Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-27 / 296. szám
www.ujszo.coml 2021. december 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nagyiminta A szlovákiai magyar nagymama szobrot érdemelne minden településen év végi időszakhoz óhatatlanul hozzátartoznak a rendszerezések. Az összegzések, az előrevetítések. Kicsiben, nagyban egyaránt. Mi történt velünk, a szeretteinkkel, a szőkébb vagy tágabb világunkban? Merre tartunk, mit engedünk el, vagy milyen batyukat viszünk magunkkal az új évbe? Ha összejátszanak a motívumok, ha alakulni látszik valami minta, annak duplán örülünk - mert az ember már csak ilyen lény, ősidőktől fogva szereti a jó narráeiót. (Lásd hullócsillag, pásztorok stb.) Mit kezd az ember a családjával az ünnepek alatt? Persze, szereti, meg hangsúlyosabban gondoskodik róla, meg igyekszik közös élményeket teremteni - de a program egyik sarkalatos pontja mégiscsak az etetés. Hogy, hogy nem, nálunk idén erősen retrósan alakult a karácsonyi menü. Talán a rendelkezésre álló olcsó gyerekmunka tette, hogy több kilónyi klasszikus aprósüti legyártásával kezdtük az előkészületeket, aztán nagyjából ezen a vonalon haladtunk tovább. A diócskákat tömködve még egy kis ismeretteijesztésre is futotta: lám, lám, olyan ez, mint anno, a nagyanyáink idején, csak mi már szilikonban toljuk a sütőbe. És igaz, hogy nagyiék még maguk vágtak volna disznót, mi meg nem, de Őszi bácsinak köszönhetően lesz disznótoros tál is a második ünnepre... Mit csinál még az ember az ünnepekre hangolódva? Körömszakadtáig dekorál. Pontosabban: előbb megpróbálja felidézni, hova is tüntette el egy évvel korábban a díszeket. A gömbök nagyjából egy helyen, a kanapé aljában várnak a következő eljövetelre, a fényfuzérek külön táskában, ez is oké, a gyertyák, mécsesek, gyertyatartók egy dobozban, kipipálva No de a textilnemű, az változatos logika mentén bárhol lehet. így aztán kinyitjuk a sarokba tolt, tárolásra használt nagybőröndöt - és előbukkannak az elmúlt karácsonyok szellemei. Nem, nem a textilkendők és abroszok, hanem az a zsáknyi nagyinégyzet, amely 2019 és 2020 telén született meg, azzal a távlati céllal, hogy ha elérjük a kritikus tömeget, akkor nekilátunk az összehorgolásnak, és ebből valakiknek valamikor csodálatos karácsonyi ajándék lesz. Nos, nem 2021- ben. De talán lehetne ez egy fogadalom: hogy 2022-ben biztosan... Mit tesz az ember az ünnepek csúcsára érve? Összezuhan a tévé előtt, igyekezve felvenni valami kényelmes pózt, kispárnákat dugdosva a leszakadó háta mögé, a sajgó forgója mellé és a hasogató térde alá. Es miközben élvezhetné az aktuális családi mozit (csak éppen nem tudja, mert nem érti), a gondolatai elkalandoznak a nagymamák felé. Úgy általában, a szlovákiai (avagy tetszés szerint: felvidéki) magyar nagymamák felé. Nem egészen úgy, ahogy ilyentájt szokás; hogy azt mondja: ...boldog ünnepeket kívánnak és csókolják a nagymama munkában megfáradt, drága kezét az unokák - a kis Bendegúzok és Bíborkák, avagy Vladkók és Lenkák, avagy Surik és Mohamedek. Nem, a lényeg az, hogy szlovákiai magyar nagymamája mindenkinek van. A szlovákiai magyar nagymama mint idea méltatlanul elhanyagolt közös kincsünk. Szobrot érdemelne. Minden településen. Klasszikus alaphelyzet: tapogatózó, ismerkedő beszélgetés többségi honfitársunkkal, amikor kölcsönösen biztosítjuk egymást civilizáltságunk fokáról, azaz hogy nem, persze hogy nem akadunk fenn a másik anyanyelvén, nemzetiségén, hisz mindannyian normális emberek vagyunk. És ilyenkor, eposzi kellékként, rendre felbukkan a magyar nagymama figurája. Azé a magyar nagymamáé, akitől adatközlőnk