Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-03 / 152. szám

www.ujszo.com I 2021. július 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Módosítási hibák hibás módosításai A bürokráciát fejetlenség tetézi, nem csoda, ha beleőrul az ember MARTIN VANÖO lovákiában egy át­lagos kis cég évente 221 órát nyűglődik azoknak a bürokratikus feladatoknak a megoldásával, amelyeket a nyaká­ba zúdít az állam. Ez is az OECD friss éves jelentéséből derül ki, de nem ez a legnagyobb tanulsága. Időnként a száraz adatokból és technokrata összegzésekből is hasznos politikai leckék adódnak össze. Ez pedig az, hogy nem is a túlzott bürokrácia, a kitöltendő pa­pírhegyek és az idegesítő illetékek jelentik a legnagyobb gondot (ter­mészetesen ezeket is jócskán vissza kellene nyesni), hanem az, hogy rosszul és kapkodva végzi munká­ját a törvényhozás. A parlament egészen váratlanul, szinte rajtaütésszerűen képes megsza­vazni törvénytervezeteket, vagy az utolsó pillanatban úgynevezett sa­látatörvényekbe csempészni kép­viselői módosításokat. De ami a legrosszabb: teszi mindezt a kö­vetkezmények előzetes mérlegelé­se és a módosítások hatásainak ki­értékelése nélkül. így nem csoda, hogy a hazai vállalkozók döntő többsége, 86 százaléka mindenek­előtt a gyakori törvényi változások miatt panaszkodik. Az őket érintő 15 kulcsfontosságú törvény évi 50 módosítását kellene nyomon kö­vetniük. De például 2018-ban 150- szer módosították a vállalkozáso­kat érintő törvényeket, és csak a tervezetek 15 százalékánál szá­molták ki előre, hogy mibe fog ez kerülni a vállalkozóknak. Persze ez az értékelés javarészt még a Smer vezette kormányra vo­natkozik, de bátran leszögezhetjük, hogy a helyzet semmit sem javult. Sőt. Richard Sulik gazdasági mi­niszter hiába húzza elő a bürokrá­ciát ténylegesen csökkentő tör­vénycsomagjait, a legnagyobb problémát nem a különféle űrlapok és a felesleges hivatalok jelentik. A probléma a kapkodó, gyenge törvény-előkészítés, az átgondo­latlanjavaslatok, a parlamenti gyorsított eljárás és a hatások ki­elemzésének hiánya. A járvány pedig mindezt még drámaibbá tette - erről bármennyit tudnak mesélni azok a vállalkozások, amelyek kénytelenek voltak bezárni a boltot és a kaotikus állami támogatásra voltak utalva. Az alaphelyzet tehát világos: amíg fejetlenül gyártják a különféle törvénymódosításokat, a való élet­ben egyre több probléma halmo­zódik fel, és a lyukakat megint csak újabb és újabb módosításokkal próbálják betömni. így aztán bur­jánzik a bürokrácia és tartós a ká­osz, a vállalkozók ereiben pedig minden módosítási terv hallatán megfagy a vér. Ide kevés Sulik csomagja, viszont átfogó és átgon­dolt törvénymódosításnak a jelét sem látni. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) Otthon, az ősök jogán NYERGES CSABA A szlovák kormányfő, Eduard Heger mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarok otthon érez­hessék magukat. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magyaroknak nem kell otthon érezniük magukat a Felvidéken. Otthon voltak ezer éve, otthon voltak száz éve, otthon vannak ma is, és otthon lesznek száz év múlva is. Ez a kijelentés akkor hangzott el Heger szájából, amikor a hét elején Orbán Viktorral találkozott, és amikor mindkét kormányfő ígéretet tett ar­ra, hogy támogatni fogja a szlovák és a magyar közösségek kulturális és politikai identitásának fennmaradását. Orbán még azt is hozzátette, hogy soha nem voltak még ilyen jók a magyar-szlovák kapcsolatok, mint most. Nem tudom, én földhözragadt gyerek vagyok, és a két ország kapcsola­tának minőségét ott tudom igazán íemémi, ahol felnőttem, a szigetközi Kisbodak és a csallóközi Bodak, ahogy mi mondjuk, Nagybodak között. Amikor idestova harminc éve Szlovákia elterelte a Dunát, azt hittem, vége a világnak. Mi addig évről évre ezzel a születésnapi rigmussal köszöntöt­tük egymást:„Isten éltessen sokáig, amíg az Öreg-Duna ki nem apad bo­káig”. 1992 októberében, a folyó elterelését követő napokban aztán bekö­vetkezett az, amit lehetetlenségnek gondoltunk. Az Öreg-Duna a szigetközi-csallóközi szakaszon bokáig apadt, és három évtized elteltével sem sikerült teljeskörűen rehabilitálni ezt a térséget. Pár napja, amikor Mosonmagyaróváron nemzetközi konferenciát ren­deztek arról, hogyan lehetne újra élő kapcsolattal összekötni a szigetközi és a csallóközi Duna-ágrendszereket, a szlovák környezetvédelmi minisz­ter állítólag inkább egy kelet-szlovákiai jelentéktelen programra ment el ahelyett, hogy részt vett volna a két ország vitás kérdéseire is megoldáso­kat kereső-ajánló rendezvényen. Ilyen lenne a jó szomszédság? És ezután mondta Heger, hogy ő szeretné, ha a szlovákiai magyarok otthon éreznék magukat. Hogyan érezhetnék magukat máshogy? Miért is kellene? Hiszen itt születtek, a szüleik, nagyszüleik is, az összes felmenő­jük. Nem állampolgárságért folyamodó bevándorlók, akiket kényszere­detten be kellene fogadni, nem is vendéghallgatók a pozsonyi egyetemen. Otthon vannak. Őseik jogán. A jó szomszédságot pedig az is szimbolizálhatná talán, ha megoldást találna végre Szlovákia és Magyarország a közösen elbaltázott Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerre. Amiben, amit csak lehetett, elron­tottak, azután tudatosan hagyták pusztulni a térséget. Végül a Hágai Nem­zetközi Bíróságig kellett menni, és azóta is hátat fordít egymásnak a két ország, hiába kötelez további tárgyalásokra az ítélet. Pedig világviszony­latban is különleges értékről van szó, egy páratlan szárazföldi deltáról, a hozzá tartozó gigantikus méretű ivóvízkincsről, a termékeny földekről, a gyönyörű „ezer sziget országáról”, ami a jól átgondolt ökoturizmuson ke­resztül biztos megélhetést adhatna az itt élőknek. Ez az otthonunk, és ahelyett, hogy vigyáznánk rá, kiszárítottuk, külön­álló részekké szigeteltük egymástól és elsilányítottuk a szigetközi­csallóközi vadvízországot. Ez a közös otthonunk. Akár jól is érezhetnénk magunkat benne. Ebben valóban segíthetne, tisztelt miniszterelnök úr. FIGYELŐ Álorvos oltott hamis vakcinával pénzért Több száz embert oltott be valószínűleg vízzel egy magát or­vosnak kiadó férfi Ugandában, két asszisztensét őrizetbe vették, őt keresik. Az áldoktor cégeket győ­zött meg arról, hogy oltassák be al­kalmazottaikat, oltásonként 25-50 eurót kért. „Nyilvánvaló átverés volt. Gyanítjuk, hogy vizet adott be, mert színtelen, szagtalan volt”— mondta az egészségügyi hatóság vezetője. „Szökésben van, de leva­dásszuk” - tette hozzá. Az áldoktor a „rendelőjében” lefoglalt papírok szerint legalább 812 embert oltott be. Találtak nála hamis matricákkal ellátott oltóanyagos fiolákat és ha­mis szállítóleveleket is. (MTI) A WHO nem fogja tudni kivizsgálni az új koronavíms eredetét Több tudós szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sosem lesz képes kivizsgálni a SARS-CoV-2 koronavírus eredetét, ezárt független vizsgálóbizottság felállítását sürgetik. Richard Ebright, a Rutgers Egye­tem molekuláris biológusa komédi­ának nevezte a világszervezet szak­értőinek év elején a közép-kínai Vu­­hantan tett látogatását. Mivel a kér­désnek politikai vetülete is van, ezért túlmegy a WHO hatáskörén, így a szervezet nem alkalmas az eredet ki­vizsgálására. Jamie Metzl, a WHO tanácsadói testületének egyik tagja több kollé­gájával együtt azt javasolta, hogy a hét vezető ipari hatalom csoportja (G7) állítson fel vizsgálóbizottsá­got. Jeffrey Sachs, a Columbia Egye­tem egyik közgazdásza hangsúlyoz­ta: ha bebizonyosodna a laboratóri­umi eredet teóriája, akkor részben Washingtont is felelősség terhelné: az állatok közt terjedő vírusok vuha­­ni kutatását ugyanis részben az Egyesült Államok is finanszírozta. Június elején Michael Ryan, a WHO veszélyhelyzeti igazgatója elismerte: nincs jogköre ahhoz, hogy Kínát együttműködésre bírja, egyetlen eszköze a rábeszélés. A WHO vizsgálatai ezért vannak eleve kudarcra ítélve, vélik sokan. Lawrence Gostin, a Georgetown Egyetem WHO-val együttműködő egészségügyi és emberi jogi köz­pontjának igazgatója kijelentette: a WHO-ra támaszkodva soha nem fog kiderülni, honnan ered a vírus. „Kí­na másfél éve elzárja őket az infor­mációktól” - szögezte le Gostin. A laboratóriumi eredet elmélete sem feltétlenül azt jelenti, hogy tel­jesen mesterséges vírusról van szó (sőt, több szakértő szerint ez telje­sen kizárható). Inkább arról, hogy a vuhani laborban egy állatról ember­re átugró vírust vizsgáltak, esetleg módosították is, például azt keresve, hogyan lehet legyengíteni. Majd ez a vírus valamilyen módon „megszö­kött” a laborból, és rohamos mér­tékben elterjedt a városban. Ez ma­gyarázat lenne arra, miért a labor kutatói betegedtek meg először, még a járvány Kína által elismert kitöré­se előtt. A Covid-19 legközelebbi geneti­kai rokonát egy 2012-es járvány nyomán fedezték fel a délnyugat­kínai Modzsiang bányájában dolgo­zó munkásoknál, akik denevérürü­léket takarítottak a területen, s ezt követően influenzaszerű tünetekkel többen közülük kórházba kerültek. Tavaly azonban a kínai hatóságok lezárták a bányát, és elkobozták a kutatók által összegyűjtött mintákat, a helyieknek pedig megtiltották, hogy szóba álljanak az odalátogató újságírókkal.- Jóllehet korábban úgy tűnt, Kína őszintén igyekszik kideríteni a ko­ronavírus eredetét, 2020 elején, amikor a vírus külföldre is kijutott, visszavonulót fújt, és elzárkózott a kérdésektől. Az AP amerikai hírügynökség de­cemberi vizsgálata kiderítette azt is, hogy a kínai vezetés cenzúrázza a Covid-19-cel kapcsolatos, kínai tu­dósok által készített tudományos publikációkat, amelyeket közzététel előtt a központi kormányzathoz kell elküldeni. (MTI, úsz, ap)

Next

/
Thumbnails
Contents