Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-04 / 204. szám
[16 SZALON ■ 2021. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com A katolibán érdeklődésének középpontjában nem a menekültek vagy a nyomorgó romák iránti felebaráti szeretet áll Jézus Krisztus tanítása szerint, hanem a klerikális pornográfia, azaz mások szexuális életének figyelése és kontrollálása, valamint a biológiailag tiszta és hithű személyek megtermékenyítésének támogatása, egyebek között a születések ösztönzésével és a nyugdíjrendszerek támogatásával, vagyis a régi szakolcai (Skalica) történet példázta jóléti egoizmus, amely szerint megtagadták két Holicsban (Hohe) elcsípett gonosztevő kivégzését, mert a szakolcai akasztófa „csak a miénk és a gyermekeinké”. Mintha a népesség nemzedékről nemzedékre történő változása nem szerves része lenne az emberiség történetének, és a népesség tűzzelvassal történő növelése, a fiatalság és a fittség felértékelése nem a modern kapitalizmus, különösen pedig a totalitárius rendszerek, a fasizmus és a kommunizmus hozadéka lenne... Ennélfogva fejtegetésünkben a katolicizmusnak az európai liberális demokrácia rendszerében betöltött pótolhatatlan szerepe alapján is vizsgálhatjuk a pápa látogatását. Ugyanis most először érkezik országunkba olyan pápa, aki a nemzetállamok, a posztmodern társadalmak hagyományos (felvilágosult műveltséggel rendelkező) elitjének válsága, a dezinformációkká lett információk, a szétesőben lévő társadalom és a soviniszta buborékok miatt kénytelen a kontinens univerzális értékeit, az észt, az empátiát és a toleranciát képviselni. Ne tévesszenek meg bennünket a lengyel II. János Pál kiadós látogatásai a kommunizmus bukása után, amelyek visszhangja Szlovákiában máig él. Wojtyla kora mégiscsak kevésbé kedvezett a gyáva populistáknak. Megszilárdulóban volt a liberális berendezkedés és a fellendülés, a társadalom erkölcsi újjászületésére irányuló törekvés pedig a volt kommunista országokban is növelte a pápaság mint az európai hagyományok őrzőjének hitelét, és társadalmi egyetértés uralkodott a modern természettudomány jelentőségét illetően - nicsak, micsoda nem várt eredménye lett az ateizációnak! -, bár társadalomtudományi ismereteink már akkor is elégtelenek voltak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy épp ez a lengyel pápa volt az, aki bár felszabadítást hirdetett az egypártrendszer alól, amelynek a kommunista Krakkóban tett látogatásakor a lengyel földet megcsókolva szimbolikusan véget vetett, középkori dogmákat hirdetett a szaporodásról, tolerálta a klérus szexuális züllöttségét - amint a jelenlegi, de az ő idejében gyökerező botrányokból láthatjuk -, és tőle eredeztetik az olyan kifejezéseket is, mint az „élet kultúrája” és a „halál kultúrája”, amelyekkel ma a fundamentális hívők fasizoid vadhajtásai a fasisztákkal, a matematikai alapismeretekkel sem rendelkező oltásellenesekkel, az „életmenetek” konteóhívőivel és egyes olyan, kereszténynek nevezett médiumokkal karöltve élnek vissza, amelyek például statisztikai bizonyítékok megjelentetésével próbálják igazolni, hogy a vakcinával történő védekezés a liberális totalitarizmus és az „embertelen higienokrácia” megnyilvánulása. Kiállás a civilizált normalitás mellett Ferenc pápa viszonylag erős gesztusokkal állt ki a „civilizált normalitás” mellett. Ökumenikus igyekezete, valamint a szegények és a menekültek támogatása - azoké is, akik kilógnak az ipari kor modern heteroszexuális nukleáris családmodelljének normatív kánonjából, amelyet a tradicionalisták mérhetetlen tudadanságukban hagyományosnak vélnek, és még az alkotmányunkba is beleerőltették - beleillik a 21. század katolikus aggiornamentójának, azaz a mai kor szintjére való felemelkedésének mozaikjába, ami több mint fél évszázaddal ezelőtt, a II. vatikáni zsinattal kezdődött. Mindezen gesztusokkal összefüggésben szlovák kontextusban megemlíthetünk egy apróságot, a nyűt és civil szlovák katolicizmus népszerű alakja, Róbert Bezák személyes audiencián történő fogadását. A média részletesen beszámolt a méltadanul menesztett püspöknek adott elégtételről, Bezák szimbolikus rehabilitációjáról a közösen celebrált mise és a maga a pápa által felszolgált fagylalt formájában. Nem tudhatjuk, milyen érzésekkel várják most Ferenc pápát Bezák rosszakarói - e farizeusok és rendelkezők közül sokan a mai napig egyházi funkciókat töltenek be. Lengyelországban, amely Írország mintájára az antiklerikalizmus és az egyháztól való elfordulás soha nem látott hullámával szembesül - részben a populista kormány azon törekvése miatt, hogy a kereszténység nevében kontrollálja a szexualitást -, találó mondás járja az ilyen emberekről: az ő katolicizmusuk az igazi kommunizmus! Természetesen egy világos fejű pápa egyeden látogatásától még nem szűnik meg az, hogy a politikai élet gyáva figurái - a saját szabadságáén új reakcionarizmussal hazardírozó, elkeseredett Roben Ficóval kezdve a posztszocialista szexuális-konzervatív züllöttség szimbólumán, Boris Kolláron át a színtiszta, tanalmadan opportunizmust mégtestesítő Peter Pellegriniig és a hivalkodóan katolikus fasisztákig - a konzervativizmus nevében az alantas emberi ösztönökre játszszanak. Ferenc tehát egy olyan társadalomba érkezik, ahol korántsem érvényes a régi sztereotip felosztás egyrészről a modernellenes katolikusokra, babonák, rózsafiizérrel övezett, égszínkék lepelbe bújt, giccses mesebeli lények és a barokk kettős morál követőire, másrészről az ész, a nemek közötti egyenlőség, a felvilágosult műveltség és a szekuláris állam híveire. Az oltásellenes tüntetések utózöngéi, a chipeléstől való félelem és az elmúlt harminc év legprimitívebb nyugatellenességének légkörébe érkező pápa legalább néhány nap erejéig magával hozza a kontinens domináns tradíciója őrzőjének pozíciójából tanúsított keresztény tiszteletet a sokszínűség iránt, az együttérzést az üldözöttekkel és az emberi ismeretekbe vetett bizalmat, még ha ez csupán az oltás támogatásában nyilvánul is meg. Európa nem a kereszteseknek, a kontinenst lezáró falakon végigfutó szögesdrótnak vagy a rózsafiizért morzsoló, szeplőtelen szlovákok törzsi rendkívüliségének, hanem a felebaráti szeretetnek, a másik orca odafordításának és a másokért történő, vallástól, bőrszíntől és szexuális irányultságtól fíiggeden önfeláldozásnak köszönhetően lehet továbbra is keresztény. De hogyan magyarázható a kereszténység funkciójának és értelmének ez a módosulása, az, hogy a reakciós kereszténységből a liberális civilizáció egyik fundamentuma lett, aminek hitelességét éppen a jelenlegi pápa testesíti meg? Vallástalan vallás A vallás mindig számos megjelenési formát ölt, a természetfelettihez fűződő viszony mellett a politikai viták területén is jelen vari mint történelmi, társadalmi és morális erő. A nyíltan vallástalanok közül is sokan támogatnak vallási intézményeket. Ateista keletnémet falusi emberek az egyház által elhagyott templomokat tartanak rendben, liberális politikusok tisztelik a keresztény hagyományokat, és a szekularizmus hívei meghajolnak a pápa tekintélye előtt. A kulturális örökség, az európai és nemzeti identitás, de még a tudományos kutatás támogatása, az eutanázia és az ökológiai válság is mind olyan területek, amelyeken a vallásos és vallástalan embereknek egyaránt szükségük van a vallásetika szférájából vett fogódzókra. Ugyanakkor egyre több az olyan hívő, aki megérti a nemek közötti egyenlőség vallási megalapozottságát, elutasítja a gyűlöletet és a hamis morált, és elfogadja a szexuális kisebbségek tagjai közötti szerelmet. A vallási fundamentalisták sivalkodása az egyeden katolikus igazságról ezért ugyanolyan megengedheteden, mint egyes fundamentalista felvilágosultak pökhendi antiklerikalizmusa. Bár ez utóbbiak a reakciósok minden vádaskodása ellenére sem a „halál kultúráját” képviselik, viszont beleállnák a kultúrharcos hergelésbe. Azonban mint Ferenc pápa példáján is láthatjuk, ,Jehet más a katolicizmus”. Gondoljanak bármit is a populista álkonzervatívok, a katolicizmus összeegyeztethető a liberális renddel. Ma ugyanis II. János Pál korától eltérően nem a régi dogmatikus rend lebontásán dolgozunk, hanem az emberi társadalmak eredete és jelentősége alternatív magyarázatának totalitása ellen védekezünk. Ennek az alternatívának az európai romantikus hagyomány által inspirált meggyőződés képezi az alapját, az emberi (és krisztusi) univerzalizmus, az ész és a megismerés tagadása az emóciók, a kulturális rendkívüliség és a mindenáron való különbözőség joga nevében, amiben az egyik kultúra istenfélőbb, mint a másik. A filozófus Isaiah Berlin ellenfelvilágosodásként definiálta ezt az európai integralizmust. Az ellenfelvilágosodási mozgalom veszélyének felismerése az ökoszisztémák mély és visszafordíthatadan válságához tartozó világjárvány idején a szabadság valódi védelmét jelenti. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”, szól Máté evangéliumának jól ismert sora, amelyet akár alkalmazhatnánk is az oltásellenesekre és a gyáva populistákra Kollártól Pellegriniig és Ficótól Kodebáig, ha a butasághoz való jogot védve nem a beoltottak szabadságát korlátoznák és egészségét veszélyeztetnék. Nekik köszönhetően lassan valóra válik a pápa szeptemberi szlovákiai látogatásának okát firtató vicc poénja: Mert isteni megbocsátást már látott, de isteni megbicsaklást még nem! Juraj Buzalka A szerző szociálantropológus, a pozsonyi Comenius Egyetem Társadalom- és Közgazdságtudományi Karának munkatársa Böszörményi Péter fordítása A cikk a cseh Listy folyóiratban és a Sme napilapban is megjelent. Jön a pápa, kevés az érdeklődő Nem egész egy hét múlva Szlovákiába érkezik a pápa, de az érdeklődés a vele való találkozás iránt jóval kisebb, mint amivel a szervezők számoltak. A három nyilvános rendezvényen összesen 300 ezer résztvevőt tudnának fogadni, de két héttel az események előtt ennek csak a hatoda regisztrált. Ferenc pápa négy alkalommal találkozik a nyilvánossággal: Kassán a Lokomotíva Stadionban az ifjúsággal, a Lunik IX lakótelepen a romákkal, Eperjesen a görög katolikusokkal és végül a sasvári búcsújáró helyen szolgál szentmisét a Hétfajdalmú Szűz tiszteletére. A szervezők úgy számoltak, hogy Kassán 35 ezer, a Lunik lakótelepen 15 ezer, Eperjesen 50 ezer, Sasváron pedig 150 ezer ember lesz, de augusztus 31-ig a négy helyszínre a várt 250 ezer helyett összesen 46 ezren regisztráltak. Martin Kramara, a Szlovák Püspöki Konferencia szóvivője úgy tájékoztatott, ebből a kassai ifjúsági találkozóra 9 ezren, a Lunik lakótelepre ezren, Eperjesre 13 ezren, Sasvárra pedig 23 ezren. Sokkal többen már nem is lesznek, mert a rendezvényeken való részvétel regisztrációhoz, az pedig oltási igazolványhoz kötött. A háttérben ugyan folynak még tárgyalások arról, hogy PCR- vagy antigénteszttel is részt vehessenek az érdeklődők, de ez az általános járványügyi helyzet alakulásától fíigg, és az is kétséges, hogy jelentősen növelnék-e a részvétek kedvet. Nem jó az időzítés A Vasárnap által megszólított papok szerint ugyanis a hívők nagy része tart a tö megrendezvényektől, beéri azzal, hogy a tévében megnézze a pápát. ,A templomtól is elszoktak, nemhogy többezres öszszejövetelekre menjenek. Sokan nem is oltanák be magukat, de a beoltottak is tartanak attól, hogy megfertőződnek és hazahozzák a vírust. Bonyolult az egész regisztráció, senki sem tudja, milyen lesz a helyzet két hét múlva, ezért — engem is beleértve - mindenki azt mondja, inkább megnézzük a helyszíni közvetítést” - nyilatkozta egy Dél-Szlovákiában szolgáló pap, aki szerint sokakat az is felháborított, hogy a pápa a romák által lakott kassai Lunik IX lakótelepre megy. „Naponta hallom a hívektől, hogy más, önhibájukon kívül szegény vagy elesett embereket nem talált-e. Az én egyházközségemben is élnek romák, a tapasztalatom az, hogy nem élik meg a hitet, csak keresztelő és temetés alkalmával keresnek meg. De úgy vélem, minden alkalmat meg kell ragadni, hogy ez változzon, ha csak pár tucatnyian térnek meg annak hatására, hogy a Szentatya megtisztelte őket, már volt értelme.” Szlávik Antal hidaskürti plébános szerint sem kedvez ez az időszak a pápalátogatásnak, hiszen a templomokba sem tért vissza anynyi ember, mint amennyien a járvány előtt jártak. Mégis úgy véli, a pápai látogatás komoly hatással lehet a szlovákiai katolikusok lelki életére. „Ha a részvétel kisebb lesz is, a lelki gyümölcs annál érettebb lehet” - mondta. Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak például arta is, hogy: A szlovákiai magyarlakta régiókból sokan miért inkább Budapestre mennek? Minek tulajdonítja a pápa szlovákiai látogatása iránti érdektelenséget Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános? Kik hivatalosak a pápai misére Martin Kramara, a Szlovák Püspöki Konferencia (KBS) szóvivője szerint? Mit mond minderről Róbert Bezák volt Nagyszombati érsek? Milyen lesz Sasváron a 150 ezer ember befogadására alkalmas terület, kik tervezték, hogyan valósították meg a pápai látogatás helyszínének látványképét? A teljes cikket elolvashatják a Vasárnap keddtől, szeptember 7-étől kapható számában.
