Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-18 / 190. szám

6 SOMORJA 2021. augusztus 18. I www.ujszo.com Lokálpatriotizmusra is tanítanak az iskolában (Somogyi Tibor felvétele) KISS BARTALOS ÉVA Az iskolai férőhelyek száma már nem, az óvodák létszáma pedig még nem okoz fejfájást a felső-csallóközi város veze­tésének. Ez részben annak kő' szönhető, hogy a magyar szü­lők döntő többsége magyar iskolába íratja a gyerekét, de a város által készített demográfiai felmérés is iránymutató. SOMORJA Somorján is mindig izgatottan várják az áprilist, az iskolai beíra­­tások hónapját, itt azonban nem az alsó, hanem a felső korlátot súrolja a jelentkezők száma. A magyar isko­lában állandó a diákok száma, sike­rült megállítani a csökkenést. Ötszáz óvodás Nyolc önkormányzati és egy egy­házi óvoda van a városban, mind­egyik tele van, de mint Veres Gábor alpolgármester elmondta, ezen a te­rületen egyelőre nincsenek olyan gondok, mint az iskolában. Az öt­száz óvodai hely megtöltésénél el­sőbbséget élveznek a háromévesnél idősebb somorjai gyerekek, a fenn­maradó betöltetlen helyeket az in­tézményvezetők döntése alapján nyitják meg. A törvény ugyan lehe­tővé teszi az óvodakörzetek kiala­kítását, eddig azonban nem tett ilyen lépéseket az önkormányzat. Az al­polgármester szerint azonban ha­marosan elképzelhető, hogy itt is szabályozásra lesz szükség, és a kö­zeljövőben egy új óvodával is bő­víthetik a rendszert. Ezenkívül a speciális nevelési igényű gyerekek­re is gondol az önkormányzat. Saját intézményt alakítanának ki nekik, ahol megkaphatják a megfelelő szakmai segítséget. Veres Gábor Szlovákba csak helyiek A Bél Mátyás Alapiskolába 1100 diák jár, már csak somoijai gye­­xekek kezdhetik meg a tanulmányai­kat, ezzel a módszerrel kezelik a túl­jelentkezést. A város korábban egy demográfiai felmérést is készíttetett, amelyből következtetni lehet az is­kola iránti érdeklődésre. Azt is figye­lemmel követik, hogy hány magyar gyereket íratnak a szülők a szlovák alapiskolába. „Néhányan ugyanis azt gondolták, a magyar tanulók miatt nincs elég hely a szlovák alapiskolá­ban, de kijelenthetjük, hogy ez nem jellemző” - mondta az alpolgármes­ter. Az iskola régi épületének karban­tartása és fejlesztése nagy összegeket emészt fel. A tervek szerint a jövőben új szárnnyal bővítenék az intéz­ményt, ezzel váltanák ki a régi, el­avult épületrészeket. Megállt a csökkenés A Corvin Mátyás Alapiskolában sikerült megállítani a korábbi csök­kenést, és újra ötszáz körülire feltor­názni a diákok létszámát. A magyar iskolában nincs kapacitásprobléma, részben a környékbeli falvakból ér­kező diákoknak köszönhető, hogy megállt a csökkenés. Jövőre támo­gatásból új, többfunkciós atlétikai pályát építenének, ami az egész vá­rost kiszolgálná. A Tejfalui Alapis­kolában teljes a létszám, nyolcvan diák jár a kisiskolába, ahol idén ti­zenhat elsőssel indulhat el az új tan­év. Az alpolgármester megjegyezte, hogy az óvodások számából már kö­vetkeztetni tudnak a leendő elsősök létszámára is. Nem jellemző ugyan­is, hogy valaki szlovák intézménybe íratná a magyar óvodából elballagó gyerekét. Az azonban elfordul, hogy az óvoda utolsó évfolyamában nem anyanyelvi csoportba jár a gyerek, hanem szlovák nyelvű csoportba íratják. 3D-s nyomtatás A szabadidőközpont működésének felfüggesztése után az iskolákba he­lyeznék át a foglalkozásokat, ame­lyekkel majd a napköziben szórakoz­hatnak a diákok. A Corvin Mátyás Alapiskolában sikerült alkalmazottat találni, aki koordinálja a gyerekek szabadidős tevékenységét, a szlovák alapiskolában azonban még keresik a megfelelő embert. „Van érdeklődés a kézműves-foglalkozások iránt, ezért is akartuk, hogy a szabadidős tevé­kenység ne csupán a pótórákra össz­pontosítson, hanem olyan dolgot csi­nálhassanak a gyerekek, ami kikap­csolja őket” - folytatta Veres Gábor. Hamarosan ezt is új szintre emelik az intézményekben, mindegyik iskola tíz háromdimenziós nyomtatót kap és csoportokat is indítanak, amelyekben egy tanfolyam keretében elsajátíthat­ják a diákok az úttörő technológia alapjait. Azon túl, hogy a projekttel a kreativitásukat is fejlesztik, szuvení­reket is készíthetnek, amelyet a vá­rosba érkező vendégek kapnak meg. Mindenre felkészülnek Az új koronavírus okozta megbe­tegedés miatti korlátozások tavaly gyökerestül felforgatták az életet az iskolákban, most azonban már jóval felkészültebbek a fenntartók. Somor­ján ózongenerátorokat is beszerez­tek, amelyekkel fertőtleníthetik a ter­meket, és arcmaszkból, fertőtlenítő­bői is elég van a raktáron. „Az online oktatás már sokat fejlődött, már nem olyan bénító probléma, mint a pan­­démia elején. Sikerült gondoskodni a műszaki háttérről” - jegyezte meg az alpolgármester. A jövőt építik Veres Gábor is úgy látja, nagy fe­lelősség hárul az iskolákra és a peda­gógusokra, ugyanis az is a feladatuk, hogy a tananyag átadása mellett a vá­ros szeretetére is megtanítsák a gye­rekeket. „A fiataloktól függ, hogy milyen irányba fejlődik a város. Né­hány éve elkészült a Somorjai olva­sókönyv, amelyből magyarul és szlo­vákul is megismerhetik a gyerekek a város történelmét. Ha ugyanis része­sének érzik magukat, akkor majd szí­vesen alakítják, fejlesztik a városu­kat. A szlovák lakosság többsége ide költözött, de érdekli őket a város, amelyben élnek. A város megismer­tetésével el lehet verni a tenni akarás magját a gyerekekben” - véli Veres Gábor. Az iskolákon kívül a kultu­rális szervezetekben is igyekeznek átadni a lokálpatrióta eszméket. Pél­da erre a Csali Gyermek-néptánc­­együttes is. „Az ott elsajátított ala­pokra lehet építeni. A magyarság szempontjából is olyan tartást kap­nak a gyerekek, amire hosszú távon számíthat a város” - folytatta az al­polgármester. A fejlődés azonban hátráltatja is a megmaradást, a drága ingatlanárak miatt ugyanis a fiatalok egy része a környékbeli falvakban te­lepszik le, így nehezebb megtartani a kialakított magot. Ezekre a tenden­ciákra azonban nem a város, hanem az ott élő közösség van hatással. Sikerek a somorjai páston KISS BARTALOS ÉVA Hat sportklub tagjai öregbítik a város hírnevét, legyen szó kosárlabdáról, birkózásról, kajak-kenuról, labdarúgásról, vagy vívásról. A Somorjai Vívóklub közel hatvanéves múltra tekint vissza, de a múlt sikereivel a jövőt építik. SOMORJA A fiatal vívók edzőtáborában, Lengyelországban értük utol Nagy Józsefet, a somorjai vívók edzőjét. Tegnap tértek haza a 11-17 éves nö­vendékekkel, akik három fázisban edzettek naponta, de ahogy Nagy Jó­zsef megjegyezte, van, amikor négy­fázisúra sikeredett a program. So­­moiján Forgács Oszkár hozta létre a vívóklubot még 1962-ben, fia, Krisz­tián jelenleg a klub elnöke, de uno­kája és dédunokája is a csapat tagja. „Forgács Oszkárnak köszönhető, hogy Somoiján ilyen magas szinten van a vívás, ő csehszlovák viszony­latban is nagyszerű vívó volt. Somor­ján a pionírház mellett indított szak­kört, majd ebből nőtte ki magát a klub” - mesél a kezdetekről az edző. A nyolcvanas években a somorjai klub volt a legeredményesebb az utánpótlás-nevelésben, jutalmul kapták a hatpástos vívótermet a hoz­zá tartozó elemekkel. Jelenleg mint­egy nyolcvan klubtagot számlálnak, és mint mondja, az évente érkező tizenöt-húsz új jelentkezőből mindig akad két-három ambiciózus, céltuda­tos gyerek, akivel hosszú távon tud­nak együtt dolgozni. A klubban öt edző dolgozik a gyerekekkel, részben emiatt van az is, hogy a hatpástos pá­lya még elbírná a tanoncokat, az edzők kapacitása azonban véges. „Ez nem úgy van, mint például más csa­patsportban, ahol egy csoportnyi gyerek követi az edző utasításait. Minden tanítvány az edzőtől, a mes­tertől tanulja a vívás rejtelmeit szem­től szemben” - magyarázza Nagy Jó­zsef. Az elmúlt évtizedekben azon­ban a vívás is változott, míg korábban több időt töltöttek a tornateremben a versenyzők, mára ez az idő lerövi­dült, ugyanis hatékonyabban van ki­használva az edzésre szánt idő, és az edzéselmélet is fejlődött. De a fiatal­ság is változott, jegyezte meg Nagy József. „Régen a gyerekek a ház előtt nőttek fel. Fociztunk, hokiztunk, tol­laslabdáztunk, golyóztunk. Ezzel minden nap voltak kis nyereségeink és veszteségeink. Ma vesztettem, holnap sikeresebb leszek. Ma már nem nagyon járnak a ház elé, inkább a számítógép vagy a tévé előtt ülnek a gyerekek, ezért hiányzik, amit mi megtanultunk. Túlbecsülik a győzel­met és a vereséget is. Mindig van A vívóklub sikeres növendékei olyan gyerek, aki szívesen jár edzés­re, de nem nagyon akar versenyezni, mert tart attól, hogy vereséget szen­ved. Túl nagy jelentőséget tulajdonít a vereségeknek” - véli a szakember. (A Somorjai Vfvóklub felvétele) Emiatt is igyekeznek meggyőzni a szülőket és a gyerekeket arról, hogy a vívás legnagyobb előnye az, hogy a gyerek olyat csinál, amire máshol nincs lehetősége: mozog és szociali­zálódik, kapcsolatokat teremt, új helyzetekkel ismerkedik meg. „Ha nem jár küzdősportra a gyerek, ak­kor nem nagyon tanulja meg, hogy milyen egy másik ember ellen ki­állni, és győzni. A telefonon ha ki­kap, nem sikerül egy verseny, egyszerűen újraindítja a játékot. Amikor viszont valakivel szemben áll, akkor túl nagy jelentőséget tu­lajdonít az eredménynek” - folytatta Nagy József, pedig az eredmények­ről büszkén beszélhetne az edző. Legutóbb Egyiptomban, a kadét és junior vívók világbajnokságán sze­repelt a klub öt tehetsége, a szlovák válogatott hattagú csapatában. Fa­zekas Árpád a 10. helyen végzett a kadétok között. Az edző szerint ha a legjobb nyolc közé be tudnak kerülni egy világbajnokságon, az olyan, mint amikor a vívónemzetek, például az oroszok versenyzője aranyérmet sze­rez. A somoijai klub viszont nem elégszik meg a kisvárosi eredmé­nyekkel, és a versenyek szervezésé­ben is teljesítik a nemzetközi színvo­nalat. Korábban az idei tokiói olim­pikonok is pástra léptek Somoiján, többek között a női tőr egyéni győz­tese, az amerikai Lee Kiefer. Nemcsak a nemzetközi sportme­zőnyben elismert a vívóklub, hanem a helyi sportolók között is nagyszerű az együttműködés, legyen szó akár a birkózókról, vagy a kosarasokról.

Next

/
Thumbnails
Contents