Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-23 / 219. szám

www.ujszo.com | 2021. szeptember 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hogy lesz itt jogállam? A helyzet komoly, de azért nem annyira, hogy meg is oldjuk... HUBERT KOWAL B evált diplomáciai eljárás, hogy ha valamilyen kel­lemetlen nemzetközi problémát kellene meg­oldani, létrehoznak a kezelésére egy munkacsoportot. Ez a módszer jól szemlélteti a sokat próbált diploma­ták képmutató magatartását. Igen, súlyos problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, de azért annyira nem érint minket, hogy meg is oldjuk... Leggyakrabban a fejlődő orszá­gokat fenyegető létfontosságú prob­lémáknál alkalmaznak ilyesmiket, és ha a hazai politikában is felbukkan egy ilyen fíiggetlen munkacsoport, biztosak lehetünk benne, hogy vala­mi nincs rendben, de aligha lesz megoldva. A bűnüldöző szerveknél látott újabb letartóztatási hullám is mutat­ja, hogy mennyire rothadt a rendszer, és hogy nem tudnak vele mit kezde­ni. Jogállamiság helyett különféle érdekcsoportok rivalizálását látjuk. A mindent átszövő klientelizmus még Vladimír Meciar idejében kez­dődött, Mikulás Dzurinda idején is virágzott és Robert Fico kormány­zásai alatt érett be teljesen. Egy monstrumot pedig, amely ennyire gyökeret vert, nem lehet a nyilvá­nosság bizalma és támogatása nél­kül kiirtani. Ugyanakkor ennek a kormánynak a lépései nyomán is sorozatosan kételyek merülnek fel. Bár a Főügyészség élére olyan em­bert állított a koalíció, aki a jogtisz­taság őrzőjének számit, de nem tudja visszafogni magát a mediális nyomás alatt. A Speciális Ügyész­séget pedig egy volt politikus irá­nyítja, akit, úgy tűnik, az előírások szigorú betartásánál jobban érde­kelnek a kézzelfogható eredmé­nyek. A túlmotiváltság természete­sen hibákhoz vezetett az ő hivata­lában is, és kételyeket támaszt vele kapcsolatban. Es persze a háttérben ott ügy­ködnek a titkosszolgálat emberei, az SIS is játssza a maga titkosszol­gálatijátékait. Az elmúlt néhány nap hozott bi­zonyos fokú kijózanodást, cselek­vésre szánta magát a kormánykoalí­ció. Nyílt háborút hirdetett a maffia ellen. De aki látta és hallotta a kor­mány biztonsági tanácsának ülése után tartott sajtótájékoztatót, érezte a hamis kicsengést. Egy munkacso­portnak kellene rendet tennie a bűnüldöző szerveknél, tisztázni, kik milyen szerepet játszottak a szöve­vényes rendőrségi akciókban és visszaszerezni a lakosság bizalmát. Üdvözöljük a harmadik világban. Felettébb naiv elképzelés, hogy a folyamatos kormánypárti civódás közepette meg lehet reformálni a bűnüldöző szervek működését. A szakmai bizottság jelentéseiből alighanem akár papírhajókat is haj­togathat Eduard Heger kormányfő. A munkacsoportban eredetileg helye lett volna Dániel Lipsicnek is. Normális körülmények között ez normális is lenne. Végül az ország főügyésze tiltotta meg, hogy részt vegyen a bizottság ülésein. így kez­dődik a jogállamiság tervezett visszaállítása az országban. