Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-04 / 204. szám
fí8 SZALON ■ 2021. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Hizsnyai Tóth Ildikó mikes. kelemen@ - 6. mindjárt jönnek s kopogtatnak. Preventive elzárnak, tesztelgetnek. A köz érdekében. Te vajon szeretnél-e városszerte ilyen következményekkel graszszálni, Öcsém? ínyencségeket kóstolgatni, műemlékeket csodálni? Hogy sose tudod, kit húzol be a hálódba, vagy ellenkezőleg: ki ránt be magával téged? Én már nem. Ezért ülök a pekingi gyorson, és ugyanazért nézegetem ötpercenként a kódomat, hogy zöld-e még? Indulás előtt ugyanis felelődén voltam, elmentem elbúcsúzni a kedvenc pagodámtól. A többhektáros területre csak beltéri kód félhasználásával tudtam belépni, s a fene tudja, ki tartózkodott még a túlsó felén. Akit én nem is láttam, a rendszer szerint viszont egy időben egy helyen tartózkodtunk, tehát egy tálból cseresznyéztünk A múlt hónapban egész Hsziánt letesztelték, mert egy távoli tartományban élő házaspár tesztje pozitív lett, s akiknek a kontakthálójából kiderült, hogy nálunk töltöttek el egy hétvégét. Az újság részletesen leírta a programjukat, még azt is, hogy 9.35-kor szójatejet vettek egy kioszkban. Ök kirándultak, mi meg hetekig szívtuk a következményét. Otthon folyton a kínai járványadatokon rugóznak, hogy vajon nem kozmetikázzák-e? Fogalmam sincs, az élet nagy kérdéseire nem tudok válaszolni. Ennek a cikknek viszont minden egyes állítását meg tudom erősíteni: igen, bezárták az agyaghadsereget, a tartományi történeti múzeumot és a párocska útjába eső plázákat, nagy és kis boltokat, a szójatejes kioszkkal bezárólag. Még a patikákból is bevonták a köhögés- és lázcsillapítókat, nehogy házilag kúráljuk magunkat, ha mégis, ha esedeg. Szerinted szükségük van ezeknek az adatoknak kozmetikusra? Miközben ennyi ember napirendjét rendelik nekik alá? Szónoki kérdés volt csupán, légy szíves, ne válaszolj rá, mert ha nem értesz velem egyet, örökre megbánod, annyi ellenérvem lesz. Elfogult vagyok a hsziániakkal, egy egész team dolgozott azon, hogy én most utazhassak. Ők maradnak, én megyek. A hsziáni pályaudvaron egyedül álltam a pekingi gyors külföldieknek szánt beszállókapujánál, míg a belföldi utasok hosszú sorokban kígyózva. A kapunyitás előtt három biztonságis is lecsekkolta a kódjaimat. Szívélyesek voltak, ámde gyanakvók, inkább odahívták a csomóponti főnököt a beléptetésemhez, vigye el a balhét ő, ha mégsem lenne igaz, amit az applikációm mutat, hogy két éve ebben a városban élek, a kapcsolati hálóm hótiszta, mint a gleccserek vize, a testem éves középhőmérséklete pedig 36,4 C°. Sőt, mi több, belépési jogosultságom is van Pekingbe, ahonnan most sorra fordítják vissza a tartományomból érkező beutazókat. Hamarosan megérkezek Pekingbe, leszállók a vonatról, ahol vizsgázni fog a kódom. Ha zöldet dob a rendszer, akkor egyenes út vezet a reptérig, ha sárgát, akkor egy görbe, szintén oda, de a hsziániak segítségével, akik ezen a késői órán is készen állnak a B-terv megvalósítására. Haraggal hagyom itt azt, amit nagyon megszerettem, Kína legfőbb turisztikai látványosságát: az embereket. Ólel, Nénéd 2021 szeptembere Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felaj ánlani: info@digitalisemlekezet. eu edves Öcsém, a térdemen írok, úton vagyok. Most azért jó lenne látni a