Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-06 / 205. szám
8 I KULTÚRA 2021. szeptember 6. | www.ujszo.com Irodalmárok izgalmas élete a Netflixen HAVRAN KATI Fontosabb kérdés egy irodalomórán az, hogy verte-e a feleségét Herman Melville, mint fő műve, a Moby Dick? A tanszékvezető egy képzeletbeli amerikai egyetemen játszódik, ahol a kritikus szellemű diáktömeg szenvedélyes vitába bocsátkozik az első kérdés kapcsán, fittyet hányva neves irodalomtörténészekre, akik a világirodalom remekének tartott mű esztétikai és művészi értékeit szeretnék boncolgatni órájukon. Ezek a diákok már nem fogadják el a nézetet, hogy egy regény kritikai megítélése független maradhat az író életének részleteitől, melyeket a mai kor szellemében esetlegesen elítélhetnénk. Akinek kedve támad - így tanévkezdés idején - egyetemi környezetben játszódó, könnyed, de mégis minőségi néznivalóhoz, annak meleg szívvel ajánljuk A tanszékvezetőt, a Netflix kifejezetten jóra sikerült hatrészes dramedyjét. A régi értékek megőrzésének fontossága és a fiatal, kritikus szellem közti harc a tanárok között is kibontakozik. A történet azzal indul, hogy új vezetőt neveznek ki a fiktív Pembroke Egyetem irodalom tanszékének élére, Ji-Yoon Kimet, akit Sandra Oh alakít. Nem mellesleg elsőként nő és nem fehér ezen a poszton. Mint az rövid időn belül kiderül, az egyetem vezetése nem szándékozik túlságosan szabad kezet biztosítani Ji-Yoonnak. A dékán kezébe nyom egy listát azoknak a professzoroknak a nevével, akiktől erősen javasolt, hogy megváljon. Ők a tanszék legidősebb, egyben legtöbbet kereső professzorai, akik sok-sok letanított év elteltével jól megérdemeltnek és biztosítottnak érzik pozíciójukat, ámde a diákok körében a legkevésbé népszerűek - erről az RÖVIDEN Vógre ünnepelhet a Kicsi Hang Dunaszerdahely. Húsz (+1) esztendő címmel jubileumi koncertre készül a Kicsi Hang verséneklő együttes, azaz Lantos Borbély Katalin és Menyhárt József. A zárójelbe került szám természetesen azt jelenti, hogy a duó tavaly volt húszéves, de a járvány miatt az ünneplés elmaradt. A koncert helyszíne a dunaszerdahelyi Csapiár Benedek Művelődési Központ, az időpont szeptember 9., azaz csütörtök 18 óra. (k) Újabb 74 hallgató hagyja ott az SzFE-t Budapest. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) újabb 74 hallgatója szüntette meg a jogviszonyát, teljes osztályok is távoztak - közölte a Freeszfe Egyesület. Ők szeptembertől hivatalosan a salzburgi Mozarteumban, a ludwigsburgi előadómüvészeti egyetemen, a varsói színművészeti egyetemen, a svájci Academia Dimitrijben, a bécsi zeneművészeti egyetemen és a pozsonyi színművészeti egyetemen folytatják tanulmányaikat. Valójában Sandra Oh és Taylor Holland. Iróniával fűszerezett pillanatai miatt szerethető A tanszékvezető (Fotó: Netflix) előadásaik alatt erősen foghijas széksorok árulkodnak leginkább. Ji- Yoon egyik harca az ő megőrzésük érdekében indul, másrészt igyekszik állandó szerződést biztosítani fiatal, affoamerikai kolléganőjének (Nana Mensah), aki rendkívül népszerű ugyan a diákok körében és a Twitteren, de nem vívja ki idős férfi kollégái rokonszenvét. Ezek a kollégák nem restellnek keresztbe tenni akadémiai előléptetésének. Ebbe az alaphelyzetbe a forgatókönyvírók egy következő szálat is szőnek: egy másik tanár, az egyébként briliáns és rendkívül közkedvelt, sármos Bill (Jay Duplass) felesége halálát követően kissé szétesik. azonban eddigi tanáraik tanítják őket, akik szintén távoztak az intézményből. (juk) Erik Truffaz némafilmet kísér Pozsony. Különleges vetítés lesz holnap 20.30-tól a Lumiére moziban. Száz éve, 1921-ben mutatták be Chicagóban az első szlovák filmet, az amerikai segédlettel készült Jánosíkot, amelynek rendezője Jaroslav Siakel’ volt. Innentől számítjuk a hazai kinematográfia létrejöttét. A film most élő zenei kíséretet kap: David Kollar gitározik, Tomás Mutina a szempereket kezeli, trombitán pedig a világhírű francia dzsesszzenész, ErikTruffazjátszik. (juk) (Fotó: Kinő Lumiére) Óráiról elkésik, problémát problémára halmoz, mígnem elköveti legnagyobb baklövését: szatirikus szellemben bemutat egy igencsak nem helyénvaló gesztust, melyet szemfüles diákjai természetesen videóra vesznek. Az incidens virálisan tetjed, felturbózott formát is öltve, mígnem a diákok fellázadnak, és tüntetve követelik az