Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-15 / 61. szám

www.ujszo.com I 2021. március 15. RÉGIÓ Oltás várakozás nélkül SOMOGYI KATALIN Napok óta káosz és méltatlan ügyességi verseny jellemzi a 60 év felettiek oltásra való regisztrációját. Ráadásul egy­két kivételtől eltekintve a vak­­cinálás sem ment simán. Nekem szerencsém volt. Sikerrel vettem a „fürge ujjak versenyét”, s mivel hozzám legköze­lebb Komáromba regisztrálhattam, amikor próbálkoztam, oda kaptam időpontot. A kórház legtávolabbi, P pavilonjában végzik az antigéntesz­telést, a mellette lévő bejárat irányít az oltópont felé. Nem baj, hogy koráb­ban érkeztem, mert alig lézeng pár ember. Nincs várakozási idő, a meg­adott időpontnál jóval előbb sorra ke­rültem. Az oltóponton szolgálatot teljesítő katonától mindenki meg­kapja a kitöltendő kérdőíveket, az anamnézisünkkel kapcsolatos kérdé­sekre kell, a saját érdekünkben, őszintén válaszolni. Ezt követően irány a folyosó, ahol ellenőrzik a sze­mélyi igazolványunkat a rendszerbe megadott adatok alapján. Az ellen­őrzést végző nővér enyhe rosszallás­sal a hangjában jegyzi meg: „Nem ér­tem, miért nem regisztrál mindenki a saját lakhelyén. Nem csoda, hogy a komáromiaknak nem jut hely, ha fél Pozsony ide jön oltásra” - közölte, miután a lakcímemre pillantott. Valószínűleg nem volt része az el­múlt napok regisztrálási kálváriájá­ban, ezrek igyekeztek oltásra regiszt­rálni a lakhelyükhöz legközelebb eső járásokban, ahol nyílt oltópont, mert történetesen a saját járásukban a le­hetőségek száma nulla volt. A követ­kező helyiségben kerül sor az oltásra. Mindenkitől megkérdezik, melyik kaijába kéri az injekciót, és mire fel­ocsúdunk, már be is vagyunk oltva. Megkapjuk az oltásról szóló igazo­lást, és irány a kötelező pihenő az erre kialakított váróteremben. Ha kom­munikatív társaság verődik össze, az oltás utáni 15-20 perces pihenő alatt sok mindent megtudhat az ember. Egyebek mellett azt is, hogy teljesen mindegy, milyen oltóanyagot ka­punk, csak legyünk beoltva. Törté­neteket hallhatunk a rémisztő mel­lékhatásokról, amelyeket szerencsére mindenki túlélt. „A lányom regiszt­rált be, már napok óta figyelte a por­tált, hogy a fékemnek és nekem idő­pontot szerezzen. Én 68 éves vagyok, a féljem 69. Légszívesebben Duna­­szerdahelyen mentünk volna oltásra, mert a járásban lakunk, de a Nagy­­szombati járásban egyáltalán nem nyílt erre lehetőség, úgyhogy a lá­nyunk a Nyitrai járásban Komárom­mal próbálkozott. Én bekerültem, de a férjemet már nem igazolta vissza a rendszer. A lányom szerint percek alatt megtelt Komáromban a néhány száz szabad hely. Mivel csak egyen­ként lehet regisztrálni, mire újból el­kezdte bevinni a férjem adatait, már elfogytak a helyek” - mesélte egy, az oltásra regisztrált 60 év feletti nő. „Engem is a gyerekeim regisztrál­tak.