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) Versenyfutás két óceánon FELEDY BOTOND A UKUS. Szépen lassan ezt a betűszót is megszokjuk majd. Ez az új, hármas szövetség egy organikus folyamat ered­ménye, de nem gondoltuk volna, hogy Joe Biden ilyen ha­mar sikerrel nyélbe üti. A Canberra-London-Washington-tengely komolyan vehető - úgy gazdaságilag, mint katonailag. Ez utóbbi együttműködés még régebbi: a német enigmát is feltörő Öt Szem Szövetség egy közel 80 éves angol­szász platform, és alighanem a világ legsikeresebb hírszerző együttműködése. Ennek részese még Uj-Zéland és Kanada. Egy lépést tegyünk hátra, hogy perspektívába helyezhessük az AUKUS létrejöttének jelentőségét. Az úgynevezett „Indo-Pacific” ré­gió már Tramp alatt deklaráltan a legkomolyabb katonai kihívás lett az Egyesült Államokban. Elnevezését is akkor változtatták meg, a koráb­ban külön kezelt csendes-óceáni és indiai-óceáni régiókról. Nem más­ról, mint Kína bekerítéséről van szó, amely az euroatlanti hatalmak alapvető biztonságpolitikai érdeke. Ebben az Egyesült Államok egy gyűrűt épít, amelynek tagja India, Japán, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek - utóbbi minden probléma és ki­hívás ellenére. A belső magot azonban most az angolszász hatalmak adják, és ez egy nagyon erős üzenet. A történet tehát nem arról szól, hogy Franciaország el tud-e adni sok milliárd euróért dízelmeghajtású tengeralattjárókat az ausztráloknak. A kérdés sokkal inkább az volt, hogy az ausztrálok biztonsága és az an­golszászjelenlét megerősítése milyen eszközöket kíván. Erre a válasz pedig az lett, hogy atommeghajtású tengeralattjárók kellenek, amelyeknek jóval nagyobb a hatósugara: lényegében amíg kitart a legénység ellátmánya, szinte bármeddig víz alatt tudnak ma­radni, szemben dízel társaikkal, amelyek gyakran tankolnak. Ez a dön­tés Kínának szól, a franciák másodlagos elszenvedői. A brit nagyhatalmi érzésnek sem tesz rosszat a brexit után ez a szö­vetség, de valójában Ausztrália ingadozott eddig. Canberra sokáig pró­bált barátkozni Pekinggel, az ausztrál gazdaság és export egyre inkább függött Kínától - egészen két évvel ezelőttig. Akkor a koronavírus ere­detének kivizsgálásától kezdve a megvásárolt ausztrál parlamenti kép­viselőkig mindenféle botrány a felszínre került, és a Kínai Kommunista Párt rendre szankciókkal válaszolt. Komoly gazdasági szektorok estek áldozatul Ausztráliában a kínai politika által bedobott retorzióknak. Ezek fényében nem meglepő, hogy Ausztrália visszasétált az ameri­kai táborba, immár végleges meggyőződéssel. Tanulságos történet ez minden ország számára, amely „szövetséget” vagy „barátságot” képzel magának Kínával. Nem arról van szó, hogy nem lehet velük kereskedni, egyáltalán nincs ez kizárva, sőt, szükséges. Az viszont biztos, hogy egyenlőtlen kapcsolat esetén Peking nem hezi­tált kihasználni súlyelőnyét. Ennek árát fizetik most meg, meglepő gyorsasággal. Az ausztrál atommeghajtású tengeralattjárók (nem hor­doznak nukleáris töltetű rakétát!) az amerikai indo-pacific stratégia központi elemét képezik, miután Canberra az amerikai terv mögé állt. Óriási győzelem ez Bidennek és üzenet a többi habozó regionális szövetségesnek és mindenkinek, hogy az amerikai védelmi ernyő visszatér. Peking sikertelenül próbálta kooptálni a legtöbb szomszédos országot: ahogy Malajziában is visszaütött a korrupcióval vásárolt be­folyás és megbuktak az emberei, úgy a dél-kínai-tengeri teijeszkedés sincs ínyére sokaknak. A geopolitika a szemünk láttára tereli össze mindazokat szövetsé­gesnek, akiknek egyszerűen nem érdekük egy egyoldalú kínai domi­nancia árnyékába kerülni. Építhette volna ezt óvatosabban is a Kínai Kommunista Párt - Hszi döntése volt, hogy meredek előrenyomulás. Mondanom se kell, számunkra a legnagyobb fejfájás megint csak az, hogy vajon Európa hol van ebben az egész történetben? Miért nem sze­replő? Jó lenne, ha az Európai Unió nem fordulna el némi francia sér­tettség miatt a világ következő nagy geopolitikai