Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-21 / 193. szám
SZALON ■ 2021. AUGUSZTUS 21. 16 DIGITÁLIS EMLÉKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Kártyáznak az öregek A kártya manapság a divatból kimenőiéiben lévő gyerekjátékként van elkönyvelve, egykoron azonban a társas élet fontos, sőt megkerülhetetlen kelléke volt. Gyerek- és fiatalkorom elképzelhetetlen kártya nélkül. Ha visszaidézem azokat az éveket, mintha mindenki mindenkor kártyázott volna. Kártyáztak a gyerekek, a felnőttek, az öregebbek. Ha vasárnaponként idegenben játszott a focicsapat, az utat — legyen az 20 perc vagy 2 óra - végigkártyázta a buszon ülők többsége. Ezek általában hetespartik voltak De az ifjúsági klubban eltöltött időnk egy jó része is a kártyáról szólt — olykor késő éjszakáig. Mint ahogy hatalmas kártyacsaták folytak a kocsmában, amelyet mi, fiatalok csak messziről és szódanul nézhettünk Hiszen ott csak az „öregek” kártyázhattak, és idegent nem engedtek be maguk közé. Sokszor még záróra után is folytatva a partit, amikor a kocsmárosnak járt a pinkapénz, vagyis minden kör végén a kártyaasztalra kitett perselybe (edénybe) dobott apró. Ilyenkor ferbliztek, s bár általában nem túl nagy tétben, de a falu itt-ott tudni vélte, hogy egy-egy hajnalig tartó ferbliparti során egész komoly összegek cseréltek gazdát. Nem véledenul mondta Mikszáth, hogy a ferbli „a ragadozó állatok közé tartozik gyorsan eszi a pénzt és az időt”. Mindez ma játéknak tűnik Ám a kártya a társadalmi életnek is fontos velejárója volt. Emlékszem, ha nagyapámat itt-ott meglátogatta valaki, mielőtt kirukkolt volna a látogatás valódi témájával, játszottak néhány kártyapartit. Sőt mi több, nagyapám generációja olykor még a leánykérést is kártyával kezdte. Elmentek a lányos házhoz, ott lejátszottak néhány partit, s csak utána kezdték a mondanivalójukat, a kártya része volt a koreográfiának Otthon a kocsmában ma komoly kártyapartik folynak A ferbli már kiment a divatból, a fiatalok már nem is ismerik, így maradt az ártalmadan hetesezés. Igaz, azok vérre mennek, és ha otthon vagyok, én is beülök a többiek közé. A múltkor, miután lejátszottunk néhány partit, mondom a kocsmárosnak a Janinak, hogy milyen érdekes: gyerekkorunkban csak az öregek kártyáztak a kocsmában. Most pedig ... Aztán egymásra néztünk és megállapítottuk, ez nem változott: most is az öregek kártyáznak Hiszen mi lettünk azok Simon Attila Tinititkok haladóknak A Netflix 13 okom volt című sorozatának masszív sikere megmutatta, hogy van igény a krimi- és thrillerelemekkel tűzdelt kamaszdrámákra. A Cruel Summer méltó trónkövetelőnek tűnik. azt gondolnád, hogy a kamaszok /T élete csupa móka, I játék, kacagás és JL JL vV szerelem, akkor a Cruel Summer biztos a meglepetés erejével fog hatni rád, mivel mókát és kacagást csak nyomokban tartalmaz: itt mindenki vérkomoly drámákban utazik, és annyi titka van, hogy az még Szájer Józsefnek is becsületére válna. A történet fókuszában két tinilány, illetve az ő családjuk áll. Kate Wallis, a suli ügyeletes Miss Tökélye: szőke, hibátlan, angyali mosolyú, kedves lány, aki gazdag családból származik, és egy helyes pasi zsongja őt körül. A másik Jeanette Turner, a nem túl sok önbizalommal rendelkező szürke kisegér, aki fél kimozdulni a két barátjával alkotott mikrovilágából, és irigykedve nézi Kate tökéletesnek gondolt életét. A kettejük sorsa akkor fonódik végleg össze, amikor Kate Wallis hosszú hónapokra eltűnik. Később kiderül, hogy a gimnázium új igazgatóhelyettese elrabolta és a háza pincéjében tartotta fogva. A lány a drámai szabadulása után egyeden mondattal teszi tönkre Jeanette életét, amit egy élő tévéműsorban mond el: azt állítja, hogy Jeanette ott járt abban a házban, látta őt, mégsem értesítette a rendőrséget. A gonoszságra pedig az volt a motivációja, hogy a lány akkor már Kate pasijával járt, és azt gyanította, hogyha a lány kiszabadulna, a srác visszatérne az exéhez. Jeanette Turner egyeden nap leforgása alatt a város kitaszítottjává és az ország egyik leggyűlöltebb emberévé válik, ez a dráma pedig a családi életét is tönkreteszi. Egy idő után a saját anyja is ellene fordul, és elhagyja az otthonát, az apja az eltűnő ügyfelek miatt nehéz anyagi helyzetbe kerül, és bár a lány azt állítja, hogy ártadan, és nem látta a fogva tartott Kate-et, senki nem neki hisz, hanem a suli üdvöskéjének, hiszen mi oka lenne ilyet hazudni? Ha az eddigiekből arra következtetett a kedves olvasó, hogy a Cruel Summer sztorija elég szövevényes, akkor még azt is hozzáteszem, hogy mindezt izgalmas dramaturgiai módszerrel meséli el. Három idősíkon, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben játszódik (az idősíkok köztí váltást többnyire a szereplők frizuráján, valamint a képek színvilágán keresztül tudjuk lekövetni), ráadásul nemcsak az éveket cserélgeti vadul mesélés közben, hanem a szereplők nézőpontjait is: egyszer Kate, máskor pedig Jeanette szemével látjuk a történéseket. A Cruel Summer felépítése leginkább egy ravasz kirakós játékra emlékeztet, amiben izgalmas elmerülni, és végig képes fenntartani a néző kíváncsiságát. Az indítás és a rejtély felvezetése kimondottan erős, csakhogy a tíz epizód egyszerűen túl sok ehhez a sztorihoz. A Prime Videón látható széria a közepén túlságosan leül és nniszappanoperai jegyeket kezd el mutatni, ami nem válik előnyére. Szerencsére az utolsó két részre újra felpörög, és bár lehet azt mondani, hogy a megoldást az írók kissé túlspilázták, ez cseppet sem ront a Cruel Summer szórakoztató faktorán. Még egy évadot azonban biztos nem néznék meg belőle. Pedig már készülőben. Tóth Csaba
