Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-22 / 268. szám

8 I KULTÚRA 2021. november 22. | www.ujszo.com Egy majdnem virtuális esemény Idén igazi improvizációs gyakorlat lett a szervezők részére a 22. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt hétvégén, a monitor előtt követve a Szépeiben és Jászén zajló Egressy Béni Or­szágos Színjátszó Fesztivált, hálát adtam az égnek, hogy nem lettem rendezvényszer­vező, mert mostanra kitép­tem volna az összes hajamat. A Kassa-vidéki járás ugyanis feketébe borult, így még sze­rényebben, óvatosabban, ál­landó rögtönzések közepette lehetett csak mozogni. Ilyen utolsó pillanatban fogant öt­let volt, hogy a színjátszó csoportok személyes jelenlét helyett videót is küldhették a produkciójukról. Az idei hét versenyelőadásból csupán kettőt mutattak be élőben a hely­színen, a többit jobb-rosszabb mi­nőségű felvételről nézte és online vagy telefonon keresztül (!) értékel­te a zsűri, amelynek összeállítását is befolyásolta a járvány. Az eredetileg „beígért” hármasból csak az állan­dó tag, Havasi Péter kassai újság­író, amatőr rendező tudott ott lenni, a füleki Mázik István sajnos meg­fertőződött a fesztivál kezdete előtt, Regős János magyarországi rendező pedig érthető okokból nem vállalta az utazást a világ legrosszabb Co­­vid-mutatóival rendelkező országba. Viszont beugrott helyettük a kas­sai Thália Színház két színésznő­je, Szabadi Emőke és Varga Anikó, akik sokak szerint új színt hoztak a fesztiválra lelkes, friss, empatikus és abszolút professzionális értékelé­seikkel, még képernyőn keresztül is. Elmaradtak viszont a nagy eszme­cserék, a visszajáró csoportok kö­zötti szakmai és emberi kapcsolatok sem erősödhettek, nem szurkolhat­tak egymásnak és nem szórakozhat­tak együtt esténként a résztvevők, szóval fesztiválhangulatot hiába ke­restünk volna az idei „Bénifeszten”. Tény viszont, hogy a színjátszó csoportoknak szükségük van a meg­mérettetésre, a szakmai értékelésre, A fülekiek fődíjas előadása vagyis arra, hogy ne csak a helyi és környékbeli közönség elfogult reak­cióira alapozva dolgozzanak. Vagyis ha idén is elmaradt volna ez a feszti­vál, sokan elveszítették volna a mo­tivációt, és jövőre talán a mostaninál is kevesebb csoport jelentkezett vol­na új előadással. Felesleges elemez­ni, mekkora dolog manapság, hogy egyesek munka után, illetve tanítás után hajlandók színdarabot próbál­ni, díszletet ácsolni, jelmezeket varr­ni. A hazai magyar amatőr színját­szó-mozgalmat alaposan megtépázta a járvány, és ilyen bizonytalan hely­zetben minden percnyi befektetett munka duplán számít. Nézzük a díjazottak listáját. A fesztivál fődíját idén a Szvorák Zsuzsa vezetésével működő és sze­mélyesen jelen lévő füleki Apro­pó Kisszínpad kapta, akik három Mikszáth-elbeszélést gyúrtak egybe Remixált Remikszáth címmel, saját palócságukat is büszkén megélve. „Szvorák Zsuzsa nagy tehetsége a tömegek mozgatása a színpadon. Minden egyes darabban rengeteg fiatalt állít színpadra, de soha nem volt olyan érzésem, hogy valaki ne lett volna a helyén, vagy ne tudta volna, hogy mit, hol kell csinálni. A csoport nagy tehetsége a tudatos színpadi jelenlét, bármelyik arcra tévedhetett a tekintetünk, csillogó szemeket és harsány arcokat ve­hettünk észre” - írta róluk Görög László a Lakoma fesztiválújságban, amely a megszokott színvonalon je­lent meg három alkalommal, Kozsár Zsuzsanna főszerkesztésével. Nívódíjjal jutalmazta a zsűri a ga­­lántai Tsízió Diákszínpadot, a Ko­dály Zoltán Gimnázium csapatát, akik Öllé Krisztina rendező veze­tésével nem kisebb dolgot vállaltak, mint minden idők egyik legjobb rockoperája, a Jézus Krisztus Szu­persztár bemutatását. A legígérete­sebb