Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-18 / 240. szám
www.ujszo.com | 2021. október 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Járvány és zárvány Amikor az ember bojkottéivá éli tovább az életét VERES ISTVÁN V ontatottan vonaglottak a vonatok, amikor Bandika és Ervin kiültek a dombra, a vasútállomás fölé. Nézték, ahogy a hűvösödé sugarak végignyalogatják az érkezőinduló szerelvényeket. Van egy mondás a vasutasok közt, amit sosem értettem - kezdte a beszélgetést Bandika. Úgy hangzik, hogy vasutas nem késhet le vonatot... mert jön a másik. Maga érti? Ervin, tekintettel a 7-8 fokos hőmérsékletre, már egy latakiás dohánnyal kísérletezett, de a pipája valahogy még nem volt ráhangolódva a szezonra. A nagyobb baj mégis a dohánnyal volt, amely tegnap még csontszárazon várta az idei telet, Ervin viszont egy szelet almával egy zacskóba kötötte, reggelre pedig túlnedvesedett. Miután ezt megállapította, Ervin el is rakta az egész kompozíciót a zsebébe, és elárulta, hogy ő sem érti, miért nem késhetnek le vonatot a vasutasok. Mert az rendben van, hogy szabadjeggyel utaznak, vagyis nem egy konkrét járatra van dött meg, hiszen Ervinről köztudott, hogy mindegyik vers címét tudja. Meg milyen érdekes az is - kezdte mégis hogy ha megnézünk három szót, mint a járvány, a márvány meg a zárvány... hogy ezek csak kezdőbetűik tekintetében különböznek, amúgy teljesen ugyanolyanok... és mégis mennyire különböző dolgokat jelölnek, nem gondolja? Ervin bólintott, és elmesélte a néni esetét, aki mindig az újságot szidta, ha rossz hírt olvasott. Hogy megint felvitte az Új Szó a villany árát, meg ilyenek. Közben nem is tévedett akkorát, hiszen az energiaárakat mifelénk (ahogy azt az elmúlt hetekben is láthattuk) az ÚRSO, vagyis az árszabályozási hivatal alakítja, hivatalos nevén Úrad pre reguláciu siet’ovych odvetví. Bandika szeretett ajövővel foglalkozni, így felvetette, hogy egyszer talán majd lesz egy olyan szólás-mondás, hogy .,keveri az Új Szót az ÚRSO-val”. Es ha szabad kérdeznem, ezt kikre mondják majd? - így Ervin. Azokra, akik mondjuk... keverik a járványt a zárvánnyal? Vagy a birkázást a birkózással? Bandika a csillogó sínpárok közé fúrta tekintetét. Barátom, ez még a vasutasok mondásánál is nehezebb feladvány. A szerző a Vasárnap munkatársa jegyük, hanem gyakorlatilag mindegyikre. Na de a vasutas sem azért ül vonatra, hogy a szabadjegye ne érezze magát feleslegesnek, hanem mert szeretne valahová eljutni. Oda pedig valószínűleg időre megy, ahogy aztán haza is. Ha pedig lekési a vonatot, lekésheti az elintéznivalóját is. Aztán lehet, hogy nem így van, sose voltam még vasutas. Viszont képzelje, van egy ismerősöm, akivel nem lehet a koronavírusról beszélni. Miért, mert oltáspárti, vagy mert oltásellenes? - kapta fel a fejét Bandika. Hát ez az, hogy nem tudom - felelte Ervin. Annyit tudok, hogy nem hajlandó beszélni erről. Sem a vírusról, sem az oltásról, semmi egyéb ezzel kapcsolatos témáról. Méghozzá azért nem, mert azt mondja, az elmúlt egy év során bárkivel beszélt is ezekről, annak veszekedés lett a vége. Jött a győzködés, meg a birkázás, meg a nekem van igazam, mert én jobban tudom. Ebből lett elege, bojkottálta a témát, így éli tovább az életét. Mit tetszik erről gondolni? Bandika visszanézett a pályaudvar fölött köröző varjakra, és egy Petri Györgyidézettel válaszolt. „Elménk csírázik, mint ehetetlen burgonyák egy pince nehéz porában.” A felismerés fokozatai - mormolta a hét fokba Ervin a vers címét, Bandika pedig nem lepő-Hát ez hiányzott eddig a sikeresebb oltáshoz... de aki ezt meglátja, biztos elrohan az oltópontra. Az egészségügyi minisztérium új kampányának egyik plakátja. (Fotó: egészségügyi tárca) Automatikus alibizmus A Covid-automata azt az illúziót kelti, hogy bár támad a harmadik hullám, de a kormány a helyén, mindenki tudja, mi a dolga, folyik a védekezés, mindig az éppen szükséges intézkedések alapján. Valójában a „gép” csak kidobja a színeket a számok alapján, más nem történik. „A koronavírus elleni 45 százalékos átoltottság országos botrány, amikor már bárkit bárhol, bármikor beoltanak. Ebotrány ára újabb emberéletekben és eurómilliókban mérhető, enyhítő körülmény nincs” - írja a Sme kommentárja. Az sem lehet mentség, hogy nincs még egy ország, ahol egytől egyig ennyire nyíltan oltásellenesek lennének az ellenzéki pártok. Sőt, éppen ezért kellett volna komoly felvilágosító kampányt indítania a kormánynak, de egy évet késik az álhírek elleni harc. A legnagyobb paradoxon, hogy a Covid-automata azt az illúziót kelti, mintha bárki bármit is tenne itt, miközben a beoltatlanok egymást juttatják lélegeztetőgépre, leterhelve az egészségügyet más betegségek kezelése, megelőzése helyett. Abszurd. Lerí a Covid-alibizmus a politikai vezetésről. Az átoltottság úgy nem fog növekedni, ha nem jutnak érezhető előnyökhöz a beoltottak, ahogy ezt ígérték nekik. Ha csak aprócska, láthatatlan előnyöket kapnak, nehogy Kollár, Fico, Kotleba és a többi őrült észrevegye azokat és elkezdjen sikítozni. Pedig elég csak körülnézni a szomszédban és a világban. Csehországban éppen az antigéntesztek érvényességének lerövidítéséről döntöttek, 24 órára. A franciák vagy az olaszok megszabják, mely szakmákban kötelező az oltás, vagy helyette kötelező a teszt - 40 euróért, vagy drágábban. És van ellenőrzés, nem úgy, mint nálunk. A tudósok szerint bár a deltavariánssal nem arat úgy a halál, mint az előző mutációkkal, a kórházakat mégis megtölti, életben tartva így a lockdown rémét. (sme, úsz) Nyelvében él-hal LAKATOS KRISZTINA F urcsa trükkökre képes az idő. Találkoztak már azzal az élménynyel, hogy szinte történelmi távlatnak tűnik, ami tulajdonképpen a közelmúltra esik? Mondjuk emlékeznek a Kétnyelvű Dél- Szlovákia mozgalom gerillaakcióira? Van vagy 5-6 éve, hogy kihelyezték az első táblákat, megjelentek az első vicces videók, elkezdtük kicsit fontosabbnak, személyesebbnek érezni a témát - például, hogy egy vállalkozás tulajdonosát sem törvény, sem rendszabály nem akadályozza a többnyelvű kommunikációban, sem szóban, sem írásban, csak szándék kérdése a dolog. Megéltünk pár figyelemkeltő megmozdulást, egy lelkes kétnyelvűsítő hullámot, aztán valahogy ebbe is beledőltünk, mint kényelmes tévéfotelbe: csíny letudva, minden oké. Persze nem mondom, hogy nem lettek eredmények, mert ez egyszerűen nem lenne igaz. Bennem egyébként maradt egyfajta becsípődés. Azokban az időkben, amikor a tartós maszkhasználat még nem okozott perifériás vakságot (meg részleges süketséget, időszakos mozgáskoordinációs zavart stb.), jártamban-keltemben szinte automatikusan pásztáztam a kirakatokat, a homlokzatok feliratait. És akadtak nagy kedvenceim. Mert az egy dolog, amikor magyarul is kikerül a nyitvatartás, és/vagy megkapjuk a szikár szótári jelentést - a húsáru, gyógyszertár, ételbár, műkörömstúdió megjelölés is igen informatív, hasznos, a magam részéről hálás vagyok érte. Aztán vannak azok az esetek, amikor a nyelv a maga komplexitásában, társadalmi képződmény voltában mutatkozik meg, asszociációkat hívva elő, történeteket sugallva, a hordozó közösségről mesélve - és ilyenkor tényleg melegség támad az ember mellkasában, hogy a közös létezésnek ebbe a szövetébe az anyanyelvén kapcsolódhat be. Két nagy kedvencemet anno egyetlen „gyűjtőút” alkalmával, egymástól talán kétszáz méterre fedeztem fel. Talán két éve történt, amit azért szükséges rögzíteni, mert akkoriban az „egyszer mindenkiért csengetnek” bár biztos, de távoli valószínűségű tudásnak tűnt, így, remélem, kicsit érthetőbb, ha azt mondom: csillogó szemekkel álltam meg egy temetkezési vállalat diszkréten fóliázott ablaka előtt. És másodszor, és harmadszor is nekifutottam a megjelenített információnak, mint egy-egy furmányos, dupla csavaros Esterházy-mondatnak. Valahogy így szólt: Temetés* -a legkedveltebb alapcsomag a legjobb áron. Extrákkal is kiegészíthető. Részletfizetésre is. (És így tovább, tájékoztatás a két- és háromcsillagos kedvezményes ajánlatokról.) Aztán kicsit lejjebb haladva az utcán megint földbe gyökerezett a lábam. Újabb diszkréten fóliázott ablak, újabb üzenet: Lélekidézés, szellemidézés, szeánsz. Szeretne kapcsolatba lépni elhunyt szeretteivel? (És tovább, szépen, tárgyilagosan felsorolva a lehetőségek teljes tárháza.) Őszintén szólva, anno e második ponton már kicsúszott a számon egy „mi a halál?”-szerű mormogás. De, ugye, az idő. Eltelik egy kevés, és az ember azon veszi észre magát, hogy mindennapi realitásként érti az alapmeg az extra csomagot. És felgyülemlenek azok a mondatok, amelyeket már soha nem lehet elmondani. (Hacsak... de nem.) Az idő olykor a legártatlanabb örömeinket is szürkére festi. FIGYELŐ Ki a kevósbó riasztó a bizonytalanoknak? Magyarországon egy konzervatív és egy megosztó baloldali politikus tusakodik, hogy melyikük alkalmasabb Orbán Viktor legyőzésére. Az ellenzéki oldalon így nagy a dilemma, mert Márki-Zay Péter alkalmasabb lehet erre. Ugyanazt sugallja a választóknak, mint a rivális: jobboldali, keresztény, a család híve—írta a Politico brüsszeli lap. Márki-Zay egyre népszerűbb a Fidesz-ellenes szavazók körében. Ám ellenzéki ellenfele, Dobrev Klára szintén hűséges bázist gyűjtött maga köré, és kitart amellett, hogy Márki-Zaynak nincs képessége az ország vezetéséhez. Ebben jó pár szocialista és szabadelvű politikus egyetért vele. Úgyhogy fel van adva a lecke az ellenzék támogatóinak: kire voksoljanak. A konzervatív jelöltre, aki elűzheti Orbánt, vagy tartsanak a liberális riválissal, ám akkor az fenyeget, hogy elriasztják a határozatlan választókat. Erre a feszültségre rámehet az összefogás, ám ettől még tény, hogy Márki-Zay szokatlan kihívást jelentene a kormánypárt számára. Gyurcsány Ferenc (és felesége) sokakat elriaszt, míg Márki-Zay elfogadottabb. Ő maga azt mondja, a baloldali jelöltekkel szemben őt a Fidesz csak nehezen tudja a sárba rángatni, (nsz) Hiperszonikus kínai ugrás Kína előbbre tart az atomfegyverek hordozására is alkalmas hiperszonikus rakéták fejlesztésében, mint azt Washington gondolta - írta a Financial Times. A londoni lap öt bennfentesre hivatkozva azt írta: Kína augusztusban tesztelt egy ilyen rakétát, és az csak 40 kilométerrel vétette el a célt. Ez feltűnést keltett Washingtonban, mert nem feltételezték, hogy Peking ennyire előrehaladt ennek a technológiának a fejlesztésében. Eddig az Egyesült Államokról és Oroszországról lehetett tudni, hogy hadászati célú hiperszonikus rakétát fejleszt. Az észak-koreai állami hírügynökség szeptemberben számolt be arról, hogy Phenjan is kipróbált egy saját fejlesztésű hiperszonikus rakétát. Ezt a fegyvertípust gyakran forradalmi újításként emlegetik, mert a hiperszonikus rakéták viszonylag alacsony magasságon repülnek, és óránként nagyjából 6200 kilométert képesek megtenni, ami a hangsebesség ötszöröse. Az elfogásuk éppen ezért igen nehéz a légvédelmi rendszerek számára. (MTI)
