Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-03 / 77. szám

wwww.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. ÁPRILIS 3. ÉRDEKESSÉG 13 Csaknem 120 év után került elő Háborút megjárt csokoládé Több mint 120 év után került elő egy angol nemesi család padlásszobájából egy fémdobozos csoko­ládé, amelyet több ezer másikkal együtt Viktória brit királynő meg­bízásából küldtek annak idején az Afrikában harcoló brit katonáknak. A 121 éves édesség egy angol arisztokrata, Sir Henry Edward Paston-Bedingfield tulajdona volt, aki a második búr háborúban harcolt. A csokoládé a férfi sisak­tartójából került elő családja ke­let-angliai birtokáról, az 500 éves Oxburgh Haliból. „Noha az ember nem akarná ma­gának húsvéti finomságként, de mindenképpen egy kiváló állapot­ban fennmaradt, rendkívüli lelet” - mondta Anna Forrest, a norfolki Oxburgh Hall felügyeletét ellátó brit műemlékvédelmi szervezet, a National Trust munkatársa. A csokoládét őrző fémdobozkát a királynő kézírásos üzenete (Bol­dog új évet kívánok) és egy felirat (Dél-Afrika 1900), valamint az uralkodó portréja díszíti. A National Trust szerint Henry a háborúban való részvételének emlékeként őrizte meg a sisakot és a csokoládét, amelyeket lánya, Viktória királynőnek az volt a szándéka, hogy minden katona és tiszt kapjon egy dobozt a „Dél-Afrika 1900" és a „Boldog új évet kívánok" felirattal a királynő kézírásával (Fotó: National Trust) a tavaly százéves korában elhunyt Frances Greathead személyes tár­gyai között találtak meg. A második búr háború 1899-től 1902-ig tartott a Brit Birodalom és a két dél-afrikai búr állam, Oranje és Transvaal között. A fegy­veres konfliktus brit győzelemmel zárult, a búrok VII. Edvárd király alattvalói lettek, de elszánt harcuk­nak köszönhetően megőrizhették önkormányzatukat. Viktória királynő 100 ezer tábla, egyenként 226 grammos csokolá­dét rendelt a brit katonák kedvé­nek javítására. Az volt a szándé­ka, hogy minden katona és tiszt kapjon egy dobozt a „Dél-Afrika 1900” és a „Boldog új évet kívá­nok” felirattal a királynő kézírá­sával. Nagy-Britannia akkori három leg­nagyobb csokoládégyártó cégét, a Cadburyt, a Fryt és a Rowntree-t azonban kvékerek üzemeltették, akik ellenezték a háborút, ezért nem fogadtak el fizetséget a rende­lésért, és márkátlan fémdobozokba csomagolták a csokoládékat. Az uralkodó viszont ragaszko­dott ahhoz, hogy a katonáknak tudniuk kell, hogy az édesség a hazájukban készült. A gyártók vé­gül néhány táblán feltüntették a márkát, de a fémdobozokon nem. Több mint 100 000 doboz ké­szült, mindegyik fél font sima csokoládét tartalmazott. A király­nő ajándékaként sok katona meg­őrizte a bádogdobozát, néhányan hazaküldték őket megőrzésre. A National Trust szerint noha né­hány fémdoboz túlélte az elmúlt évtizedeket, rendkívül ritka, hogy vissza lehessen vezetni őket az eredeti tulajdonosukhoz, az pedig még ritkább, hogy csokoládéval együtt kerülnek elő. (MTI, ú) Hano és dagaare nyelven is olvasható a Biblia Már 704 nyelvre lefordították a Bibliát - jelentette be a Stuttgartban működő Német Bibliatársaság. Tavaly a koronavírus-járvány miatti korlátozások ellenére újabb 46 fordítás készült a könyvek könyvéről. A fordítások között szerepel a Csendes-óceán déli részén fekvő Vanuatu sziget­állam hano bennszülött nyelvén az Újszövetség, és az első teljes Szentírás dagaare nyelven, amelyet Ghánában és Burkina Fasóban több mint egymillió ember beszél. A bibliatársaság szerint a Bibliának legalább egy könyvét 3435 nyelvre lefordí­tották, az Újszövetséget pedig 1571 nyelvre ültették át. Ez azt jelenti, hogy a Biblia már csak­nem 7,5 milliárd ember számára elérhető. A fordítás azonban 4000 nyelven nem készült még el. A következő 20 évre azt a célt tűzték ki, hogy további 1200 nyelvre legyen lefordítva. A Német Bibliatársaság egyházi alapítványként működik Stuttgartban. A társaság mintegy 700 könyvet adott már ki, ebből 300 Biblia-kiadás volt. (MTI) Egykor élő papagájokat szállítottak az Andokon át az Atacama-sivatagba (Fotók: Credit: Calogero Santoro, Universidad de Tarapaca and Jósé Capriles, Penn State) A Andokon átha-/l _ ladó lámakara­/ 1 f W vánokkal szál­/% M lítottak egykor JL élő papagájokat az Atacama-sivatag oázisaiba, ahol nem csupán háziállatként tartották az egzotikus madarakat, hanem rendszeresen megkopasztották őket énékes tolláikén, haláluk után pe­dig gyakran mumifikálták őket. A papagájok és arák nem őshonosak az észak-chilei Atacama-sivatagban, a Föld legszárazabb sivatagjában, ám az archeológusok e madarak­tól származó tollakat találtak kü­lönböző temetkezési helyszíneken, valamint mumifikált példányokat a régészeti lelőhelyeken - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretter­jesztő hírportálon. „Elképesztő az a tény, hogy a mada­rak élve átvészelték a csaknem 7000 méter magas Andokon át vezető utat” - mondta Jósé M. Capriles, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa. Hozzátette: „hatal­mas füves pusztaságokon át, hideg időben és nehéz talajon kellett őket az Atacama-sivatagba szállítani, miközben gondoskodni kellett az életben maradásukról.” A térségben talált papagájok és arák többségét, akár mumifikálták, akár nem, a helyi múzeumok őrzik. Capriles és kollégái csaknem három éven át tanulmányozták az észak­chilei múzeumi gyűjteményekben lévő példányokat. A tanulmányo­zott maradványok többsége 1100 és 1450 közötti időből származik. Capriles szerint ez ugyan háborús időszak volt, de a kereskedelem virágzott, rendszeresen közlekedtek lámakaravánok a térségben. A kutatók az Atacama-sivatag öt oázishelyszínéről származó 27 teljes vagy töredékes arakanga- (vörös ara vagy sárgavállú ara) és Amazona­­(amazon-papagáj) maradványt ele­meztek. Eredményeiket az amerikai tudományos akadémia folyóiratá­ban (PNAS) publikálták. A szak­emberek szerint az élő madarakat néha több mint 500 kilométerrel arrébb fekvő területekről szállítot­ták lámakaravánokkal a sivatagi oázisokba. A kutatók azt is megál­lapították, hogy a madarak ugyan­azt ették, mint újdonsült gazdáik, ugyanakkor egy részüknek nehéz sors jutott. ,A tolláik miatt kellet­tek, és amint felnőttek, megkopasz­tották őket” - mondta Capriles. A madarak egy részét mumifikálva, szélesre tárt csőrrel, kidugott nyelv­vel találták meg. Néhány példány­nak ki volt tárva a szárnya, mintha repülne. „Fogalmunk sincs, hogy miért mumifikálták őket így. Ügy tűnik, hogy a kloákájukon keresz­tül zsigerelték ki őket, ami segítette a konzerválásukat. Sok esetben tex­tíliába, zsákokba tekerték a teteme­ket” - mondta Capriles. (MTI) A madarak egy részét mumifikálva, szélesre tárt csőrrel, kidugott nyelvvel találták meg.-

Next

/
Thumbnails
Contents