játszmájától. Ferenc pápa: Jó néhányan inkább már holtan akarnak látni Ferenc pápa szlovákiai látogatása során a helyi jezsuitákkal is találkozott, mivel ő maga is ehhez a rendhez tartozik. A találkozó részleteiről a La Civiltá Cattolica című jezsuita magazin számolt be. A pozsonyi pápai nunciatúrán előbb az egyház ökumenikus taná­csának tagjaival találkozott a pápa, majd megjelentek a jezsuita testvé­rek. Ekkor át kellett rendezni a termet és újabb székeket behozni. „Nem is tudtam, hogy Szlovákiában ennyi je­zsuita van. Úgy látszik, mindenütt megállíthatatlanul terjed ez a kór” - mondta a pápa, mire mindenki elne­vette magát a teremben. Ferenc pápa arra biztatta a jelenlévőket, inkább kérdezzék, mert „nem érzi magát elég felkészültnek, hogy jezsuiták előtt szónokoljon”. „Tehát várom a kér­déseket. Készen állok, mint egy fo­cikapus. Lőjenek!” - jött a tréfás fel­szólítás. A katolikus egyházfő kijelentette, egyre hangosabbak az egyházon be­lül a konzervatív szárnyhoz tartozó kritikusai, azonban „rosszindulatú megjegyzéseiket” az ördög művének tartja. „Az lehet, hogy én rászolgáltam az effajta támadásokra, hiszen jómagam is bűnös vagyok, én is vétkezem. De az egyház nem szolgált rá. Ez a sátán műve, és néhány bírálómnak ezt meg ismondtam”-jelentetteki apápa. Kitért arra, hogy egyesek azért bí­rálják, mert nem a hitélettel kapcso­latos dolgokról beszél, sokkal többet foglalkozik szociális kérdésekkel, ezért már kommunistának is bélye­gezték belső körökben. A cikk szerint a pápa az egész ta­lálkozón viccelődött, az öniróniát és a feketehumort sem mellőzve. Pél­dául egy vele egyidős paptól meg­kérdezte, vajon sminkeli magát, hogy még mindig ilyen jól néz ki. Türelem, még ólek! „Még élek, bár néhányan szerettek volna holtan látni” - válaszolta arra a kérdésre, hogy érzi magát a műtétje után. Nyáron 33 centimétert távolí­tottak el a pápa vastagbeléből, egy korábbi interjú során azt mondta, nem sokon múlt, hogy nem halt meg. Most hozzátette, arról is tud, hogy több egyházi személy - akik azt gondol­ták, hogy rosszabb állapotban van, mint amit mondtak róla - már a pá­paválasztó konklávét kezdte előké­szíteni. „Türelem, még élek! Isten­nek hála,jól vagyok, bár egyesek en­nek ellenkezőjét kívánták, és már a konklávé összehívására készültek” - tette hozzá Ferenc pápa, és leszögez­te, nem fog lemondani, ez meg sem fordult a fejében. Migránsok A pozsonyi jezsuiták a migráns­­kérdésről és az ezzel kapcsolatos fé­lelmekről is kérdezték a pápát. A szentatya megismételte: „Úgy vélem, be kell fogadni őket”. „De nem pusz­tán befogadni. Megvédeni, tanítani és integrálni őket. Mindez elengedhe­tetlen, hogy ténylegesen befogadjuk őket. Minden országnak tudnia kell, hogy képes-e erre. Ha a menekülte­ket nem integráljuk, ugyanúgy sze­gények maradnak. Ez ugyanaz lenne, mintha nem fogadtuk volna be őket. A migrációt alaposan tanulmányoz­nunk kell, és megérteni, elsősorban a geopolitikai okait és a következmé­nyeket” - jelentette ki egyebek mel­lett a pápa. Kérdezték az egyházon belüli fe­szültségről és a konzervatív szárny pápával vívott harcáról is, mely ab­ban csúcsosodott ki a nyáron, hogy Ferenc pápa megtiltotta a hagyomá­nyos latin misét - ezentúl ehhez kü­lön engedélyt kell kérni Rómától. A pápa elmagyarázta, erre azért volt szükség, mert a latin misét ideológiai célokra használták fel, és két táborra osztotta az egyházat, a latinul misé­zők pedig a középkori egyházhoz akarnak visszatérni. (TASR, jezuiti.sk)

Next

/
Thumbnails
Contents