Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-10 / 157. szám
116 SZALON ■ 2021. JULIUS 10. www.ujszo.com DIGITÁLIS EMLÉKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Vakított a nap elízen járva általában meg szoktam állni Ferda Robi asztalitenisz-szaküzletében, így volt ez néhány éve is. A hátsó kis zughelyiségben itta a kávéját Robi, maga is kémének származású, szívta egyik cigarettát a másik után, örült, hogy végre kielemezheti nekem néhány mérkőzését, kikérdezhet szakmai fejlődésemről az asztalitenisz világában, tanácsokat adhat pingpongtémában, illetőleg csak úgy sztorizgathat kötetlenül. Valahogy mellékesen, ahogy az lenni szokott, szóba került, hogy anyai nagyapám, Papp István, akit csak anyám elbeszéléseiből ismertem, akit sosem láttam és akivel sosem találkoztam, mert a háború után kitelepítették a családjával, és az 1950-es években meghalt Barcson, a jugoszláv-magyar határvárosban, zselízi volt, az úri kaszinóban élt és dolgozott. Várj, mondja Robi, máris felhívok valakit, figyelj, hallom szinte azonnal, itt van egy barátom, hol volt a kaszinó Zselízen? Pár perc múlva biciklin érkezik a barát, vállán táska, Pavel Polka vagyok, Polka Pali, mutatkozik be, a zselízi múzeum igazgatója, és szóhoz sem engedve máris kivesz az öblös táskából, a következő sorrendben: 1. Egy tízezer éves mamutfogat, nézd mutatja, volt már a kezedben ilyen? 2. Egy kétezer éves római pénzt, rajta Vespasianus császár arca. 3. Karolina Esterházy de Galantha levelét, amelyet édesapjának, Esterházy János Károlynak írt, 1816-ból. Gyere, mondja, belém karol, szinte húz magával, megyünk néhány métert a Szlovák nemzeti felkelés útján, balra kanyarodunk, kb. harminc-negyven méter után megállít, szokásos kertvárosi utca, egy a százezerből, kb. az 1980-as években épült családi házak, nézd, mondja, nézd ezt! Egy régi, megsárgult-kopott fekete-fehér fényképet vesz elő, a kezembe helyezi, és a vállam fölött hadarja izgatottan: Ezeket az épületeket mind bombatalálat érte 1945-ben, egy sincs meg belőlük, de itt láthatod, balról jobbra haladva, a református templom, Konta Dezső volt a lelkész abban az időben, mellette a zsinagóga és a zsidó iskola épülete, a rabbi Jungreisz Áron, a házban mikve is volt, és közvedenül mellette, látod?, a kép jobb sarkában, a régi úri kaszinó, ahol a nagyapád lakott. Vakított a nap, lehajtott fejjel a papírlapra szögeztem a tekintetem. Ott volt előttem a ház, amelynek ablakából anyám nevelőanyja látta elhajtani a zselízi zsidó családokat Auschwitzba, a ház, ahol nyilas csendőrök keresték nagyapámat, a tököli katonaszökevényt, akinek az életét Pistuka sírása mentette meg, men a csendőrkutyák megzavarodtak az üvöltéstől, és már nem keresték őt a kuglipálya alatt, a ház, ahol a nyilas csendőrtől akkora pofont kapott vér szerinti nagyanyám, hogy vértől habos szájjal a földre zuhant, és azt üvöltötte az arcába a csendőr, visszajövünk még. Anyám szülőháza volt. Németh Zoltán Ülnek a luxusban és nem jó nekik semmi Kőgazdag fehér amerikaiak vakációzni mennek egy luxushotelbe Hawaii-on. Ahelyett, hogy élveznék az életet, mindnyájukat a saját nyomorúsága foglalkoztatja A Fehér Lótuszban. Fehér Lótusz. így hívják azt az ötcsillagos üdülőszállót, amely fényűző luxussal, festői óceánparttal, programok sokaságával és gyönyörű környezettel várja a vendégeit, akiknek a vakációjuk során el sem kell hagyniuk a hotel területét ahhoz, hogy teljes értékű nyaralásban legyen részük. A színészként és televíziós alkotóként (Megvilágosultam, Rocksuli...) is ismert Mike White ezt a különleges helyszínt választotta új sorozata helyszínéül, ami végül is logikus döntés: a stáb a pandémia idején forgatott, és máskor valószínűleg egy ilyen hotelt csak csillagászati áron kaphattak volna meg forgatási helyszínül, így viszont szinte az ölükbe hullott, senkivel sem kellett osztozkodniuk rajta. Egy ilyen forgatási helyszín mindig gyanús, és sokszor joggal juthat a néző eszébe, hogy az alkotók csak kerestek maguknak egy jónak tűnő indokot, amellyel aztán megfinanszíroztathatják a hosszúra nyúló vakációjukat, és végső soron a végeredmény másodlagos lesz ahhoz képest, hogy ők a forgatás közben jól érezték magukat. Mike White azonban nem ilyen alkotó: ő arra is figyelt, hogy A Fehér Lótusz nézőinek is adjon valamit, ne csak a stábtagok érezzék jól magukat. Az HBO sorozata egyetlen hét eseményeit mutatja be hat darab egyórás részben, és bár akad egy összekötő szál - az első epizód elején láthatunk egy koporsót, és a végére természetesen kiderül, ki van benne -, A Fehér Lótusz végső soron nem rendelkezik egy könnyedén összefoglalható történettel, inkább csak karaktertanulmányok és konfliktusok sorozatát láthatjuk. A hotel luxuskörnyezetében White azt vizsgálja, mit gondolnak magukról a privilegizált életet élő elit tagjai, amikor eljönnek egy méregdrága kikapcsolódásra távol az otthonuktól. Van itt nászúton járó házaspár, amely itt jön rá, hogy a boldogító igen kimondása előtt nem ismerték meg egymást eléggé, akad itt magányos, idős nő, aki az édesanyja hamvait jött az óceánba szórni, és már-már betegesen vágyik a figyelemre és törődésre, és van egy népes családunk is, ahol az anya jól menő CEO, aki a kínai üzletfelei elől próbálja eltitkolni a nyaralását, miközben a férje a kisebbségi komplexusával és a hererák gyanújával, a gyermekei pedig egymással és a saját függőségeikkel küzdenek. Fontos szereplők a hotel dolgozói is, főképp a munkáját és az embereket gyűlölő hotelmenedzser, valamint a masszázsszalon vezetője, akit SOROZATDARÁLÓ túl nagy empátiával áldott (vert?) meg a sors. Érdekek ütköznek, konfliktusok születnek, félreértésekbe keveredünk és végigmegyünk egy hosszú érzelmi hullámvasúton, mely során White végig irányban tartja társadalomkritikus, okos, szatirikus és olykor rendkívül éles humorú sorozatát, ami nem nélkülözi az emberi drámát és az őszinte pillanatokat sem. Szereplői többségére nyugodtan mondhatjuk, hogy szánalmas, de White pontosan az emberi kicsinyességre kíváncsi, és a lehető legváltozatosabb módokon mutatja be nekünk. Tóth Csaba
