Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-13 / 60. szám
Í16 SZALON ■ 2021. MÁRCIUS 13. www.ujszo.com néptelenedett megyében hogyan tudott regenerálódni egy olyan kiváltságos réteg, mint a nemesség. Milyen társadalmi és gazdasági hatások érvényesültek, és az újjátelepülésük után milyen folyamatok figyelhetők meg. A megye majd egészét a Harruckern család örökölte meg, és a jelenlétük olyan meghatározóvá vált, hogy az megszabta a birtokos réteg kialakulását, hatott a megyei és uradalmi apparátus formálódására, sőt befolyással bin a lokális nemesi elit formálódására is. A legizgalmasabb feladat pont ennek az elimek a behatárolása volt, hiszen mégis csak egy rendi világban mozognak, miközben egyre inkább látszódik, milyen egyéb szempontok rajzolják felül ezt a hagyományos társadalmat. A címek, a rangok, a tisztségek, a vagyoni és jövedelemi adottságok, a házasságok, milyen elegyben érvényesültek, és hogyan befolyásolták az egyének és csoportok, jelesen egy elit tagjainak helyét. A multipozicionális fogalmat Lengyel Györgytől kölcsönöztem, aki a két világháború közötti magyar gazdasági elit vizsgálatához reputációs, vagyoni és intézményi minták alapján alakított ki egy multipozicionális mintát. Ebbe azok a személyek tartoztak, akik a kiválasztott időmetszetekben az elitpozíciókat birtokolták. Ezen mintavételi eljáráshoz hasonlóan első körben egy széles intézményi mintát - megyei és uradalmi pozíciók birtokosait - vettem alapul, amelyet egy szűkebb csoportot képező vagyoni mintával egészítettem ki. A lokális elit azon személyi-családi kör lett, amely több pozícióval, nagyobb vagyonnal és magasabb jövedelemmel rendelkezett a megye többi nemeséhez képest, következésképp ezek együttes megléte volt szükséges a megye elitjébe való bekerüléshez, illetve tartozáshoz. 2018-ban te kaptad a Hajnal István Társadalomtudományi Egyesület által alapított, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal társadalomtörténészek munkáját elismerő Benda Gyula-díjat. A díjat könyvem tudományos eredményeiért kaptam, amely nagyon fontos elismerés volt számomra. Egy olyan egyesülettől, amely az egyik legfontosabb szakmai műhely a történészek, különösen a társadalomtörténészek számára. Azóta választmányi tagként is segítem az egyesület munkáját, utóbb az új honlapjuk kialakításában működtem közre. Egy évvel később, 2019-ben, szintén ezen könyvem érdemeire hivatkozva, a Hanák Péter-díjat kaptam meg. Az ELKH (egykori MTA) Újkori Kutatócsoportjának vagy a tudományos munkatársa. Tagja vagy az Erdélyi Gabriella által vezetett Lendület Családtörténeti Kutatócsoportnak. Milyen kutatásokat folytatsz az intézményben, vagy mikben működsz közre? A Lendület Családtörténeti Kutatócsoportban feladatom egy családtörténeti adatbázis építésének támogatása, amely lehetőség szerint egy közös rendszerbe, adatbázisba foglalja a különböző családtörténeti forrásokat - elsősorban az anyakönyveket. Amellett, hogy az online felülete mások számára is lehetőséget nyújt családtörténeti adatok keresésére, a kutatóknak lehetőségük lesz összetett adatelemzési lehetőségekre, ami új utakat nyithat meg a családtörténeti kutatásokban. Emellett igyekszünk olyan családtörténeti témákat tárgyalni, mint az árvaság, az özvegyek sorsa, a mostohacsaládok, a (mostoha)szülők és gyermekek kapcsolata. Egy ilyen kutatócsoport nagy lehetőség az ilyen témák öszszefogott és sokrétű vizsgálatára. A kutatócsoporton kívül a posztdoktori projektemen dolgoztam, amely a Károlyi család 1827 és 1877 között közösen kezelt birtokrészeivel, birtokkormányzatával foglalkozott. Próbáltam az uradalmi szervezetre nem mint egy bürokratikus, hierarchikus apparátusra, hanem mint egy közösségre, egy élő organikus szervezetre tekinteni. Ehhez építettem egy saját ügyviteli adatbázist, amely lehetőséget teremthet megismerni a szervezet működési meságát, a kulcsfigurák és a birtokosok részvételét a gazdaság és szervezet irányításában. Remélhetően mindez egy nagy hálózatként áll majd össze, amelyben különbözek a csomópontok és az azokat összekötő kapcsolatok. Sokat foglalkozol Békés megye 18. és 19. századi történetével, különösen a Harruckernuradalom birtoklástörténetével. Ez amiatt van, mert Gyulán születtél, vagy más okai is vannak? Mit lehet tudni a 18. és 19. századi Békés megye nemességéről? Kik voltak, honnan jöttek és kik adták a nemesi társadalom gerincét? Mit jelent a csonkanemesség? Hogyan idegenítődik el a nemesi nagybirtok a 19. században? Milyen stratégiákra, követhető életpályamodellekre van szükség a korszakban a társadalmi emelkedéshez? Nagyon hosszan tudnék mesélni ezekről a kérdésekről, de próbálok röviden válaszolni. Lényegében a helytörténeti kutatások indíttatása a gyulai születésemből eredt, de mostanra már jóval többről van szó. A kutatás középpontjában egy megye nemességének újjáalakulási folyamatának történeti problémája áll. Békés megye nagyon speciális terület, épp ezért érdemes más megyék, régiók nemesi társadalmában is megvizsgálni ezeket a kérdéseket. A specialitása egyebek mellen megmutatkozik abban, hogy a nagybiroktokosok mellen csak egy nagyon szűk középbirtokos réteg tudort kialakulni, egy Harruckernörökös család, a Stockhammer família Békés megyei birtokának elidegenítése mian. A megyei és uradalmi tisztviselők, valamint a Harruckern család sok tagja közön igen szoros kapcsolat alakult ki, ez megmutatkozon az illetményföldek kiosztásában vagy a pozíciók elnyerésében is. Ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a nemesek bekerüljenek a helyi elitbe. Többségükben azonban kereskedő vagy mesterséget űző nemesek voltak, akik főként északi, északkeleti megyékből érkeztek ide, föld- és hivatalszerzés reményében. A hálózatkutatás az utóbbi években komoly elismerést vívott ki. Ennek egyik, külföldön is legelismertebb képviselője Barabási Albert László. Te a 19. századi kapcsolati hálók és informális szerkezetek témakörében végeztél külön kutatást. Eddigi kutatási eredményeidet összegző beszámolódban a legújabb, komoly technikai szemléltető eszközökkel és a vizuális megjelenítés jótékony eszközeivel is éltél. Mit takar ez a kutatás? Melyek a legfontosabb eredményeid? Egyelőre döntően olyan adatbázist építettem, amely alapja lehet különböző célzott vizsgálatoknak, illetve vizuális megjelenítéseknek. Az előadásként elhangzott beszámolómban valamelyest kísérletet teszek a hálózatkutatás alkalmazhatóságára. Nekünk valójában nemcsak a hálózattudományt kell megértenünk és ahhoz kapcsolódó lehetőségeket, programokat, hanem a sokszor hiányos történeti forrásunkat is valamilyen rendszerbe, adatmodellbe szükséges rendszereznünk, amely majd alapját adja a különböző elemzéseknek. A hálózat- és történettudomány kapcsolódásai adottak, de