Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-06 / 205. szám
[io GYÓGYHÍREK EGESZSEG ■ 2021. SZEPTEMBER 6. www.ujszo.com A mikrotűs tapaszok új utakat nyitnak a jövő orvoslásában A mikrotűs tapaszok alkalmazása, ez az igazán kíméletes módszer lehetővé teszi, hogy valamely hatóanyag csak lassan, ugyanakkor folyamatosan jusson az emberi testbe órákon, napokon vagy akár még hosszabb időn át. Laikusok számára is belátható, hogy várhatóan miért kaphat a jövőben egyre nagyobb szerepet a hatóanyagok bőrön keresztül, transzdermálisan történő beadása. Miért hasznosak? A páciensek szempontjából azért nagyszerű ez a módszer, men valódi injekciós tű használata nélkül, következésképpen mindennemű fajdalom nélkül juttatható a testbe valamilyen bioaktív hatóanyag, gyógyszer, oltóanyag, hiszen a mikrotűk olyan parányiak, hogy a tapaszt a bőrfelületre helyezve nem érik el a bőrben mélyebben található fajdalom-receptorokat. Ráadásul ezzel a módszerrel egyes esetekben az emberek saját maguknak is beadhatják a hatóanyagot. Az egészségügyi ellátás szempontjából akkortól és azáltal juthat majd egyre nagyobb szerephez, ha sikerül ezeket egyre olcsóbban előállítani. Azért azt is meg kell említeni, hátrányai is vannak. Kizárólag olyan hatóanyagokat lehet így a testbe juttatni, amelyek viszonylag kis mennyiségben is hatásosak. Ezen túlmenően pedig egyes emberek bőrét ingerelheti a tapasz, ezért ők nem kezelhetők ilyen módon. Egy kis történelem A mikrotűket hordozók előtt is voltak már olyan tapaszok, amelyekkel hatóanyagot lehetett a szervezetbe juttatni a bőrön át. Az első ilyet 1979-ben engedélyezték az USA-ban mozgásszervi betegség kezelésére, három napig adagolta a szervezetbe a szkopolamin hatóanyagot. Egy évtizeddel később jelent meg a napjainkra széles körben elterjedt nikotinos tapasz. A mikrotűk fejlesztése és tapaszokon való használatuk jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. Előállítottak ilyeneket szilíciumból, fémekből, polimerekből, kerámiából. Gyártásukhoz különféle eljárások ismertek, ilyen a litográfia, a nedves és száraz maratás, a lézeres vágás és a mikrohullám. Öt típusuk közismert: 1. A tömörek (az elsőt 2002-ben alkották meg) a bőr előkezelésére használhatók, általuk nagyságrendekkel növelhető a bőr áteresztőképessége, hogy utóbb könnyebben átjusson rajta a hatóanyag. 2. Vannak a külső felületükön hatóanyaggal bevont mikrotűk. 3. A feloldódók lényege, hogy a tapasz bőrre helyezése után a tűk mindennemű káros anyag hátramaradása nélkül feloldódnak, és azzal egy időben a hatóanyag is a testbe kerül. 4. Az üregesek megszúrják a bőrt és lehetővé teszik folyékony gyógyszer bőrbe való bejutását. 5. A hidrogél-képző mikrotűk képesek magukba szívni a sejtek közötti testfolyadékot, és valójában ez a folyamat segíti elő a hatóanyag bőrbe jutását. Hol tart ma a kutatás? Vonatkozó kutatások jelenleg is szép számmal folynak világszerte. Álljon itt két példa. ígéretes, hogy sertésekkel végzett teszteken hatékonyan működött egy amerikai fejlesztésű, ún. okos mikrotűs inzulinadagoló tapasz (Nature Biomedical Engineering orvosbiológiai szakfolyóirat, 2020. február); jelen információk szerint a klinikai vizsgálatai várhatóan néhány éven belül kezdődhetnek. A mikrotűs tapaszok alkalmasak lehetnek akár a Covid-19 elleni oltóanyag bőrön át való beadásához (Advanced Drug Delivery Review folyóirat, 2021. április, a tanulmány egyik szerzője a Pittsburghi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati Tanszékén dolgozó Erdős Géza professzor úr). Amennyiben a mikrotűs tapaszok fejlesztése nem áll le, és ugyan miért állna le, hiszen bőséggel rejlik bennük lehetőség (alkalmas lehet például gyógyszeres kezelésekhez, különféle molekulák, inzulin és oltóanyagok beadásához), akkor reménykedhetünk abban, hogy segíthetnek majd a mindenütt - különféle okok következtében - fokozódó egészségügyi válsághelyzetek kezelésében. Már csak azért is, mert több tanulmány szerint a mikrotűs tapasz a legígéretesebb lehetőség a bőrön beadható oltóanyagok vonatkozásában. Összeállította: Csibrányi Zoltán Havanna-szindróma: mi az, és mi okozhatja? A Havanna-szindróma azokat a tüneteket jelöli, amelyek először 2016 végén jelentkeztek az amerikai hírszerző tiszteknél és a nagykövetség munkatársainál, akik Havannában, Kuba területén