Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-04 / 204. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2021. SZEPTEMBER 4. 17 Ferenc pápa szept­emberben előbb Magyarországra, majd Szlovákiába látogat. A magyar vizit alig háromórás lesz, a szlovák körút háromnapos. Van ennek így, önma­gában is üzenete? Akar-e egyáltalán - a diplomáciai játék­­szabályokat felrúgva - bármit is sugallni, üzenni a szentatya? Lj r W egykori argentin /% M bíboros egyre JL \ M J inkább kiigazo­dik a Vatikán útvesztőiben, mondja Gégény István, a Szemlélek Ma­gazin lapigazgatója. Ferenc pápa megtanulta, hogy papírból kell beszélnie, de azért mond még olyat, hogy „el kell még mennem Ma­gyarországra, s ha már ott vagyok, átruccanok Szlovákiába”. Amikor egy pápát megválasz­tanak, nyilván tudják a bíboro­sok, hogy bizonyos kérdésekben mit képvisel, mi várható tőle. Ferenc pápa azt hozza, ami borí­tékolható volt? Ferenc pápáról nehéz azt állí­tani, hogy a megválasztása előtt is a fókuszban volt, jól ismertük, s így össze tudjuk hasonlítani a régi megnyilvánulásait a mostaniakkal. Aki azonban ismerte, azt mondja, pontosan azt hozza, amit az elő­ző - bíborosi - életében is képvi­selt. Nála nem allűr, hogy szerény autóval jár és fekete cipőt vesz fel. O bíborosként is villamosozott, emberek között mozgott, jól érez­te magát a fiatalok gyűrűjében. Látszott íjkkor is és most is látszik, hogy nem felülről, hanem belülről képzeli el az egyházat. Az, hogy a pápaválasztáskor végül ő jött ki győztesként, ennek a szemléletnek is szólt. A bíborosok egy Bene­dekkel ellentétes habitust kerestek, a pedagógus típusú pápaságnak ugyanis már látták az előnyeit és a hátrányait. Pasztorális, vagyis lelké­­szi attitűdű vezető kellett, s az ar­gentin Bergoglio bíboros karaktere ennek tökéletesen megfelelt. Nyil­ván jól ismerték őt. Hogy ezek után mégis ellenérzés van egyesekben Ferenc pápával szemben - mert a személye valóban megosztja az egy­házi vezetőket -, arról nem ő tehet. Hiszen személyében, elveiben nem változott. Épp az az érdekes, hogy sokan azt várnák el tőle, most már ne bíborosként viselkedjen, hanem pápaként. Egy pápa megteheti azt, amit egy politikus, hogy a megválasz­tása előtt beígér mindent, s szá­mol azzal, hogy mindent úgysem tud teljesíteni? A pápa politikus, államfő, aki a Vatikánt működteti. Ezen logika alapján mondhatná azt, hogy pá­paként más programot viszek, mint amit bíborosként képviseltem, de ezzel óriási kockázatot vállal. Ha­mar elfogyhat körülötte a levegő. Benedek pápáról rebesgetik, hogy ez történt, elveszítette a támoga­tói közeget maga körül. A belső konfliktusok pedig gátolhatják abban, hogy azt csinálja, amit való­ban tenne. De visszakanyarodva a kérdés gyakorlati részéhez: itt azért nem olyan kampányt kell elképzel­ni, mint egy politikai választáskor; nincs konkrét ígérgetés. Nem vé­­leden az a mondás sem, hogy aki a konklávéra pápaként meg}' be, bíborosként jön ki. A politikában azt is látja az em­ber, hogy minden a kameráknak, a látszatnak szól, a valós érzelme­ket és kapcsolatokat az államfők nem mutatják ki. Ezt hívják diplomáciának. Úgy van. E tekintetben Ferenc pápa jól viselkedik, megtanulta azt a nyelvezetet, amelyet bíbo­rosként korábban nem használt? Argentínában, a szegények kö­zött biztosan nem így beszélt és viselkedett. Ferenc pápa diplomata is, ezért nem teheti meg, hogy ne igazod­jon a diplomácia nem egyházi, ha­nem állami kereteihez. De fel kell tenni azt a kérdést is, hogy pusztán egy személyről - Ferenc pápáról - beszélünk-e, vagy a Vatikánról összességében. Vegyük biztosra, hogy a pápát is befolyásolják a ta­nácsadói, hat rá a környezete, így a megnyilvánulásai mögött sem pusztán az ő személyét kell keresni. Az például, hogy melyik ország­ba látogat el — s ezzel beszélgeté­sünk apropójához értünk -, nem az ő kizárólagos döntése, bár a végső szót nyilván ő mondja ki. Azt gon­dolom, Ferenc pápa jó diplomata, s ennek ékes bizonyítéka a magyar­­országi látogatásával kapcsolatban meghozott vatikáni döntés. Ferenc pápa szlovákiai és magyar látogatása Erre mindjárt kitérünk, de még ide tartozik: amikor a pápa a menekültekről beszél, pontosan tudja, hogy ezzel a témával mely országok