Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-17 / 138. szám
www.ujszo.com | 2021. június 17. KULTÚRA I 9 Rossz anya meg nem értett, jó fia Mario Geraldi darabját Eszenyi Enikő rendezésében holnap mutatja be a nagyszombati Ján Palárik Színház Eszenyi Enikő rendező és a Diegót alakító Matúá Beniak (Aszerző felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Malamadre olaszul annyit jelent: rossz anya. Ez a címe Mario Geraldi fiatal olasz drámaíró Európa-szerte játszott darabjának, amelyet a nagyszombati színház Eszenyi Enikő színpadra vitelében, Táfta KulíSková és Matúi Beniak főszereplésével mutat be holnap este. Geraldi - aki színész is, rendező is egy személyben - az intolerancia, a szűklátókörűség és a dogmatizmus ellen küzd minden sorával a Rossz anyában. Bárhol játsszák is a darabot, mindenütt mélyen megérinti és elgondolkoztatja a nézőket. Nápolyban, a szerző szülővárosában azonban még mindig nem vállalta be egyetlen társulat sem, mivel Geraldi — a katolikus papok pedofil ügyei és a maffia ténykedései után - ezúttal a homoszexualitás kérdéskörét tálja fel a közönség előtt. A történet két központi alakja Anna és Diego, a fiatalon megözvegyült asszony és egyetemista fia, aki egy nap - kész tények elé állítva anyját - bevallja, hogy meleg, és nem akar tovább hazugságban élni. A coming out lavinaként éri az amúgy egyszerű, erősen vallásos asszonyt, aki elképzelni sem tudja, hogy szeretett fia ne azon az úton jáijon, amit ő jelölt ki számára. Diego azonban nem tud és nem is akar változtatni az érzelmein, és sem az anyja, sem a társadalom elvárásainak nem kíván megfelelni. Inkább megküzd az előítéletekkel, elköltözik otthonról, mindentől és mindenkitől függetlenül maga rendezi be az életét. „Egészen eddig hallgattam, éveken át úgy csináltam, mintha minden rendben lenne - tör ki a fiúból a nagy beismerés. - Félelemben éltem, hogy egy gesztusomból, mondatomból, mozdulatomból rájössz az igazságra. Állandóan kontrolláltam a hangomat, minden kézmozdulatomat. Olyan volt, mint egy háború, amelyben te voltál az ellenség. Igen, ellenség vagy, akitől meg kell védenem magam, de nem bírtam tovább, feladtam. Nem ítélhetsz el ezért!” Mire az anya: „Te pedig nem ítélhetsz el azért, hogy én ezt nem fogadom el!” És dúl a harc a megértésért, a lelki nyugalomért. Anya és fia végeláthatatlan párharca ez, amely Geraldi darabjában nem sok jóval kecsegtet. Tragikomédiát kap a néző. Hol megrendültén, hol nevetve követi a történéseket, hol az egyik oldalon áll, hol a másikon, próbálja megérteni mindkét felet, és csak hosszú elmélkedés után hozhat ítéletet. Itt egy fiú, aki szabadon, a vágyai szerint akar élni, ott az anya, aki csak a maga erkölcsi normáit papolja, anélkül, hogy próbálná megérteni őt. Két, egymástól merőben eltérő életfelfogás, miközben anya és fia szeretik egymást. A megcsontosodott nézetek, a kőbe vésett igazságok, a több száz éves dogmák magas falán keresi a rést Mario Geraldi. Ezért is nyerte el a Rossz anyával 2002-ben a fiatal olasz drámaírók pályázatán az első díjat. „Különleges darab, korunk egyik legfontosabb témájával - mondja Eszenyi Enikő. - Mindenkinek ajánlom, de elsősorban azoknak a meleg barátaimnak, akikkel gyakran dolgozom, akiket nagyon szeretek, és ismerem a problémáikat. Úgy érzem, fontos tudniuk a nézőknek, hogy mi zajlik egy ilyen ember lelkében, lépésről lépésre meg kell ismernie az ő világát, hogy elfogadó legyen vele. Még akkor is, ha tőle távol áll ez a világ. Mindannyian mások vagyunk, saját identitással, de az emberi méltóságot mindenkor tisztelni kell. Nincs jogunk ítélkezni mások életfelfogása, érzelmi világa, szexualitása felett. Örülök, hogy ezt a darabot rendezhettem, és ezzel a témával foglalkozhattam. Régóta érdekel a téma. Szerencsés vagyok, mert olyan művészekkel hozhattam létre az előadást, akik teljesen nyitottak a téma iránt, és felém is, ami óriási ajándék. Tána Kulísková a próbafolyamat minden pillanatához a szívét-lelkét adta. Nagy színésznő, akivel öröm volt a munka. Matús Beniak, aki a fiút játssza, tökéletesen értett, amikor kommunikáltunk. A fiatal szlovák színésznemzedék egyik kimagasló tehetsége. A szerelmét megformáló Brano Mosny rendkívül érzékeny, különleges humorú színész, ilyennel még nem is találkoztam. Ingrida Baginovának, akit az anya pénzért vesz meg a fiának, hogy az általa elképzelt jó útra térítse, valósággal kivirágzik a lelke a színpadon. Nagyon nagyra tartom a szlovák szülészeket, most is sokat tanultam tőlük, szeretek velük dolgozni.” Tána Kulísková 1985-ben, a Szerelem az átjáróban című cseh filmmel, Lukás Vaculík partnereként vált országos hírű színésznővé. Egy évvel később szerződött a nagyszombati színház társulatához, amelynek azóta vezető színésznője. „A színháznak az a küldetése, hogy rázós témákat is felvállaljon, égető társadalmi kérdésekkel foglalkozzon. Tabutémákkal, mint például a másság, a homoszexualitás, amelyet még mindig sokan elítélnek, mert értetlenül állnak fölötte. Bennem nincsenek élőítéletek, liberális gondolkodású ember vagyok. A legközelebbi barátaim között melegek is vannak, akik már feldolgozták magukban ezt a kérdést. A darab szerzője egészen az abszurditásig fokozta a történetet. Elképzelni sem tudom, hogy a valós életben egy anya képes legyen arra, amit Geraldi Annája tesz. Olyanról már hallottam, hogy a szülők kitagadták a gyereküket a melegsége miatt, számomra ez is elképzelhetetlen. A szülésznek az a feladata, hogy megfejtse és védje a figura igazát. Én is próbálom megérteni Anna érveit, hiszen ragaszkodik a fiához, csak a műveletlensége, a bigott hite beárnyékolja a szeretetét. Meg sem fordul a fejében, hogy ami neki jó, az a fiának egyáltalán nem élhető. Nem figyel a vágyaira, mindenben ő akar dönteni helyette. Éppen ezért bármennyire is akar, nem tud jó szülő lenni. Nagyon rég nem volt részem ilyen igényes, lelkileg is, fizikailag is megerőltető próbafolyamatban. Enikő erős vízióval jött hozzánk. Mindent pontosan megtervezett, borzasztó nehéz volt beleolvadni az általa megálmodott képbe, elérni azt az eredményt, amelyet el akart érni velünk. Másfél órás az előadás, én végig színen vagyok, minden figurával komoly párbeszédet folytatok. Remélem, sok szülőt megérint a történet, és kiállnak majd a gyermekük mellett, ha az élet ilyen helyzet elé állítja őket.” A Diegót vendégként alakító Matús Beniak nemrég végzett a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen, Emília Vásáryová növendékeként. Játékán az első pillanattól fogva érezhető, hogy nagy szülésznő tanítványa. „Még egy jó hüt, egy átadásra váró ajándékot is nehezen tud eltitkolni az ember, nem még azt, hogy a saját neméhez vonzódik. És azt annak az embernek akarja elmondani, akit mindenkinél jobban szeret. Diego okkal tart az anyja reakciójától. Ismeri az életfelfogását, tudja, mennyire vallásos. Számomra az elfogadás drámája a darab, a teljes kitárulkozás a történet gyújtópontja. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál majd rá a közönség, hiszen van még hová fejlődnie az országnak az elfogadás terén. Több empátiára van szükség. A mai szülők még a kommunista rendszer szorításában nőttek fel, megkövült normáitól nem mindenki tudott megszabadulni. Intenzív próbaidőszakot éltünk meg Enikővel. Az ő színházról alkotott képe egészen új volt számomra. Nála semmi sem úgy zajlik, mint más rendezőknél, és van még egy hozzáadott érték is, amit most tőle kaptam. Táncolhatok, énekelhetek, gitározhatok is az előadásban. A színészi játék teljes csomagját kell átadnom súlyos tartalommal.” A szerző a Vasárnap munkatársa Nehéz sorsú tengeri halászok is versengenek a Kék Angyalért TALLÓSI BÉLA A június 23. és 27. között zajló kassai 28. Art Film Fest versenyében kilenc alkotás indul a Kék Angyal díjért. Kassa. A filmfesztiválon a díjat a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb színésznő és a legjobb színész kategóriákban osztják ki. Az esélyesek közül válogattunk. Tavaszi virág (Seize Printemps) a címe Suzanne Lindon filmjének. Középiskolás diáklány a „tavaszi vüág”, aki beleszeret egy harmincas férfiba. Bár jól megvan a különös kapcsolatban, egyre nehezebben viseli, hogy elszakad saját korosztálya világától. Az orosz Filipp Juijev elsőfilmje, a Loska (Kitoboj) címszereplője szintén tinédzser. Csukcsfoldön él, 86 kilométerre Alaszkától. Ahogy elődjei, az ő jövője is a tengeri halászat lenne, de másra vágyik. Szeretne eljutni Amerikába. Útnak indul, ám merész kalandja nem a tervei szerint alakul. Alex Camilleri máltai-amerikai rendező Luzzu című filmjének hőse szintén halász. Megélhetési forrása, csónakja léket kap. A nehéz sorsú férfinek az élete is léket kap: lánya beteg lesz, pénzt kellene szereznie a gyógyszerekre. A tengerparti halászfaluban azonban szűkösek a lehetőségek. A film arról szól, hogy a becsületes férfinek sikerül-e tisztességes módon túlélni a lékeket, vagy elmerül a feketepiaci halászat világában. A német-spanyol Daniel Brühl Szomszéd (Nebenan) című rendezői munkájában a testhez álló főszerepet is eljátssza. Sikeres színészt alakít, aki mielőtt elindulna egy londoni szerepválogatásra, betér égy berlini bárba, ahol leül mellé egy idősödő férfi, és beszédbe elegyednek. A film kettejük briliáns dialógusaüa épül, melyekben olyan fontos témák merül(Forrás: Memento Films International) kedni, ezért Los Angelesbe utazik azzal a szándékkal, hogy Bella Cherry néven ő lehessen a legújabb sztár a szakmában. De sikamlós karrierje nem a legjobban indul. A Luzzu című film halász hősének a csónakja és az élete is léket kap nek fel, műit a Németország keleti és nyugati részei közötti emberi, szociális és egyéb különbségek. Az Art Film Fest 18-as karikával egyetlen filmnek szabott korhatárt, ez pedig a Pleasure. Ez a különös mozi a svéd Ninja Thyberg munkája, amely hűen másolja a felnőttfilmgyártás világát. A Pleasure szexi női főhőse a pomóiparban szeretne elhelyez