reakciódat. Felvonod a szemöldöködet? Már megint hova, melyik földrészre tör a nyavalya, édes Lelkem? Vagy unottan sercintesz? Ugyan már, mindnyájan átutazóban vagyunk e földi létben, mi ebben a különös? Mivel sose válaszolsz, fogalmam sincs, melyik gondolati nyomvonalon haladjak, a szemöldökfelvonóson avagy a sercintősön? A Lelkem megszólítás viszont illene hozzád, ezt megtartom. Hozzám nem különben. Kínai tartózkodásom egyre inkább egy transzcendens utazáshoz kezd hasonlítani, bár most egészen véletlenül vonaton ülök, 330 km/ó sebességgel repesztek, tehát valóságos alapja is van a road-trip érzésnek Amitől mégis különleges, egyáltalán nem lehetek biztos abban, hogy meg is érkezem a célállomásra. Földi utazásoknál ez nem egészen szokványos, csakhogy a pandémiás védekezésbe belebonyolódott Kína már másfél éve az orbitális baromságok pályáján kering, pörög, zsong, és mintha egyre nagyobb kedvét lelné benne - teljesen kiszabadult a józan ész gravitációjának vonzásából. Nem fárasztalak részletekkel, a szabályok felét se értenéd, csak az alapelvet mondom el: ha egy helyben maradsz, gondtalanul és biztonságban élheted a mindennapjaidat, de mihelyst megmoccansz, mert el szeretnéd hagyni a városodat, hogy szétnézzél, belekerülsz az eszement rendeletek, szabályok naponta változó örvényébe, s onnantól kezdve kiszámíthatadanná válik minden lépésed; ég és föld között lebegsz, és csak a magasságos sárga császár szelleme a megmondhatója, hol fogsz landolni. A járvány első és egyben utolsó hulláma óta a védelmi stratégia a megelőző csapáson alapul. Az ellenőrzőpontokon csak mobilapplikációval lehet átjutni, amely tartalmazza a napi testhőadatokat, a mozgási útvonalakat, a teszteredményeket, sőt, mivel összekapcsolódik a többi alkalmazással is, a tulajdonosáról minden megtudható, perces lebontásban. Egyeden QR- kód beszkennelésével, nagy biztonsággal, hatékonyan, macera nélkül. Valóban nagyon kényelmesen folynak a mindennapok a sterilen tartott kínai nagyvárosokban. A dolgozók dolgoznak, a diákok tanulnak, az eladók eladnak, az iparosok iparkodnak, a vendéglősök sütnek-főznek, a vendégeik pedig esznek-isznak. Nincsenek idősávos korlátozások, terasznyitogatós huzavonák, home officeos őrületek, térdre kényszerített kisvállalkozások. Zajlik az élet, akárcsak a pandémia előtt. Kivéve azt az egy aprócska mozdulatot, amit naponta kismilliószor megismételsz, amikor beszkenneled magadat a rendszerbe, és ezzel ország-világgal tudatod, hogy felszálltál egy buszra, vettél egy pár zoknit vagy átmentéi egy téren. Köztünk szólva, én ebből nem csinálok nagy ügyet. Hadd tudják meg a csacskaságaimat, amiket egyébként korábban is tudtak - hú, de sok ilyen sztorim van, majd juttasd eszembe, biztosan jól fogsz szórakozni rajtuk. Szóval, kifejezetten örültem, hogy végre egy olyan appom van, aminek én is hasznát veszem, s ami biztonságérzetet ad egy tizenkét milliós nagyvárosban, ahol még véledenül se találkozhatom fertőzöttel. Sokan szabadságnak hívják ezt a biztonságot. Ez viszont már sérti a nyelvérzékemet, mert én a szabadságról más nyelveken szoktam gondolkodni, és ha már így kell neveznem, akkor legfeljebb napközis értelemben, mert az tényleg jó, ha Marika néni vigyáz a kakaónk hőmérsékletére, közbeszól, ha a fiúk cibálják a lányok copfját, és szigorú szemmel felügyeli, hogy az igazi anyu vagy apu vigyen minket haza, ne pedig egy idegen szívű bácsi vagy néni. Ennek a védelmi buroknak ugyanis nagy ára van. A kódod beszkennelésével nemcsak magadat, hanem a teljes kontakthálódat is feltárod. Márpedig egyeden pozitív tesztes városlakó ezreket visz magával az állami karanténba - másod-, harmadkontaktokat ahol két héten át zárva az ajtó, az ablak pedig ujjnyira nyitva. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy üldögélsz a kanapédon, jön egy SMS, hogy maradjál otthon, ők pedig A kép valamikor a 40- es évek második felében készült. Hogy mi célból, nem tudni. Mindenesetere a két pénzügyőr („finánc”) teljesen nyilvánvalóan pózol: az ujj a ravasz közelében van, de nem feszül rá, a sapka a műtermi szabályok szerint félrebiccentve áll a fejen, a gesztus színpadias és felszabadult. Egyszóval a kép akár még a sajtóban is megjelenhetett volna. A helyszín a muzslai Duna-part, amely ma sem fest nagyon másképp. A jobb oldalt magasodó nyergesújfalusi gyárkémények már talán nem is léteznek, nem úgy a hegységek. A két kémény között látható a Tokod fölött magasodó Hegyes-kő, tőle valamivel jobbra a Nagy-Gete. A pénzügyőrök háta mögött pedig a Pilis-tető tömbje dereng. Nem sokszor volt annyira szigorúan őrzött politikai határ ez a Duna-szakasz, mint ekkor — talán egészen a római időkig kéne visszamennünk, akkor talán kvád harcosok fényképezkedhettek volna ugyanígy ezen a helyen, ugyanezekkel a hegyekkel. A két „finánc” közül csupán az álló alakot ismerjük, aki történetesen apai nagyapám, Ján Vatascin (1917-1973). A Mezőlaborci járásból származó emberként Muzslán alapított családot, majd utóbb rendőr volt több mint két évtizeden át Komáromban és Ipolyságon. Társa sorsa ismeretlen, de aligha lenne meglepő, ha ő is a környéken telepedett volna le. A környékbeli falvak - ami egyébként általános vonás a szlovákiai magyar nyelvterületen - társadalomtörténetéből gyorsan kiderül, hogy nem is olyan kevés azon családok száma, amelyekbe nem magyar nemzetiségű férjek, esetleg feleségek házasodtak be azok közül, akiket a régi-új csehszlovák államhatalom többek között rendőrként, pedagógusként vagy munkásként vezényelt a határ mellé... Sírjaik ma már ezen a vidéken vannak, leszármazottaik között pedig egyaránt vannak magyar vagy szlovák nemzetiségűek, esetleg olyanok is, akik máshogy alakították ki az identitásukat. Néprajzi szempontból mindenesetre mindegyik család története érdekes, s fontos lenyomatai a zaklatott 40-es és 50-es éveknek. A történeteket meghatározó strukturális elemek között akarva akaratlanul fontos szerepet töltenek be a 20. században oly fontosnak minősülő politikai határok. A képen látható két pénzügyőr sem állt volna a Duna-parton, ha az azt megelőző 30 év politikatörténete nem úgy alakul, ahogy. Minden tömegeket érintő történelmi eseményre érvényes, ám az elmúlt bő évszázad határváltozásaira talán méginkább, hogy amiképp életutakat vágtak félbe vagy térítettek el, úgy létrehoztak teljesen új lehetőségeket és folyamatokat - akár ugyanazon nemzetiségen belül is. Ennek zavarba ejtő sokszínűségét a mikroperspektíva vagy egy több szempontú elemzői attitűd — használja bármelyik társadalomtudomány is - tudja megragadni, akár ilyen fényképek segítségével is. Vatascin Péter Határokon, korokon innen és túl A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
