Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-03 / 253. szám
www.ujszo.com I 2021. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Szupertitkámők Eltűnnek, mint a drótosok, handlék, szénégetők és a jegesek? VERES ISTVÁN F ppen hullott az elsárgult le-Evél, és sírt a fáradt őszi szél, amikor Bandika betévedt a Homályos tekintetű homárhoz címzett lakótelepi csapszékbe. Ervin már ott ült a sarokasztalnál, előtte kiterítve egy magazin. Maga magazint olvas? - érdeklődött Bandika. Mióta? Amióta a magazin románul azt jelenti, hogy bolt - felelt Ervin, fel sem tekintve a fekete-fehér oldalpárról. Bandika látta, hogy a társalgás nehezen indul, úgyhogy hozott magának egy bögre grogot. Képzelje, Romániában az ÁUR párt az államelnök felfüggesztését kezdeményezi. Ami még hagyján, de az ötletet támogatja az elnök régi párttársa is, a PNL-frakcióból néhány hete kilépett Ludovic Orbán. A kormány már csak fut meg világít, senki nem hajlandó megszavazni semmit, ráadásul már a Transzfogaras utat is lezárták, mert nagy a hó. Csodálkozhatunk, hogy egy ilyen hétvégén a Crystal Palace kiporolja a Manchester City nadrágját kettő nullára? Nem, barátom, nem csodálkozhatunk - tekintett föl a magazinból Ervin. Aztán megmutatta, mit olvas - egy 1PM volt 1988-ból, méghozzá a novemberi szám. Felfigyeltem egy cikkre, ha meg nem haragszik, az a címe, hogy Szupertitkámők. Egy Roselina Salemi nevű szerző jegyzi, nyilván valamelyik olasz lapból emelték át annak idején interpressék. Arról szól, hogy vannak titkárnők, akik legalább akkora sztárok vagy egyéniségek, mint a főnökeik. Megszólal az akkori olasz egészségügyi miniszter titkárnője, az Olasz Szocialista Párt főtitkárhelyettesének titkárnője, de nyilvánosságot kerülő életvitele kapcsán megemlítik Marinella Brambillát, egy Silvio Berlusconi nevű „híres üzletember” titkárnőjét is. Kiderül, hogy 1984-ben megalapították az EAPS nevű szervezetet, amely nem más, mint a Hivatásos Titkárnők Európai Egyesülete. Vezetője „a szőke, vasakaratú Anna Bechi”, aki elmondja, hogy tizenhat éves korában kezdett el dolgozni gyors- és gépírónőként egy ügyvédi irodában, most, negyvennyolc évesen pedig a milánói vezetőképző akadémia titkárságát vezeti. „Otthon arra sincs időm, hogy televíziót nézzek, folyton dolgozom, mint egy gép” - teszi hozzá. A nyilatkozó hölgyek közül többen állítják, hogy főnökük egy-egy fontos kérdésben az ő véleményüket is kikéri, és csak azután hoz döntést. Na szóval, ez volt harminchárom éve - csukta be a magazint Ervin. De mi van most? Gondolta volna, hogy ennyi idő alatt a titkárnők is eltűnnek, mint a drótosok, műstoppolók, handlék, a szénégetők, meg a jegesek? Hogy a lámpagyújtogatókról és a sorompóőrökről ne is beszéljünk. Bandika kiitta a grogot és bólintott. Hát igen. A titkárnők helyét átvették az asszisztensek. A szerző a Vasárnap munkatársa Vége a járványügyi semmittevésnek A kormány vagy megint az egész országot haragítja magára, vagy csak a beoltatlan felét - a beoltotta kát nem. Eldöntheti, hogy melyik a jobb. Sőtbölcsebb. „Akár ezer évig törhetnénk a fejünket, hogy Eduard Heger kormányfő a szónoklatokon kívül képese bármi mást csinálni, de ennyi idő nem lesz, mert most nem majdani, jól átgondolt stb. reformokról van szó, hanem sokkal komolyabbról. A járványhelyzetről. Záros időn belül lépni kell” - úja a Sme kommentálja. Hála a lakosság beoltott felének, lassabban telnek a kórházak, de csak idő kérdése, hogy a beoltatlan másik fele mikorra tölti meg őket. Ajárványszámok alapján nemsokára megdőlnek a rekordok, az egészségügy eléri teljesítőképessége határát, és fel kell