-Mesélték, felváltva figyelték a portált estétől hajnali ötig, hogy gyorsan lecsaphassanak a megnyíló szabad időpontokra. Én is Léváról vagyok, de Komárom volt a legkö­zelebb, ahol regisztrálni tudtak en­gem” — tudtam meg egy 65 éves fér­fitől. „Igaza volt Zuzana Caputová államfőnek, amikor azt mondta, hogy a hétvégi regisztráció a gyere­kek és unokák kétségbeesett ver­senyfutása volt szüleik és nagyszü­­leik életének megmentéséért. Mél­tatlan minden résztvevőhöz” - zárta egy fiatal, aki 63 éves édesanyját kí­sérte el az oltásra. I 3 A járvány miatt több településen rendhagyó módon tartották meg a már­cius 15-ei megemlékezést, így volt ez Királyfiakarcsán is. Dohorák Szilvia, a helyi óvoda igazgatónője az óvodásokkal és a Manó Klub tagjaival rövid, zenés-verses műsort készített, melyet tegnap délután a hangosbemondón keresztül hallhattak a helyi lakosok. A műsor Kis Kata „Magyar vagyok" című dalával indult, az óvodások és a nagyobb diákok szavalataival folytatódott, végül a Himnusszal zárult. „Minden higiéniai előírást szigorúan betartot­tunk, maszkot viseltünk, fertőtlenítettünk. Csak az éppen szereplő vehette le a maszkot a szereplés idejére" - mondta az igazgatónő. A 20 perces emlékműsort a Királyfiakarcsához tartozó valamennyi Karcsán hallhatta a lakosság. (Képarchívum) RÖVIDEN Módosul a buszok menetrendje Érsakújvár/Léva/Vágsallye. Március 15-től, azaz hétfőtől az Érsekújvári járásban a tanítási na­pokon érvényes menetrend szerint közlekednek az autóbuszok. A Komáromi, Lévai és Vágsellyei járásban továbbra is a nyári szün­időben érvényes menetrendek ma­radnak érvényben - értesült az Új Szó Csepregi Zoltántól, a megye közlekedési koordinátorától. A rendelet visszavonásig érvényes. Kivétel a 402444-es számú Zselíz-Famad-Oroszka vonal, melyet a párkányi kirendeltség üzemeltet a Lévai járásban is. Ezen a vonalon hétfőtől a tanítási napo­kon érvényes menetrend lép életbe. Közlekedni fognak a 3,5,13,15, 18 és 34-es számújáratok. Nem közlekednek a 7,16,31-es számú járatok. Részletek az üzemeltető honlapján: https://arriva.sk/nove -zamky/live/ (buch Egy bájos kis kastély, amely új gazdára vár SZÁSZI ZOLTÁN Szemet gyönyörködtetően szép környezetben, a kialudt vulkáni csúcson látható vár­rom és egy lankás domboldal közti mélyedésben áll egy igen tetszetős, láthatóan jé állapo­tú kis kastély Ajnácskő észak­keleti részén. Az Ebeczky-lak, vagy más néven a Kubinyi­­kúria. Annak ellenére, hogy Ajnácskő első írásos emléke csupán 1320-ból származik, a hely sokkal régebbtől lakott, s a vára is feltételezhetően már a tatárjárás korában létezett. Helytörténet dióhéjben 1247-ben IV. Béla király a zólyo­mi várispánnak, Detre fia Mikónak, egyik előkelőjének adományozta a vidéket. A Hont-Pázmány nemzet­ségből való Veik fia Sándortól, aki a 14. századbeli kiskirály Csák Máté előtt meghódolt, később Károly Ró­bert elkobozta a várat, és Szécsenyi Tamásnak adta a birtokot. Egész 1424-ig e családé volt a vár, amikor Miklós bárót hamis pénzverésen kapva Luxemburgi Zsigmond elko­bozta, így lett királynéi birtok. Majd a husziták garázdálkodtak itt, kiűzésük után a Pálóczyaké lett Aj­nácskő. Ennek a családnak utolsó férfisalja a mohácsi csatában el­esett, így 1540-ben a hírhedt Balas­sa Menyhérté, majd őutána a Kubi­­nyi családé lett a falu és a vár. Míg­nem az oszmán had többször is el nem foglalta, innen sanyargatva a vidéket. A félholdas zászlós törököt 1593-ban verte ki innen Prépostvá­­ry Bálint végvári vitéz és vezér. így lett Fülek várának tartozéka. 1645- ben még négy évre sikerült az osz­mán seregnek beletelepedni, majd 1649-ben Fekete György serege ér­kezésének hírére felrobbantották a várat. Végvári szerepe miatt újjá­építették, ekkor lett a Vay családé - 1744-ben még bútorozott szobás palotáról ír a leltár a várban, ahol a Vay lányok laknak - majd a Vécsey családé lett, és falun belül ismét bir­tokosokká váltak a Kubinyiak. Aj­nácskő történelme, mint látható, rendkívül zaklatott, s csak a 18. szá­zad végén rendeződtek itt békéseb­bé a viszonyok. Legközeíebb Nagybaíog lempíomál mulatjuk be. Hangulatos, érdekes kis kúria az Ebeczkyek egykori lakhelye (A szerző felvétele) A kastély és lakéi Több forrás azt állítja, hogy a ma Ebeczky-kúriának nevezett kastélyt a Kubinyi család építtette, az építés idejét 1810 és 1820 közé teszik. Egy téglalap alaprajzú, északkelet-dél­nyugati homlokzati tájolású, robusz­tusán vastag, metszett kőből épített, tiszta klasszicista stílusban emelt építmény ez a kúria, amelyhez most mintegy másfél hektárnyi terület tar­tozik, régebben bizonnyal nagyobb volt ez a beltelek. Délnyugati részén egy oszlopos, attikás portikusz, északkelet felé timpanonos előtetős bejárat díszíti a kúriát. Két nagy ere­deti kéménye osztott cserépkályhás fűtésre utal. Külsejét finom és vissza­fogott vakolatdíszekkel tették szeb­bé, az udvarában egy hatalmas mag­tár és más gazdasági épületek is meg-Tájoló Ajnácskőre a Rimaszombat és Fülek közti 571-es útról a 2783-as útra letérve lehet eljutni. Az Ebeczky-kúria a község északkeleti részén, a 48.216/19.957 GPS- koord in étáknál található. találhatók. Az építtető Kubinyiak után a Vécsey éké lett, majd nagy valószínűséggel házasság útján ke­rült az ináncsi Ebeczky család birto­kába, de erre vonatkozó egyértelmű adat egyelőre nem került elő. Az aj­nácskői kastély a 20. század forduló­ján Ebeczky Élek birtokában volt, ő 60 évesen 1900-ban hunyt el, és itt is temették el, a kastélyhoz közeli fák tövében. Az Ebeczky család szerte­ágazó rokonságának egyébként a kö­zeli Egyházasbást is birtoka volt, egyik híres tagja, Ebeczky Emil az ajnácskői kastély birtokosának má­sodunokatestvére volt, feltételezhe­tően kutatásai során megfordulhatott itt. Ebeczky Emilnek a környék ré­gészeti és őstörténeti emlékeinek megmaradása köszönhető. O volt az, aki az Ajnácskő melletti Pogányvá­­ron a bronzkori kultúrák leleteit és a Csontos árokban az őslények marad­ványait felkutatta és megőrizte, emellett mint királyi tanácsosnak fontos szerepe volt a gömöri bányá­szat és ipar fellendítésben is. Ebecz­ky Eleknek két leánya volt, Ebeczky Róza, aki a fáji Fáy családba került házasság révén, és Ebeczky Anna, aki Ajnácskőn maradt, hajadonként. Mint egykori birtokos úrnőnek az emléke még sokáig élt a faluban, né­hány idősebb lakos máig ismeri a ne­vét. Szomorú véget ért ez a hölgy, ugyanis az errefelé átvonuló máso­dik világháborús front miatt súlyos ideggyengeség, lelki betegség kí­nozta, mígnem 1948-ban elhunyt, és mint édesapját, úgy őt is lakóhelye mellett helyezték végső nyugalomra. Az Ebeczky-kastély most éppen el­adó. Olyan állapotban van, hogy né­mi kisebb modernizálással azonnal beköltözhető lenne. Romantikus hely, bájos és jó állapotú kastély! Re­mélhetőleg megnyugtatóan rende­ződik majd a sorsa! Komáromban gyors, zökkenőmentes volt az oltás (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents