Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-02 / 227. szám
Hizsnyai Tóth Ildikó tárcája a Szalonban 2021. október 2., szombat, 15. évfolyam, 38. szám Ma már így kezdődne egy regény: „Rettenetes robbanás rázta meg Komáromot” Beszélgetés Ny dry Krisztiánnal és Berg Judittal a könyvek jövőjéről V éget én a Gutenberg-galaxis? Felváltja-e a mesterséges intelligencia az írókat? Mién fontos, hogy mesét olvassunk a gyerekeknek? Lesznek-e nyomtaton könyvek tíz év múlva? Erről beszélgettünk Berg Judit meseíróval (Rumini, Hisztimesék, Két kis dínó, Lengemesék, Maszat-történetek) és Nyáry Krisztián irodalomtörténésszel (így szerettek ők, Igazi hősök, Merész magyarok) a komáromi Révben. Az estet a Szinnyei József Könyvtár szervezte. Umberto Ecónak és Jean- Claude Carriére-nek van egy közös kötete, címe: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől. Ők említik, hogy hiába tűnt a maga idejében forradalmi újításnak a magnó- és a videókazetta, később a floppy, a CD-ROM, a DVD és a pendrive, ezek az adathordozók hamar elévülnek, s ha nincs otthon ősrégi számítógépünk, akkor a floppyn tárolt, néhány évvel ezelőtti dokumentumokat már nem tudjuk elolvasni - a több száz éve kinyomtatott könyveket viszont igen. Érvényes ez a kijelentés még ma is? NYÁRY KRISZTIÁN: A könyv olyan találmány, melyet még nem sikerült pótolni. Gondoljunk arra, hogy a telefonunk, amit a zsebünkben tartunk, mennyire emlékeztet a húsz évvel ezelőtti telefonunkra. Semennyire. A könyv viszont most is úgy néz ki, ahogy ötszáz évvel ezelőtt Gutenberg kitalálta. BERG JUDIT: Szerintem itt generációs különbségek is vannak, az én nemzedékem könyveket lapozgatva nőtt föl, de a mai gyerekeknek okostelefon van a kezükben, és a digitális világban szocializálódtak. Ők e-könyvet olvasnak, nekik már macerás papírkönyvet lapozgatni. NYK: Harminc éve jósolják a Gutenberg-galaxis végét. Tizenöt éve van piacon az e-könyv-olvasó. Ehhez képest ma az Egyesült Államokban a teljes könyvforgalomnak csupán a 10 százalékát teszik ki az e-könyvek. A hírfogyasztás biztosan kikerül a nyomtatott világból, mert ott a gyorsaság számít. Amikor fölszállunk a metróra, és azt látjuk, hogy mindenki a telefonjába merül, akkor ne kárhoztassuk őket, mert azoknak az embereknek a jelentős része híreket fogyaszt. Régen a napilapot nyitották ki utazás közben, most a telefonjukon követik a híreket. Azt se felejtsük el, hogy az elmúlt négy-ötszáz évben a könyvolvasás egy kisebbség luxusa volt, és csak a 20. században kezdett nőni az olvasók száma. Nyáry Krisztián, Berg Judit és az est házigazdája, Gazdag József (Tóth Attila felvételei) Túléli a papír alapú könyv a digitális forradalmat? NYK: Túléli. Bizonyos műfajok persze megszűnnek, például az útikönyv. Egyszerűbb elővenni a telefonunkat, letölteni egy applikációt, amely végigkalauzol bennünket egy városon, s még asztalt is foglalhatunk vele az étteremben. De néhány hónapja beszéltem egy sikeres informatikai cég vezetőjével, ő nem vesz fél olyan IT-s fejlesztőt, aki nem olvas szépirodalmat. Miért? Mert programozót annyit talál, amennyit akar. De olyan informatikai fejlesztőt, aki igazán innovatív dolgokat csinál, aki új kérdéseket tud feltenni, aki kreatív, nagyobb arányban talál az irodalmat olvasók között. BJ: Nagy kérdés az is, hogy maguk a szövegek hogyan változnak. A mai gyerekek ugyanis jóval gyorsabb tempóhoz és több infohoz vannak szokva. Szerzőként komoly dilemma, hogy kiszolgáljam-e a közízlést. A gyerekek azt élvezik, ha pörögnek az események, és kalandok, fordulatok, poénok követik egymást. Úgyhogy én is kevesebb jelzőt és több igét használok, de azért igyekszem beiktatni lírai, lassulós részeket is, amelyektől mélyül a szöveg. NYK: A környezet, a trendek és a fogyasztói szokások mindig is befolyásolták az irodalmat. A kortárs szépirodalomban láthatjuk a sorozatok hatását, a regények úgy vannak szerkesztve, úgy zárulnak az egyes fejezetek, hogy fenntartsák az érdeklődést a folytatásra. De az igaz, hogy a fiatalok már másként olvasnak leíró részeket, mint a szüléink vagy a nagyszüleink. Jókai például lexikon is volt, nem csak szépirodalmi forrás. Azt, hogy mi a Vaskapu, az olvasók tőle tudták meg, az ő hosszú leírásaiból, mert akkor még nem lehetett két gombnyomással megszerezni egy infót az interneten. Ma már nem kezdődhet úgy egy regény, hogy négy oldalon keresztül azt írjuk le, természettudományos magyarázatokkal, mi a Vaskapu. Ez az infó megtudható máshonnan. Gyorsabb lett a világ. Ma már úgy kezdődne egy regény, hogy „Rettenetes robbanás rázta meg Komáromot”. Mindketten bestseller-szerzők vagytok. Hogyan írtok? Milyen munkakörülményekre van szükségetek az alkotáshoz? Judit egyszer azt nyilatkozta, tizenöt éve nem vasalt és van egy kellemes káosz a lakásukban, mert vagy rend, vagy könyv. Változott a helyzeti BJ: Az írás időigényes, ezért nem fér bele a napjaimba se a vasalás, se a portörlés. Hetente egyszer jár hozzánk takarítónő. Azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy leüljek, és várjam az ihletet. Úgyhogy mosogatás közben szoktam ábrándozni. Ifjúsági krimiknél vagy a Rumini-történeteknél komoly hálózatokat építek fejben, szálakat szövök, időnként még táblázatokat is készítek arról, hogy mikor hol vannak az egyes szereplők, nehogy ellentmondásba keveredjek. S amikor fejben minden kész, akkor leülök, és írok, mint az őrült. Éveken át a gyerekeimet kellett menedzselnem, és amikor kicsik voltak, csak abban a másfél órában tudtam írni, amíg aludtak. így alakult ki nálam az a munkamódszer, hogy amikor leülök és írok, akkor elképesztő gyorsan és koncentráltan írok, nincs mellébeszélés, nincs öncélú díszítgetés. Szerintem a világ egyik leggyorsabb szerzője vagyok NYK: Sokáig nem volt dolgozószobám, nem volt hová elvonulnom, egy kanapén ülve dolgoztam. Ez olyasmi, mint a sportlövők edzése. Nekik csöndre lenne szükségük az összpontosításhoz, ezért megkérnek embereket, hogy kifejezetten zajongjanak és csattogtassanak cintányért, hogy az ilyen zavaró körülményeket is megtanulják kizárni. Nekem a fejemen táncoltak a gyerekeim, leöntöttek, sorolhatnám tovább. Még kutya is volt. Ha az ember ilyen környezetben megtanul írni, akkor nyugodtan kitörhet a háború is. Én így edződtem. Persze, a munkámhoz szükségem van a könyvtárra. A könyvtár csendjébe szoktam menekülni. Olyankor kikapcsolom a telefonomat, nem válaszolgatok az e-mailekre. De az írás akkor is magányos műfaj, ha a népes családod ott kiabál a fejed mellett, mert akkor is egyedül vagy a gondolataiddal. (Folytatás a 16. oldalon.)
