Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-11 / 234. szám

www.ujszo.com | 2021. október 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Andrej Babis bukása Évtizedek után a szociáldemokraták és a kommunisták is kiestek (Kotrha) SIDÓH. ZOLTÁN Andrej Babis pártja, az ANO a kormányfő fris­sen kirobbant offshore­­botránya ellenére jól szerepelt a hétvégi parlamenti vá­lasztáson, mégis vesztett. A legna­gyobb valószínűséggel jobboldali koalíció veszi át az ország irányítá­sát, viszont ennek időpontja talá­nyos, mivel a választások után kulcsszerepet játszó Milos Zeman államfőt súlyos állapotban tegnap kórházba szállították. Vegyük szemügyre először a vokscsata legfontosabb tényeit! Az utóbbi 20 év legmagasabb választási részvétele mellett történt a választás, ami azt jelenti, a feszült belpolitikai helyzet azokat is mobilizálta, akik korábban nem tartották fontosnak, hogy az urnához járuljanak. A parla­mentből közel 100 év után kiestek a kommunisták, továbbá a rendszer­­váltás óta szinte mindig kulcsszere­pet játszó szociáldemokraták. Emiatt, és még a Prísaha (Eskü) populista protesztpárt bukása miatt nagyon sok szavazat került a kukába, és összes­ségében csupán négy párt vagy koa­líciójutott be a parlamentbe, ami tel­jesen úgy helyzetet teremt. A cseh politikát nyolc éve uraló Andrej Babis elleni jobboldali össze­fogás meghozta gyümölcsét: a sza­vazatok nem forgácsolódtak szét, és a két koalíció, ami összességében 5 pártot tömörít (ODS, KDU-ÖSL, Top 09, Piráti, STAN), együttesen 108 mandátumot szerzett a 200 fős cseh alsóházban. Látszólag egyszerű a történet, mivel a Spolu (ODS, KDU-CSL, TOP 09), illetve a szintén jobboldali Kalózok-Polgármesterek (PirStan) koalíció már szombat éjjel emlékeztetőt írt alá, miszerint igényt tart a kormányalakításra. Egyben közölték Milos Zeman köztársasági elnökkel, a kormányalakítással Petr Fialát, az ODS elnökét bízza meg. Másrészt az államfő még korábban kijelentette, az első körben a kor­mányalakítási tárgyalásokkal a győz­tes pártot fogja megbízni. Vagyis hi­ába nyert néhány tizedszázalékkal a koalició, mégis a legerősebb pártot, ez esetben az ANO-t és annak veze­tőjét, Andrej Babist bízza meg e fel­adattal. Mondhatnánk, kár a gőzért, hiszen a milliárdos kormányfő leg­feljebb a negyedikként az alsóházba bejutott unió- és idegenellenes SPD- vel egyeztethet, persze feleslegesen, mert együttesen mindössze 92 kép­viselővel bírnak. Zeman ennek elle­nére képes támogatottját, Babist fel­karolni, ha másért nem, az időhúzás céljából. A cseh államfőnek a vá­lasztás után kulcsszerepe van, gya­korlatilag bárkit megbízhat, 4 évvel ezelőtt is a szlovák származású poli­tikusnak adott esélyt annak ellenére, hogy nem volt parlamenti többsége. Babis fél éven át egyfajta ügyvezető miniszterelnökként vezette az orszá­got, miközben lassan meggyőzte a kommunistákat és a szociáldemok­ratákat, hogy támogassák a kabinet­jét. Most viszont e két baloldali „mankóra” nem támaszkodhat, mozgástere minimális, legfeljebb az időhúzás lehet a cél. És most jön a végső csavar: az eleve állandóan be­tegeskedő Zemant tegnap súlyos ál­lapotban újra kórházba szállították, máris azt vitatják Prágában, ilyenkor amiateendő... Bárhogyan is alakul Zeman egészségi állapota, egy bizonyos: Csehország letér a Babis által fém­jelzett osztogató, populista és unió­ellenes útról, amit az utóbbi időben kiadós idegenellenességgel is fű­szerezett. Nem véletlen, hogy a vá­lasztást megelőző héten az e terüle­teken módfelett járatos Orbán Vik­tort hívta meg, segítse őt a küzde­lemben. Nem vagyunk babonásak, de akit Orbán támogat, az többnyire gyorsan megbukik: néhány nappal a magyar kormányfő szívélyes látoga­tását követően megbukott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Silvio Berlusconi olasz kormányfő vagy éppen BenjáminNetanjahu izraeli miniszterelnök. Ennél lényegesebb, hogy az összeforrt 5 jobboldali párt a kormányzást átvéve is egységes ma­radjon, ami nem lesz könnyű, mivel a még mindig