igazságszolgáltatást. Mindezek következtében nem kis teher nehezedik Ji-Yoon vállára. Az egyik oldalon ott tornyosul felette az egyetemi vezetőség, azt követelve, hogy tegyen eleget a tüntető diákok kérésének, hogy az egyetem a sajtó előtt is megőrizze jó hírnevét. Másrészt viszont igazságérzete azt diktálja, hogy egy félreértelmezett, kontextusától megfosztott gesztus miatt nem tehető tönkre egy akadémiai pályafutás - ráadásul azé a kollégáé, aki iránt Ji- Yoon is gyengéd érzelmeket táplál. A romantikus szál szerencsére nem túl csöpögős és nem írja felül a narratívát: a sorozat erőssége pont az, hogy a maga összetettségében szeretne képet alkotni az akadémiai lét viszontagságairól. Például igyekszik rávilágítani, hogy az egyetemi tanár munkája mennyi lemondással jár, a kutatásra fordított figyelem mellett hogyan bukhat el a magánélet, de szelíden rávilágít a szakma szépségeire, még akkor is, ha a külső szemlélő ritkán képes értékelni azokat. Miért vagy doktor? - kérdezi a sorozat egyik kiváló pillanatában Ji- Yoontól lánya, aki egyébként viselkedésproblémás, és akit Ji-Yoon szingli anyaként fogadott örökbe, hogy végtelen harcokat vívjon a megfutamodó bébiszitterekkel. Ji- Yoon lelkesen próbálja elmagyarázni lányának, hogy azért, mert szeretett volna versekkel és gondolatokkal foglalkozni. - Jó, jó, de miért vagy doktor, ha soha nem segítesz senkinek? - teszi fel a lényegre törő kérdést a kislány, görbe tükröt tartva az akadémia buborékában élő anyuka elé, és egy picit az elé a néző elé is, aki hajlamos megvetően legyinteni a bölcsészettudományok irányába. Ha a sorozat legjobb pillanatairól van szó, mindenképp ki kell emelni a Chaucer-rajongó idős professzor karakterét, Joant, akit Taylor Holland alakít pazarul, és aki miatt egyébként sokan követelik a következő évadot (erről hivatalosan még nincs szó). Joan egyike annak a három idős professzornak, akiket Ji- Yoonnak ki kellene rúgnia. Joan minderről mit sem sejtve reklamál, mikor irodáját áthelyezik az alagsorba, amit akadémiai pozíciójának lefokozásaként él meg, és makacsul nyomoz, nem fél illegális eszközökhöz folyamodni, hogy kiderítse, melyik diákja ír lesújtó kritikákat az óráiról. A hatrészes dramedy mögött egyébként az a David Benioff és D. B. Weiss producerpáros áll, akik a Trónok harca atyjai. Egészen meglepő zsánerváltásról van szó tehát, hiszen a fantasy világán túllépve olyan helyszínbe ágyazott történet készítése fölött bábáskodtak, melyet általában nem tekintünk izgalmasnak. Ezt a sztereotípiát a szofisztikáit, finom humorral fűszerezett A tanszékvezető szerencsére kiválóan meg tudja cáfolni. Leszámolnak az illúziókkal Holnap egy igazi ínyencséget mutat be a kassai Thália Színházban egy női csapat. A négy szereplő mellett a rendező, a jelmez/díszlettervező és a két zeneszerző is nő. Kassa. Az orosz Ivan Viripajev a kortárs drámairodalom egyik fenegyereke, Illúziók című „mulatságoskeserű drámája” pedig rendkívül népszerű, sok helyen játszották már. Kassán nemzetközi koprodukcióban kerül színpadra (Thália Színház, Proscenium, Concentric Circles). A történet két házaspár visszaemlékezéseiből, vallomásaiból, ötven év történéseiből bontakozik ki. A monológokból egyre határozottabban kiderül, hogy semmi sem úgy történt, ahogy azt eddig hitték. A rendező az Angliában élő Lévay Adina, a szereplők Bandor Éva, a magyarországi Spolarics Andrea, Gubík Ági és Varga Anikó, aki immár a kassai társulat tagja. Lévay Adina a következőket válaszolta a színház Facebook-oldalán Forgács Miklós kérdésére, hogy szerinte miért érdemes megnézni az Illúziókat: „Ez egy kis sztori a szerelemről, a halálról és arról a nagy emberi vágyunkról, hogy valamiféle értelmet adjunk az életünknek. A történeteket négy nagyszívű szí-Bandor Éva, Szpolarlcs Andrea, Varga Anikó és Gubík Ági (Fotó: Szandtner Dániel) nésznő meséli el. Az előadás, mint az élet, néha vidám, néha szomorú, néha abszurd és megdöbbentő epizódokból áll. Nagyon emberi.” A rendezőnő öccse méhész, tőle tudta meg, hogy a méhek, mivel más a szemük felépítése, teljesen másképpen látják a világot, mint mi. Azaz a valóság a szemlélő adottságaitól, a nézőponttól, a rálátástól is függhet. Az izgalmasnak ígérkező előadás díszletét és jelmezeit Gadus Erika tervezte, Gardenő Klaudia és Kovács Linda írtak hozzá zenét. A darabot Kozma András fordította magyarra. (juk)
