Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-11 / 234. szám

8 KULTÚRA 2021. október 11.1 www.ujszo.com Metállal ölelkező líra a védjegyük Öt zenekarban gitározik Textor Bence, a komáromi Entrópia zenekar tizennyolc éves frontembere BÁRÁNYJÁNOS Egy komáromi iparista és agy gimnazista kát évo a nyári szü­­nstbsn elhatározták, hogy ze­nekart alapítanak. Textor Ben­ce gitáros és Megyeri Tamás basszusgitáros 16 évesen azt gondolták, ez nagy buli lesz. Jött Szép Gergő a gimnáziumból, hozta a szaxofonját, szóltak az iparista Telekes Bence dobosnak, Boráros Áron gitárosnak, és meg­született az Entrópia. A Pearl Jam, a Black Sabbath a Ghost zenekar szá­mait dolgozták fel, közben megze­nésítették Benkő Géza, Faludy György verseit. És a nagy lehető­ségre vártak. Textor Bencével be­szélgettünk. Nagy tervekkel készültetek ta­valy, azután mindent leállított a járvány. Még suliba sem jártunk, nemhogy próbáltunk volna, interneten tartot­tuk a kapcsolatot. A Tompa Mihály Országos Verseny is elmaradt, aho­vá Benkő Géza Ott vagyok minden­hol és F aludy György Tanuld meg ezt a versemet című szövegeinek metál­­feldolgozásával készültünk. Lírát és métáit biztosan nem ötvözött még így senki. Rimaszombat helyett ott­hon ültünk, és lógattuk az orrunkat. A lehető legjobbkor jött szülőfa­lumban, Keszegfalván, az ottani Egyesület a Csallóközi Ifjúságért Polgári Társulás által rendezett Im­pulse All in Music Open Air zenei fesztivál. Új lendületet vett a zene­kar, lázasan készültünk augusztus 21-re, a fellépésre. A legelső fellé­pők voltunk 40 fokos melegben. Nem bántuk! A második szám után már csörgött rólam a verejték, alig láttam, lenyeltem a hosszú hajamat, de azt mondtam, ha kibírjuk ezt a hő­ségkatlant, megérdemeljük, hogy tovább zenéljünk. Kisebb rajongó­­táborunk is hősiesen kitartott a szín­pad előtt. A fellépés után ujjong­tunk, hogy sikerünk volt. Alig bír­tunk magunkkal. Nem hiába lett a nevünk Entrópia, vagyis a rendszer rendszertelenségét kifejező fizikai fogalom. Jellemző ránk, hogy a vé­gére mindig összeáll a rendszer, de ami mögötte van, az tiszta káosz. Tavaly ősszel már a Komáromi Jókai Színház előtt adtátok elő Benkő Géza versét, a róla elneve­zett stúdiószínpad átadóján. Benkő Gézát nagyon kedveltem. Még alapiskolás voltam a Maria­­numban, amikor szinte naponta jár­tunk Máté fiához számítógépes já­tékot játszani, kutyát sétáltatni, enni. Gyermekfejjel furcsának tűnt a művésziélek édesapja. Akkoriban érdekelt a színészet, Géza megígér­te, szól, ha gyermekszereplőt keres a színház. Amikor elhunyt, megkér­deztük a családot, feldolgozhatjuk-e a verseit. Engedélyezték, adtak egy csomó szöveget, mi pedig leültünk és válogattunk. Két szövegéből szüle­tett az Ott vagyok mindenhol, amit a stúdióavatón játszottunk. Nagy örö­münkre mindenkinek tetszett, csak annyit mondtak, hogy nagyon han­gosak vagyunk. Idén még hangosabban szólta­tok Keszegfalva zenei fesztiválján. Most már tétje is volt az Impulse fesztiválnak. Tóth Attila és felesége, Zsani, a főszervezők felajánlották, hogy a legjobb kezdő zenekar stú­dióban játszhatja fel három szerze­ményét. Mi nyertük meg ezt a lehe­tőséget. Közben próbatermet kellett váltanunk, a rakpartról a volt hajó­gyárba költöztünk. A fesztiválra el­készült új saját számunk, a Nem me­nekülök. Egy hosszabb depressziós időszakom végén írtam. Sokkal ma­gabiztosabban zenéltünk Keszeg­falván, utána a szervezők megven­dégeltek bennünket egy hatalmas tál finomsággal a fellépők sátrában. Szeptemberben meghívást kaptunk a gútai Szekeres Ranch Fesztre, ahol megkaptuk első zenekari gázsinkat, amit a próbaterem fejlesztésére for­dítunk. Előtte még várt rátok egy fontos megmérettetés. A hetedszer meg­rendezett Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemle Várásúton. A legutolsó pillanatban jelentkez­tünk a két megzenésített verssel. Amikor meghallottuk az elsőként a zsűri elé lépő somoijai gomoly ze­nekart, egymásra néztünk, és azt kérdeztük, mit keresünk itt. Azután a zsűri csak jót mondott a fellépé­sünkről, igazbeleadtunkmindent. Öt különdíjat kaptunk. Az egyiket sze­mélyesen nekem adták, jövőre ott lehetek a magyarországi Gitármánia táborban, ami régi nagy álmom volt. Rendesen megünnepeltük a sok kü­löndíjat. Azt érzem, hogy mind­annyian kezdjük igazán komolyan venni az Entrópiát. Úgy tudom, tizennyolc évesen öt zenekarban gitározol. Az Entrópián kívül a keszegfalvai MásKépek zenekarban, a komáromi Legacy of Kain és Black Side együt­tesekben zenélek. És Korber Darina énekesnővel összehoztuk a KorTer akusztikus duót. A Kőbányai Zenei Stúdióba készülök a középiskola után. Most a zeneiskolában Tóth Marián, a Last Blues Band gitárosa a mesterem. Az ipariban az osztá­lyunk igazi rock osztály. Telekes Bence az Entrópia dobosa, Vörös Laci pedig basszusgitározik. Velük írom a suli indulóját tavaszra, ami­kor az ipari 70. évfordulóját ünne­peljük majd. RÖVIDEN Kortárs dráma a fővárosban Pozsony. Tizenhetedik alka­lommal rendezik, és október ló­ig tart az a rendezvénysorozat, melynek célja, hogy hazai szín­házak kortárs színművekből ké­szült előadásaira, és kortárs drá­maírók munkásságára hívja fel a figyelmet. A rendezvény védnö­ke idén Andrej Kurejcik fehér­orosz drámaíró. Kurejcik nem csak ellátogat Pozsonyba a fesz­tivál idejére, hanem kedden dél­előtt előadást is tart az érdeklő­dőknek, melynek a fehérorosz­országi forradalmi változásokra reagáló művészeti alkotások lesz a témája. Ezt követően saját müvein keresztül drámaírással kapcsolatban ad tanácsokat. A fesztiválprogramon belül egyéb­ként tíz színházi előadás száll versenybe a legjobbnak járó fesztiváldíjért, emellett a nézők és diákok is szavazhatnak majd kedvencükre. Kortárs hazai szerzők is pályázhattak drá­maszövegekkel, a döntőbejutott drámák olvasott formában hang­zanak majd el. Az érdeklődők ezenkívül kortárs drámával kap­csolatos beszélgetéseken is részt vehetnek. (novadrama.sk, hk) Ők a Harmónia idei jelöltjei A hétvégén derül ki, kié lesz az idei Harmónia - Szlovákiai Magyar Zenei Díj. Nyolctagú zsűri dönt arról, ki kapja a hazai magyar zenei élet leg­jobbjának járó kitüntetést. A díjazott nevét a szombati komáromi gálán hirdetik ki - nézzük most a jelölteket. Tavaly új kuratórium alakult, mely jelentősen megváltoztatta a díj arcu­latát azzal, hogy megszüntette a ka­tegóriákat. Tavaly óta így minden évben csupán egy jelölt kapja meg az elismerést. Idén Becse Szabó Ilonát, Derzsi Györgyöt és a Jóvilágvan ze­nekart jelölték a díjra. „Óriási megtiszteltetés, hogy az opera és az operett világa, a komoly­zene is teret kapott, és hogy fontos­nak tartják a felvidéki művészi és zenei világban” - emelte ki Becse Szabó Ilona. Az operaénekes Ko­máromban született, a Pozsonyi Konzervatóriumban tanult ének szakon, zenei tanulmányait szintén Pozsonyban, a Színművészeti Egyetemen folytatta, itt szerezte művészdoktori képesítését is. Szá­mos versenyen vett részt, ezeket az élményeket tartja pályája meghatá­rozó pillanatainak is. Ezek közül a Karlovy Varyban rendezett nemzet­Becse Szabó Ilona (Fotó: Harmónia) közi Antonín Dvorák-versenyt és a 2003-as komáromi Lehár Operett­versenyt emeli ki, melynek első he­lyezettje lett. Itt ismerkedett meg a legendás Zdenék Machácek kar­mesterrel. Az ismertség révén került a Kassai Állami Színházba, de éne­kelt a Szlovák Nemzeti Színház pro­dukcióiban, hazai zenekarokkal működik együtt, és nevét nemzetkö­zi porondok is jegyzik. Derzsi György a jelöléssel kap­csolatban elmondta, bízik benne, hogy a hazai magyar zenei élet csil­laga felszállóban van. „Reményke­dem, hogy egyre többen ismerik fel, hogy Felvidéken igenis vannak te­hetséges emberek” - mondta a szí­nész és előadóművész, aki szerint jó lenne, ha minél több falu, fesztivál, rendezvényszervező jönne rá, hogy érdemes meghívni és teret adni ha­zai tehetséges fiataloknak. Derzsi György karrierje meghatározó pil­lanatát szintén egy hazai rendez­vényhez köti: 1993-ban a zselízi rockfesztivál szólókategóriáját nyerte meg. Itt kötött életre szóló ba­rátságot Vadkerti Imrével, és ennek az élménynek köszönhetően indult igazán be színházi-zenei pályája is. Játszott a Komáromi Jókai Színház­ban és a Győri Nemzeti Színházban, kiemelkedő a Szerelmem, Sárdy című egyszereplős, egyfelvoná­­sos előadása, mely Sárdy János 20. századi híres bonviván életének na­gyobb állomásait és legszebb dalait mutatja be, és a 2014-ben készült Kincsem című musicalje, melyet a dél-komáromi Magyar Lovas Színház mutatott be. Derzsi György (Fotó: Derzsi Gy. archívuma) Jóvilágvan (Fotó: Képarchívum) A párkányi Jóvilágvan tíz évvel ezelőtt készítette el első albumát, idén pedig már a negyediket adta ki, A folyó balladái címmel. A csapat visszamenőleg ezt a két albumot tartja a zenekar meghatározó pilla­natának. „A negyedik lemezünket egészen más munkatempóval, és munkamódszerrel hoztunk össze, meghatározó része a járvány alatt született. Ezt a lemezt tényleg mind­nyájan a sajátunkénak érezzük, összekovácsolta a zenekart” - mondta Bokor Réka, a zenekar énekese. A zenekar hazai és ma­gyarországi fesztiválokon lép fel, koncertezett Oroszországban, Né­metországban, Romániában, Cseh­országban, Szlovéniában, és feltűnt magyarországi televíziócsatomá­­kon is. (harmoniadij.sk, hk) Balról az elsőTextor Bence, mellette Boráros Áron, Megyeri Tamás, jobb szélen Telekes Bence, hátul Szép Gergő (Fotó: Dumbier Izabella)

Next

/
Thumbnails
Contents