Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-24 / 69. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. március 24. Ill Meghalt Hana Hegerová, a cseh sanzon királynője Prága. Életének 90. évében elhunyt Hana Hegerová, a cseh sanzon királynője. Pozsonyban született 1931- ben Carmen Farkasová néven egy bankigazgató családjában. Káderlapja nem tette lehetővé, hogy közgazdasági egyetemen tanuljon, ezért a komáromi gim­náziumban szerzett érettségije után az ottani hajógyárban he­lyezkedett el. Művészi pályája a hatvanas években kezdődött Szlovákiá­ban, majd Prágába költözött, ahol a híres Rokoko, valamint a Semafor színházban lépett fel rendszeresen. Onnét a párizsi Olympia színpadára vezetett az útja, ahol „a prágai Piaf’-ként emlegették. Legismertebb dala a Levan­­dulová, melyet Petr Hapka írt számára. Szintén hatalmas slá­ger lett a Ceresne, Jaro Filip és Milan Lasica szerzeménye. Hana Hegerová lemezein a legkiválóbb zenészekkel műkö­dött együtt, és bátran kísérletezett újabb trendekkel is. Karrierjét 2011-ben fejezte be, már akkor több betegséggel küz­dött. Három évvel később infark­tusa és agyvérzése is volt. Egy prágai kórházban hunyt el, ahol hosszabb ideje ápolták. (TASR, k) Hana Hegerová - a felvétel a 2004. április 4-i pozsonyi kon­certjén készült a Szlovák Nem­zeti Színházban, ahol hatalmas siker aratott (Fotó: TASR-archlvum) Új szelek a SoundCIoudnál Kilenc nap múlva zenészbarát bevételelosztásra tér át a streamingszolgáltató JUHÁSZ KATALIN Forradalmi újításra készül áprilistól a SoundCIoud. Erről a streamingszolgáltatóról mostanában keveset lehetett hallani, úgy tűnt, a tulajdo­nosok belenyugodtak abba, hogy a Spotify, a Deezer, az Apple Music és más óriások mellett csak másodhegedű­sök lehetnek. Hamarosan azonban változhat a helyzet. Már jóval a világjárvány kitörése előtt állandó téma volt a zenei szak­sajtóban a nagy streamingszolgál­­tatók meglehetősen önző üzletpoli­tikája. A zenészek egyre hangosab­ban kifogásolták, hogy élősködnek rajtuk, illetve belőlük gazdagodnak. A Spotify esetében például több tíz­ezer lejátszás kell ahhoz, hogy egyetlen darab CD árát behozza az alkotónak. Érzékelhető bevételhez tehát csak a százezres nagyságrendű lejátszást elérő világsztárok juthat­nak ezeken a platformokon. Az előfizetők havi díja egy nagy, közös kosárba kerül, amelynek tar­talmát a lejátszások számának ará­nyában osztják szét valamennyi elő­adó között - a legtöbbet tehát értelemszerűen azok kapják, akiket a legtöbben hallgatnak. Vagyis ha va­laki egész hónapban egy kevésbé is­mert helyi előadót favorizált, az il­lető csak töredékét kapja meg a je­lenleg 5,99 eurós havi díjnak. Az összeg nagy része olyanokhoz ván­dorol, akiket mi konkrétan egyálta­lán nem hallgattunk. A SoundCIoud új, felhasználó­központú elosztási modellje igaz­ságosabbnak tűnik és jobban ked­vezne a zenészek „középosztályá­nak” , sőt sokak szerint a műfaji sok­színűséget is elősegítené. A havi bevételt ugyanis azok között ké­szülnek elosztani, akiket a felhasz­nálók valójában streameltek az adott időszakban. Van viszont egy fontos korlátozás: az új szabályok csak azokra a teljesen független elő­adókra és zenekarokra vonatkoz­nak, akik közvetlenül, tehát nem egy kiadón, vagy közvetítő cégen ke­resztül értékesítik zenéjüket a szol­gáltatónál. És amennyiben a fel­használó a dalok közé ékelt reklá­mokat is hajlandó meghallgatni - tulajdonképpen ezekből él a SoundCIoud - az előadó a hirdető cégtől is százalékot kap. A kiadók számára azért kényel­mesebb a Spotify és társai által kí­nált hagyományos modell, mert je­lentős hasznot húzhatnak néhány nagy névből, míg a kevésbé ismer­tekkel nem kell foglalkozniuk. Az összbevételen 30-70 százalékban osztozik a streamingszolgáltató és az előadó, ám ez utóbbi 70 százalékból a kiadók levonják saját hasznukat - az egyéni szerződésekben lefektetett feltételek alapján. Vannak már kísérletek a közvet­len rajongói támogatás egészen új formájának meghonosítására is. A közeljövőben lehetőség lesz arra, hogy a zenészek áruba bocsássák konkrét dalok szerzői jogainak egy részét. Ez azt jelenti, hogy valaki ténylegesen tulajdont szerezhet egy dalban, vagyis az alkotó nem egy ki­adótól, hanem a rajongóitól, vagy a zenéjében fantáziát látó befektetőtől szerez indulótőkét. Ha pedig a dal sikeres lesz, a kezdeti támogatók a jogdíjakból is részesülnek. Ezt az ötletet a már régebb óta működő közösségi finanszírozási modell (crowdfunding) mintájára kezdték fejleszteni, és nem véletlen, hogy a világjárvány kitörését köve­tően az érdeklődés is nőtt iránta. Egy olyan internetes platformot tervez­nek, ahol bárki felkínálhatná a szü­letőiéiben lévő zenéihez kapcsoló­dó jogok egy részét az előfinanszí­rozásért cserébe. Az alkotók, ko­rábbi streamingbevételeik alapján olyan kölcsönöket is kaphatnának, amelyeknél a zálogot a szerzői jo­gok jelentik. így a zenekészítés elő­finanszírozásának lehetősége nem kizárólag az erre szakosodott ki­adók kezében lenne. Az sem felté­tel, hogy a „termék” fizikai hang­hordozón is megjelenjen, vagyis a zenészek jelentős összegeket taka­ríthatnak meg a kizárólag digitális jelenléttel. Mivel az utóbbi évben az elsősorban koncertezésből élő füg­getlen előadók nem jutottak bevé­telhez, és egyelőre nem tudni, visszaáll-e valaha a klubélet a régi kerékvágásba, ez akár egy új kor­szak kezdete is lehet. Az ötletet fejlesztő Bluebox cég máris úgy hirdeti magát, hogy új tí­pusú, kreatív zenei közösségek lét­rejöttét szeretnék elősegíteni. De tu­lajdonképpen alig kell költeniük reklámra, hiszen ezt elvégzik he­lyettük maguk a zenészek és lelkes rajongóik, teljesen ingyen, a közös­ségi hálón. UJSZO com írja be a keresőbe: ujszo.com/aprohirdetes-feladasa 4 dolog, amiért velünk könnyű eladni az állatait 3 perc alatt bárhonnan feladhatja hirdetését >• kiválaszthatja a megjelenés pontos dátumait 2 nap múlva a nyomtatott Új Szóban 70 000 fizetőképes ember olvashatja > ráadásul tetszése szerinti ismétléssel T Azok kapják a havi díjakból befolyó pénzt, akiket a felhasználók ténylegesen hallgatnak (Fotó: Soundcioud)

Next

/
Thumbnails
Contents