Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-04 / 204. szám

fí8 SZALON ■ 2021. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Hizsnyai Tóth Ildikó mikes. kelemen@ - 6. mindjárt jönnek s kopogtatnak. Preventive elzárnak, tesztelgetnek. A köz érdekében. Te vajon szeretnél-e városszerte ilyen következményekkel grasz­­szálni, Öcsém? ínyencségeket kós­tolgatni, műemlékeket csodálni? Hogy sose tudod, kit húzol be a hálódba, vagy ellenkezőleg: ki ránt be magával téged? Én már nem. Ezért ülök a pekin­gi gyorson, és ugyanazért nézegetem ötpercenként a kódomat, hogy zöld-e még? Indulás előtt ugyanis fe­lelődén voltam, elmentem elbúcsúz­ni a kedvenc pagodámtól. A több­hektáros területre csak beltéri kód félhasználásával tudtam belépni, s a fene tudja, ki tartózkodott még a túlsó felén. Akit én nem is láttam, a rendszer szerint viszont egy időben egy helyen tartózkodtunk, tehát egy tálból cseresznyéztünk A múlt hónapban egész Hsziánt letesztelték, mert egy távoli tar­tományban élő házaspár tesztje pozitív lett, s akiknek a kontakt­hálójából kiderült, hogy nálunk töltöttek el egy hétvégét. Az újság részletesen leírta a programjukat, még azt is, hogy 9.35-kor szója­­tejet vettek egy kioszkban. Ök ki­rándultak, mi meg hetekig szívtuk a következményét. Otthon folyton a kínai járvány­adatokon rugóznak, hogy vajon nem kozmetikázzák-e? Fogalmam sincs, az élet nagy kérdéseire nem tudok válaszolni. Ennek a cikknek viszont minden egyes állítását meg tudom erősíteni: igen, bezárták az agyaghadsereget, a tartományi történeti múzeumot és a párocska útjába eső plázákat, nagy és kis bol­tokat, a szójatejes kioszkkal bezáró­lag. Még a patikákból is bevonták a köhögés- és lázcsillapítókat, nehogy házilag kúráljuk magunkat, ha mégis, ha esedeg. Szerinted szükségük van ezeknek az adatoknak kozmetikusra? Mi­közben ennyi ember napirendjét rendelik nekik alá? Szónoki kérdés volt csupán, légy szíves, ne vála­szolj rá, mert ha nem értesz velem egyet, örökre megbánod, annyi ellenérvem lesz. Elfogult vagyok a hsziániakkal, egy egész team dol­gozott azon, hogy én most utazhas­sak. Ők maradnak, én megyek. A hsziáni pályaudvaron egyedül álltam a pekingi gyors külföldiek­nek szánt beszállókapujánál, míg a belföldi utasok hosszú sorokban kígyózva. A kapunyitás előtt három biztonságis is lecsekkolta a kódjai­mat. Szívélyesek voltak, ámde gya­nakvók, inkább odahívták a csomó­ponti főnököt a beléptetésemhez, vigye el a balhét ő, ha mégsem len­ne igaz, amit az applikációm mutat, hogy két éve ebben a városban élek, a kapcsolati hálóm hótiszta, mint a gleccserek vize, a testem éves közép­hőmérséklete pedig 36,4 C°. Sőt, mi több, belépési jogosultságom is van Pekingbe, ahonnan most sorra fordítják vissza a tartományomból érkező beutazókat. Hamarosan megérkezek Pe­kingbe, leszállók a vonatról, ahol vizsgázni fog a kódom. Ha zöldet dob a rendszer, akkor egyenes út ve­zet a reptérig, ha sárgát, akkor egy görbe, szintén oda, de a hsziániak segítségével, akik ezen a késői órán is készen állnak a B-terv megvaló­sítására. Haraggal hagyom itt azt, amit nagyon megszerettem, Kína leg­főbb turisztikai látványosságát: az embereket. Ólel, Nénéd 2021 szeptembere Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról köz­lünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felaj ánlani: info@digitalisemlekezet. eu edves Öcsém, a tér­demen írok, úton vagyok. Most