módfelett erős ANO bomlasztó tevékenysége határozot­tan erőteljes lehet. Ilyen sokrétű koa­lícióra nincs példa a cseh politikában, ezért jó, ha tudatosítják: csak a vélet­lenek kedvező összjátékának kö­szönhető a mostani sikerük, amit na­gyon kár volna elherdálni. Cannes-i politikai kisfilmfesztivál Robert Ficót nem lehet kétszer is legyőzni Poöiatek cannes-i villájával. Bukott színészek adtak egymásnak randevút egykori sikereikre emlé­kezve: Juraj Seliga elővette Igor Matovic Cannes-ban készített vide­óját Ján Poöiatek volt smeres pénz­ügyminiszter villájáról. Éz a kisfilm már a szlovák politi­katörténet része. „Matovic tulajdon­képpen ennek köszönhetően nyerte meg a 2020-as választást. Az ötlet pont olyan spontán és naiv volt, mint minden, amit Matoviő csinál, mégis pontosan ráérzett a választók hangu­latára. Az ígéretét, hogy visszaszerzi Pociatek villáját az államnak, mert azt legálisan szerzett pénzből nem vásárolhatta, a választók forradalmi változás ígéreteként kezelték: kisö­­pörhetők a hatalomból a közpénzek­ből megtollasodott arrogáns újgaz­dagok” - írta kommentálj ában a DenníkN. És valóban. A választás után a rendőrség elkezdte bekeríteni a Smer holdudvarába tartozó oligarchákat. Csakhogy a forradalom nagyon gyorsan káoszba fordult, kiderült, hogy Matovic képtelen a rá ruházott felelősséggel megfelelően bánni, a változások ugyanolyan spontán mó­don, következetlenül zajlanak, mint minden, amit csinál. Másfél év káosz után Fico és a Pel­legrini olyan erős, mint régen, és egy­re sötétebb forgatókönyvek jelennek meg a jövőt illetőért. Hát akkormost féljen Poöiatek? Se­liga a francia ügyészséghez fordult, hogy az derítse ki, törvényesen jutott­­e a villához a volt pénzügyminiszter. Mert a szlovák hatóságok nem nyo­moztak ez ügyben, vagy legalábbis nem tudunk róla... Seliga még bejelentette, hogy mó­dosítani akaiják a vagyon eredetéről szóló törvényt is, mert azt úgy írták meg a smeresek, hogy semmiféle ve­szélyt ne jelentsen rájuk. Ennyi. Nem, Pociatek nem fél. Rendkívül higgadtan reagált Seliga és Matovic sajtótájékoztatójára, mondván, ő tel­jesen nyugodt, mert mindent igazolni tud. (Lehet, hogy így is van, a franci­ák pedig nem fognak Szlovákiában nyomozni korrupciós ügyek után.) Vagyis Poöiatek Franciaországban nem követett el semmilyen törvény­telenséget. Fico nem bukik bele még egyszer a Poöiatek-villába. (úsz) A negyedik platform KORPÁSÁRPÁD George Lucas Star Wars-eposzának első filmjét Csillagok há­borúja címmel mutatták be 1977-ben, de 1981 -ben Egy új re­mény lett a enne. „Csillagok” háborúja zajlott itt is 2007-től, de 2021 -tői új remény címen jegyzik. A nemegyszer a bejutási küszöbtől és a választó realitásától is messzi­messzi pártgalaxisok népe összeborult, de távoli űrzugokban még meg­megvillan a régi ellenségeskedés. Össze-összecsapnak a kurzusváltástól megzavarodott, a korábbi ellenségképes retorikára programozott birodal­mi rohamosztagosok és a mindig, minden ellen (is) felkelők utolsó csapa­tai vagy magányos harcosai, miközben több esetben ugyanazok csodál­koznak ezen álnaivan, akik réges-régen (vagy még tegnap is) egymásnak uszították őket. Bonyolítja a képet, hogy két-három tartományúr is a szö­vetségen kívülről, dél-szlovenszkói Darth Vaderként szuszog-hörög bele közéleti közönyünk csendjébe. Persze, vélhetnénk, hogy ez most már csak olyan, mint a csapatépítő paintball, amikor a munkatársak ún. megjelölőkből (markerekből) dur­­rogtatják el egymásra a korábbról raktáron maradt, elődpártos festékanya­gokat tartalmazó - és a másikon csak eltüntethető foltokat hagyó - zsela­tinkapszuláikat. Akár mókás is lehet mindez, ha csak egy-egy „céges buli” idejére korlátozódik, amúgy meg megy a kemény meló értünk, választó­kért, akik, ugye, mindig csak potenciálisan vagyunk azok. Ha viszont ké­nyelmes pótcselekvésként elhúzódik ez a fiira paintball, talán majd a nép­számlálási eredmények kijózanító találatként hatnak mindannyiunknál, hogy fel kell hagyni az ilyen kisded játszmákkal. A gyűjtőpárt alakuló kongresszusa után nyilvánosan is meghirdette, hogy soraiba vár mindenkit, aki tenni akar a szlovákiai magyarságért. Vá­zolta, miként fognak együttműködni a platformok a konszenzusos dönté­sek érdekében. Mindkettő fontos mozzanat. Előlegezzük meg, hogy működőképes a platformok közti paktum. Alapesetben azonban ez a po­tenciális választót nem is érdekli, hiszen neki az a lényeges, hogy a belső meccsek után mindig jöjjön egy közérthetően tálalt üzenet. Olyan világos üzenet, amit nem akarnak felülírni az egyéni és platformos különvélemé­nyek, legfeljebb - amolyan lábjegyzetként - árnyalják, kiegészítik azt. Alapesetben párttag sem akar lenni mindenki, akinek fontos a közössége. Megvan a paktum, s minden kereknek tűnik. Gömbölyű álmokban gu­rulhatunk messzire. Tudjuk azonban, hogy az elmúlt időszak eléggé szét­zilálta a szlovákiai magyar közéletet, kikezdte az intézményhálózatot, és várhatóan a népszámlálási adatok lélektani hatása is kedvezőtlen lesz. Sejtjük, hogy a három platform mindehhez nem lesz elég, és komolyabban kell venni azokat, akiket ugyan kívülről, de ugyanúgy érdekel a szlovákiai magyarság helyzete. Akiket pedig pillanatnyi csömörükben nem annyira foglalkoztatja, azokat meg kell próbálni érdekeltté tenni. Olyan pillanatban vagyunk, amikor nem elég tagfelvételt hirdetni, ha­nem oda kell menni a választóhoz. Nagyobb hangsúlyt követel a civil szférával folytatandó párbeszéd. Ezt többen és többször is megfogalmaz­ták a sokáig kudarcos pártegyesítési tárgyalások idején, de az utóbbi idő­ben valahogy mintha elsikkadni látszana. Persze, ez nem jelentheti azt, hogy a civil szféra a százalékszaporítás eszköze. Nem lenne jó, ha az új tö­mörülés a kampányidőszakokban korábbi reflexek alapján kulturális ese­ményekre és civil akciókra erőszakolná rá magát, mert ez már a legegy­szerűbb szavazó számára is átlátszó, nemegyszer pedig visszatetsző és kontraproduktiv is. A legkisebb falu dínomdánomján is az. Göröngyö­sebb, de tisztességesebb egy húsz-harminc résztvevővel zajló politikai fórumon végtelen türelemmel érvelni, mint 2-3 száz fos anyák napi ün­nepségre „rátelepedni”. Világos, hogy ezt sokan tudatosítják, de szerintem egy politikai kultúrával és kommunikációval kapcsolatos update a helyi „rohamosztagosokra” is ráfér, nehogy régebbi szoftverek szerint fussanak. A negyedik platform ugyanis látni fogja, hogy partner-e, s ha csak eszköz, máshol lesz platform. Például a távolmaradók között. FIGYELŐ Kurz sasszózik egyet és... marad Lemondása után az osztrák kan­cellár nem megy, csak sasszézik egyet oldalra, mert a néppárti ff ak­­cióvezetőjeként is jelentős befo­lyása lesz a kormányra. így csakis a zöldeken múlik, képes-e megújulni Ausztriában a közélet - írta a Die Zeit című német lap. Csalódtak azok, akik alázatot vár­tak Kurztól, miután kiderült, mi­lyen csalárd módszerekkel szerezte meg a hatalmat. Három napig ke­ményen, dacosan és felháborodot­tan küzdött, s végül közölte ugyan, hogy megy, de a bűnösségét nem ismerte be. Az eddigi bizonyítékok alapján nem áll meg a büntetőjogi felelős­sége, ám így is egy olyan klikk ké­pe bontakozik ki, amely gátlásta­lanul, gusztustalan intrikával tört a kulcspozíciók megszerzésére. En­nélfogva egyre erősebb lett a nyo­más a sajtó, a pártok, de a civilek részéről is, hogy Kurz vegye a ka­lapját. A pártban is erősödött a két­ség, hogy hivatalában lehet-e tar­tani a politikust. Végül is az dön­tött, hogy Kurz és kompániája fél: ha ügyvivő kormány jön helyettük, akkor pedig megindul a kutatás to­vábbi bizonyítékok után a klán ügyében. Kurz fénye halványul, ő most már az urambátyámrendszer megtestesítője. Ám hiba lenne le­írni, mert továbbra is kézben tartja pártját, ráadásul a képviselőcsoport élén erősebb, mint bármelyik mi­nisztere, részt vehet a kormányü­léseken és az esetleges vizsgálóbi­zottságok munkájába is beleszól­hat, ez pedig különösen aljas húzás. Azaz karrieije mélypontján is ala­pozza a visszatérését. (nsz)

Next

/
Thumbnails
Contents