Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-10 / 132. szám
www.ujszo.com I 2021. június 10. RÉGIÓ I 5 Barangolás az aranyló méz nyomában NÉMETI RÓBERT Szlovákiában jobbára hagyományos, vagyis sztacionáris módszerrel dolgoznak a méhészek. Vannak viszont olyanok is, akik a tisztább fajméz érdekében vándoroltatják a méhcsaládokat. A méhészet eme formáját a bolyi származású Balogh család is egyre nagyobb sikerrel űzi, néhány nappal ezelőtt a Királyhelmechez közeli akácosba vitták ki a kaptárjaikat. Utoljára nagyjából három hónappal ezelőtt jártam Baloghék bolyi méhészetében. Akkor többek között azt mutatták meg nekem és lapunk olvasóinak, hogyan működik egy háromgenerációs családi méhtenyészet. Megnéztük a falu határában elhelyezett kaptárokat, megmutatták, mit és hogyan csinálnak, megkóstoltuk a finom propoliszos mézet is, és arról is beszéltek, hogy nemrég egy új tevékenységbe kezdtek, amit idehaza, vagy legalábbis a Bodrogközben talán csak ők folytatnak. Egy héttel ezelőtt csöngött a telefonom és ifjabb Balogh Sándor jelentkezett, elmondta, ha módomban áll, a hétvégén látogassam meg őket, hiszen ismét nekivágnak a méhek vándoroltatásának. Édesanyámék ágcsemyői házából indultam Baloghékhoz este hat óra tájékában. Már az odaúton egyértelmű volt számomra, milyen mézet fognak begyűjtetni a méhekkel. A modem kori szakirodalom által csak invazív növénynek titulált akácfák épp akkor érték el virágzásuk csúcsát. A családhoz vezető út mentén szinte mindenhol ott díszelegtek a fehér virágfürtökbe borult fasorok. Bár az autóm ablaka végig fel volt húzva, így is tisztán érezni lehetett az akác édeskés illatát. Érkezésemkor Baloghék udvarán már nagyban készülődtek. Míg a család legkisebbik tagja az új traktorukat tisztogatta - mert ugyebár piszkos traktorral nem lehet menni a méhesbe - addig Péter és Sándor, a méhészet fiatalabb tagjai és édesapjuk, idősebb Balogh Sándor a méhek vándoroltatásához szükséges kellékeket igazgatták a pótkocsi hátulján. Kőkemény munka Már a régi közmondásokból is tudjuk, hogy a méh egy irtózatosan szorgalmas teremtmény. A nap túlnyomó részében dolgozik, kilométereket repül, teszi a dolgát és csak nagyon keveset pihen. Nos, ezek a jelzők valójában a róluk gondoskodó méhészekre is illenek, pláne akkor, amikor épp vándoroltatni indulnak. Míg Baloghék régebben munkagépek nélkül, szó szerint kétkezi munkával próbálták egyik helyről a másikra hordani a kaptárakat, napjainkban már egy óriási, méretre készült hordozószerkezet és egy nemrégiben beszerzett emelőkaros traktor segítségével szállítják a kaptárakat. „A méhek vándoroltatását valójában már kora tavasszal el kell kezdeni. Időben ki kell vizsgálni a méheket, hogy egészségesek-e, fel kell térképezni a környező méhészeteket, s nem utolsó-sorban azoktól a földtulajdonosoktól is engedélyt kell kérni, ahol ideiglenesen le akarjuk rakni a kaptárakat. Ez egy hosszadalmas, időigényes folyamat, egyes lépéseket mindenképp be kell tartani. A méhek vándoroltatásához korábban óriási erőbedobásra volt szükség, de egy európai uniós támogatásnak köszönhetően most már könnyebb a munka. Az új gépeknek köszönhetően gyorsabban és hatékonyabban tudunk dolgozni. Míg korábban sajátos módszerrel, kevesebb számú kaptárt vittünk ki, addig most már egyszerre húsz kaptárt tudunk egyik helyről a másikra szállítani. Mivel a húsz kaptár súlya az egy tonnát is megközelíti, gépek nélkül ezt nagyon nehéz volna hatékonyan megoldani” - közölte lapunkkal idősebb Balogh Sándor. Környékünkön nincs múltja a vándorméhészetnek, de ha azt akarjuk, hogy a méhészkedés hatékonyabb legyen, mert az utóbbi időben egyre romlanak a hordási viszonyok, akkor szükség van a vándoroltatásra, csak ezzel tudjuk növelni a méhgazdaságok produktivitását. Tisztább méz, jobb hordás Mivel a pénteki vándoroltatás utolsó pillanatáig, közel éjfélig jelen voltam, bőven volt időm kérdezősködni. Sanyi bácsi elmondása szerint a vándorméhészetnek idehaza kevésbe, azonban a szomszédos Magyarországon igencsak nagy múltja van. „Igazából két dolog miatt szorgalmazzuk a vándoroltatást: a méz tisztasága és a lehető legjobb minősége végett, illetve azért, mert az utóbbi időben egyre romlanak a hordási viszonyok. A méhek vándoroltatásával a méhek lehetőségeit javítjuk. Olyan legelőkre visszük ki őket, ahol minimalizáljuk az éppen akkor virágzó virágok keveredését. Ha olyan helyen folyik a gyűjtés, ahol szinte csak egy fajta növény virágzik, mint például most itt a Királyhelmechez közeli akácosban, az Erősben, akkor sokkal tisztább mézet tudunk produkálni. De még így sem tudunk száz százalékig tiszta mézet készíteni, hiszen a méhek mindig találnak maguknak olyan virágokat is, ami mondjuk az aljnövényzetben virágzik. Azt is fontos megemlíteni, hogy a méhecskék mindig jó minőségű nektárt hordanak. A végtermék, vagyis a méz minősége csakis a méhész szakmai felkészültségétől, odafigyelésétől és türelmétől függ. Ha elsietjük a pergetést vagy valamit rosszul csinálunk, akkor magunkban kell keresni a hibát” - tette hozzá a közel negyvenéves tapasztalattal bíró méhész. Repce, akác, napraforgó A bodrogközi méhekkel jelenleg háromfajta fajmézet állítanak elő Baloghék. Az év első felében a térségre egyre jellemzőbb repcéből, utána a hófehér akácból, végül pedig az aranysárga napraforgóból gyűjtetik be a méhekkel a nektárt, majd kipergetik a mézet.„A kívülállónak a vándoroltatás csak egy röpke élmény, de aki ezzel keresi a kenyerét, az tudja, mennyi munkával jár. A vándorméhészek élete nem egyszerű, viszont ez egy nagyon szép és becsületes munka. A méheket éjszaka visszük ki, mert akkor nyugodtabbak, de utána folyamatosan kijárunk a kaptárakhoz. Ha nincs a közelben vízforrás, akkor itatni kell őket. A jó hozam érdekében új kereteket kell berakni és meg kell emelni a kaptárakat, amikor a keretek megtelnek mézzel, a méz pedig kellőképpen beérik, elkezdjük a pergetést. Aki egyszer megkóstolja a kistermelői mézet, érezni fogja a különbséget a nagyiparban legyártotthoz képest” - mondta Balogh Sándor. Amikor legközelebb leemelünk egy üveg aranyló mézet a polcról, gondoljuk bele abba, milyen keményen dolgoztak a méhek és a méhészek azért, hogy finom, egészséges és nem utolsósorban megfizethető áron megvehető méz kerüljön az asztalra. Engem lenyűgöztek a munkájukkal, s bízom benne, hogy nézetemmel mások is egyetértenek. • • Összeterelik az elhagyott rollereket 100 ezer vakcinát adtak be Komáromban ÖSSZEFOGLALÓ Virtuális parkolóba terelik a közösségi elektromos rollereket Pozsonyban. A szolgáltató vállalat így próbálja elkerül' ni, hogy a felhasználók rossz helyen, például a járda közepén hagyják a népszerű kátkerekűeket. POZSONY A város számos pontján elérhetők a zöld közösségi rollerek, és többször előfordult, hogy a felhasználó a célba érés után egyszerűen az út szélén hagyta a kétkerekűt, amely így zavarta a többi közlekedőt. Az üzemeltető a magisztrátussal közösen virtuális parkolókat alakít ki a rollereknek. A hónap elején elindult új rendszer keretében kijelölik a közösségi kerékpároknak és rollereknek fenntartott parkolóhelyeket. Ezentúl csak ezekben a virtuális parkolókban lehet leállítani a rollereket. A P betűvel jelölt parkolók leggyakrabban a már meglévő kerékpárdokkok mellett találhatók. A szolgáltató arra is figyelmezteti a felhasználókat, hogy mire kell ügyelni, ha leteszik a kölcsönzött rollert: a kétkerekű nem blokkolhatja a kerékpárdokkokat, nem veszélyeztetheti a biztonságos gyalogosforgalmat, és a segédállványra kell ráállítani. Ha a rollerekhez használt alkalmazás nem engedi leparkolni a kétkerekűt a kijelölt zónában, akkor ajánlott újraindítani az alkalmazást, ha ez sem segít, akkor az ügyfélszolgálat segíthet megoldani a problémát. A magisztrátus abban bízik, hogy az újításnak köszönhetően már nem válnak forgalmi akadállyá az elhagyott rollerek. „Európai trend a közösségi közlekedési eszközök parkolózónákba terelése, bízunk benne, hogy ennek köszönhetően Pozsonyban is sikerül csökkenteni a konfliktusos helyzeteket” - írta a magisztrátus a közösségi portálon. Arra is figyelmezteti a közlekedőket, hogy a biztonság érdekében ne a járdán, hanem a kerékpárúton j áijanak az elektromos rollerekkel. (béva) A százezredik oltást egy helyi nő kapta. „Már az egész család be van oltva, azt gondolom, védekezni kell a Covid-19 ellen. Az oltás mellett ez fegyelmezett maszkhordást, a nagyobb számú emberrel való találkozás mellőzését és következetes fertőtlenítést jelent” - mondta Schmelhaus Erika, aki a járvány mindkét hullámát úgy vészelte át, hogy nem fertőződött meg. Az intézmény dolgozói az azóta eltelt időszakban a nyitrai, a vágsellyei vagy a somotjai nagy kapacitású oltócentrumok munkájában is részt vettek. Mobil oltócsapatokban különféle helyszínekre, például szociális otthonokba látogatnak ki, hogy olyan személyeket immunizáljanak, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak személyesen elmenni valamelyik oltópontra. „Kórházunk aktívan részt vesz az oltásban. Ez nemcsak az egészség és a lakosok koronavírus elleni prevenciója szempontjából fontos, hanem stratégiai jelentőséggel is bír a kórház számára. Az oltással elejét vehetjük a járvány újabb hullámának, s megelőzhetjük a személyzet megfertőződését” - fejtette ki Miroslav Jaska, a kórház igazgatója. (AGEL.vp)
