Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-06 / 205. szám

www.ujszo.com | 2021. szeptember6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 C saládfa-tulaj donosok Az első számú asszonyőstől a műkutyabőrig LAKATOS KRISZTINA Mottó: „Tanulni, ta­nulni, tanulni!” (V. I. Lenin - legalábbis a közhiedelem szerint.) Őszintén: az ember élhet teljes életet rengetegfajta speciális tudás, ismeret nélkül is. Aztán olykor elő­fordul, hogy valami egészen mellé­kes információmorzsa újra és újra szembenéz velünk, és nem hagy nyugodni. Tudják önök például, mit takar az U8c megjelölés? Ne ijedjenek meg, de ez egy humán mitokondriális DNS haplocsoport, pontosabban al­csoport megnevezése. Laikusán szólva arra szolgál, illetve arról szól, hogy az anyai ágon öröklődő mito­kondriális DNS bizonyos szegmen­seinek, mutációinak a vizsgálatával az emberi populáció véges számú asszonyősre/ősanyára vezethető vissza. Konkrétan az U8c egyébként egy sok-sok ezer éve halott ember, egy régészeti talány genetikai kódjaként került képbe. M.-et győzködöm, hogy figyelj, csak egy határ, aztán itt van ez az archeopark, a titokzatos hármas sír, a környéken jó borok, lassan jön a szüret; ha végre minden­ki papírjai rendben lesznek, plusz a körülmények is engedik, egy hétvé­gére összekaphatnánk magunkat... Sokéves barátság a mienk, belefér a letromfolás is. M. -ék szerteágazó família, nem feltétlenül a számszerüség okán, in­kább ahogy családként tételezik ma­gukat. A nyári összejövetelek után rendre hallom az aktuális híreket, mondjuk, hogy a mama sógornője nővére lányának az elvált férjének az első házasságából származó felnőtt fia, no ő most kivel él együtt éppen. Az idei nyár viszont hozott megle­petést, meséli M., mert I.-ék üdvözült arccal és egy könyvnek látszó tárggyal jelentek meg. Mint kiderült, egy családfakutatás (mü(kutya))bőr­­be fűzött eredményét hozták maguk­kal. Szimpatikus fiatal történész­levéltáros csinálta (mögörö—hang­súlyozta L), vagy 250 évre vissza­menőleg összeszedte az anyakönyvi adatokat, itt-ott beszúrt egy-egy sommás idézetet, díszes metszetet, a lapok szélén diszkrét növényi motí­vumok futottak körbe, szóval látha­tóan tisztes munka volt. Húúú meg óóóh, mindenki megcsodálta, aztán ahogy a boldog családfa­tulajdonosok távoztak, persze volt egy kis élcelődés, hogy I.-ék vajon miért pont a megboldogult nagyma­ma, az egyetlen -y végződésű csa­ládtag ágát tartották felkutatásra ér­demesnek. „Ha becsukom a fél sze­mem, talán akadt ezen a fán egy-két bocskoros nemes, de ettől még falusi parasztok voltunk, mindenki tudja” - mondja M. De hozzáteszi, hogy I.­­éknél volt egy másik dokumentum, egy másik vizsgálat is; meg nem mondja, ki csinálta, de a neve előtt meg után is állt titulus; és az egy ge­netikai eredményt, egy ilyen haplo­­csoportos besorolást tartalmazott. „És U volt. Azon belül is valami, de U, az szinte biztos” - néz rám nyo­matékosan M., én pedig reményked­ni kezdek, hogy így talán mégis összejön az a hétvégi morva kiruc­canás. Aztán eszembe jut, és gyorsan meg is osztom M.-mel, hogy amikor na­gyon kezdő új ságíró voltam, talál­koztam egy szlovákiai magyar dok­­torandusz lánnyal, aki egy hasonló kutatásban dolgozott: a hazai roma populáció mtDNS-mintáit vetették össze indiai és egyéb adatokkal, hogy bizonyítsák az eredetükről, útjukról szóló feltételezéseket. „És?”