azért jó lenne látni a reakciódat. Felvonod a szemöldöködet? Már megint hova, melyik földrészre tör a nyavalya, édes Lelkem? Vagy unottan sercintesz? Ugyan már, mindnyájan átutazóban vagyunk e földi létben, mi ebben a különös? Mivel sose válaszolsz, fogalmam sincs, melyik gondolati nyomvona­lon haladjak, a szemöldökfelvonó­­son avagy a sercintősön? A Lelkem megszólítás viszont illene hozzád, ezt megtartom. Hozzám nem különben. Kínai tartózkodásom egyre inkább egy transzcendens utazáshoz kezd ha­sonlítani, bár most egészen vélet­lenül vonaton ülök, 330 km/ó se­bességgel repesztek, tehát valóságos alapja is van a road-trip érzésnek Amitől mégis különleges, egy­általán nem lehetek biztos abban, hogy meg is érkezem a célállo­másra. Földi utazásoknál ez nem egé­szen szokványos, csakhogy a pandémiás védekezésbe belebonyo­lódott Kína már másfél éve az or­­bitális baromságok pályáján kering, pörög, zsong, és mintha egyre na­gyobb kedvét lelné benne - teljesen kiszabadult a józan ész gravitációjá­nak vonzásából. Nem fárasztalak részletekkel, a szabályok felét se értenéd, csak az alapelvet mondom el: ha egy hely­ben maradsz, gondtalanul és biz­tonságban élheted a mindennap­jaidat, de mihelyst megmoccansz, mert el szeretnéd hagyni a város­odat, hogy szétnézzél, belekerülsz az eszement rendeletek, szabályok naponta változó örvényébe, s on­nantól kezdve kiszámíthatadanná válik minden lépésed; ég és föld között lebegsz, és csak a magasságos sárga császár szelleme a megmond­hatója, hol fogsz landolni. A járvány első és egyben utol­só hulláma óta a védelmi straté­gia a megelőző csapáson alapul. Az ellenőrzőpontokon csak mobil­applikációval lehet átjutni, amely tartalmazza a napi testhőadatokat, a mozgási útvonalakat, a tesztered­ményeket, sőt, mivel összekapcso­lódik a többi alkalmazással is, a tu­lajdonosáról minden megtudható, perces lebontásban. Egyeden QR- kód beszkennelésével, nagy bizton­sággal, hatékonyan, macera nélkül. Valóban nagyon kényelmesen folynak a mindennapok a steri­len tartott kínai nagyvárosokban. A dolgozók dolgoznak, a diákok tanulnak, az eladók eladnak, az iparosok iparkodnak, a vendég­lősök sütnek-főznek, a vendégeik pedig esznek-isznak. Nincsenek idősávos korlátozások, terasznyi­­togatós huzavonák, home office­­os őrületek, térdre kényszerített kisvállalkozások. Zajlik az élet, akárcsak a pan­­démia előtt. Kivéve azt az egy ap­rócska mozdulatot, amit naponta kismilliószor megismételsz, amikor beszkenneled magadat a rendszer­be, és ezzel ország-világgal tudatod, hogy felszálltál egy buszra, vettél egy pár zoknit vagy átmentéi egy téren. Köztünk szólva, én ebből nem csinálok nagy ügyet. Hadd tudják meg a csacskaságaimat, amiket egyébként korábban is tudtak - hú, de sok ilyen sztorim van, majd juttasd eszembe, biztosan jól fogsz szórakozni rajtuk. Szóval, kifejezet­ten örültem, hogy végre egy olyan appom van, aminek én is hasznát veszem, s ami biztonságérzetet ad egy tizenkét milliós nagyvárosban, ahol még véledenül se találkozha­­tom fertőzöttel. Sokan szabadságnak hívják ezt a biztonságot. Ez viszont már sérti a nyelvérzékemet, mert én a sza­badságról más nyelveken szoktam gondolkodni, és ha már így kell neveznem, akkor legfeljebb nap­közis értelemben, mert az tényleg jó, ha Marika néni vigyáz a kaka­ónk hőmérsékletére, közbeszól, ha a fiúk cibálják a lányok copfját, és szigorú szemmel felügyeli, hogy az igazi anyu vagy apu vigyen minket haza, ne pedig egy idegen szívű bá­csi vagy néni. Ennek a védelmi buroknak ugyanis nagy ára van. A kódod beszkennelésével nemcsak maga­dat, hanem a teljes kontaktháló­dat is feltárod. Márpedig egyeden pozitív tesztes városlakó ezreket visz magával az állami karantén­ba - másod-, harmadkontaktokat ahol két héten át zárva az ajtó, az ablak pedig ujjnyira nyitva. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy ül­dögélsz a kanapédon, jön egy SMS, hogy maradjál otthon, ők pedig A kép valamikor a 40- es évek második fe­lében készült. Hogy mi célból, nem tud­ni. Mindenesetere a két pénzügyőr („finánc”) teljesen nyilvánvalóan pózol: az ujj a ravasz közelében van, de nem feszül rá, a sapka a műtermi szabályok szerint félrebiccentve áll a fejen, a gesztus színpadias és felszabadult. Egy­szóval a kép akár még a sajtóban is megjelenhetett volna. A helyszín a muzslai Duna-part, amely ma sem fest nagyon másképp. A jobb oldalt magasodó nyergesújfalusi gyárkémények már talán nem is léteznek, nem úgy a hegységek. A két kémény között látható a Tokod fölött magasodó He­gyes-kő, tőle valamivel jobbra a Nagy-Gete. A pénzügyőrök háta mögött pedig a Pilis-tető tömbje dereng. Nem sokszor volt annyira szigorúan őrzött politikai határ ez a Duna-szakasz, mint ekkor — ta­lán egészen a római időkig kéne visszamennünk, akkor talán kvád harcosok fényképezkedhettek vol­na ugyanígy ezen a helyen, ugyan­ezekkel a hegyekkel. A két „finánc” közül csupán az álló alakot ismerjük, aki tör­ténetesen apai nagyapám, Ján Vatascin (1917-1973). A Mező­­laborci járásból származó ember­ként Muzslán alapított csalá­dot, majd utóbb rendőr volt több mint két évtizeden át Ko­máromban és Ipolyságon. Társa sorsa ismeretlen, de aligha lenne meglepő, ha ő is a környéken te­lepedett volna le. A környékbeli falvak - ami egyébként általános vonás a szlovákiai magyar nyelv­­területen - társadalomtörténeté­ből gyorsan kiderül, hogy nem is olyan kevés azon családok száma, amelyekbe nem magyar nem­zetiségű férjek, esetleg feleségek házasodtak be azok közül, akiket a régi-új csehszlovák államhata­lom többek között rendőrként, pedagógusként vagy munkásként vezényelt a határ mellé... Sírjaik ma már ezen a vidéken vannak, leszármazottaik között pedig egy­aránt vannak magyar vagy szlovák nemzetiségűek, esetleg olyanok is, akik máshogy alakították ki az identitásukat. Néprajzi szem­pontból mindenesetre mind­egyik család története érdekes, s fontos lenyomatai a zaklatott 40-es és 50-es éveknek. A törté­neteket meghatározó strukturális elemek között akarva akaratlanul fontos szerepet töltenek be a 20. században oly fontosnak minő­sülő politikai határok. A képen látható két pénzügyőr sem állt volna a Duna-parton, ha az azt megelőző 30 év politikatörténete nem úgy alakul, ahogy. Minden tömegeket érintő történelmi ese­ményre érvényes, ám az elmúlt bő évszázad határváltozásaira ta­lán méginkább, hogy amiképp életutakat vágtak félbe vagy térí­tettek el, úgy létrehoztak teljesen új lehetőségeket és folyamatokat - akár ugyanazon nemzetiségen belül is. Ennek zavarba ejtő sok­színűségét a mikroperspektíva vagy egy több szempontú elem­zői attitűd — használja bármelyik társadalomtudomány is - tudja megragadni, akár ilyen fényképek segítségével is. Vatascin Péter Határokon, korokon innen és túl A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Thumbnails
Contents