Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-22 / 294. szám

www.ujszo.coml 2021. december 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Lejáratnák Caputovát A kormánypártok szócsöve és titkon az ellenzék pártfogója? E löntötte a pulykaméreg Igor Matoviéot, miután megnézte a TA3 hírte­levízióban sugárzott be­szélgetést Zuzana Őaputovával. Pe­dig az államfő tulajdonképpen nem mondott semmi újat. Megismételte a többször hangoztatott véleményét, hogy Eduard Heger miniszterelnök határozottabb lehetne, a kormány­­koalíció pedig végre ne fárassza, dü­hítse a polgárokat viszálykodással, egymásnak ellentmondó nyilatkoza­tokkal. Matoviénál alighanem akkor szakadt el a cérna, amikor az elnök asszony kijelentette: üdvös lenne, ha a pénzügyminiszter a saját feladata­ival foglalkozna, és nem kontárkod­­na bele másokra tartozó ügyekbe, majd hozzátette, hogy alkalomadtán szívesen elbeszélgetne vele a hazai politikai kultúra színvonaláról. Matovic azon nyomban igazolta a Facebookon a vitakultúra szint­jét, könnyen átlátható ravaszsággal nem az őt ért bírálat miatt hábor­gott, hanem mert „a köztársasági elnök alattomosan, előre kitervel­­ten, rosszindulatúan rombolja a kormányfő tekintélyét, küldözgeti a miniszterelnöknek halálos csókjait (...), ahelyett, hogy segítené, hamis képet fest róla az emberek előtt”. Nem először ront neki minősíthe­tetlen hangnemben Caputovának. Köztudottan bosszúálló, ráadásul nem felejt, nyilván máig sérelme­zi, hogy tavasszal az államfő is si­ettette távozását a miniszterelnö­ki posztról. Ezért is lövöldözi felé mérgezett nyilait. Csakúgy, mint Robert Fico, aki egyebek mellett abba nem tud belenyugodni, hogy a több mint 600 ezer támogató alá­írás ellenére aligha lesz népszava­zás az előre hozott választásról. A Smer elnöke szerint az államfő hiú­sította meg az ellenzékiek kezde­ményezését, holott Caput óvá csak normakontrollra küldte az Alkot­mánybíróságra, amely kimondta, hogy a parlamentnek előbb mó­dosítania kellene az alaptörvényt, csak utána lehetne jogtiszta népsza­vazást kiírni ilyen kérdésben. Meglepő módon Grendel Gábor is csatlakozott a bírálókhoz. Közössé­gi oldalán bizonyítékok helyett saját feltevésére hagyatkozva úgy véleke­dett, hogy Caputová titkos találko­zón egyeztetett Peter Pellegrinivel. A parlament alelnöke szerint nem lehet véletlen, hogy ugyanazon a na­pon, amikor a Hlas elnöke korábbi álláspontját feladva oltásra biztatta főleg az idősebbeket, a Grassalko­­vich-palotából Hegert éri bírálat azért, hogy gyenge kezű vezető. Ha Grendelnek a leírtaknál többről nincs tudomása, akkor ez nem több sima összeesküvés-elméletnél. Nincs abban semmi kivetniva­ló, ha a politikusok, a sajtó megala­pozottan, a tisztelet keretei között maradva elmarasztalja az államfőt. Megbízatási idejének kezdetén, fő­leg első országértékelő beszédét kö­vetően azért kritizálták, mert csupán nagy általánosságokban utalt a tár­sadalmi gondok előidézőire. Azóta már sokkal konkrétabb. Ficóék ezért a kormánypártok szócsövének kiál­tották ki őt, Matovicék meg az el­lenzéki álcázott pártfogójának. Mértékadó közvélemény-kutatá­sok alapján hónapok óta Caputová a leghitelesebb személyiség, ő az egyetlen közéleti szereplő, akiben a lakosság több mint 50 százaléka bí­zik. Igaz, vele szemben is bizalmat­lan a megkérdezettek 47 százaléka - jórészt a nemtelen támadások miatt. A Focus ranglistáján őt követő po­litikusok bizonyítványa ennél jóval siralmasabb, ami híven tükrözi az országot beárnyékoló társadalmi fe­szültséget és kiábrándultságot. Legfőbb ideje lenne, ha az önfé­nyezők nem kizárólag az elnök asz­­szony és egymás lejáratásával törőd­nének, hanem az ország gondjaival. (Kotrha) Az orosz medve megint tekergeti a gázcsapot Elképesztő álhír: Macronné férfi Emmanuel Macron francia el­nök feleségével kapcsolatos ál­­hírek terjednek a francia sajtó­ban, Brigitte Macron pert indít. A Le Monde napilap számolt be egy szélsőjobboldali lap állítólagos „oknyomozó” összeállításáról. A Fa­­its et Documents azt állítja, hogy a 68 éves Brigitte Macron Jean-Michel Trogneux néven férfiként született, majd nemet és nevet váltott. Persze az álhír rögtön szétterjedt a közössé­gi médiában. A Libération című lap kiderítet­te, hogy az egész egy álnyomozás­ra épül, melyet a szélsőjobboldali és összeesküvéselmélet-hívő Natacha Rey újságíró köréhez tartozó egyik internetező készített, állítólag három éven keresztül, a Faits et Documents (Tények és Dokumentumok) megbí­zásából. Aztán egy interjú is felkerült erről Natacha Reyjel a YouTube-ra, melyet végül töröltek, de addig 470 ezren nézték meg. A hamis hír na­pokon át a Twitteren is az egyik leg­olvasottabb volt, és számos sajtócikk foglalkozott vele. A Le Monde aggodalmának adott hangot, hogy a francia választási kampány eldurvul és az amerikai el­nökválasztási kampány hangnemé­hez válik hasonlóvá. A lap felidéz­te, hogy 2016-ban Hillary Clintont, a demokraták akkori elnökjelöltjét azzal vádolták meg, hogy köze volt egy washingtoni pizzériában műkö­dő pedofilhálózathoz, 2020-ban pedig Joe Bidenről, a demokrata párti el­nökjelöltről azt az álhírt terjesztették, hogy „nem megfelelően viselkedett” kiskorú lányokkal. A Marianne című párizsi magazin meginterjúvolta a radikalizmussal és a radikális közösségekkel foglalkozó Tristan Mendes France kommuniká­ciós szakembert, a Sorbonne oktató­ját, aki szintén a francia politika ame­­rikanizálódásáról beszélt. 0 Barack Obama volt amerikai elnök feleségé­nek példáját hozta fel: Michelle Oba­­máról szintén azt terjesztették, hogy férfinak született. (MTI) Litvánia packázik Kína büntet. Mit tesz Európa? FELEDY BOTOND L itvánia a maga 56 milliárd dolláros GDP-jével úgy döntött, nem kér a kínai játszmából. Húzós döntés ekkorka országtól, de fűti a remény, hogy az USA támogatja ezen az úton. Nemrég Vilnius megengedte, hogy a tajvaniak de facto nagy­­követséget nyissanak, erre pedig Peking felettébb érzékeny. Ha valaki csak találkozik tajvani politikusokkal, azonnal magára haragítja a Kínai Kommunista Pártot, hiszen „szakadár tartománynak” tekinti a szigetet, és ez az egyik legforróbb pont a külkapcsolataiban. A litván kormány emellett megtiltotta köztisztviselőinek kínai gyártású telefonok használatát. Ez sem perdöntő önmagában, hiszen a hálózatok­ban, amelyeken alighanem a litván hívások is keresztülfutnak, sok-sok kínai gyártású eszköz van. Persze más, ha a teljes végfelhasználói vona­lon kínai hardveren kínai szoftver fut, mint az a kínai telefonoknál lehet­séges. A Huawei kitiltása régi lemez az amerikai és európai kapcsolatok­ban, és inkább diplomáciai elköteleződést jelent, mint technikai kiutat az egymásba épülő kibertérben. De valahol el kell kezdeni. A litvánok látványosan kiszálltak a kelet-európaiakat tömörítő 17+1 fórumból. Ez a kínai platform tömörít immár 16 közép-európai országot, a befektetések ösztönzésére. Ahogy az új cseh külügyminiszter az év ele­jén fogalmazott, a „17+1 propagandaeszköz” az EU megosztására. így gondolják a litvánok is. A valóság ennél is összetettebb, mert az a helyzet, hogy a legtöbb kínai befektetés az EU-tagországok közül eddig is a németekhez és a franciák­hoz érkezett (a britek mellett), a maradékért versengenek a többiek, így a tizenhetek is, amelybe ráadásul Szerbia és több más nem EU-tag is be­letartozik. Litvánia a diplomáciai lépésből gazdasági előnyt remél az USA-tól, és nyilván belpolitikai lehetőséget is láttak a döntést meghozók. Mivel precedensről van szó, Kína az aprócska ország aránytalan büntetésébe fogott, hogy az egész EU-t elrettentse: senkinek eszébe se jusson hason­ló. Nem elég, hogy a litván közvetlen export napokra leállt, a hírek sze­rint most is extra lassú a vámintézés, és közben olyan európai muftikra is nyomást gyakorol Peking, amelyek ellátási láncában litván szakasz van. Ez már elég súlyos politikai lépés, de a szürke zónában marad. Főleg úgy, hogy Kína egyébként hivatalosan semmilyen szankciót nem lépte­tett életbe, csak a kikötőkben mégis máshogy történnek a dolgok. A fő tanulságot az euroatlanti tábornak kellene levonnia. A hely­zet az, hogy jelenleg nincs bevetésre kész eszköz arra, hogy „visszalő­jünk”. Hosszú idő, mire az unió elfogadja a gazdasági kényszerítések elleni intézkedésekről szóló jogszabályt. A Világkereskedelmi Szer­vezet legfőbb fórumát régóta blokkolják, érdemi döntés egyébként is évekbe telne ott is. Kína és az EU között a bilaterális megállapodás nem lépett életbe, ha egyáltalán lehetne ott nyomást gyakorolni. Poli­tikailag összerántani a 27 EU-tagot sem egyszerű. Bár az is igaz, hogy Litvánia nem futtatta meg előre ezt a döntését, de ehhez képest többen szépen felsorakoztak mögé, még az uniós kereskedelmi biztos is. Muszáj felkötni a gatyát: minden területen, minden versenyző ha­talommal szemben bevetésre készen kell tartani a komoly szankció­kat. Ami fáj a túloldalon, ami eleve elrettenti Pekinget - vagy éppen Moszkvát - attól, hogy belekezdjen ilyen játszmákba. De jelenleg nincs ilyen magatartási kódex, és főleg nincs róla politikai konszenzus. A kölcsönös függőséget csökkenteni kell, az egyoldalú európai kitettsé­get pedig megszüntetni - erre pénzt kell áldozni. Nem a kis tagországo­kon fog múlni, ahogy eddig sem rajtuk múlt. Lehet, hogy a nagyoknak most jót tesz ez a kis lépéskényszer, hogy végre a sarkukra álljanak, miközben a pénz hozzájuk dőlt eddig... FIGYELŐ Leszedik a nőket ábrázoló plakátokat Leszedik, eltüntetik a nőket ábrá­zoló képeket és plakátokat, lemá­zolják a kirakatokat a tálibok Ka­bulban. Az afgán főváros vezetése bejelentette, hogy a tálibok nyo­mására eltávolítja az iszlám tör­vénykezés előírásaiba ütköző reklá­mokat, és az üzlettulajdonosoknak tartani kell magukat „az erkölcsi ér­tékekhez”. A tálibok Twitter-olda­­lán meg is jelentek olyan felvételek szépségszalonok és üzletek kiraka­tairól, amelyeken lefestették vagy lekaparták a nők arcát. A tálibok augusztusi hatalomra kerülésük óta megnyirbálták a nők jogait, sokan nem térhettek vissza foglalkozá­sukhoz, tanulmányaikhoz, a nők utcai tiltakozásaival szemben pedig erőszakkal léptek fel. (mti, dpa)

Next

/
Thumbnails
Contents