sajnos csak néhány magyar szót tanult meg gyerekként, de a személye kitörölhetetlenül ott van a családi legendáriumban. Ha ezek a hallgatag nagymamák szobrot kapnának, talán egy zacskó töpörtyű kerülhetne a kezükbe - empirikus kutatásokkal igazolható, hogy az adott kifejezés az általa jelölt dolog súlyánál sokkal nagyobb arányban jelenik meg a hatszavas szókincsekben is. De mit nyomhatnánk a nagyszájú nagymamák szobrának a markába? Anyósnyelvet? Hm, ezt még csiszolni kell... Mihez fog az ember az ünnepek ereszkedő szakaszába érve? Mosogat még egyet - vagy inkább kialussza magát. A tudás és az űr határán járva SIDÓ H. ZOLTÁN riási tudományos kalanddal zárni a makacs járványhelyzet miatt h félresikerült óév. Francia Guyanából december 25-én fellőtték I a minden korábbinál drágább, bonyolultabb és nagyobb James Webb-űrteleszkópot, amely a világegyetem hőskorába kalauzolhatja el az emberiséget. Kicsit úgy vagyunk vele, mint az Apollo-8 küldetésével. 1968 rettentően kimerítő volt a világ számára a Csehszlovákia elleni „baráti” invázió nélkül is, és a karácsonykor a Holdat elsőként megkerülő Apollo-8 sikere, a Földről készült pazar fotók apró gyógyírt jelentettek a megrázó hétköznapoktól szabadulni próbálók számára. Már számos űrtávcső kering áFöld körül, közülük a leghíresebb az 1990-ben felküldött Hubble, ami szintén új fejezetet nyitott a csillagászát történetében. Azonban a most útnak indult James Webb-teleszkóp teljesítménye százszor nagyobb a Hubble-nál, 6,5 méteres tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzolhat el. A Hubble körülbelül az ősrobbanás után 500 millió évvel kezdődő időszakig tud visszanézni az időben, a James Webb viszont egészen a kezdetekig tekint. Az univerzum nagyjából 13,8 milliárd éves, a teleszkóp pedig bő 13,6 milliárd évre néz vissza. Az emberi tudás legvégső határán mozgó űrtávcsövet hihetetlenül precízen kellett legyártani. A fótükör például olyan sima, hogy egy hasonlat szerint ha kontinensnyi méretű lenne, az egyenetlenségei akkor is legfeljebb 5-6 centiméteresek lennének. A 18 hatszögből álló tükör elemeit a finomhangolású motorok annyira precízen képesek beállítani, hogy akár egy vírus méretének felével is képesek elmozdulni. És még egy fontos szempont: mivel a Földtől mintegy 1,5 millió kilométerre, az ún. Lagrange-pontban fog keringeni, ahol a Nap és a Föld vonzereje egyensúlyban van, ezért ha esetleg komoly hibák lépnének fel, azt már nem tudnánk megjavítani. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az alig 570 km magasságban köröző Hubble tükre homályosan látott, ám az amerikai asztronauták úgymond szemüveget illesztettek rá, összesen 5 űrbéli nagyjavításon esett át, hogy tökéletesen működjön. A célba érés után a tükrök végtelenül precíz kihajtogatása lesz a küldetés talán leginkább kritikus pontja, bár a NASA szerint összesen 344(!) ponton mehet félre a projekt és válhat értéktelen űrszemétté a 11 milliárd dollárt felemésztő tudományos vállalkozás. Viszont ha minden sikerül, akkor az ősrobbanás utáni eseményekbe, a galaxisok születésének időszakába kapunk bepillantást, s talán a sötét anyag és a sötét energia rejtélyeire is fény derülhet (az univerzum összenergiáját közel 75 százalékban a jelenlegi tudásunkkal alig felfogható sötét energia alkotja). Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a várhatóan a jövő év derekától az első használható adatokat küldő James Webb az első tervekhez képest 14 évvel később, és 20-szoros költségen valósult meg. Nem véletlenül taglaltuk picit részletesebben a félelmetesen bonyolult űrteleszkóp megépítésének bonyolultságát, teljesítőképességének szinte végtelen határait. Arra próbáltunk utalni, hogy napjainkban a tudomány, az emberi tudás már olyan szinteken jár, amit a hétköznapok embere nem okvetlenül bír követni. Az ismeretanyag viharos növekedéséről nem is szólva. Gondoljunk bele, hogy a zsebünkben lapuló okostelefon többet tud, mint a Holdat meghódító Apollo-program idején a NASA űrközpontjának teljes számítógépes bázisa. Aki látta az Apollo-13 című filmet, talán emlékszik rá, hogy az űrhajósok még logarlécet használtak a pályakorrekció számításaihoz - napjainkban ilyen eszközt már csak idősebb mérnökök gyűjteményében lelhetünk fel. Éppen ma, december 27-én született 450 éve Johannes Kepler német csillagász, matematikus, a bolygómozgás törvényeinek megalkotója. Kepler az 1600-as évek elejének kezdetleges csillagászati ismeretei és műszerei ellenére megállapította: minden bolygó olyan ellipszispályán kering, amelynek egyik fókuszában a Nap helyezkedik el. Legyünk őszinték, ugyan hányán lennénk képesek arra, hogy egy egyszerű távcső, továbbá az akkor ismert 6 bolygó mozgása alapján ilyen következtetést vonjunk le? Természetesen nem állítjuk azt, hogy napjaink átlagemberének tudása a 400 évvel ezelőtti természettudományos színvonalat sem éri el. Ám valahol mégis érződik: egyre kevésbé bitjük követni és megérteni a legújabb tudományos vívmányokat, s ez a növekvő követési távolság mostanában az oltások, az oltóanyagok kifejlesztése körüli vitákban csúcsosodik ki. Természetesen vannak tévutak, zsákutcák a kutatások világában, ám összességében - pláne ilyen járványidőszakban - nem bölcs dolog megkérdőjelezni az emberi tudás nagyszerűségét. A tudás, a műveltség segít a bonyolult világ megértésében, segít az álhírek, az összeesküvés-elméletek kiszűrésében. Vagy ennél elegánsabban fogalmazva, ami nem véletlen, hiszen Arisztotelész öntötte szavakba: A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Sokkal kisebb eséllyel okoz súlyos betegséget az omikron A korábbi változatoknál kisebb eséllyel okoz súlyos megbetegedést az omikron - derült ki a brit egészségügyi biztonsági hivatal nagyszabású vizsgálatsorozatából. Az omikron variánssal megfertőződőknek 31-45 százalékkal kisebb eséllyel romlik annyira a közérzetük, hogy orvosi vizsgálatra legyen szükségük, és 50-70 százalékkal kisebb a kockázata, hogy kórházi kezelésre szorulnak. Jenny Harries, a hivatal igazgatója hangsúlyozta: az eredmények biztatóak, kisebb esélylyel fenyeget súlyos megbetegedés. Úgyanakkor az omikron annyira fertőzőképes, hogy így is jelentős lehet a kórházi kezelésre szorulók száma. A briteknél a napokban a legmagasabb a tesztekkel igazolt fertőződések száma a járvány kezdete óta, ám az esetek megugrásának üteménél lassabban emelkedik a kórházban kezeltek száma. A jelentés szerint a 3., hatáserősítő oltás a beadás után tíz héttel már valamivel kisebb hatékonysággal akadályozza meg, hogy az emberek elkapják az omikron variánst, a súlyos megbetegedés elleni védőhatás azonban tíz hét után is robusztus. A megbetegedések kisebb kockázatát jelző brit vizsgálat jórészt egybevág több más jelentéssel. Egy dél-afrikai tanulmány szerint az omikronnal fertőződött páciensek 70-80 százalékkal kisebb eséllyel kerülnek kórházba, mint azok, akik a delta variánst kapták el. Az Imperial College London Egyetem klinikai vizsgálatainak eredménye szerint 40 százalékkal kisebb a kórházi kezelést szükségessé tévő megbetegedés kockázata az omikron esetében, az Edinburghi Egyetem tanulmánya pedig a delta variáns okozta fertőzésekhez képest 65 százalékkal kisebb megbetegedési esélyt mutatott ki. (MTI)