nagyon sok apró részletnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kutatás ne vezessen rossz eredményre vagy ne veszítsük el közben az eredeti kérdésünket. Azt fontos látni, hogy ez egy eszköz egy-egy téma más, új perspektívába való helyezéséhez. Ebben a kutatásban egy Károlyi család birtokkormányzatához kapcsolódó ügyeken keresztül próbálom felfedezni egyebek mellett az egyes „ügyek”, a települések és a személyek hálózatát. A tavalyi évtől Pécsen is dolgozol egyetemi tanársegédként, a Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékén. Pontosan mit tanítasz? Mennyiben más egyetemen tanítani? Hogy lehet/sikerült a vírushelyzet alatt az óráidat megtartani? Kipróbáltad az online oktatást? Sajnos jóval több az online tanítási tapasztalatom, mint a személyes oktatáshoz kötődő. Nagyon sajátos és sok szempontból nehéz a képernyő előtt tanítani, akkor is, ha a technika gyakorlatilag minden lehetőséget megad, hogy a tudásunkat átadjuk. 19. századi társadalom- és gazdaságtörténeti órákat tartok. Nagyon figyelek arra, hogy közösen gondolkodjunk, legyenek egyéni feladatok, amelyekkel próbálgathatják magukat és legyenek módszertani kérdések, amelyeken átrágjuk magunkat. Mit tudunk kihozni egy forrásból, mit nem, hogyan tudjuk megszólaltami azokat, és milyen kutatási kérdéseket tehetünk fel. Az utóbbi nem egyszerű, de remélem, hogy ezek hozzásegítik őket ahhoz, hogy a saját kutatásaikban körültekintően alkalmazzák ezeket az eljárásokat. Nemrég indult a Glossza, egy beszélgetős sorozat, amelyben aktívan közreműködsz. Mi ez: tudományos podcast, vagy podcast a tudományról? Hogy jött az ötlet és mik a terveitek? Valóban most indult a Glossza, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont podcastsorozata, amelynek én is szerkesztője vagyok, azaz az ödeteléstől a megvalósításáig részt veszek az adásokban. A célunk az volt, hogy ebben az új műfajban kipróbáljunk magunkat és közösen dolgozzunk a szerkesztőtársaimmal, Huhák Helénával és Bódi Lóránttal. Nem könnyű, mert nemcsak kiválasztjuk a témákat és meghívjuk a vendégeket, hanem magunk vesszük fel a beszélgetéseket, mi szerkesztjük, a vágásban pedig egy külön profi csapat segít bennünket. A műsorban mindig két vendég van: az egyik a kutatóközpontból, a másik pedig jellemzően egy másik területről, de a témához kapcsolódóan érkezik. Próbálunk tudományos kérdésekről beszélni, amennyire lehet a témákat a hallgatókhoz közelebb hozni, a tudomány művelőit összekapcsolni, beszélgetésbe kapcsolni. A Glossza csak egy kezdeti lépés, nemcsak különböző tudományos kérdések vagy a Kutatóközpontban dolgozó kutatók tudományos eredményeinek a szélesebb körben való megismertetését várjuk tőle, hanem további együttműködési lehetőségeket és ötleteket is. Milyen terveid vannak a közel- és a távoli jövőben? Most min dolgozol? Talán nem meglepő, hogy nagyon sok mindenen. Havonta jelentkezünk a Glosszával, ez egyelőre folyamatos munkát jelent. Dolgozunk egy másik csapattal több virtuális kiállításon, ahol a szakmai kérdéseken túl szintén fontos hangsúly van a vizuális élményen, és a Hosszúlépés csapatával is egy új projekt van előkészülőben, de a járványhelyzet egyelőre nehezíti ennek a kibontakozását. És természetesen több tanulmány is készülőben van a család- és nemességtörténethez kapcsolódóan. Bödők Gergely chanizmusát, az ügyintézés gyorsául kutatás középpontjában egy megye nemességének újjáalakulási folyamatának történeti problémája áll Miért olyan népszerűek a vetélkedők, talk show-k, kvízműsorok? Hajdanán a televízió művelt, tájékoztatott és magas szinten szórakoztatott, mostanában pedig inkább azt akarja megmutatni, hogy az átlagember, sőt az ádagon aluli is lehet bármely műsor szereplője, urambocsá, celeb. Bár ezt nem a nézőért, hanem elsősorban a nézettség és a saját haszna érdekében teszi, a trükk bejött - legalábbis egyelőre. Az újfajta televíziózást, avagy a neotelevíziót Umberto Eco író, filozófus már 1988-ban ____ megj< ísolta. Szerinte „leginkább az különbőzteti meg az őstelevíziót a neotelevíziótól, hogy míg az előbbi folyamatosan a külvilágról beszélt, azt a célt kitűzve maga elé, hogy távoli, ismeretien helyeket, embereket és eseményeket hozzon be az emberek otthonába, addig a neotelevízió legfőbb célja a nézettségi verseny megnyerése”. Azt nyújtja, amire adható neki azon a jogcímen, hogy egy átlagembernek - a marketinges lám, ő is milyen okos, tehetséges, szakemberek szerint - valójában vagy legalább nem olyan hülye, szüksége van, vagy inkább, ami el- mint azok, akiket néz. A neotelevízió kora A neotelevízió nem a külvilágról, hanem önmagáról és a nézőkkel fennálló kapcsolatáról szól. Ezzel magához láncolja a nézőt, bizonyítva neki, hogy ismeri őt, az ő nyelvét beszéli, a hozzá hasonlókat mutatja, így ebben a játszmában televízió és néző eggyé válik. Ezért a televíziózás egyre inkább az interaktivitás felé tart, vagyis a néző úgy érzi, ő is alakíthatja a műsort, ő is szerepet kaphat, az ő véleménye is tükröződik Erre a telefonon, az SMS-en, az e-mailen kívül megfelelő eszköz lehet az, ha a stúdióban is megjelenik a közönség, amely az otthon ülő néző képviselőjeként tapsol, kiabál, nevet, kérdez. Hogy a nézőnek eszébe se jusson átkapcsolni, állandóan azt sulykolja bele, hogy érte van, vele ért egyet, a tévé és közönsége öszszetartoznak. A magyar televíziózásban Friderikusz Sándor értette meg elsőként a neotelevíziózás lényegét, első műsora az 1992-től 1997-ig sugárzott Friderikusz-show egy új korszak nyitányát jelentette. Nemcsak abban, hogy világsztárokat hozott Magyarországra, hanem a beszélgetések stílusában is. Ez a műsor már legalább annyira szólt a műsorvezetőről, mint prominens vendégeiről. Friderikusz ironikusan elegáns modorával, olykor a stand up comedy elemeit ötvöző kérdéseivel a magyar show-manek úttörője volt, azóta talán csak Fábry Sándor hasonlítható hozzá - bár utóbbinál még kevésbé jutnak szóhoz a szereplők. Vrabec Mária A folytatásban olyan kérdésekre is választ találnak például, hogy hogyan kerülhettek prolik a villába, celebek a konyhába. Mikor kezdtek Magyarországon sugározni a kereskedelmi televíziók, és miért nem akarják elgondolkodtatni a nézőt? Mely műsorok törték át azt a határt, amikor már semmit nem kellett tudni, sőt tenni sem, elég volt, ha a szereplők úgy viselkedtek, mint otthon, esetleg még szélsőségesebben? Mi az ilyesfajta műsorok nézettségének a legfőbb titka és az egyetlen magyarázata? Mivel fokozzák az ilyen műsorok feszültségét a szerkesztők? Mi a különbség az 1960-as évektől sugárzott műveltségi vetélkedők és a kétezres évek kvíz show-i között? Mit mond minderről Szvetelszky Zsuzsa szociológus? A teljes szöveget elolvashatják a Vasárnap keddtől, március 16-ától kapható számában
