Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-27 / 222. szám
RÉGIÓ www.ujszo.com I 2021. szeptember 27. I 3 Húszéves a párkányi Mária Valéria híd üf WB* ■£***& HÍDÜNTMFP A Duna Menti Folklórfesztivál is a hídünnep része volt (A szerző felvétele) BUCHLOVICS PÉTER Sokan könnyezve, meghatódva jöttek ki pénteken délután a Danubius mozi nézőteréről. Nem, nem egy szirupos melodráma hatott így az emberekre, hanem azok az eredeti, ritkán látott felvételek, amelyek szinte éráról érára idézték fel a Mária Valéria híd újjáépítésének és átadásának húsz évvel ezelőtti eseményeit. Az építkezés kezdete, az óriási hídelemek helyére illesztése, az a pillanat, amikor Ján Oravec volt polgármester először kel át a hídon Esztergomba, maga előtt gurítva egy hordó sört, az utolsó kompjárat, amellyel Mikulás Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök kelnek át Párkányba, hogy felavassák az újjáépített hidat. A tömegek a folyó mindkét partján, már a hídelemek beemelésekor is, a munkások, technikusok mosolya, az öröm és a hajókürt bugása, majd a vastaps, amikor a több száz tonnás acélelemeket milliméter pontossággal illesztették egybe és helyezték rá a pillérekre.... Mindez valóban egyszeri és felejthetetlen. Az volt az építkezés idején dolgozó fdmes stábnak is. Gyűgyi László operatőr-fotográfus, akinek a mostani évforduló alkalmából kiállítása is nyílt az építkezés fázisairól, lapunknak elmondta, voltak pillanatok, amikor csak akrobatikus ügyességgel tudtak felvételeket készíteni. Egy alkalommal például egy borzasztó hosszú létrán kellett felkapaszkodnia a kamerával, hogy a traverz tetejéről is forgathasson, de azt sem felejti el, amikor a művezető a hídelem helyére illesztésekor kitárta a kezét, meghajolt, majd egy lépéssel átszökkent a párkányi oldalra, hogy a munkatársakkal kezet fogjon. Muszka Róbert operatőr pedig azt mondta el az Új Szónak, volt, hogy pirkadatkor kimentek a Dunához, és a felvevőgépek mögül lesték, mikor bukkan fel az óriás úszódaru, amely az acél ívszerkezeteket szállította a helyszínre. „Ilyet egyetlenegyszer láthatunk csak az életben, erről nem lehet beszélni, ezt át kell élni” - mondta a helyi televízió munkatársa. A híd több mint jelkép Miként azt a városi múzeumban nyitott tárlat dokumentumai is tanúsítják, az, ami ma, a 20. évfordulón már természetes és magától értetődő, a kilencvenes években, de még a rendszerváltás idején sem volt az. Himmler György tanár például a múzeumi megnyitón idézte fel, hogy 1989 végén párkányi és esztergomi civilek még a csonka szerkezetről kiáltottak át egymásnak, hogy hidat akarunk, és ezért mindent meg is tettek. Civilek és polgári társulások, önkormányzatok is.' Himmler György a mérnökök, építészek, technikusok munkáját is méltatta, többek közt Agócs Zoltán professzorét, aki a tervezési-műszaki, helyreállítási munkákban jeleskedett. Az 1996-ban megalakult Szlovák-Magyar Baráti Társaság uniós és kormányszinten is sürgette, szorgalmazta a híd újjáépítését - ez pedig a Meciar-korszak végén is küzdelmes volt. Jozef Slabák és Ján Oravec volt polgármester rengeteget leveleztek, utaztak és tárgyaltak Pozsonyban, Budapesten, még Strasbourgban is, hogy történelmi kataklizmák és 57 év tetszhalál után a „karcsú szépség” ismét régi pompájában ívelhessen át a Dunán. Még azért is harcolni kellett annak idején, hogy a hídra szánt uniós pénzügyi keret ne vesszen el, és ne füssanak ki az előirányzott határidőből. A szombat délutáni ünnepélyes koszorúzáson Kornélia Slabáková, a Szlovák-Magyar Baráti Társaság képviselője ezt az időszakot is felelevenítette, hangsúlyozva, hogy a híd mára több mint jelkép, mert nemcsak Párkány és Esztergom, de a régió összes lakosa számára ez volt az igazi rendszerváltás, ez volt az igazi belépő Európába. Az újjáépített híd, amely természetesen kapcsolja össze a két országot és a két várost, gazdasági, kulturális, turisztikai kapcsolatokat is teremtve és erősítve. Sőt, a híd újjáépítése még a magyarországi, pilisi szlovákok számára is fontos volt, küldöttségük most szombaton is koszorúzott az eseményen. A népviseleti felvonulás után a korzó nagyszínpadán Varga Miklós énekes és Roman Krsko párkányi származású operaénekes énekelte el a Híd-dalt, majd Eugen Szabó, Párkány polgármestere, Hernádi Ádám, Esztergom polgármestere és Mustó Géza Zoltán, Kőbánya alpolgármestere üdvözölték a közönséget. A Duna Menti Folklórfesztiválon többek közt a helyi Kisbojtár és az Ifjú Szivek fellépése pezsdítette fel az ünnepet, este hatkor pedig Varga Miklós és zenekara koncertjén még a nézők is énekeltek. Az ünnep hangulatát a ragyogó, napsütéses, nyárias időjárás is emelte. Egy fél ezredéve megfestett bányagép mása SZÁSZ I ZOLTÁN Honnan is tudhatta volna 1513-ban a rozsnyói Metercia mestere, hogy amikor megfestette táblaképét - amely Szent Annát, Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázolja egy festői szépségű tájban -, ez a képe szentképként bényászattörténeti forrássá is válik! CSÚCSOM (éüŐMAl Pedig így történt. A három emberalak mögött magasodó hegy, annak az oldalán megörökített alakok, bányagépek, zúzok, kohók valósághű ábrázolása fél évezreddel ezelőtti bányászati technológiák képét őrizte meg. Megrajzolta ez a mester a három isteni emberalak fölé, mögé a Csúcsom déli részén lévő Rozgang hegyet. A bányaművelés története A Gömör-Szepesi-karszt és a Gömör-Szepesi-érchegység találkozása az a Rozsnyói medence, melynek északi, nyugati és keleti részein, számos helyen ma is régi bányák ma már beomlott vagy betemetett, ellenőrzötten lezárt és máig felügyelt tárói, járatai léteznek. A bányászat története sok évezredes távolságba nyúlik, időben akár egészen a rézkorig is vissza lehet jutni, ha az észak-gömöri ércbányászat múltját kívánjuk kutatni. Első írásos emlékei, a bányásztelepülések lejegyzett története abban a tatárjárás utáni időkben keletkezett, amikor IV. Béla király a keleti hordák pusztítása miatt kihalt lakosság helyére német ajkú bányászokat telepített ide. A gazdag érctelérekből arany, ezüst, réz, higany, antimon, később pedig vasérc kitermelése folyt. Állítólag annyira gazdag volt ércekben az ezen a vidéken kibányászott kőzet, hogy a sok száz éves meddőhányók Fele méretben is impozáns nagyságú a régi bányagép modellje (A szerző felvétele) újrafeldolgozása ismét gazdaságos lenne a mai technológiákkal. A bányászattal függ itt össze minden még most is, amikor már közel harminc éve, hogy bezárták az utolsó bányaművet, a Mária bányát. A bányászati hagyományok nem haltak ki, nem múltak el, a Rozgang elnevezésű civil szerveződés pedig egy szlovákiai szinten egyedülállónak mondható bányatörténeti skanzent és túraútvonalat épített ki, amelyen régi bányaberendezések eredeti méretarányához képest kicsinyített másolatait helyezték el. Tárót, zúzót és egy bányagépeit, azaz lójárgányt. Különleges gépmodell A bányagépeit vagy magyarul lójárgányt egy régi, már sok éve hasz-Legközelebb a Borzouai lempfomot mutaljuk be. nálaton kívül lévő vájat fölé építették meg, teljesen élethűen eredeti tevékenységéhez. A modell azt kívánja bemutatni, hogyan működött a lóvontatású kiemelőmű. A gápel a Metercia kép szerint már legkevesebb fél évezreddel ezelőtt is segítette a bányászok munkáját, mégpedig a mélyebb művelésű tárókból való kitermelt érc kiemelésére szolgált. Egy erős alapokra épített kör alaprajzára épített, közepén függőleges tengelyt tartó szerkezet volt ez, a csigakötél feltekerésére szolgáló hengert tartó tengelyt fából készített járószint vette körbe, ezen a felületen hajtották a lovakat, a hajtóknak fából készült ülőkék készültek. A kiemelő és beengedő függőleges aknákban egyfajta egyensúlyt igyekeztek létrehozni, így a forgóhengerhez kötéllel rögzített bödönök részben a saját súlyuk által mozogtak, erre segített rá a hengeres úton átvitt lóerős meghajtás. A gápel vagy lójárgány a maga idején komoly segítség volt a bányászok számára, forradalmasította az anyagmozgatást, hatékonyabbá tette, meggyorsította és megkönnyítette az érc kiemelését és az üres bődön visszasüllyesztését a táróba. A csucsomi bányaskanzen lójárgány alatti részén lévő táróban érzékelni lehet, milyen szűkösen, veszélyesen és egészségtelen körülmények közt voltak kénytelenek dolgozni néhány száz évvel ezelőtt az ércbányászok. Ä faluban most készül egy alsócsapású meghajtású vízkerekes érczúzó másolata amelyen a Drázus patak vízerejének kihasználását mutatják meg. Mint az az 1782 és 1785 közt elké-Tájoló Csúcsom községbe Rozsnyóról a 3027-es úton lehet eljutni, a bányaskanzen lójárgány berendezése a 48.6838/20.5435 GPS- koordinátáknál található. szített első katonai térképészeti felmérésen jól látható, Csúcsom és Rozsnyó közt tizenkét helyen mutat vízierő-meghajtású malmot, érczúzót, kallót a régi térkép! Csúcsomban pontosan tudják a Rozgang Bányászati Hagyományőrző Társulás tagjai, milyen lehetett a vidék a Metercia táblakép megfestésének idején, s milyen kár lenne veszni hagyni a bányászat sok száz vagy mondhatni akár több ezer éves hagyományait ezen a vidéken! A bányaskanzen, a túraútvonal ezt a hagyományőrzést szolgálja!