politikusait, kormány­főit támogatja vagy kritizálja. Ez valóban nagyon jó példa, Fe­renc pápa „pápaságában” itt mu­tatkozik meg talán a legmarkán­sabban az elmúlt öt év. Az, hogy ez idő alatt mennyit tanult. Mondjuk ki nyugodtan: kezdetben voltak hibái, már ha annak tekintjük azt, hogy sokszor kötedenül, papír nél­kül beszélt. Benne van a személyi­ségben, hogy „ami a szívemen, az a számon”, de pápaként megtanulta, hogy ilyen nincs. Biztos elmagya­rázták neki, hogy minden monda­tának hatványozott súlya van, s ha kimondja lelke teljes jóindulatával az adott mondatot, az nemzetközi bonyodalmat szülhet. A személyes Kinek mit üzen a „nem tankönyvi”szentatya: Már említette beszélgetésünk apropóját, Ferenc pápa magyar­­országi és szlovákiai látogatását. Ön szerint valós teória volt, ami a magyar sajtót körbejárta, hogy Ferenc pápa talán nem is jön el Magyarországra, vagy ha mégis, akkor a magyar állam vezetőivel- Ader Jánossal, Orbán Viktorral — nem hajlandó találkozni? Egyszerűnek tűnhetne a válasz, de a kérdés sokkal összetettebb. Ed­dig nem nagyon volt szokás, hogy a regnáló pápa ellátogasson az éppen aktuális nemzetközi eucharisztikus kongresszusra. A magyar egyházi és állami diplomácia háttérmun­kája, lobbija kellett ehhez. Öt éve, amikor a Fülöp-szigeteken bejelen­tették, hogy Magyarországon lesz a következő eucharisztikus kongresz-Ferenc pápa Magyarországon és Szlovákiában is azt keresi, melyik az a seb, amelyre gyógyulást hozhat. 99 véleményem ez: sajnos megtanult panelekben beszélni. Egy kommu­nikátor persze azt válaszolja erre, hogy ez így helyes. A migráció kérdésében tökéletesen látszik a változás, hiszen most is elmondja, legyünk befogadók, de már hoz­záteszi, hogy mindenkinek iga­zodnia kell a helyi kultúrához is. Valószínűleg korábban is ezt gon­dolta, csak nem érezte, hogy ezt a félmondatot hozzá kell tennie. Bölcsebb, felkészültebb, tapasztal­tabb szónok lett. szus, senki nem gondolta, hogy erre eljön a pápa. Öriási meglepetés és ajándék, hogy igent mondott. Ak­kor, 2016-ban Szlovákia még kép­ben sem volt, így legfeljebb álom lehetett az is, hogy oda meghívha­tó. A kongresszus zárómiséje volt a reális cél, ezt tűzte ki célul a ma­gyar diplomácia, mentek is Ferenc pápához Semjénék. S mivel eljön hozzánk, Szlovákia is megragadta az esélyt: országlátogatásra hívta a pápát. Nem egy napra, nem három órára, hanem három napra. Én azt gondolom, hogy Magyarországra is ezért mondott igent, men a két utat így össze tudta kapcsolni. Egyik or­szágban sem járt még, a szlovákok nagyon örültek, a magyaroknál viszont elkezdődött a méricské­­lés, hogy nálunk miért csak ennyi időt tölt. Hát mert ennyire hívtuk! Aztán jött, hogy nem hajlandó ta­lálkozni az állami vezetőkkel. Erre a legvisszafogottabb válaszom is az, hogy blődség. Egyeden pápa sem teheti meg, hogy ne találkozzon az állami vezetőkkel csak azért, mert nem ért egyet a politikai irányvo­nallal, amit képviselnek. Ferenc pápa már korábban is figyelmez­tetett: ,Annyi mindent állítanak rólam, azt higgyétek el, amit én mondok.” Tény és való: soha nem jelentette ki, hogy nem fog talál­kozni Orbán Viktorral. Egy jóslat­ból, spekulációból lett lavina. De ha már találkoznak, szóba hozhat-e kényes kérdéseket - mondjuk a már említett mene­kültkérdést vagy a lombikvitát? Szerintem egyiket sem fog­ja szóba hozni. Kellemes csevej lesz, kikerülheteden a pandémia kérdése, s az, ki hogyan van. Ha jól típpelek, kiadnak egy sajtó­­közleményt a találkozóról és soha nem tudjuk meg, hogy Orbán Viktornak esedegesen négyszem­közt mit mondott. Az egyetlen meglepetést az okozhatja - de ebben sem hiszek valójában ha a szentbeszédének aktuálpolitikai vonatkozása lesz. Ennél azonban, mint mondtam is az előbb, jobb diplomata. Ha azt kérdezi azon­ban, megkeserítette-e a szája ízét mindaz, amit Magyarországon politikusok és a kormányközeli megmondóemberek mondtak róla, hogy „nem keresztény”, a válaszom az, hogy igen. Biztos vagyok abban, hogy ez eljutott hozzá. S az sem véltelen, hogy csak hetekkel később közölte Vatikán, a találgatások ellenére el­jön Magyarországra Ferenc pápa, s találkozik az itteni vezetőkkel. A halogatásnak üzenete volt. Há­rom opció közül kellett választa­ni: mondhatták volna, hogy ilyen előzmények után a pápa inkább nem jön. Vagy azt, hogy a béke kedvéért Magyarországon is eltölt két napot. Illetve ott volt a harma­dik verzió, hogy arra jön, amire eredetileg is hívták. Ezt választot­ta, ami nagyon bölcs döntés. Ha az első kettőt választja, a magyar poli­tikai csatározásba szállt volna bele. Szlovákia országlátogatásra hívta meg, s ahhoz is tartja magát. Ha személyes üzeneteket nem is, de személyes érzelmeket meg­engedhet egy pápa magának? Magyarán: jobban szeretheti az egyik országot, mint a másikat? A zsigeri válasz az, hogy nem. A katolikus szó eleve azt jelenti, hogy „egyetemes”. Ferenc pápa soha nem tesz a vállára argentin zászlót, de ha nyújtanak felé egy argentin vörös­bort, akkor kinyúl érte. Ez szim­bólum. 0 ugyanakkor az a pápa is, akin - a testbeszédén keresztül - látni lehet, hogy kivel hűvösebb a viszonya. Elég csak néhány fotó­ra ránézni. Én kifejezetten örülök, hogy Ferenc nem „tankönyvi” pápa, bár sokan szeremék, hogy az legyen. Biztosan sokan fogták a fejüket a Vatikánban akkor is, amikor a menekültek lábát mosta meg. Diplomáciailag biztosan nem volt szerencsés, de ő előbb ember, s csak aztán pápa. Amikor a magyar látogatásra rákérdeztek az Irakból hazafelé tartó gépen, s ő úgy fogal­mazott - ha elfogadjuk, hogy nem fordítási bakiról volt szó -, hogy „el kell még mennem Magyaror­szágra, s ha már ott vagyok, átruc­canok Szlovákiába”, akkor azzal is üzent. Mert a „kell” a kötelező pen­zum, az „átruccanás” pedig az örömteli folytatás? Pontosan. Azért jön Magyaror­szágra, mert illik, kell, mert meg­állapodtunk; Szlovákiába pedig azért, mert szeretne. Ez a magán­­véleményem, a sorok között ez jön át - számomra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereti a magya­rokat. Sokkal inkább a konfliktu­sos helyzetektől ódzkodik, azoktól az országoktól, ahol mindenből konfliktusos helyzet alakul ki. Biz­tosan nem szereti azt sem, ha a ke­reszténységből fegyvert csinálnak. A melegkérdés, a sokak által homofóbnak nevezett új magyar törvény puskaporos hordó egész Európában, s lehet, még akkor is az lesz, amikor Ferenc pápa megérkezik Magyarországra. A szentatyáról lehet tudni, hogy ellenzi a melegek házasságát, s bár megértettem, hogy belpoli­tikai kérdésekben egy pápa nem szólal meg, de ez most nem az a pont, amikor muszáj állást fog­lalnia? Az egész törvény egy gumicsont, közelednek a választások, ki kellett találni valamit, amiben a magyar kormányfő megmutathatja az ere­jét. Nagyon meglepődnék, ha Fe­renc pápa pásztori ingerküszöbét elérné ez a kérdés, s beszélni akarna róla. Amiről sokkal inkább beszél­het, az a szívünkben lévő nyitott­ság a társadalom sokszínűségének elfogadására. A homoszexualitás kérdését sokan szeremék feketének vagy fehérnek látni. Ferenc pápa azt mondja, ez velünk van. Ugyanak­kor a katolikus egyház álláspont­jától, mely szerint a homoszexuális cselekedet elkövetése bűn, nem tér­het el. De foldrésznyi a különbség az ő hozzáállása, illetve a magyar háborúzás között, amit a melegek­kel szemben most itt folytatnak. Ha Ferenc pápa fricskát akar mu­tatni, akkor megteheti, hogy ha lát egy szivárványos zászlót lobogtató embert, megállítja a pápamobilt, s megöleli őt. De beszélni a homofóbiáról aligha fog. Lesznek üzenetei, de azok nem a köznyelv síkján fogalmazódnak meg, hanem a lelkiismeretén. Van olyan téma, amely a szlo­vák kormánynak kellemetlen? Nyilván ott sem hozza szóba akkor, de ha megtehetné, miről beszélne? Ferenc pápa Magyarországon és Szlovákiában is azt keresi, melyik az a seb, amelyre gyógyulást hoz­hat. Szlovákiában két ilyen van: a kisebbség és a többség együttélése, illetve a Kuciak-gyilkosság. Pápa­ként szerintem üdvözölnie kell azt a tisztulási folyamatot, amely Szlo­vákiában az oligarchák világának felszámolásában elindult. Ez báto­rító üzenet lesz, és szerintem meg is fogalmazza. Magyarországon pedig változásra hívást feltételezek tőle. Fel akarja nyitni a szemünket: engedjük meg, hogy boldogok le­gyünk Nem figyelmeztet ezzel, de ha felvesszük a nekünk nyújtott szemüveget, akkor látni fogjuk hogy mi most nem ezen az úton haladunk. Sudár Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents