Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)
2021-04-10 / 82. szám
íífr SZALON ■ 2021. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com DIGITÁLIS EMLÉKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felaj ánlani: info@digitalisemlekezet. eu Felülnézet Vannak emberek, akiket ha megismerünk, felismerjük őket egy forgatagban is, hátulról is, esőben akár. S persze vannak emblematikus alakok, akiket mindenki ismer. S végül vannak, akiket nemcsak ismerünk, hanem szeretünk is, minden esetleges fogyatékosságukkal vagy hibájukkal, mert mi sem vagyunk hibátlanok, de meg azért is, mert a hibáikat is szeretjük. Akit igazán ismerünk és szeretünk, mert hagyta magát megismerni és megszeretni, azt mindenestől szeretjük, szőröstől-bőröstől. Grendel Lajos ilyen ember, nagyon sokan ismerték és nyilván ugyanennyien szerették is, szeretik máig. Mikszáthi figura, jellegzetes termetével, feje körül angyalkás hajtincseivel, jó humorával. A megszólalásmódja, hanghordozása is egyedi volt. Pozsonyban bárhol lehetett vele találkozni, a lakása és a Kalligram, később az egyetem közötti viszonylag nagy terület bármelyik részén. Részévé, alkotóelemévé vált e városnak, s jó érzés volt úgy pozsonyinak lenni, hogy az ember tudta, Lajos is ugyanezt a levegőt szívja. Szíve persze szülővárosához, Lévához húzta, Mátyás királyos könyveinek cselekményét is Hont megyébe helyezte. Alig lettem a munkatársa, a rendszerváltozás után, az Irodalmi Szemlében, meghívtak bennünket Bécsbe. Akkor jártam ott, ebben a Pozsonytól mindössze 64 kilométerre fekvő városban először, Lajos számára persze nem volt ismeretlen Bécs sem. Jóval az irodalmi est előtt érkeztünk, hogy kicsit azért szétnézzünk. És máig érzem a zsigereimben, mennyire jó volt: szabadon ádépni a határt, nézelődni Bécsben, majd a bécsi magyarok előtt beszélgetni. Fiatalok voltunk, Lajos alig több mint negyven, én huszonöt, előttünk a világ, a szebb jövő - mindez benne volt ebben a kirándulásban is mint ígéret. És amely ígéret azért, bár szépséghibákkal, de teljesült. Egy szabadabb, demokratikus, nyitott világ következett, noha sokszor fogcsikorgatva kellett elviselni, hogy a felé vezető út nem minden tekintetben szabad és távolról sem olyan demokratikus, mint reméltük. Grendel Lajos azonban még a fogcsikorgató időkben is tudott mosolyogni és nevetni. Az ember azt gondolhatta, hogy vidám alkat, pedig nem. Csak nagy hajlama volt az öniróniára és az iróniára. És alapjában véve derűlátó természete eleve kivonta belőle a mindenáron és minden kérdésben komolynak lenni igyekezetét. A legkomolyabb kérdésekről is lehetett vele vidáman beszélgetni, sőt trécselni, tereferélni. Az egzisztencialistákon nőtt fel, ebben a franciák voltak a kedvencei. A sartre-i gondolatot, mely szerint az ember szabadságra ítéltetett, akár neki is tulajdoníthatnánk. Jó fej volt, határozottan hiányzik, s hiányát a szabadság deficitjeként élem meg ma is. Somogyi Tibor felvétele különbözik a szokásos íróportréktól, így a pózolóktól is. Persze, lehet, Lajos nem is sejtette, hogy fényképezik. A kép Pereden készült, 1997-ben, Lajos akkor épp Csemadok-alelnök is volt, s ilyen minőségében szerepelt a szervezet 18. országos közgyűlésén. Csanda Gábor (Grendel Lajos 73 éve, 1948. április 6-án született Léván.) Steampunk X-Men Joss Whedontól Az HBO ugyan tavaly novemberben megyált az időközben botrányhőssé vált showrunnerétől, Joss Whedontól, de ettől még a Nevers ízig-vérig az ő sorozata, ennek minden előnyével és hátrányával. A zaklatási vádak még tavaly elsöpörték Joss Whedont, a Bufíy, a vámpírok réme showrunnerét és két Boszszúállók-film rendezőjét, az idei április pedig arra ad választ, vajon az utolsó általa jegyzett mű túléli-e azt az árnyékot, amelyet az alkotója rávetett. Hogy menynyit és milyen gyorsan változott a világ jól jelzi, hogy pár éve még a streaming szolgáltatók egymásra licitáltak, hogy megszerezzék a Neverst, ma pedig egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az HBO örül, hogy annak idején nyertesen jöttek ki a licitháborúból. Azt mindenesetre elérték, hogy a sorozat szereplői nagy nyilvánosság előtt az Entertainment Weekly cikkében jó előre tisztázzák, Whedon a Nevers munkálatai közben kisangyalként viselkedett, semmi baj nem volt vele, a streamingszolgáltató pedig úgy vigyázott rájuk, mint a hímes tojásokra, az pedig a showrunner magánügye, hogy nehéz időszakot élt át, nem tudott már a sorozatra fókuszálni, ezért távozott az éléről. Az már a Covid, nem pedig Whedon hatása, hogy végül a tízrészesre tervezett évadból első körben csak hat epizód készült el: mivel a járvány a forgatásba egy féléves lyukat ütött, így a további négy rész az év egy későbbi szakaszában kerül a nézők elé. A sajtónak az HBO az első négy epizódot küldte ki előzetes megtekintésre, ami ügyes húzás volt, mert ha csak egy-két részt láthatok belőle, akkor most azt írnám, hogy a Nevers nagyon látványos, SOROZATDARÁLÓ szuper színészekkel teli, túlzsúfolt és zavaros katyvasz. Whedon nem spórol az ötletekkel és témákkal, és olyan iramban önti ránk őket, mintha nem lenne holnap (oké, neki tényleg nincs), mindehhez pedig olyan sok szereplőt használ, hogy a nézőnek kell legalább két rész, hogy eligazodjon a viktoriánus korabeli, szuperhősös London ki-kicsodájában. A sztori szerint London egén megjelenik egy rejtélyes, titokzatos, valószínűleg földönkívüli jelenség, mely elbűvöli azokat, akik megcsodálják. Közülük néhányan - elsősorban nők — megváltoznak az élmények hatására, és furcsa, új képességre/képességekre tesznek szert. Ókét a társadalom Érintetteknek nevezi, és ne kerteljünk: ők valójában az X-Men mutánsainak megfelelői, akiknek a jelenléte komoly feszültséget okoz a társadalomban. X professzor iskolájához hasonlóan még egy árvaházuk is van, ahol összegyűlhetnek és vigyázhatnak a kisebbekre. Whedon csavarja azonban abban van, hogy egyrészt a feminizmust is beleviszi a showba azáltal, hogy a legtöbb Érintett nő, másrészt fontos témává teszi a bevándorlásellenességet és az osztályharcot is, és mindezt a viktoriánus Londonba helyezi. A Nevers zsúfoltsága kezdetben valóban zavaró, de a negyedik részre nálam kitisztult a kép, és mintha a sorozat is megtalálná a fókuszát a szereplők és a témák tengerében. Nehezen indul be, de érdemes adni neki egy esélyt. Tóth Csaba
