Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-13 / 286. szám

www.ujszo.coml 2021. december 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Ébresztő! Mintha egy szétesés előtt álló párt kommunikációját figyelnénk MOLNÁR IVÁN Néhány hét alatt bebizo­nyosodott, hogy a felvi­déki magyar gyűjtőpárt, a Szövetség létrejötte és az egységes magyar politikai kép­viselet - két különböző dolog. A közös párt több mint két hónapja létezik, ám az utóbbitól fényévekre vagyunk, miközben az idő sürget: a jelenlegi kormánykoalíció bármi­kor széteshet. A Szövetséghez hasonló, par­lamenten kívüli ellenzéki pártok egyetlen fegyvere a hatékony kom­munikáció. Potenciális választói­kat meg kell győzniük, hogy az ő érdekeiket képviselik, és amit ígér­nek, azt komolyan gondolják. Je­lenleg ennek az ellenkezője folyik. Ha hirtelen idecsöppenne egy föl­dönkívüli politológus, a Szövetség kommunikációjából csakis arra kö­vetkeztethetne, hogy egy szétesés előtt álló párttal van dolgunk, és kinevetne bennünket, ha azt állí­tanánk neki, hogy idén ősszel jött létre. Hogy a párt politikusai a sajtón és a közösségi oldalakon keresztül üzengetnek egymásnak, azt ugyan nevezhetjük „kulturált eszmecseré­nek” is, a folyamatos oldalvágások és az egymásnak teljesen ellentmondó üzenetek azonban inkább elbizonyta­lanítják a választókat, tovább apaszt­va a parlamenti képviselethez még most sem elegendő szavazótábort. Nem túl bizalomgerjesztő az sem, hogy a Szövetség elődpártjai továbbra is párhuzamos, egymás­nak ellentmondó kommunikációt folytatnak az online térben, első­sorban a saját üzeneteiket szajkóz­va a közösségi oldalaikon. Van már Az elődpártok továbbra is párhuzamos, egymásnak ellentmondó kommunikációt folytatnak az online térben. persze közös platform is, a szövet­ség.sk honlap, amely azonban in­kább tűnik egy alapiskolás hirtelen összecsapott házi feladatának az in­formatikaórára, mintsem egy feltö­rekvő párt profi portáljának. A párt politikusai persze próbál­ják szépíteni a dolgokat, arra hi­vatkozva, hogy sokszínű pártról van szó, és időbe telik, amíg ösz­­szerázódnak. Nos, a sokszínűség­hez csak annyit: nem gond, ha egy kocsit három, vagy akár hat ló húz, és az sem, ha a lovak „sokszínűek”, de ha a három ló háromfelé próbál­ja meg húzni a kocsit, az csak bal­esettel végződhet. Az sem állja meg a helyét, hogy van még idő az összerázódásra, hi­szen a legközelebbi parlamenti vá­lasztás csak 2024-ben lesz. Példá­ul a két szlovákiai nagybank közül az egyik, az Általános Hitelbank (VÚB) a jövő évre szóló előrejelzé­sében máris külön pontban foglalko­zik az előrehozott választás lehetősé­gével. , A jelenlegi kormánykoalíció működésével sokszor már most is gondok vannak. A kevésbé népsze­rű intézkedéseket nehezen tudják el­fogadtatni, és napirenden vannak a koalíciós partnerek közötti konflik­tusok. Ez utóbbiak az uniós hely­reállítási alapból származó pénzek lehívásához szükséges reformok el­fogadása miatt jövőre tovább éleződ­hetnek” - áll a VÚB előrejelzésében, amely szerint így az előrehozott vá­lasztást sem lehet kizárni. Ha ezt az ellenzéki politikusoktól hallanánk, akár legyinthetnénk is, ám ha ugyan­ezt egy komoly nagybank minden egyes szót alaposan megfontoló elemzői állítják, a Szövetség politi­kusainak érdemes lenne átgondolni­uk a kommunikációs stratégiájukat. Ha így folytatják, a felvidéki magya­roknak lesz ugyan közös gyűjtőpárt­juk (vagy nem), a magyar parlamenti képviseletről azonban egész biztosan továbbra is csak álmodozhatunk. Kimm A Matovié-féle, 60 felett érvényes 300 eurós (Kotrha) • Hillary elmondta „győzelmi” beszédét Hillary Clinton jó pénzért nyil­vánosan olvasta most fel az előre megírt, 2016-os győzelmi beszédet, amelyet akkor nem mondhatott el, hiszen Donald Trump nyerte az el­nökválasztást. A korábbi amerikai külügyminisz­ter és First Lady a beszéd több részét egy meghirdetett fizetős mesterkur­zus keretében olvasta fel. Előadásá­nak témája a kitartás erejéről és a vereség elfogadásáról szólt. „Ebben a tananyagban az egyik legnyilvánvalóbb vereségemmel nézek szembe, amikor megosztom önökkel azt a beszédet, amelyet a 2016-os választási győzelmem ese­tén mondtam volna el” - hangsú­lyozza Hillary Clinton narrátorként az előadásban, melyről videófelvétel is készült. A 2016-os beszédében először az egység fontosságáról beszélt volna, majd arról a mérföldkőről, amelyet az Egyesült Államok első női elnö­kének megválasztása jelentett volna az ország és a világ számára. „Ez a választás lényegében arra hívott ki bennünket, hogy eldönt­sük, mit jelent amerikainak lenni a 21. században. És arra, hogy meg­teremtsük az egységet, a tisztessé­gességet és azt, amit Lincoln elnök természetünk jobbik angyalainak nevezett. Ennek a kihívásnak meg­feleltünk” - áll az öt évvel ezelőtti beszédben. Az NBC televíziónak adott interjú­jában Clinton azt felidézte, hogy a vá­lasztási vereség éjszakáján nem szólt híveihez és úgy gondolta, hogy ezzel a beszéddel most részben ezt is pótolná. A videófelvételen Hillary Clin­ton sírós hangon felolvas egy olyan részt is, amely az elhunyt édesanyja nehéz gyermekkoráról szól, és azt, hogy mit mondott volna neki elnöki győzelméről 2016-ban, ha vissza tu­dott volna utazni az időben. Dorothy Howell Rodham ugyanis 2011-ben hunyt el, 92 éves korában. (MTI) Fadolog LAKATOS KRISZTINA Természetesen idén is igazi, élő, gyökeres, cserepes karácsony­fánk lesz. Úgy, mint tavaly, tavalyelőtt, meg bármikor az utóbbi bő másfél évtizedben. Jó, ennek a zöld kinyilatkoztatásnak az ér­tékét némiképpen csökkenti, hogy a túlélési rátánk hozzávetőleg 50 százalékos. De az az ötven százalék, amelyik egy vödörben, konténer­ben túlélte az ünnepeket, sőt, olykor a januárt meg a februárt is, köszö­ni szépen, tökéletesen érzi magát az új helyén. Időnként meg is szoktam ereszteni a megjegyzést: lám, hozzáadott értékként tettünk valamit a csal­lóközi ősfenyvesek megújulásáért. A poén vagy leesik, vagy nem, de az biztos, hogy a csodás csallóközi fold szereti a fenyőinket - jobban, mint egyéb tájkertészeti ötleteinket, például a csavart füzet. Hogy a ginkgo bilo­­bánkról ne is beszéljek. (Pedig az is fenyő: páfrányfenyő.) Amúgy a cserepes megoldás nemcsak zöld manifesztum, hanem egy­fajta fogyasztói attitűd és filozófia. Mert hogy vesz az ember vágott ka­rácsonyfát? Elmegy a kiszemelt kertészetbe vagy vásárba, ahol lucok, erdei- és ezüstfenyők, nordmann fenyők hosszú sora váija. Körbejárja a kiállított kétszáz darabot, közben meg pontozgat magában: igen, magas­ságra megfelel, szép, formás, szabályosan nőnek az ágai, nem tűnik túl fáradtnak-száradtnak; ez itt a tökéletes darab. Nos, cserepes karácsonyfát vásárolva a legritkábban jut eszünkbe, hogy ez itt egy remek példány. Igaz­ság szerint a vödörbe került tűlevelűek túlnyomó többsége kissé formátlan, satnya, csenevész, szabálytalan darab. Ha pedig nincs evidens fogyatéka, akkor minimum ferdén ültették át a konténerbe. De azért hazavisszük, fel­díszítjük, gondozgatjuk, örülünk neki, próbáljuk kihozni belőle a maximu­mot. Útszéli bölcselkedéssel azt is mondhatnám, elfogadásra tanít bennün­ket. Mert olyan, mint az élet: nem tökéletes, de ez jutott, ezt kell szeretni... A bő másfél évtizedben, amit bejártunk a cserepes fenyők útján, min­denféle darab felbukkant. Mondjuk a tapasztalatok mibenlétét befolyá­solhatta a tény, hogy mindösszesen egy olyan alkalmat tudok felidézni, amikor a faszerzés konkrét programként valósult meg. Egyébként pe­dig egyszer csak megtörtént a hétköznapok hektikus kiszámíthatatlan­ságában - nézd már, itt az út szélén árulnak, hopsz, kapjunk fel egyet, aztán ezzel is beljebb vagyunk. Az emlékezetes karácsonyfák képzelet­beli örökranglistájának második helyén is egy ilyen lucfenyő áll; csak otthon, a díszítés előtt derült ki róla, hogy nála a háromdimenziós jel­leg meglehetősen lazán értelmezendő. Konkrétan volt kiterjedése fel­felé, oldalra meg előre, de a „hátsó fele” gyakorlatilag hiányzott. Már­mint azért a hátsó fele, mert kényszerből nyilván így fordítottuk a fal felé. És milyen jó, helytakarékos megoldásnak bizonyult! A listavezetőnkről mi magunk tehetünk. Ez egy földlabdás fenyő volt; a kifejezést egyáltalán nem értettem, de a kedves eladó felvilágosított - fa, a gyökérzetén földlabdával, az pedig körbecsavarva egy darab zsákvászon­nal. A kedves vevő meg, ha akar, vesz mellé egy megfelelő méretű tartályt, plusz egy-két zsák földet. Megvettük, hazavittük, felhasználásig mindent lepakoltunk a teraszon. December 24-én megtört a földmunka, a kará­csonyfa beemeltetett a házba. A díszek felrakása közben, a fűtött szobában előbb szépen kibomlott a varázslatos fenyőillat... majd egy másik, szúrós szag követte. Ne szépítsük: masszív húgyszagnak bizonyult, amely aztán a következő hetekben is velünk maradt. Mert hát karácsony volt, plusz ott téblábolt egy kerek szemű kisgyerek, akinek mégsem mondhattuk, hogy tudod, az idei fát elvitte a krampusz, miután a földlabdáját előbb levizelte egy kóbor cica (vagyis jobb esetben az). Nos, igen. Béke, zen, elfogadás. Aztán jöhet a karácsony. FIGYELŐ Mikulás-botrány az olasz egyházban Egy szicíliai püspökség kénytelen volt elnézést kérni, mert Antonio Stagliano püspök megmondta egy csapat gyereknek, hogy a Miku­lás nem létezik, és piros palástját a Coca-Cola találta ki. „Ä püspök nevében sajnálatunkat szeretnénk kifejezni, amiért elszomorította a kicsiket, ez nem állt szándékában” - közölte az egyházmegye a Faceboo­­kon, a szülők pedig rögtön két tábor­ra oszlottak. Egyesek örültek, hogy a püspök a karácsony igazi értelmére akarta felhívni a figyelmet, mások szerint belerondított az ünnepi ké­szülődésbe és a családi tradíciókba, ráadásul járvány idején, és ebből is látni, hogy az egyház semmit se tud a gyereknevelésről. A botrány gyö­kere a Mikulás figurája körüli zűrza­var, Olaszországban csak karácsony este jön, ráadásul Babbo Natelénak hívják. A püspök egyébként arról szónokolt a gyerekeknek, hogy a ka­rácsony a nagylelkűség és önzetlen­ség szimbóluma, nem a fogyasztásé és a vásárlásé, és Mikulás márpedig nem létezik. (TASR, 444 hu) Tíz oltást kapott egy nap alatt Tíz oltást kapott egyetlen nap alatt egy új-zélandi férfi, aki „béroltást” vállalt, tehát mások helyett oltatta be magát - írta a Stuff új-zélandi hírportál. Az új-zélandi egészség­­ügyi minisztérium bejelentette, komolyan veszi az esetet, és akik­nek hamis oltási papírjaik vannak, a barátaikat, családjukat, közössé­güket veszélyeztetik. Új-Zélandon nincs szükség fényképes igazol­ványra az oltáshoz, és a minisztéri­um szerint az azonosítás szigorí­tása csökkentené az oltási kedvet. Például a hajléktalanoknak és más, sérülékeny csoportba tartozóknak nincs szükségük fényképes igazo­lásra ahhoz, hogy oltást kapjanak, és ha ezt szigorítják, kimarad­nának az oltásból. Az ötmilli­ós Új-Zélandon egyébként már a lakosság 89 százaléka be van oltva, és a legtöbb intézménybe csak beoltottak léphetnek be. Az elejétől fogva szigorú lezárásoknak köszönhetően mindössze 46-an haltak meg a koronavírus miatt a szigetországban. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents