Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-25 / 145. szám

4 I RÉGIÓ 2021.június25. lwww.ujszo.com AJÁNLÓ Június 26. (szombat) Érsekújvár-15.00: dobosok workshopja felnőttek számára a művészeti alapiskolában. A résztvevőket várják vasárnap 19 órakor Jana Bezek zongorista és Thierry Ebam dobos kon­certjére az intézményben. Június 26. (szombat) Vágsellye-14.00: 8. Vág­­sellyei Borfesztivál és tábortűz a Feketeházy János Magyar Ház udvarán. Gyerekprogramok, borkóstoló és tábortűz. A hely­színen lacipecsenyét, sült kol­bászt és vadgulyást vásárolhat­nak a vendégeknek. Június 26. (szombat) Tardoskedd-10.00: strand­nyitó a termálfürdőben. Hétfőn és csütörtökön 10-től 18, a többi napon 10-től 19 óráig fogadják a látogatókat a községi komple­xumban. Előzetesben marad a kétszeres párkányi gyilkos A párkányi és esztergomi gyil­kosságot is beismerő H. Lóránt letartóztatását további három hónappal hosszabbította meg a bíróság. H. Lórántot további három hó­napos letartóztatásba helyezte a bíróság - közölte lapunk megke­resésére Borbély Veronika ügyész, a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség helyettes sajtószóvivője. „A gyanúsított letartóztatását az ügyészi indítványnak megfe­lelően további három hónappal, 2021. szeptember 1.7. napjáig hosszabbította meg a bíróság. A magyar hatóságok továbbra is vizsgálják azt, hogy indokolt-e a Magyarországon folyamatban lévő büntetőeljárás átadása a szlovák hatóságoknak. A nyo­mozás érdekeire tekintettel egyéb tájékoztatás nem adható a büntetőügyről” - tájékoztatta az Új Szót az ügyésznő. Mint arról korábban beszá­moltunk, H. Lóránt, egy idős, szlovákiai állampolgárságú nő meggyilkolása miatt Eszter­gomban letartóztatott férfi beis­merte a magyar rendőrségnek, hogy ő ölte meg azt az idős pár­kányi férfit is, aki a Petőfi utcá­ban lakott, és akit a tűzoltók á kútba dobva találtak meg, hol­tan. Rudi bácsit zenész romaként ismerték a városban, egy ideje ágyhoz kötött beteg volt, H. Ló­rántot haj léktalanként fogadta be. A gyanúsított viszont összeverte és a kútba dobta az idős embert. A helyszínelő orvos szerint kéz- és lábtörésekkel, fejjel lefelé ta­láltak rá az áldozatra, a kútban. Az Esztergomban meggyilkolt idős nő pedig feltehetően Rudi bácsi gondozója volt. Vele H. Lóránt egy esztergomi vizesárok mellett végzett. H. Lóránt a magyar nyomo­zóknak mindkét gyilkosságot beismerte, az illetékes bíróság pedig most arról döntött, hogy további három hónappal, tehát 2021. szeptember 17-éig marad letartóztatásban. Egyelőre nincs döntés arról, kiadják-e őt a szlo­vák rendőrségnek. (buch) In memóriám Léva díszpolgára cím Grendel Lajosnak Léva történelmi és kulturális hagyományainak ápolását és népszerűsítését évek óta díjazzák a városban (A szerző illusztrációs felvétele) SZÁZ ILDIKÓ A díszpolgári, a városi és a pol­gármesteri díjak várományo­sairól, az önkéntesek díjazá­sáról, valamint azon jeles sze­mélyiségekről döntött legu­tóbbi ülésén az önkormányzat, akik in memóriám kapják meg a rangos elismerést. nm Léva díszpolgári címét adomá­nyozzák in memóriám Grendel La­josnak, a város szülöttének. Grendel Lajos Kossuth-díjas író, kritikus, egyetemi oktató 1948. április 6-án született Léván, a helyi alapiskola elvégzése után a járási székhely gimnáziumát látogatta, számos írá­sában említi szeretett szülővárosát, az itt élők viszontagságos minden­napjait. A közelmúltban a város je­les szülöttéről egy új utcát neveztek el a magyar nevelési és oktatási in­tézmények közelében. Díszpolgári címet kap továbbá Milos Szabó Sel­mecbányái születésű római katoli­kus pap, jogász és publicista, aki 1988 és 1992 között tevékenykedett a városban, aktívan kivette részét a közösségi életből és a demokráciáért folytatott elszánt küzdelemből. Mila Haugová költő, prózaíró, fordító ugyanúgy ebben a rangos elismerés­ben részesül a város kulturális éle­tének a fellendítéséért, áldozatkész­ségéért és közszereplésért. Léva vá­rosi díját Vladimír Smetana, a Barsi Múzeum természettudományi mun­katársa veheti át. A lévai természeti és történelmi nevezetességek nép­szerűsítéséért, ifjúságnevelő szak­szerű idegenvezetői tevékenységé­ért. Ebben a rangos elismerésben ré­szesül Kosztolányi Magdolna, a Csemadok Lévai Alapszervezetének és a Reviczky Társulás tagja, a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának ala­pítója, aki hozzájárult számos törté­nelmi jelentőségű sírhely megmen­téséhez, gondozásához a lévai teme­tőben, valamint a hagyományok méltó ápolásához. In memóriám adományozzák Juraj Kovács festőművésznek és Alena Cibulková pedagógusnak a városi elismerést, Léván már hagyományosan külön értékelik az önkéntesek munkáját. Idén a díjazottak egyike lesz Peter Bencek százszoros véradó, aki rend­szeresen új véradókat toboroz a fia­talok körében. Önkéntes munkájáért részesül elismerésben Eudovít Va­­lach nyugalmazott pedagógus és ze­nész, a szociális szolgáltatások köz­pontjában működő öröm énekkar zenésze, a központban élők barátja, támasza. Számos lévai sportoló, edző részesül ebben az évben is elisme­résben. Az év sportcsapata a BK Lions Levice bowlingklubja és a Ju­nior kosárlabdaklub lett. Szeptember 14-én a zsinagógában vehetik át a díjat a sportolók. Októ­ber 13-án a felújított zsinagóga szépséges csarnokában adják át ün­nepélyesen a városi és a polgármes­teri elismeréseket. Veronika első virágcsokra 2015-ben készült, azóta egyre nagyobb lelkese­déssel dolgozik a virágfarm fellendítésén (A szerző felvételei) NÉMETI RÓBERT Egyszerű és természetes, de annál gyönyörűbb csokrokat készít egy fiatal nő, aki néhány áve a családi házuk kertjáben kezdett el mezei virágokat termeszteni. A harmincéves Veronika Velková szerint az ő alkotásai abban különböznek az átlagos virágüzletekben kötött csokroktól, hogy nem külföldről behozott és napok­kal korábban levágott világo­kat használ, hanem frissen „szüretelt", saját termesztésű virágokból dolgozik. Kelet-Szlovákiában tudomásom szerint még csak nagyon kevés olyan virágüzlet működik, amelyek a vi­rágokat nem a külföldi, többségében a hollandiai virágfarmokról szerzik be heti rendszerességgel, hanem az adott régióból és valamelyik közeli farmon termesztik őket. Az egyik ilyen különleges virágfarmra nem­régiben a tőketerebesi járásbeli Vé­­cse település egyik félreeső utcájá­nak végében találtam rá. Annak a gálszécsi barátomnak köszönhető­en, aki fotósként már huzamosabb ideje szinte minden héten ellátogat a kert tulajdonosához, hogy fotókon megörökítse a virágok értékesítésé­nek eme különleges formáját. Mezei virágok Látogatásom során megtudtam, hogy a szebbnél szebb, elsősorban mezei virágokból álló farmot egy mindössze harmincéves fiatal hölgy építgeti-szépítgeti nagyjából másfél éve. „Igazából ez egy családi hagyo­mány, hiszen nagyapám is nagy sze­relmese volt a kertészkedésnek. Annyira megrögzött volt, hogy egy idő után részletes naplót vezetett a termésről, később pedig külföldről hozott be különféle virágmagvakat és azokat próbálta termeszteni. Bár édesanyámhoz inkább a festészet, édesapámhoz pedig a grafika és a rajz állt közelebb, anyu közel tíz évig ve­zette a saját virágüzletét, édesapám pedig jelenleg is a helyi köztemető karbantartója. Én képzőművészetet tanultam, évekkel ezelőtt a képzőművészeti iskolán is tanítot­tam, de végül úgy hozta a sors, hogy ezeknek az apró befolyásoknak kö­szönhetően én is a kertben és a virá­gok között kötöttem ki. Azt viszont hangsúlyoznom kell, hogy a klasszikus virágüzlet fogalma távol áll tőlem, olyat próbálok csinálni, ami idehaza egyelőre még gyerek­cipőben jár” - nyilatkozta lapunk­nak V eronika V el’ková virággazda, a Kvet_ virágfarm tulajdonosa. Megtalálni a szépet Veronika valóban másként áll a virágokkal való tevékenykedéshez, és ezzel a kertje bejárása során sze­mélyesen is szembesültem. Mivel a munkáját fotókon is szerettem volna illusztrálni, arra kértem őt, készítsen nekem egy szép csokrot (melyet vé­gül megvettem és a feleségemnek hazavittem), s én pedig megörökí­tem a folyamat egyes mozzanatait, így is történt. Bejártuk a kertet, én közben néhány méteres távolságból figyeltem a munkát. Egy ollóval a kezében kiválasztotta az „alapanya­gokat”, majd néhány nyisszantás után lerakta őket egy píéhhordóból és egy régi ajtóból összerakott munka­lapra. Ezután hozott még pár szál alapanyagot, egy maroknyi búzavi­rágot, néhány szál kamillát. A begyűjtött darabokat egy pofás kis szekérbe rakta, mellyel átzötykölő­­dött a házuk előtt parkoló fúrgon­­hoz, hogy elvigye a virágokat a kis­boltba. „Ezért is más az, amit én pró­bálok adni a vevőnek. A virágokat nem külföldről hozom be, hanem a megrendelés után, a csokorkötés előtti percekben szedem le őket ide­haza. Alaposan kiválogatom a leg­szebb szálakat, hogy az összhatás tökéletes legyen. Úgy vélem, hogy az embereknek egyre fontosabb az, hogy helyi vállalkozókat támogas­sanak, és hogy olyan alapanyagok­ból készült termékeket vásárolja­nak, ami szintén a hazai piacot erő­síti. Ezt az is jól bizonyítja, hogy egyre többen keresnek fel bennün­ket, még annak ellenére is, hogy a keleti régió egyik apró zugában va­gyunk. Mindezek mellett számomra az is nagyon fontos, hogy a lehető legkevesebb műanyag kerüljön a csokrokba, hiszen jól tudjuk, hogy a virágok végül a kosárban végzik. Jó lenne, ha ezek a dolgok is egyre na­gyobb figyelmet kapnának, hiszen nemcsak a jelenben fontos, hogyan viselkedünk, hanem a következő generációk jövője számára is” - zár­ta Veronika Vel ková.

Next

/
Thumbnails
Contents