Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)

2021-05-26 / 119. szám

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2021. május 26. I www.ujszo.com Légszennyezettség a négy fal között ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt években csökkent s beltéri légszennyezettséggel összefüggő hslálozésok számé, azonban a felértékelődő otthoni munkavégzés és a klímaváltozás következtében fokozódó időjárási szélsőségek miatt a problémát továbbra is fontos napirenden tartani - írja Kis Anna meteorológus, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza. A kültéri légszennyezés problé­maköréről többet hallunk, mint a beltéri levegőminőségről, pedig időnk nagy részét (kb. 90-95%-át) belterekben töltjük, az elmúlt egy évben pedig talán még többet, mint korábban. A WHO adatai szerint évente közel 4 millió ember hal meg a beltéri légszennyezettséggel összefüggő betegségben. A világjárvány nemcsak az elmúlt egy évünket határozta meg, de szin­te biztos, hogy alapjaiban változtatja meg a jövőbeli munkavégzést is. Munkáltatók és munkavállalók is kezdik felismerni az otthoni munka­végzés előnyeit, ami azt jelentheti, hogy továbbra is sokat leszünk ott­honainkban, zárt terekben. A szélsőségesebb időjárási körül­mények várhatóan gyakoribbak lesznek a jövőben (hőhullámok, szélsőséges csapadékesemények, viharok stb.) és ilyenkor a belterek menedékként szolgálnak (azaz is­mét növekedhet a bent töltött idő). A 21. század során várhatóan több lesz az extrém csapadéktevékenység: az intenzív esőzések hatására pedig megrongálódhatnak, beázhatnak épületek, amely elősegíti a penész kialakulását. A magasabb hőmér­séklet miatt nagyobb hűtési igény lép fel, amely a légkondicionálók meg­növekedett használatát eredménye­zi, ami segítheti bizonyos mikroor­ganizmusok elszaporodását. Talán a legismertebb beltéri lég­­szennyező anyag a szén-monoxid, hiszen évente 100-150 szén-mono­xid-mérgezés következik be Ma­gyarországon, amely esetek kb. 1/4- e halálos kimenetelű. Különösen azért veszélyes, mert színtelen és szagtalan gáz, így sokáig észrevét­len maradhat és felhalmozódhat a lakásban. Kis mennyiségben rosszullétet, nagyobb dózisban ful­ladást okoz. A szén-monoxid bel­téri forrása elsősorban a fűtéshez köthető, de főzés során is megnőhet beltéri koncentrációja. A radon is színtelen és szagtalan gáz, amely a földkéreg felől áramlik a lakásba (vulkanikus eredetű hegy­ségekben levő épületek alsó szintje, illetve a vályogházak kitettebbek). Ugyan a szabad légkörben is meg­található, de az épületekben általá­ban egy nagyságrenddel magasabb koncentráció is kialakulhat. A tüdő­rákos megbetegedések 10-15%-áért a radon felelős, így második helyen áll a kockázati tényezők között -csupán a dohányzás előzi meg. A szén-dioxid nemcsak az üvegházha­tás fokozásához járul hozzá; zárt tér­ben például a légzés, főzés, dohány­zás által növekszik a mennyisége, ami a koncentrációképesség csök­kenését eredményezi. Az Egyesült Királyságban végzett mérések ki­mutatták, hogy az irodai munkát végzők teljesítménye magas szén­dioxid-koncentráció esetén romlik, ez pedig összességében a gazdasági termelékenység romlásához is ve­zethet. A munkatempóra is hatással van a beltéri levegőminőség: ala­csonyabb szén-dioxid-koncentráció mellett 60%-kal gyorsabban dol­goztak az irodai alkalmazottak. Főzés során nitrogén-dioxid is ke­rülhet a levegőbe, amely légúti pa­naszokat eredményez - a lakásban mért koncentráció akár többszöröse is lehet a szennyezett városokban mért értékeknek. Ha túl nedves a lakás, egy beázást követően nem tudnak kiszáradni fa­lak, esetleg a talaj felől érkezik ned­vesség, megjelenik a penész. Ennek jellegzetes szaga van, amiről könnyen felismerhető és sokszor szemmel is jól látható. Azon kívül, hogy kellemetlen, veszélyes is. Ma­gyarországon a penészes otthonban élő gyerekek esetén több mint 60%­­kal magasabb az asztma vagy aller­gia kialakulásának esélye. Szintén allergiát okozhatnak és elősegítik az asztma kialakulását a poratkák, amelyek számára a párnák, matra­cok, plüssök jelentik az ideális élő­helyet. A beltéri levegőminőségjavításá­nak leghatékonyabb módja a gyako­ri és alapos szellőztetés: ekkor akár egy-két nagyságrenddel is csökken­het a szennyezőanyagok koncentrá­ciója. Ugyanakkor a kültéri levegő is hatással van a beltéri levegőminő­ségre, ami egyre rosszabb az antro­­pogén kibocsátás közvetlen (pl. szmog) és közvetett (pl. erdőtüzek) hatásai miatt. A kinti levegőminő­ség jelentősen befolyásolja a belte­rek szálló por (PM10) koncentráci­óját. Szerbiában és Krakkóban vég­zett mérések alapján a kültéri és a beltéri PM10 között erős korrelációt állapítottak meg: amikor kint növe­kedett a szálló por koncentrációja, azt a beltéri PM10 koncentráció nö­vekedése követte. T ermészetesen, ha a kültéri légszennyezés jelentős, nem érdemes sokáig nyitva hagyni az ab­lakokat. A megfelelő beltéri levegőminő­ség eléréséhez ajánlott az arany kö­zéputat választani, azaz se a hőmér­séklet, se a páratartalom ne legyen túl magas vagy túl alacsony. Az ideális tartomány hőmérsékletet tekintve 18,5—21,5 °C, a relatív páratartalom esetén pedig 43-67%. (ELTE) Újabb ismereteket szereztek a Tejútrendszer kialakulásáról A csillagok korának kiszámításakor első alkalommal állapították meg, hogy a Gaia Enceladus által befogott csillagok kora hasonló, vagy kissé fiatalabbak, mint a Tejútrendszer közepén született csillagok többsége (Shutterstock) MTI-HlR Újabb ismereteket szereztek kutatók arról, milyen ütemben alakult ki a Tejútrendszer ós hogyan olvadt egybe egy kulcsfontosságú galaxissal. Viszonylag új csillagászati mód­szerek segítségével azonosították a jelenleg lehetséges legprecízebben mintegy száz vörös óriás korát. Ezen adatok és más információk segítsé­gével a szakemberek kimutatták, mi történt, amikor a Tejútrendszer összeolvadt a körülötte keringő Gaia Enceladus törpegalaxissal mintegy 10 milliárd éve. A kutatók eredményeiket a Na­ture Astronomy című tudományos lapban mutatták be. „Bizonyítéka­ink arra utalnak, hogy az összeol­vadáskor a Tejútrendszer saját csil­lagai nagy populációját már létre­hozta” - mondta Fiorenzo Vincen­zo, a tanulmány társszerzője, az Ohio Állami Egyetem kozmológiai és asztro-részecskefízikai köz­pontjának munkatársa. Ezen csilla­gok közül sok került a galaxis kö­zepének vastag lemezébe, mig má­sok, amelyek a Gaia Enceladus ha­tása alá kerültek, a galaxis külső halójában vannak. „A Gaia Ence­­ladusszal való egyesülés a Tejút­rendszer történetének egyik leg­fontosabb eseménye” — idézte a projektet vezető Josefma Montal­bant, a Birmingham Egyetem ku­tatóját az EurekAlert.com tudomá­nyos hírportál. A csillagok korának kiszámítása­kor első alkalommal állapították meg, hogy a Gaia Enceladus által befogott csillagok kora hasonló, vagy kissé fiatalabbak, mint a Tej­­útrendszer közepén született csilla­gok többsége. Az eredmények szerint az össze­olvadás megváltoztatta a már a ga­laxisban lévő csillagok pályáját, sokkal excentrikusabbakká váltak. A külső csillagok emellett más kémiai összetevőkkel is rendelkeznek, mint a belsők. A kutatók több különböző meg­közelítést és adatforrást alkalmaz­tak vizsgálatuk során. Az egyik ilyen módszer a csillagok korának meg­határozására az asztroszeizmológia, a csillagok belső szerkezetét a pul­­zációjuk segítségével vizsgáló vi­szonylag új terület eszköztárának alkalmazása. Az APOGEE spekt­­roszkopikus vizsgálat eredményeit is bevonták a kutatásba. Az APO­GEE projekt a csillagok spektrumát közeli infravörös fényben méri lát­ható fény helyett, utóbbit ugyanis elhomályosítja a por. Segítségével meghatározható a csillagok kémiai összetétele.

Next

/
Thumbnails
Contents