-kér­dezi kedves barátném. Összenézünk, összevihogunk. Aztán megisszuk a lassan ránk langyult pohár bort. Rejtett tanulság: Tanulni érdemes, mert a tanulás lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjunk a környezet, a kor változó igényeihez. Majd ő megmutatja... (TASR/AP-felvétel) Jóval többet vár csapattól a diktátor Innen már csak egy lépés, hogy a nemes hagyományokat felelevenítve gulággal fenyegesse a sportolókat. Nehezen viseli Aljakszandar Lu­­kasenka fehérorosz diktátor, hogy az ország jégkorong-válogatottja nem jutott ki a téli olimpiára, a futballvá­logatott pedig rosszul szerepel. Azzal fenyegetőzik, hogy gyári munkásnak küldi őket, a feleségeiket pedig ál­lamellenes tevékenységgel vádolta meg. „Csak a pénzt akarják, pénzt, pénzt, pénzt! Kikaptak a lengyelek­től. Szégyen. Ott nem is népszerű a hoki, húszán ha játsszák” - háborgott videóüzenetében Lukasenka, és a ho­kiszövetség költségvetésének meg­nyirbálásával fenyegetőzött. „Szé­gyent hoznak ránk a pályán, a felesé­geik meg az okostelefonjaikon har­colnak az állam ellen. Dolgozni kell küldeni mindet. Gyárakba velük, söprűt nekik” - mennydörgőn a dik­tátor. Ennek ellenére a hokisok pár nappal később videóüzenetben kö­szöntötték őt, amely a YouTube-ra is felkerült. „Aljakszandar Grigoije­­vics, a jégkorong-válogatott nevében minden jót kívánunk születésnapja alkalmából. Szeretnénk nagyon szé­pen megköszönni a segítségét - érez­zük, mi mindent tesz értünk” - kö­szöntötte őt Andrej Sztasz, az egyik csatár, és sajnálkozását fejezte ki, hogy nem jutottak ki az olimpiára, de reméli, a csapat egyre jobb lesz. Lukasenka például úgy „segített” a fehérorosz hokinak, hogy az ellenzé­ki tüntetések brutális szétverése és a letartóztatások miatt elvették Fehér­oroszországtól a hoki-vb rendezését. Lukasenka a fociválogatott telje­sítményén is méltatlankodott egy sort, majd kitért a 67. születésnap­jára. „Nem ünneplem. Minden szü­letésnap egy lépés a halálhoz. És minden ajándékot szétosztottam, csak azokat nem, amelyeket nekem készítettek. Egy művészeti iskolá­ba járó lány lefestett egy gépfegy­verrel. Kiakasztattam a Független­ségi palotában, mert életem egyik fontos pillanatát ábrázolja” - kö­zölte a diktátor. Lukasenka 2020 augusztusában futkosott gépfegy­verrel a palotában, miközben a had­sereg és a rendőrség a tüntetéseket verte szét. (úsz. tasr) Nyögvenyelős nyugdíjreform SIDÓH. ZOLTÁN Miközben a rendőrségen, az ügyészségen és a kormányko­alíción belül javában és változatlan hévvel zajlanak a belharcok, addig Szlovákia egyre inkább eladósodik, idén is 8 milliárd eurós hiánnyal zárunk, a versenyképes­ségünk folyamatosan hanyatlik, a tátrai tigrisből nyivákoló kiscica lett. Hiába, már nagyon régen nem történtek ráncfelvarró és átfogó re­formok. Az igazságügy reformja akadozik, a kórházreform erős aka­dályokba ütközik, Igor Matovic belengetett adó- és járulékreformja pedig azelőtt elhalt, hogy egyáltalán tálalta volna. Valószínűleg elment tőle a kedve, mint a diplomamunkája megírásától. Milan Krajniak munkaügyi miniszter nyugdíjreformja azonban még játékban van, a parlament e hónapban járja körül a témát. Nagyon lé­nyeges területről van szó, hiszen hosszabb távon mindannyiunkat érint, ráadásul gyors korrekcióra szorul a rendszer, mivel a 2020-as parlamenti választás előtt a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt gyakorla­tilag feldúlta a nyugellátást a nyugdíj plafon, a radikálisan megemelt minimálnyugdíj és a 13. nyugdíj bevezetésével. Azóta éves szinten legalább 1 milliárd eurós pénzinjekcióra szorul a nyugellátás finanszí­rozása, magyarán dotáció nélkül még a visszafogott mértékű 13. nyugdíj kifizetésére sem futja. Az tehát rendben van, hogy eltörölnék a 64 éves nyugdíjkorhatárt és az átlagéletkor kitolódásával nőne a nyugdíjkorhatár is. Persze fel le­het szisszenni, hogy ugyan ki akar olyan sokáig dolgozni. A fel­­szisszenőknek jelezzük, hogy a rendszerváltás óta az átlagéletkor is bő 5 