tenni a kérdést: Most mi legyen? Ez nem szlovákiai probléma, más országok is találkoztak vele, szintén fel kellett tenniük ezt a kérdést. A válasz pedig többnyire az oltatlanok további korlátozása lett, míg rá nem jön mindenki, hogy csakis „beoltva lehet teljes életet élni”. Világnézete alapján pedig ki-ki választhat az intézkedések közül az Egyesült Államoktól Oroszországig, ahol például a beoltatlan idősek gyakorlatilag februárig be lesznek zárva otthonaikba. Vagy például a 60 év feletti beoltatlan már nem utazhat ingyen a tömegközlekedéssel. Putyin elnök ettől még naponta elmondhatja, hogy töretlenül ellenzi az oltás kötelezővé tételét. De visszatérve Szlovákiába: be kell látni, Heger nincs könnyű helyzetben. Hiszen képzeljük el, mi történne, ha közölné, hogy valamiféle további korlátozással kell számolniuk az oltatlanoknak. Kollár kimenne egy vidéki bíróság vagy kórház elé, és onnan üzenné, hogy nem engedi a régióban élő embereket oltottakra és oltatlanokra osztani, és erről nem lehet Pozsonyból dönteni. Sulik ennek épp ellenkezőjét mondaná. Remisová egy hosszabb nyilatkozatot tenne közzé arról, hogy elutasítja a Fico-féle gyűlölködést és a felégetett fold taktikáját, Matovic pedig kezdené dörzsölné a kezét, hogy hátha lesz még egy országos tesztelés. Hát persze hogy Heger egyelőre a mellébeszélést választja bármi más helyett, de ez nem egy végtelenségig halogatható reform. Szóval hamarosan dönteni kell, mi legyen az országgal, vagy a beoltatlan felével. Visszajönnek a tavalyi legszigorúbb be- és lezárások, kijárási korlátozások? Mindenki számára? Mindenesetre a kormány járványügyi szakértőkből álló tanácsa holnap elkezdi megvitatni a Covidautomata módosítását. (úsz) I 7 Nagyot koppan? DUDÁSTAMÁS ACOP26 klímacsúcs szempontjából sajnos nem jó előjel, hogy az elmúlt évtized nem a világméretű együttműködés és összefogás sikereitől volt hangos. A világkereskedelem szabaddá tételének folyamata elakadt a fejlett és a fejlődő országok között folyó többrétegű konfliktusban, a nemzetközi pénzügypiacok globális szabályozása is gyorsan átkerült a vágyálom kategóriába. Donald Trump elnöksége tovább rontotta a helyzetet, az amerikai elnök már-már beteges gyanakvással kezelt szinte műiden nemzetközi együttműködést. Az Amerika az első jelszó jegyében Trump megbénította a Kereskedelmi Világszervezetet és kiléptette az USA-t a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből. Az amerikai példa a világ más tájain is követőkre talált, és a nemzetközi együttműködést felváltotta a nemzeti önzés. Világunk legkomolyabb problémái azonban már nem oldhatók meg nemzeti szinten, ezért a multilateralizmusra még nagyobb szükség van, mint valaha. A globális minimáladóról szóló egyezménnyel a nemzetközi együttműködés hosszú idő után végre pozitív életjelet adott magáról, de az igazi kihívás a Glasgow-ban zajló COP26 klímacsúcs. A legutóbbi ENSZ- klímajelentés egyértelműen kimondja, hogy a globális felmelegedést már csak tompítani lehet, és ha nem születik gyors világméretű megegyezés, annak elképzelhetetlenül nagy gazdasági és társadalmi ára lesz. Az elkövetkező két hétben ezért az egész világ szeme Glasgow-ra szegeződik, mert valószínűleg ez az utolsó esély, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését közös erővel az áhított 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk. Az előző klímacsúcsok nem igazán hoztak áttörést a felmelegedés elleni küzdelemben, ezért nehéz a COP26-ra optimizmussal tekinteni. Nem jó előjel, hogy a hétvégén tartott G20-csúcstalálkozón ugyan minden részt vevő ország elkötelezte magát az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés mellett, de a közös nyilatkozatba kevés konkrétum került. Az üvegházhatású gázok 80 százalékát kibocsátó gazdaságoktól többet vártunk, erőteljes közös fellépésük a globális klímatárgyalások fordulópontja lehetett volna. Sokatmondó az is, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök nem vett részt személyesen a római csúcstalálkozón, és a klímacsúcsot is kihagyják. Kína, a világ legnagyobb kibocsátója 2060-ra ígér klímasemlegességet, ami a kutatók szerint már késő lesz. India még ennél is tovább tolta ki klímasemlegességét, de a sok kihívással küszködő ország esetében már a 2070 is előrelépésnek számít. Ahhoz, hogy a COP26 kézzelfogható eredményeket hozzon, legfőképpen a bizalom helyreállítására van szükség. A gazdaságilag fejlett országoknak pénzügyi csomaggal kell megmutatniuk, hogy készek támogatni a fejlődő országok klímacéljait és költségeit. A fejlődő országok ismét hangsúlyozzák: a fejlett országok hitelét rontja, hogy az eddigi pénzügyi ígéreteiket sem teljesítették. A globális koronavírus-járvány gazdasági hatásainak leküzdésére a fejlett országok dollármilliárdokat mozgósítottak, de a fejlődő országoknak ígért 100 milliárdot eddig nem sikerült összehozni. Ez komoly kérdéseket vet fel arról, tényleg mekkora prioritás a fejlődő országok klímaproblémája a fejlett országokban. A világnak pedig már nincs sok ideje, a mostani évtized az utolsó, amikor még tehetünk a globális felmelegedés üteme ellen. A COP26 talán a multilateralizmus utolsó esélye, egy további semmitmondó klímacsúcs aláásná a globális politikai elit iránti bizalmat. Pedig sürgősen lépnünk kell, mert ahogy Antonio Guterres ENSZ-fötitkár megfogalmazta - a fosszilis tüzelőanyagok égetésével a saját sírunkat ássuk. FIGYELŐ Táblaháború Marosvásárhelyen Marosvásárhely polgármesteri hivatala elkezdte kétnyelvűekre cserélni a város utcanévtábláit, mire Dan Tanasa, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője rögtön panaszt tett törvénysértés miatt. Soós Zoltán egy éve megválasztott független polgármester kijelentette: egy több éve érvényben levő tanácshatározat alapján cserélik a táblákat, melyeken felül románul, alul magyarul szerepel az utca neve. A kétnyelvű táblák és magyar feliratok elleni pereiről elhíresült Dán Tanasa szerint bírósági ítélet helyezte 2019-ben hatályon kívül a marosvásárhelyi kétnyelvű táblákról szóló határozatot. Úgy véli, a polgármester és az RMDSZ-es városvezetés a sikertelenségét akarja azzal leplezni, hogy visszatér az egyetlen témájához. „Megengedhetetlen, hogy egy modernizációt remélő városban ugyanazokba az RMDSZ-es fogyatékokba ütközzünk, ahol a szobrok költöztetése, az utcák újranevezése, utcanévtáblák kihelyezése az egyedüli, amit megvalósítanak” - írta a képviselő. Soós Zoltán erre kijelentette, hogy Marosvásárhely lett Dán Tanasa „újabb túlélési helyszíne”, és abból él, hogy nemzetiségek közötti feszültséget szít. „Mi nem állunk el ettől, ha kell, újabb tanácshatározatot hozunk, hiszen ez a normalitás Marosvásárhelyen. Sok erdélyi településen vannak kétnyelvű utcanévtáblák” -jelentette ki a polgármester. Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta úja elő a többnyelvű feliratozást ott, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot. A törvény csak a településnevek és az intézménynevek kiírását úja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008- ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a 2012-ben készített jelentésben kitértek arra, a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendők, hanem az utcanevek is. (MTI)
