Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-24 / 69. szám
101 KULTÚRA 2021. március24. |www.ujszo.com Zöld lámpára vár a vén bakancsos Szigeti József népszínművében, Eperjes Károly rendezésében hét év után ismét a Jókai Színházban Dráfi Mátyás „Semmilyen kényszerszünetet nem éltem még meg" (Taiabér Tamás felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Hét óv telt el A velencei kalmár komáromi bemutatója óta. Dráfi Mátyás Jászai Maridíjas, érdemes művész a velencei köztársaság fejét, a nagylelkű dózsét formálta meg Shakespeare színművében. Szigeti József darabjában rangban most ugyan lejjebb került, Sugár Mihályként azonban ismét főszerepet játszik. Egy vén bakancsost, akinek a fia huszár. Hét év nem nagy idő, Dráfi Mátyás mégis sokkal többnek érzi, hiszen rengeteget dolgozott - de nem a Komáromi Jókai Színházban. A bemutatókon ugyan ott ült, csak éppen felkérésre hiába várt. Egészen mostanáig. „Nem estem ki a színészi létből egy napra sem—közli derűsen —, volt munkám folyamatosan. Máshol, másokkal játszottam, és időnként egy-egy televíziós produkcióba is bekerültem. Nem tagadom, a szívem és a lelkem itt volt a falak között. Mindig is a színházhoz tartozónak véltem magam. Akkor is, ha éppen nem számoltak velem. De most, hogy igazgatóváltás volt, újra gondolnak rám. Örülök is nagyon. Gál Tamás, a társulat vezetője a régi tagokról sem feledkezik meg. Szüksége van ránk. Én meg boldog vagyok, hogy most Varsányi Marikával is játszhatok.” Szigeti József darabja, A vén bakancsos és fia, a huszár népszínmű a javából. Horváth Z. Gergely rendezésében 1985-ben tévéjáték készült belőle. A csavaros eszű vén bakancsost Páger Antal formálta meg, Fricit, a nagyravágyó kocsmárosné fiát Eperjes Károly, aki most a rendezést vállalta magára Komáromban. „Novemberben kezdtük el a próbákat, február 26-án került volna színre a darab, de előtte egy héttel ismét előjött a vírusmizéria, így óvatosságból és fegyelmezettségből elhalasztottuk a bemutatót. Az utolsó próbát azonban felvették videóra, hogy könnyebb legyen majd a folytatás, ha úgy tetszik a felújító próba. Délelőtt is, este is folyt a munka egész idő alatt, de egy nap mégis dönteni kellett, mert a helyzet senkinek sem kedvezett. Most még nem is sejtjük, mikor lehet megtartani a bemutatót. Az igazgató úr azt mondta, amint kinyílik a világ.” Dráfi Mátyás hosszú pályája során hasonló esetre eddig nem volt példa. „Semmilyen kényszerszünetet nem éltem még meg, azért is érint ennyire érzékenyen a helyzet. Egy éve tart már ez a lehetetlen állapot, ezért nem sikerült még nyélbe ütnöm a Háry Jánost, amit én rendezek. De negyven emberrel nem lehet próbálni, kockázatos lenne.” A népszínmű, mint műfaj, közel áll az egyéniségéhez. „Szeretem, mert általában tele van dalokkal, tánccal, zenével. Arról nem is beszélve, hogy egy népszínművet nem nagyon lehet kiforgatni. Az ember tragédiájából azzal a megjegyzéssel,"hogy elavult, ki tudnák hagyni azt, hogy Ember küzdj, és bízva bízzál! De már a Lenni, vagy nem lenniről is le tudna mondani egy-egy rendező a Hamletben. Van, aki feleslegesnek érzi, mondván, hogy mindenki ismeri. Ezek dühítő érvek, amelyekkel egyáltalán nem értek egyet. A modemeskedéstől kitör a frász. A vén bakancsos... esetében az jelentett pluszörömet, hogy Epeijes Károly rendezi a darabot. Eddig is nagyon élveztem vele a munkát. Elmondta, mit szeretne látni, azon belül pedig hagyott bennünket dolgozni. Alkotótársának tekint bennünket. Nem a klasszikus rendezőt látom benne, aki pontosan kijelöli a színész helyét a színpadon, hogy te ide mész, te meg oda állsz! Ő a szituációból indul ki, aszerint mozgatja a figurákat. Rendezőként eddig nem ismertem őt, színészként viszont régóta kedvelem. A hídember Széchenyijeként fantasztikus volt, de A legényanyában és a Redl ezredesben is tetszett. Miközben olvastuk a darabot, vázolta az elképzeléseit, mi rögzítettük az instrukcióit, de ha szükségét éreztük, a színpadi próbákon változtatott rajtuk. Elvégre más látni, és más elképzelni valamit. És van még egy örömöm a darabbal kapcsolatosan. Itt vannak a főiskolások. Az utánpótlás. Bencsík Stefánia és Hostomsky Fanni. De nagyon a kedvemre való Matusek Attila is, aki az én huszár fiamat játssza. Ő hat évig volt a szombathelyi színház tagja, onnan jött haza. Nagyon remélem, hogy itt maradnak Komáromban, és nem kacsingatnak másfelé.” Sugár Mihály, a furfangos észjárású, kiöregedett magyar baka, aki túljár a zsugori kocsmárosné eszén, remek figura. Dráfi Mátyás színészi palettáján egy újabb főszerep. „Kitűnő karakter. Van mit megmutatni benne. A fiával éldegélnek ketten, de amikor behívják őt, ott marad egyedül. Sugár Mihály kiszolgálta a háborút, és lecsámpásodott. De nem azért, mert Szigeti József így írta meg, hanem mert én vagyok csámpás. Jó a szöveg, mindennap átnézem. A feleségem sürget is olykor, hogy még mindig nem vetted át, szövegezzetek már! Ugyanis Maja Virág, a kisebbik unokám végszavaz nekem. Tizenhárom éves. Nagyon élvezi, hogy segíthet a tanulásban, de Isten őrizz, hogy színésznő legyen belőle! Elég egy komédiás a családban.” Pár héttel ezelőtt Á kórház című, készülő szlovák sorozatban is szerepet kapott. „Egy öreg, tolószékes zsidó ember szerepében tűnök majd fel, aki megjárta a poklok poklát. Nem tudom, kinek az ötlete volt, a forgatókönyvíróé vagy a rendező figyelmessége, hogy föl-le tologatnak a kórházban, de számomra ez nagyon kényelmessé tette a munkát. És itt is volt egy bonusz. Két fiatal, tehetséges magyar kollégával találkoztam a kamera előtt. Uzsák Dávid egy pályakezdő orvost, Kanócz Zsuzsa már egy komoly doktornőt játszik a történetben. Mindkettőjükre nagyon büszke vagyok.” Hogy A vén bakancsos... mellett mi foglalkoztatja a leginkább-a hetvennyolc éves komáromi színészt? Régi álma, a Háry János színpadra állítása. „Remélem, összejön ebben az évben - mondja. - Már körbetelefonáltam mind a negyven emberemet, hogy készüljenek, amint zöldet kapunk, már megyünk is tovább, folytatjuk a munkát.” A szerző a Vasárnap munkatársa Egy kisfiú fantasztikus kalandjai az erdő rejtélyes lényeivel TALLÓSI BÉLA Elkészült Petr Oukropec Martin és az erdő titkai című legújabb, családi filmje, mely jé szórakozást nyújt a gyerekeknek és a szüleiknek is, miközben sok új felfedezést és ismeretet ad az erdőről, ahova a szereplők nyári táborba mennek. Petr Oukropec korábbi filmjével, A kék tigrissel bizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén, és izgalmas filmes eszközökkel tudja megjeleníteni a fantáziavilágot. A kék tigris hősei a városi Johanka és Mátyás, akiknek kedvenc időtöltésük a lakhelyükhöz legközelebbi és számukra leginkább elérhető természet, a helyi botanikuskert látogatása. A gyerekek azonban tudomást szereznek arról, hogy a város első embere le akarja rombolni a kertet, s a helyén modem városnegyedet kíván kiépíteni. A két gyerek minden követ megmozgat, de a felnőtteket nem tudják a maguk pártjára állítani a veszélybe került városi zöld megóvására. Ekkor bukkan fel váratlanul a kék tig-A városi fiú kényszeredetten indul el a táborba, ahol teljesen megváltozik hogy a fejünkre pottyan egy fenyőtoboz, nem véletlenül és nem is egy fürge kis mókuska mesterkedése miatt történik. Az erdő lényeiként ily módon adják a tudtunkra, hogy ki van otthon a sűrű rengetegben.” Ilyen és hasonló rejtélyes lényekkel, jelenségekkel szembesülnek Petr Oukropec gyerekhősei erdei táborozásuk során. A film főhőse, Martin városi fiú, akinek leghűségesebb „társa”, a mobilja. Hidegen hagyja a természet, a táborba is inkább kényszerből megy, rettegve attól, hogy sátorban töltsön pár napot és főleg éjszakát. S mint ahogy a mesében lenfis, és a kis hősök segítségére siet a botanikus kert megmentésében. A cseh rendező különleges fantáziavilága és a természet iránti pozitív vonzalma az új alkotásában is központi helyet foglal el. A gyerekszereplők nyári táborba indulnak, ahol kék tigris ugyan nem szegődik melléjük, de az erdő teremtményei így is izgalmas és talányos kalandokat nyújtanak nekik. „Az erdő mélyén sokkal több életre lelhetünk, mint ahogy gondolnánk - mondja a rendező. - Az, hogy megbotlunk egy korhadt farönkben, vagy ni szokott, ő lesz az, aki ámulva fedezi fel a természet, az erdő szépséges kis csodáit. O lesz, akinek a rejtélyes kis csodák a tábori versenyeken segítenek jó eredményt elérni. Csakhogy a Martin előtt megnyíló és feltáruló erdő bonyolult és igényes feladat elé állítja a fiút. Az animációval és különféle trükkökkel megelevenedő erdei lények mellett a tábori élet teljesen reális valóságában és atmoszférájával jelenik meg a filmes történetben. A rendező elmondta, hogy a hitelesség kedvéért valós tábort szerveztek, és a gyerekek igazi táborozókként éltek a forgatás idején. „Nem figyeltek a kamerára, nem érzékelték, ha elindult a felvétel, és nem hatott számukra zavarólag, mikor a tábor felnőtt tagjait színészek váltották fel egy-egy helyzetben” - mondta. Ez úgy sikerülhetett, hogy a a természetben játszódó jeleneteket még 2019 nyarán sikerült rögzíteni. Petr Oukropec cseh, német és szlovák koprodukcióban forgatott családi filmjének a világpremierét Malmőben egy gyérmekfilm-fesztiválon (BUFF Film Festival) tartották. A Martin és az erdő titkai című film szlovákiai bemutatóját a vakáció idejére, az idei nyárra tervezik. A gyerekek az erdő titokzatos jelenségeivel szembesülnek (Forrás: Bontonfiim)