tehetség díját is ők érdemelték ki, személy szerint Berényi Kristóf. Az előadásról több kamerával ké­szült, ügyesen vágott videófelvételt láthatott a zsűri és az érdeklődők. Ugyancsak kiváló színvonalú videó örökíti meg a Marianum Egyházi Iskolaközpont csoportja, az iskola nevével minden alkalommal szel­lemesen eljátszó MEG+növünk di­ákszínpad előadását, amelyet Tóth Gábor állított össze és rendezett, a maga utánozhatatlan stílusában. Az Akit az istenek szeretnek (Evariste lázongó élete) című előadás a zsűri különdíját kapta Jászón. A legjobb rendezőnek járó dí­jat Párkányba küldik majd el Nagy Imrének, aki Görgey Gábor Ko­­mámasszony, hol a stukker? című tragikomédiáját állította színpadra a Párkányi Színkörrel. A fesztivál legjobb férfi színészének Demko Andrást választották a tornai Vár- Lak színjátszó csoport Kukás Guru című bohózatában nyújtott alakítá­sáért. A legjobb színésznő szintén innét került ki, Krompasky Mari­anna személyében, azaz hosszú idő után ismét egyazon előadás két sze­replőjét díjazta a zsűri ezekben a kategóriákban. A csoport egyéb­ként nagy népszerűségnek örvend a környéken, az utóbbi években volt olyan előadásuk, amelyet 12 alka­lommal játszottak, ami több, mint profi színházaink előadásszáma mostanában. Ennek fényében nem meglepő, hogy a Csemadok Kas­­sa-környéki Területi Választmá­nyának díját is ők vihették haza - egyébként ők voltak a másik sze­mélyesen jelen lévő csoport ezen a furcsa, félig virtuális fesztiválon. A szervezők tényleg minden tőlük telhetőt megtettek, még gálaműsor­ról is gondoskodtak az eredmény­­hirdetés után. Az első napon a részt­vevők megkoszorúzták a fesztivál névadójának szobrát Szepsiben, volt kórus, nótaénekes, megzenésített és elszavalt versek, azaz igyekez­tek úgy tenni, mintha egy normális világban élnének. És el ne feledjük, hogy idén is odaítélték az Egressy Béni Fesztivál-díjat. Srejner Tibor, a diószegi Hahota színjátszó csoport alapítója kapta. RÖVIDEN Ingyenes online olvasmányok Újabb szerzőkkel bővült a napok­ban a Digitális Irodalmi Akadé­mia (DIA). A testület döntése értelmében Kemény István, Király László, Márton László és Végei László életművét digita­lizálják és ingyenesen közzéteszik az interneten. Kemény Istvánt nemzedéke egyik legnagyobb hatású költőjének tartják, az Erdélyben élő Király László költőt, prózaírót az elmúlt évtizedek határon túli magyar irodalmának egyik legnépsze­rűbb, úttörő és példaadó alakja­ként emelik ki. Márton László prózaírói, drámaírói és műfordí­tói életművével, pontos, filozófi­ai irányultságú írásaival érdemel­te ki a DIA-tagságot, az újvidéki Végei László pedig az emberi lét alapkérdéseivel és a kisebbségi létet elemző műveivel vált meg­határozó alkotóvá. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett DIA 1998-ban jött létre. Mára digitális könyvtár­ként a kortárs irodalom népsze­rűsítésének fontos fórumává vált, szakmai körökben, az irodalom­oktatásban és az olvasók körében is népszerű szolgáltatás lett. Fo­lyamatos működését és bővülését az tette lehetővé, hogy indulá­sa óta valamennyi kulturális kor­mányzat támogatását élvezte. Fontos szempont, hogy az Aka­démia fenntartásával a kulturális kormányzat - az élő tagok számára fizetett havi felhasználási díj révén - folyamatos anyagi támogatást nyújt a magyar irodalom legkivá­lóbb alkotói számára írói, költői, irodalomelméleti tevékenységük folytatásához, újabb alkotások létrehozásához. Az írói és költői életművek a https://pim.hu/hu/dia címen érhetők el. 2021-től a Mú­zeum és az Oriris Kiadó együttmű­ködése keretében klasszikus ma­gyar szépirodalmi művek is elérhe­tők a honlapon. (Iitera.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents