Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-27 / 96. szám

www.ujszo.com | 2021. április 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Katasztrófateraszok A Nagy Nemzeti Terasznyitás a halálozási lista élén JUHÁSZ KATALIN T ilván mindenki I "W ~T látta a hétvégén m/ Budapesten (és JL ^ ▼ más magyaror­szági nagyváro­sokban) készült „terasznyitó” fotó­kat, videókat, híradós felvételeket. Még a vasárnapi szlovák tévéhír­adókba is bekerült a Deák tér kör­nyéke és a bulinegyed, az ottani fesztiválhangulat, az egymás hegyén-hátán ücsörgő, maszk nélkül szórakozó fiatalok, az utcákon höm­pölygő boldog tömeg. A Facebook is felpezsdült, félna­pos munka volt végigböngészni a pro és kontra kommenteket, de azt kell mondanom: megérte - még én is so­kat tanultam az emberiségről. A szo­ciológusok, kulturális antropológu­sok, viselkedéskutatók számára pe­dig igazi kincsesbánya lehet mosta­nában a közösségi háló, ingyenes közvélemény-kutatásokkal, önkéntes adatszolgáltatókkal, az eseményeket megörökítő hobbifotósokkal és a hi­vatásos dokumentálok alkotásaival. (Orbán Viktor söröspoharas fotójára inkább ki se térnék most, mert az egy külön tudományos elemzést érde­melne, a későbbi, sebesen teijedő netes mémekkel, fotómontázsokkal együtt - bár szerintem az eredeti kép is egy montázs). A járványügyi szakemberek egy­más után nyilatkozzék, ahol csak te­hetik, hogy ez az önfeledt bulizás fe­lelőtlenség volt a fiatalok részéről, és persze a kormányzat is átgondolhatta volna a dolgot, mielőtt hétvégére időzíti a Nagy Nemzeti Terasznyitást egy olyan országban, amely vezeti a halálozási listát. Kíváncsian várom, hogyan fo­gadják nálunk a magyarországihoz hasonló, hétfőtől érvényes felsza­badító kormányhatározatot. Persze szerepelnek benne bizonyos meg­kötések (teraszon ücsörgés csak negatív teszttel, asztalok egymástól két méterre, kötelező maszkviselés, kivéve evés-ivás közben), de eze­ket bajosan lehet mindenütt betar­tatni a vendégekkel, főleg, ha a személyzet alig győzi kielégíteni a megnövekedett fogyasztói igénye­ket. Illetve akkor örülnek a legjob­ban, ha sok vendég van, hiszen hó­napokig zárva voltak. (Még sze­rencse, hogy nálunk nem hétvégére esik a terasznyitás.) A szakembe­rek szerint eleve felesleges próbál­kozni annak betartatásával, hogy egy asztalnál csak közös háztartás­ban élők üljenek. Mivel nem vagyok beoltva, csak az ablakból tájékozódom. Hétfő délelőtt tizenegy óra van, a szemközti lakó­telepi kocsma zsebkendőnyi teraszán négyen söröznek, az előbb még ket­ten odaálltak melléjük, mert nem volt több ülőhely - ez elvileg tilos, de senki sem kergette el őket. Nem sze­retném este viszontlátni a budapesti felvételeket pozsonyi változatban, bár tudom, hogy a mentalitás hason­ló, itt is mindenki nagyon vágyik már a szabadságra. Főleg a fiatalok, akik teraszozás után hazamennek a szüle­ikhez, nagyszüleikhez. Nem akarom elhinni, hogy egyetlen nap elegendő ahhoz, hogy elfelejtsük, miben élünk itt hónapok óta, és hogy az ország to­vábbra is a Covid-automata bordó fázisában van. Tegnap este három egyetemet végzett ismerősöm is arról értekezett a Facebookon, hogy mindenkinek jogában áll eldönteni, vállalja-e a te­raszozással járó kockázatot. Azaz szerintük is másodlagos szempont a közösség iránti felelősségvállalás. Nem érdekli őket, hányán halnak meg, vagy kerülnek kórházba két hét múlva. Azzal sem foglalkoznak, hogy én mehetek-e majd fesztiválra, koncertekre nyáron. Ez a felfogás - hogy tudniillik csak magunkkal tö­rődünk - már a járvány előtt is jel­lemző volt, az utóbbi időszakban azonban erősödni látszik. Ez pedig a bevezetőben említett szakemberek mellett a forgatókönyvírók, kataszt­­rófafilmesek érdeklődését is felkelt­heti. Az utcán, illetve a teraszokon hever a téma. Csak legyen, aki meg­nézi majd ezeket a filmeket... (Kotrha) Eljárás indult az AstraZeneca ellen Az EU jogi eljárást indított az AstraZeneca gyógyszergyártó ellen az oltóanyagok szállításának kásása miatt. Az Európai Bizottság azért szánta magát a lépésre a tagországok nevé­ben, mert a brit-svéd vállalat nem adott felvilágosítást, miért nem tartja magát a szerződéshez, és el akaija ér­ni, hogy mihamarabb szállítsa le az ígért mennyiséget. A gyógyszergyár az utóbbi időben egyre lejjebb vitte a szállítást. Gyár­táskapacitási problémákra hivatkoz­va közölte: a 180 millió adag helyett 90 milliót, vagy még kevesebbet szállít az EU-nak az év második ne­gyedében. Pascal Soriot, a gyógy­szergyár elnöke még februárban egy uniós meghallgatáson azt ígérte, a cég növelni fogja a gyártást. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már január végén felszólította az AstraZenecát a szer­ződések teljesítésére. Emlékeztette a céget, hogy az EU már a forgalomba hozatal előtt jelentős beruházásokkal segítette a céget, hogy a jóváhagyást követően biztosítható legyen a szük­séges oltóanyag-mennyiség. Uniós források múlt héten jelezték: az Európai Bizottság várhatóan nem tart igényt az AstraZeneca és John­son & Johnson gyógyszergyárakkal kötött szerződések záradékában sze­replő további, összesen 300 millió pótlólagos adagra, a kieső dózisokat a Pfizer/BioNTechtől akaija pótolni. Az okok között az is szerepel, hogy el akaija hagyni azokat az oltóanyago­kat, amelyekkel összefüggésben na­gyon ritka vérrögképződéses eseteket jelentettek, továbbá távolságot kíván tartani a gyártási problémákra hivat­kozó AstraZenecától. Az Európai Bizottság eddig az AstraZeneca (400 millió adag), a Johnson & Johnson (400 millió adag), a Pfizer/BioNTech (600 millió adag), a Modema (460 millió adag), a Cu­­reVac (405 millió adag) és a Sanofi- GSK (300 millió adag) vállalattal írt alá szerződést. (MTI) Matovic magyarja HEGEDŰS NORBERT Röviden a Gyimesi-jelenségről, a kocsmapolitikáról és arról, hogy miért probléma, ha valaki egy egész közösség nevében építi sértésekre a politikáját. Kezdjük némi dicsérettel: Gyimesi György egy tehetséges populista, aki tökéletesen meglátta a piaci rést és eddig a maximumot hozta ki abból, hogy az OEaNO túlnyerte magát, így ö is képviselői székhez ju­tott. Pont akkor, amikor nincs magyar párt a parlamentben, és ő pont egy olyan frakcióban van, ahol az előrelépéshez elég jóban lenni az egyes szá­mú Egyszerű Emberrel, aki köztudottan rajong mindenkiért, aki bólogat neki. Ez a viselkedés ráadásul tőlünk délre is komplett politikai karriereket hív életre a semmiből, nem véletlen, hogy a Stadionok Ura állítólag Gyi­­mesit vizionálja a Szövetség élére. Aki, még egyszer szögezzük le: nagyon leleményes politikus, csak kár, hogy a tehetségét nem a problémák meg­oldására fordítja - elvileg kormánypozícióból ezt is lehetne -, hanem in­kább a kocsmapolitizálás tökélyre fejlesztésén ügyködik. Kocsmapolitika. Mindannyian tudjuk, hogy néz ki. Egy-két pohár után a problémákat kristálytisztán látjuk. Határozottan, az asztalra csapva adjuk elő őket, akkor is, ha senki nem kérdezett. Nem engedünk, nem fútamo­­dunk meg, hiszen aki mást mond: az téved. Vagy még rosszabb: áruló, őt is megvették, de a legjobb esetben is nem látja tisztán a dolgokat a szeren­csétlen. Két szabály van: mindenkinél hangosabbnak kell lenni és soha nem szabad beismerni, hogy tévedtél. Nincs kompromisszum és igazából a megoldások sem érdekesek. Egyrészt az véget vetne a jóleső hőbörgés­­nek, másrészt a végén még az is kiderülne, hogy a világ nem fekete-fehér. Bizony, nem véletlen, ha e leírás láttán a kedves olvasó nem elsősorban az OEaNO magyar képviselőjére, hanem magára az Egyszerű Emberre asszociál. Valóban, kis országunkban ebben a sportágban ő a non plus ult­ra. Épp ezért a Gyimesi-jelenség nagyon hasonlít a Matovic-jelenségre, persze helyi specifikumokkal. A populista politikus mémjének egy lokális, szlovmagy mutációja, ha úgy tetszik. Mindkettő nagyjából egy éve van velünk hatalmi pozícióban, mindkettő fényesebb jövőt ígér, mindkettő főleg azoknak vonzó, akik csalódtak a már meglévő struktúrákban. Mindkettő harsány, nem fél a konfliktusoktól és az erejük abból fakad, hogy valóban létező problémákra mutatnak rá. Csakhogy megoldással nem igazán szolgálnak, és ha valaki erre rá mer kérdezni, akkor jön a konspiráció: titokzatos ellenségek, háttérhatalmak, gyíkemberek, Soros. Ez a narratíva hihetőbb lenne, ha épp nem ők vezet­nék az országot, de ez már a 21. század: a konteózás mostanában a kor­mánypolitikusok hobbija, és nincs menőbb, mint az államapparátus szívé­ből, egy kormányzati limuzinból lázadni a, Jiáttérhatalmak” ellen. Ebben az egészben az a legelképesztőbb, hogy működik. Félelmetes, ahogy a szlovákiai magyar politikum egy része csont nélkül benyelte ezt a dumát. Elég volt bedobni néhány témát és Gyimesi lett az első számú ra­dikális magyar - egy szlovák pártban, kormánypozícióból, bármilyen konkrét eredmény nélkül. Ez sokat elmond erről a közegről (bárkijöhet, ha azt mondja, amit hallani akarunk, főleg, ha van egy közös fotója Orbán­nal), az elmúlt harminc év szlovákiai magyar politikájának kudarcairól (amíg elhallgatjuk a traumáinkat, addig bármilyen kalandor zászlóra tűzheti őket), és a Szövetség előtti kihívásról, amely nem igazán tud mit kezdeni az OEaNO magyaljával. Mert szép dolog, ha valaki nyíltan rámutat a problémáinkra. Csak ha már A-t mond, mondhatná a B-t is. És nagyon nem mindegy, hogyan nyi­tunk meg bizonyos témákat, főleg ilyen érzékenyeket. A szlovákiai ma­gyarságnak - igazából minden kisebbségnek - az az átka, hogy a gondjai­val magára marad, holott a megoldásukhoz szüksége van a többségi társa­dalomra. Vagyis ha tényleg előrelépést akarunk elérni, pl. a Benes­­dekrétumok ügyében, akkor egyszerűen muszáj megtalálni a közös nyel­vet a szlovákokkal. Nyilván nem minddel - köztük is vannak, akik soha nem fognak engedni -, de vannak olyanok is, akik látják az égbekiáltó igazságtalanságot. Partnereket pedig nem lehet találni úgy, hogy berúgjuk az ajtót, mindenkit lehordunk és felrúgunk néhány asztalt. Ez a módszer figyelemfelkeltésnek jó, csakhogy olyan hidakat éget fel, amiket évekig tartott kiépíteni. Persze ne legyenek illúzióink: a kocsmapolitikával nagyon messzire le­het jutni ebben az országban. Ha elég nagy zajt generál, Gyimesi még ma­gasabbra törhet. Matovicból is így lett miniszterelnök. Annak is milyen jó vége lett. FIGYELŐ A kínai oltás után is fertőzött lett Soron kívüli titkos beoltás, majd a közügyektől való eltiltás, végül megfertőződés - ez a volt perui elnök esete a Coviddal. Pozitív lett Martin Vizcarra ví­rustesztje, nem sokkal azt követő­en, hogy a törvényhozás eltiltotta a közhivatalok viselésétől, mert soron kívül adatta be magának a vírus elleni oltóanyagot. O és a felesége megfertőződött. Az 58 éves Vizcarrát (Pilar Maz­zetti volt egészségügyi miniszter­rel és Elizabeth Astete volt kül­ügyminiszterrel együtt) nemrég eltiltottak minden közhivataltól. Mindhárman soron kívül kapták meg a vakcinát, ami politikai bot­rányt okozott. A volt elnök a test­vérének és a feleségének is be­adatta a kínai vakcinát, mielőtt még az oltás megkezdődött volna az országban. Ráadásul azt mondta magáról, „bátor döntést hozott”, mert önkéntesként vál­lalta a Sinopharm tesztelését. Nos, a tesztelés sem nála, sem a felesé­­eénél nem sikerült. fMTi. úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents