközi filmiparban folyamatosan csúsznak a premierek. Most azonban tekintsünk el a járvány okozta űröktől. Az év kiemelkedő eseményei - ha­zai és nemzetközi szinten egyaránt - jellemzően a kisebbségi lét kérdését vetették föl, és ahhoz való hozzáállá­sunkat tükrözték. A társadalom peremén Közvetlenül az Oscar-gála előtt már igencsak esélyesnek tartották, A nomádok földje azonban több ok­ból is rendhagyó győztes volt: a film nem vonultat fel sztárokat, ehelyett nomád közösségekről szól, a szerep­lőket kevéssé ismert színészek alakít­ják, ritmusa pedig meditativ, játszott film helyett dokumentumra emlé­keztet. Frances McDormand játssza a főszerepet, egy modern kori no­mádot, aki a gazdasági válság során elveszíti munkáját, mindent bepakol a furgonjába, és útra kel úgy, hogy csak a létszükséglethez elengedhe­tetlen dolgokkal rendelkezik. Chloe Zhao rendező filmje hat jelölésből három díjat vitt el. A Grammy ós a pandémia A Grammy-díj-átadót január­ról márciusra tolták a járvány miatt. A főbb kategóriáiban a nők vitték el a pálmát, a feketék jogaiért fellépőket is tisztes arányban honorálták, a pandé­mia pedig több síkon is dominált - a biztonsági intézkedésektől kezdve a karantén ihlette produkciókon át a jár­vány zenész áldozatainak posztumusz díjazásáig. Az utóbbival John Prine, a legendás country-folk dalszerző és előadó munkáját méltatták, aki a Co­­vid-19 első híres áldozata volt Ameri­kában. Tavaly áprilisban hunyt el, előt­te pár héttel rögzítette az I Remember Everything (Mindenre emlékszem) című búcsúdalát, mintha sejtette vol­na, hogy ez lesz az utolsó. A ledarált könyv sikere Folytatódott a történet, mely tavaly kezdődött azzal, hogy Dúró Dóra or­szággyűlési képviselő ledarált egy mesekönyvet, arra hivatkozva, hogy a „homoszexualitást propagálja”, és ezt az akciót közzétette a YouTube-on. A Meseország mindenkié című kötet, melynek hősei hátrányos helyzetűek, etnikai és társadalmi kisebbségekhez tartoznak, valódi sikersztorivá kere­kedett azzal, hogy az LMBT+ embe­reket diszkrimináló politika elleni til­takozás szimbólumává vált. A Time magazin Rédai Dorottyát, a mese­könyv projektkoordinátorát a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta idén szeptemberben, a könyv iránt úgy megugrott a kereslet, hogy négy utánnyomás is készült, és a téma számos európai könyvkiadó érdeklő­dését is felkeltette. Készül az angol, a svéd, a holland és a finn kiadás, míg nálunk szlovákra fordítják. Az MTV díjátadója A melegek és transzneműek jogai­nak fontosságáról szólt az MTV buda­pesti díjátadója. Tavaly az online tér­ben tartották a díjátadót, az idei hely­szín sem volt azonban sokáig biztos. Chris McCarthy, az MTV elnök-ve­zérigazgatója eredetileg ugyanis más helyszínre akarta áthelyezni a gálát a Magyarországon elfogadott pedofi lei­­lenes törvények tartalmára hivatkoz­va. Az MTV végül úgy döntött, a ren­dezvényt mégis megtartják Budapes­ten, és egyúttal arra használják, hogy kiálljanak az LMBTQ+ csoportok jo­gai mellett. Míg a magyar kormány aggodalmának adott hangot, a legna­gyobb figyelem a sztárvendégeknek jutott. A brit influenszer és aktivista, Jeetendr Sehdev például piros zakó­ban érkezett, melyen az „Orbán, lo­ve wins!”, azaz az „Orbán, a szeretet győz!” felirat szerepelt. Frances McDormand és Chloe Zhao az Oscar-gálán (Fotók: tasr/ap) ► zalandc KZ Music Jeetendr Sehdev az MTV díjátadóján Nobel-díjas szenzáció Az angolul író, tanzániai szárma­zású Abdulrazak Gurnah kapta idén a legrangosabbnak tartott irodalmi elismerést. Gurnah neve óriási meg­lepetésnek számított, hiszen kevéssé ismert, a fogadóirodáknál sem szere­pelt az esélyesek listáján. Regényei a gyarmati rendszer hatásait tárják fel és menekültsorsokkal foglalkoznak. Abdulrazak Gurnah maga is tizenki­lenc évesen érkezett Angliába, ekkor döntött úgy, hogy írói nyelvet vált, az­az anyanyelve, a szuahéli helyett an­golul kezd publikálni. (hk)

Next

/
Thumbnails
Contents