állomásoztak, A következő évben a világ különböző részein élő amerikai diplomaták hasonló tünetekről számoltak be. állapotot vizsgáló kutatók kijelentették, hogy a Havanna-szindrómát, amelyet eredetileg tömeges hisztériának vagy pszichoszomatikus okok, például stressz okozta reakciónak tételeztek fel, mikrohullámú fegyver okozhatja. A tünetek hasonlók az agyrázkódáshoz, és többnyire diplomaták, hírszerző tisztek, katonai személyzet és családtagjaik jelentették külföldön. Napjainkig a Havanna-szindróma több mint 130 embert érintett, néhány tisztviselő az Egyesült Államok területén tartózkodva jelentett tüneteket. A tünetek nemcsak aggasztók, hanem az utóhatások is hosszú ideig tartanak. 2016 végén a kiküldött diplomaták átható éles hangot hallottak éjszaka, és intenzív nyomást éreztek az arcukon. Fájdalom, hányinger és szédülés következett. Míg a hang végül elhallgatott, néhányan panaszkodtak a folyamatos fájdalomra és szédülésre, valamint a koncentrációs nehézségekre. A tünetek eléggé zavarták munkájukat a bevetés időszakában. Az ezt követő években sok hírszerző tiszt és katona olyan tünetekről számolt be, mint a zavartság, hányinger és tájékozódási zavar, amelyek általában a fejben és a fülben fellépő fájdalom és nyomás hirtelen fellépésével kezdődtek. Más tünetekről is beszámoltak, mint például koncentrációs nehézségek, agyi köd, memóriaproblémák, fényérzékenység és alvással kapcsolatos panaszok (álmosság és álmatlanság). A Havanna-szindróma hosszú távú következményei a következők: • migrén • problémák a távollátással • kancsalság • ismétlődő szédülés • orrvérzés. A szakértők azt állítják, az általános tünetek hasonlók a fejsérültekéhez, bár senki sem számolt be a fej beütéséről vagy a kapcsolódó, már meglévő egészségügyi állapotokról. Mi lehet a Havanna-szindróma oka? Kezdetben a szakértők azt gyanították, hogy a Havanna-szindrómát véleden vagy szándékos mérgező vegyi anyag, peszticid vagy gyógyszer okozhatja. Az ilyen szerek nyomát azonban nem találták az érintett emberekben vagy otthonukban. A Havanna-szindróma legvalószínűbb oka feltételezhetően valamilyen mechanikus eszköz, amely ultrahangos vagy mikrohullámú energiát bocsát ki. Az ilyen rádiófrekvenciás energiaexpozíció rendkívül speciális biofegyverek révén potenciálisan mikrobuborékokat hozhat létre az ember fülében lévő folyadékban. Amikor ezek a buborékok a véren keresztül az agyba jutnak, apró légembóliákat idézhetnek elő, amelyek sejtkárosodást okoznak, hasonlóan a dekompressziós betegséghez (olyan betegség, amely a mélytengeri búvároknál alakul ki, ha túl gyorsan felszínre kerülnek). Egy másik magyarázat szerint a tünetek a rádiófrekvenciás hullámok koponyába való közveden behatolásából adódhatnak, ami megzavarja az agy elektromos és kémiai aktivitását, és bizonyos idegpályákat újrafeldolgoz. Ez az újbóli bekötés lehet az oka annak, hogy a tünetek tartósak és hosszú távú következményekkel járnak. Habár fárasztó, a Havanna-szindróma nem halálos, és minden szenvedő egyén még életben van. Bécs után az Egyesült Államok berlini nagykövetségén is észleltek rejtélyes eredetű megbetegedéseket, amelyek hasonlítanak az először a havannai amerikai nagykövetség munkatársai körében regisztrált esetekre — írja a Der Spiegel. A beszámoló szerint az utóbbi hónapokban legalább két diplomatánál észlelték a Havanna-szindróma néven is ismert tünetegyüttest. A hirtelen fellépő szédülés, látásromlás, hányinger, erős fejfájás és egyéb panaszok miatt a betegek egy része munkaképtelenné vált. Júliusban a bécsi nagykövetségen is tapasztaltak ilyen megbetegedéseket, és a 2016-ban és 2017-ben regisztrált első, havannai esetek óta számos további amerikai külképviseleten észlelték a szindrómát. Minden kontinensen van már olyan amerikai nagykövetség, amelynek személyzete körében előfordult a Havanna-szindróma, és a betegek között feltűnően sok az orosz hírszerzési tevékenység elhárításával foglalkozó nemzetbiztonsági dolgozó. A hírmagazin és a Bellingcat nevű oknyomozó portál közös tényfeltáró kutatásának megállapításai szerint orosz kormányzati szervek egy titkos fejlesztési program keretében dolgoznak is egy olyan módszeren, amellyel távolról lehet megtámadni a célszemélyt ártalmas hullámokkal. Ezek lehetnek hanghullámok, illetve rádió- vagy mikrohullámok. (MTI/AFP/Medicine Net)
