Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-29 / 173. szám
KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. július 29. I 9 Restart a kassai Thália Színházban JUHÁSZ KATALIN Kassa. A járványhelyzet alaposan megkeserítette Európa legészakibb magyar színházának óletót. Van olyan előadás, amelynek tavaly tavasszal maradt el a bemutatója, és csak idén nyáron, a kisvárdai fesztiválon játszhatták először közönség előtt. Mivel az elmúlt évadot kénytelenek voltak berekeszteni, évadzárót sem tartottak, tegnap már a következő szezon terveit ismertették. Természetesen minden tervből több verzió is készült. Szpisák Gyula vezető menedzser arra is felkészült, hogy idén csökken az érdeklődés a bérletek iránt, hiszen a közönség óvatos, nem szívesen invesztál a bizonytalanba. Ez nem kassai jelenség, a magyarországi színházak zöme is hasonló gondokkal küzd. Most fog tehát kiderülni, hányán támogatják a kassai Tháliát bérletvásárlással, mekkora a rajongótábor. A pandémia okozta bevételkiesés egyébként meghaladja a 200 ezer eurót, hiszen tájolni egyáltalán nem tudtak, helyben játszani pedig csupán néhány alkalommal. És ami talán a legfájóbb: egyetlen bemutatójukat sem sikerült megtartaniuk. Ezért az egész 2020/21-es évad átkerült a következő szezonba, és az Ovilág / Újvilág hívószó köré szerveződött. „Minden előadás a maga módján azt vizsgálja, bármilyen kisebb-nagyobb változás esetén, mit hagyunk magunk mögött és vissza lehet-e térni a korábbi élethez, lehet-e úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, milyen lesz, milyen lehet a régi-új Újvilág?” - áll a színház közleményében. Nézzük a legoptimistább tervet. Eszerint hét bemutatót láthat a közönség az új szezonban - két nemzetközi koprodukciót és öt önerőből készülő előadást. Az első koprodukció premierjét szeptember 6-ra időzítették. Ivan Viripaj ev Illúziók című „mulatságos-keserű drámája” igazi ínyencség, hiszen az orosz szerző a kortárs drámairodalom egyik legnagyobb sztárja, akinek ez az egyik legtöbbet játszott drámája. A történet két házaspár visszaemlékezéseiből, vallomásaiból, ötven év történéseiből bontakozik ki. A monológokból egyre határozottabban kiderül, hogy semmi sem úgy történt, ahogy eddig hitték. A rendező az Angliában élő Lévay Adina, a szereplők között a magyarországi Spolarics Andrea mellett ott találjuk Bandor Évát, Gubík Ágit és Varga Anikót, aki immár a kassai társulat tagja. Carlo Goldoni Bugások című komédiájának bemutatóját októberre tervezik, ezt a komáromi Matusek Attila rendezi, és itt is érvényes, hogy semmi sem az, aminek első pillantásra látszik. Minden szereplő valamilyen titkot rejteget, férjek, feleségek, gyerekek, rokonok, ismerősök próbálják elérni mindenáron azt, ami szerintük helyes, miközben nem tudni, ki az áldozat és ki a zsarnok. A nívós szórakoztatás jegyében viszik színpadra Mark Twain-Lénárd Róbert-Erős Ervin-Klemm Dávid: Tom Sawyer kalandjai című musicaljét. A bemutatót decemberre tervezik, a rendező Dudás Péter, a Thália volt színésze, aki első rendezésével, a Portugállal annak idején rögtön előadáscsúcsot döntött. A színház igazgatója, Czajlik József egy olyan darabot rendez, amelyet szívügyének tekint: az amerikai Tom Ziegler Grace és Glona című egyfelvonásosát. Két erős, öntörvényű nő találkozik benne, mindkettőnek valahol kibicsaklott az élete. A hetvenéves Grace (Kövesdi Szabó Mária) csak az értelmes munkában hisz, a negyvenéves nagyvárosi Gloria (Varga Anikó) a pezsgést, a luxust szereti. Grace rákbeteg, és úgy gondolja, amilyen észrevétlenül élt, olyan természetességgel fog majd meghalni is. Gloria sikeres üzletasszonyból lett önkéntes segítő egy szervezetnél, amely haldoklókkal foglalkozik. A két nő alaposan felbolygatja a másik életét. Kiss Judit Ágnes Karantén (vesztegzár egy részben) című darabjának az az érdekessége, hogy 2015-ben született, tehát nem a tavalyi pandémia ihlette, mint oly sok új színpadi művet. A rendező Forgács Miklós szerint a próbafolyamat menete is passzolt a címhez, hiszen tavaly márciusban online kezdték próbálni, majd fizikailag, majd az újabb lockdown miatt ismét online, végül nem tudták bemutatni. Az új időpont2022 februárja. Czajlik József rendezi azt a monodrámát is, amelyet az Angliában élő Lucskay Róbert írt autentikus beszámolók alapján, és készül előadni. A Papa, mama és a pohár (Alkoholisták gyerekei) több műfajt házasít, több színházi stílust ötvöz gátlástalanul, például bábok is szerepelnek benne, ami nálunk még mindig eléggé szokatlan egy felnőtt előadásban. Lucskay Róbert színészként több mint 25 év után tér vissza a kassai Thália Színházba, ahol a pályáját kezdte. Azóta olyan nagy presztízsű színházban is játszott, mint a londoni Globe Theatre, több rangos szakmai elismerést kapott, és a brit színházi élet számtalan izgalmas alkotójával dolgozott együtt. Ez a monodráma három nyelven készül: magyarul, szlovákul és angolul, ez utóbbi verzióval természetesen Angliában és az USA-ban szeretne fellépni a szerző-előadó. Pintér Béla és Darvas Benedek: Parasztopera című „népies-zenés krimiballadája” volt a járványhelyzet legnagyobb vesztese a kassai Tháliában. A bemutatót tavaly tavaszra tervezték, ehhez képest októberben tudták megtartani, de csak online verzióban. Nagy szerencse, hogy egyáltalán készült róla felvétel, amelyet azóta többször is streamelt a színház, és ily módon400-500 ember láthatta. Élő közönségnek pár hete játszották először, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, ahol csupa pozitív kritikát kaptak - a szakemberek többsége a kiváló csapatmunkát emelte ki. Remélhetőleg végre a hazai nézők is láthatják, méghozzá» 2022 áprilisában. Ez egyébként egy fiatal rendező, Rédli Károly első kőszínházi produkciója - nála pechesebb pályakezdőről nem tudunk a szakmában. Ráadásul idén áprilisban, 47 évesen meghalt az élőzenés előadás zenei rendezője és zongoristája, Látó Richárd, aki helyett új embert kellett megszoknia a társulatnak. Két színész kollégájukat is elveszítették az elmúlt időszakban, Pólós Árpádot és az egri Kelemen Csabát, aki Márai Kalandjának egyik főszerepét játszotta a Tháliában. Ezt a szerepet a Jászai Mari-díjas Seres Zoltán, a Vígszínház művésze veszi át, aki személyesen is kötődik Kassához, mivel családjának egy része onnét származik. Czajlik József igazgató és Forgács Miklós dramaturg is bízik abban, hogy jobbra fordul a helyzet. Másképp talán nem is lehetne nekirugaszkodni az új évadnak. Népzene és metál hosszan tartó frigye A romániai Dirty Shirt szombaton végre Pozsonyban is fellép (Képarchívum) Harmadik nekifutásra sikerül vágre elhozni Pozsonyba Európa egyik legizgalmasabb metál-crossover zenekarát. A romániai Dirty Shirt szombat este láp fel az InPark nevű új helyen, a Strkovec-tó partján nyílt szabadtári színpadon. Az 1995 óta dübörgő népes csapatban magyar nemzetiségüeket is találunk, a két alapító egyike, Mihai Tivadar például deklaráltan magyar. Zenéjük a román népzene elemeit is felhasználja, amelyből ha mást nem, a Pacsirta című gyöngyszemet nálunk is mindenki ismeri - a magával ragadó, virtuozitást kívánó, gyors ritmusú dalnak jól áll a metálköntös. A zenekar a roma folklórt is újraértelmezi, a szövegekben pedig keveredik a román az angollal, illetve némi magyarral - az új albumon például szerepel a Nem loptam én életemben kezdetű dal zúzós verziója. Az így létrejött folkmetálnak lehetetlen ellenállni. Eddigi hat lemezük is izgalmas hallgatni való, élőben viszont (a YouTube-on található koncertfelvételek alapján, illetve megbízható szemtanúk szerint) mindenkit leiskoláznak a színpadról, ezért előzenekamak már nem is merik hívni őket sehová. Az évek alatt felléptek néptáncosokkal, cigánybandával, népi zenekarral, bejárták az egész kontinenst, szinte már csak Szlovákia maradt ki. A sok munkának 2014-ben érett be a gyümölcse, amikor a Wacken Metal Battle romániai válogatójának győzteseiként kijutottak a német metálfesztiválra, és ott a bandák versenyében másodikok lettek. Az előző évben megjelent Freak Show című albumon már szinte alig lehet direkt hatásokat felfedezni, szétválasztani a stílusokat, annyira egységes elegy született. Az ezt követő album, a Dirtylicious ennél is színesebb, néhol már kicsit túl sok is a jóból, mintha egyszerre mindent meg akarnának mutatni, amit az évek alatt kikísérleteztek. (Mindkét említett album, sőt a legújabb, 2019-es Letchology is teljes egészében meghallgatható a YouTube-on, az élő fellépések közül pedig a 2019-es Wacken Open Air fesztiválon bemutatott produkciót ajánljuk a zenekarral most ismerkedők számára). A Dirty Shirt legnagyobb érdeme, hogy szinte észrevétlenül hozza közelebb a népi ritmusokat a metálrajongókhoz, akik egyébként feltehetően sosem találkoznának román folklórral. A nyugat-európai fülnek pedig még egzotikusabb ez a mix - emlékezzünk csak vissza a brazil Sepultura forradalmi Roots című lemezének sikerére, vagy akár a moldáv Zdob Si Zdub zenekarra, akik a hiphoppal házasították össze saját népük zenéjét. A Dirty Shirt dalaiban újabban megjelent némi elektronika is, de nagyon finoman adagolva, és csupán akkora mértékben, amekkora feltétlenül szükséges a huszonegyedik század harmadik évtizedében. És ha azt is tudjuk, hogy 1992-ben lakodalmas zenekarként alakultak, a műfajok „házasítása” márts új értelmet nyer a szótárban. Az első pozsonyi fellépést 2019 májusában tervezték, azaz nem a pandémia mosta el, hanem technikai okokból hiúsult meg, ahogy az ugyanazon év novemberére hirdetett pótdátum is. Viszont így talán még jobban is járunk, hiszen vélhetően több dal hangzik el a legújabb albumról, mint a népi zenekarral tervezett korábbi alkalommal. (juk) A Parasztopera az elmúlt évad legpechesebb előadása volt (Németi Róbert felvétele)