évvel hosszabbodott. Ami viszont nincs rendben, hogy 40 év mun­kaviszony után nyugdíjba lehetne vonulni, vagyis akár 58 évesen is. Ez csak tovább terheli a rendszert, igaz, ilyen esetben az öregségi juttatás mértéke is érezhetően kisebb lesz. A legnagyobb probléma az úgynevezett szülői bonusszal van - a gyerekek bérük 5 százalékát adhatnák a szüleiknek, ami éves szinten legalább 500 millió eurós lyukat ütne a Szociális Biztosító kasszájá­ba, és ez az összeg évről évre egyre csak növekedne. Kis probléma, hogy akinek a gyerekei külföldön dolgoznak, azok így nem támogat­hatnák a szüleiket, a gyermektelenek pedig teljesen kiesnének e jutta­tások köréből. A nagy probléma viszont az, hogy példátlan módon Igor Matovic pénzügy- és Richard Sulik gazdasági miniszter egyaránt os­torozza a koncepciót: az előbbinek a nagy hiány, az utóbbinak meg a deficitet kissé csökkentő tervezett adóemelés nem tetszik. Ugyanis Krajniak eltörölné a havi 7600 eurónál magasabb keresetűek járulék­­befizetési plafonját, akik viszont cserébe nem kapnának magasabb nyugdíjat, hiszen annak felső határa a mindenkori átlagbér közel 2,5- szöröse. E megoldás akár alkotmányba ütköző is lehet. Nem véletlen, hogy a munkaügyi minisztérium által tálalt reform­­tervezet több mint 250 szakmai észrevételt kapott a munkaadóktól, az egyes szaktárcáktól és a Költségvetési Tanácstól, és mindez csupán az első, az állami nyugdíjpillért érinti. A Fico-kormányok által szétbombázott második nyugdíjpillér ver­senyképessé tétele külön történet. Amióta 2013-ban egy tollvonással az úgymond garantált, ezért alig kamatozó alapokba tolták át a megta­karítások javát, azóta az ott pihenő összeg bő 3 milliárd euróval marad el attól a szinttől, mint amit a kissé kockázatosabb, ám határozottan jobban kamatozó alapok nyújtottak volna. Bármilyen is lesz a nyugdíjreform végkimenete, egy biztos, hogy lépni kell. Ugyanis az Európai Unió helyreállítási alapja megköveteli a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságát. Ha e feltételnek nem felelünk meg, akkor Brüsszel módfelett bőkezű pénzeszsákjának száját behúzzák Szlovákia előtt. FIGYELŐ Szovjet atomtemetőt keresnek az oroszok Megtalálták egy orosz atommeg­hajtású tengeralattjáró reaktorát egy tartályban az észak­oroszországi Kara-tenger mélyén. Az orosz rendkívüli helyzetek minisztériuma a kormány megbí­zásából lajstromot készít a tenge­rek mélyén nyugvó sugárzó tör­melékekről, amelyek rendszerint 500 méteres mélységben találha­tók. A listán eddig 24 ezer ilyen objektumot tüntettek fel. A tájékoztatás szerint szakembe­rek fogják megvizsgálni a most talált, „potenciálisan veszélyes objektumot”. Úgy tudni, egy K-19 típusú szovjet tengeralattjáró nukleáris reaktoráról van szó, amelyet kutatási munkálatok közben fedeztek fel. A térségben az orosz rendkívüli helyzetek minisztériuma alá tar­­; tozó két különleges mentési ala­­; kulat, a Centroszpasz és a Lider, illetve az Orosz Tudományos ; Akadémia oceanográfiai intéze­tének szakemberei kutatnak a ; távvezérlésű Falkon robotszonda segítségével sugárzó anyagok után a tengerfenéken. A Ria Novosztyi orosz hírügy­nökség szerint az utóbbi években a Jeges-tenger egyik peremtenge­rének számító Kara-tenger négy öblében bukkantak haditechnikai eszközök maradványaira, a többi között a Lenin atommeghajtású jégtörő hajó roncsaira, benne a hajó rektorával, de megtalálták a K-27 atom-tengeralattjáró ron­csait is. Szakértők több mint 1200 további radioaktív törmeléket sejtenek a térségben a tenger mé­lyén, mivel a Novaja Zemlja (Új­­fijld) sziget egykor nukleáris kí­sérleti telepként működött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents