Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-27 / 48. szám
Bartók Imre tárcája a Szalonban 2021. február 27., szombat, 15. évfolyam, 9. szám Az igazi ellenállás nem a mellverdeső virtus, hanem a jellem, amely nem alkuszik Mi történik akkor, ha megszűnnek a civilizációs szabályok? Megfékezhető-e az emberben lakozó állat? S hogyan tűnt el Königsberg, ez az előkelő Hanza-város, a múltjával együtt? Königsberg volt a legkeletibb német nagyváros, Kelet-Poroszország kulturális és gazdasági központja. Ott élt Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, ott nőtt föl Hannah Arendt. A második világháború kitörésekor 380 ezer - döntő többségében német - lakosa volt. Aztán eltűnt. Eltűntek a történelmi épületek, eltűntek az emberek, és megsemmisült a város német múltja is. Amit nem emésztett föl a tűz, azt eltüntette a szovjet hatalmi apparátus. A szovjetek 1945 tavaszán foglalták el a várost. Königsberg lángokban állt. Egy előkelő város, amely mintha az évszázadok során mindvégig erre a nagyszabású, grandiózus fináléra készült volna, amikor néhány hét alatt hamuvá lesz - jegyezte föl a szemtanú, Hans von LehndorfF. Orvos volt, közelről látta a poklot, és leírta, hogy milyen. Erről szól a Kelet-poroszországi napló. * * * A königsbergiek tudták, hogy közeledik a front, de a villamosok még jártak, a mozik nyitva voltak, a rádió pedig azt hazudta, hogy a hadi helyzet a tervek szerint alakul. Akinek nem volt más hírforrása, az el is hitte ezt, hiszen a Führer azt ígérte, hogy Kelet-Poroszországot megtartja, ha törik, ha szakad, és nem engedi át a szovjeteknek. A propaganda még dübörgött, de az utca embere már ciánkálit próbált beszerezni magának, a königsbergi kórház személyzete pedig orosz üdvözlő formulákat tanult. A szovjetek már a külvárosban voltak, amikor a helyi német vezetők még mindig úgy vélték, ha a Führer hagyta, hogy a szovjetek egészen Königsbergig nyomuljanak, akkor azt nem ok nélkül hagyta, ez lehetett a terv. Vakon hittek a Führernek. A Führerben. Eszükbe sem jutott, később sem, hogy ami történt, az következmény: a. hitlerizmus következménye. Hans von LehndorfF nem volt náci. Két idősebb bátyja a fronton esett el, öccsét és anyját a szovjetek LATVIA RUSSIA Baltic Sas I □ Kaliningrad LITHUANIA BELARUS POLAND Van egy orosz város, amely Kassától (Miskolctól, Debrecentől) nyugatabbra fekszik: Kalinyingrád (az egykori Königsberg). Az ún. Kalinyingrádi terület (Kalinyingrádszkaja oblaszty) a politikai földrajz fogalmai szerint exklávé: Oroszországhoz tartozik, de földrajzilag nem érintkezik Oroszországgal, hanem Lengyelország és Litvánia közé van beékelve, kijárattal a Balti-tengerre. Königsberg belvárosa a háború előtt (jobbra) és után (balra) nigsberget, s a várost Mihail Kalinyin szovjet politikusról nevezték el. Königsbergből így lett Kalinyingrád. 1947-ben mintegy 100 ezer németet deportáltak onnan munkatáborokba vagy Kelet-Németországba, helyükre 400 ezer szovjet érkezett, az orosz nyelv pedig a közigazgatásban és a közélet minden területén is felváltotta az addig használatos németet. S amikor az 1990-es években több orosz város is visszavette eredeti nevét - Leningrad például ismét Szentpétervár lett -, Kalinyingrád kitartott a szovjet korra emlékeztető neve mellett, és maradt Kalinyingrád. Ma már alig utal valami a város német múltjára. Az egykori Königsberg romjain felépült orosz nagyvárosnak, Kalinyingrádnak a legutóbbi népszámláláskor 400 ezer lakosa volt, s ebből mindössze 1600 (ezerhatszáz) vallotta magát németnek: 0,4%. Gazdag József A szerző publicista, a Pátria rádió műsorvezetője tálában belestek a penészes falú, nyirkos pincékbe, és azt kérdezték az ott nyomorgó családoktól, mit gondolnak a demokráciáról. Amikor pedig azt a választ kapták, hogy Fiider idejében volt mit enni, akkor megütköztek ezen, és leírták, hogy a nácizmus tovább él a mindennapokban. Dagerman nem ítélkezett. Szerinte egy olyan embertől, akinek nincs mit ennie, nem lehet elvárni, hogy az alapszükségletei kielégítésén túl másra is gondoljon, s egy szülő számára az a legfontosabb, hogy enni adjon az alultáplált, éhező gyerekének. Vannak helyzetek, amikor egy száraz takaró, egy tál meleg étel vagy egy bögre forró tea előbbre való, mint a demokrácia. A riportkönyv szerzője, Stig Dagerman korának legígéretesebb svéd prózaírója volt, de tehetsége nem tudott kibontakozni: 31 évesen öngyilkos lett Stig Dagerman: Nemeckájesen (Német ősz). Elfriede Jelinek előszavával. Szlovákra fordította: Miroslav Zumrík. 128 oldal N Press, 2020. lőtték agyon. Őt életben hagyták, mert a megszállóknak is szükségük volt orvosra. Amikor látta a szovjet katonák bestialitását - akik a kórházi ágyon eszméletlenül fekvő női pácienseket is megerőszakolták -, azt írta, ennek semmi köze a bosszúhoz, vagy csak annyi, víchodoprusrí DENNÍK 2á|ilík» leltára t tufew JWS “•>#*? Hrns Gra/wn wfeWr ' Enni nem volt mit, a kórházi dolgozók is csak száraz kenyeret és darakását kaptak, ezt néha egy kanál cukorral vagy halzsírral egészítették ki, később - mennyei eledel! - pitypangsalátát ettek hozzá. A romos kórházépületből hiányoztak az ablaküvegek, gyógyszerből kevés volt, zsilettel műtötték, fűrésszel amputáltak. A königsbergiek egymást is gyanakodva figyelték, mert mindenütt akadtak besúgók, akik a szovjetek kegyeit keresték, és pillanatnyi előnyökért, egy falat kenyérért feljelentették a szomszédaikat. „Megrendítő, csodálatos könyv”- írta a königsbergi naplóról Márai Sándor, aki az első, német nyelvű kiadást olvasta (Hans von Lehndorffi Ostpreußisches Tagebuch; Aufzeichnungen eines Arztes aus den Jahren 1945—1947. München, 1961). A Kelet-poroszországi napló legfőbb tanulsága számára az, hogy az igazi ellenállás nem a hősködő, mellverdeső virtus, hanem a jellem, amely nem alkuszik. A potsdami békekonferencia után a Szovjetunió annektálta Kö-Az éhezőt hiába kérdezed a demokráciáról! Hans von Lehndorffi Vychodoprusky denník. Zápisky lekára z rokov 1945-1947. (Kelet-poroszországi napló. Egy orvos feljegyzései az 1945-1947-es évekből.) Szlovákra fordította: Andrea Platznerová. 344 oldal Artforum, 2020. ahogy az emberben lakozó állat bosszút áll a leiken. Amikor a szovjetek felfedezték a helyi likőrgyár raktárait, a több ezer liter alkoholt, onnantól kezdve a civilizációs szabályok végképp megszűntek létezni. Minden nő szabad prédának számított. Nevelés? Erkölcs? A békeidők luxusa csupán - írta Hans von LehndorfF. Stig Dagerman svéd újságíró 1946 őszén Németországba utazott, hogy riportsorozatban számoljon be arról, milyen a legyőzöttek élete egy évvel a világháború után. Dagerman látta a romok között túlélni próbáló családokat, a menekülteket szállító vonatokat. Látta az éhséget, a cinizmust, az apátiát, a közönyt. Látta a törésvonalakat a német társadalomban, ahogy egymást is gyűlölték a németek, a városiak a vidékieket (mert azoknak volt mit enniük), a helyiek a vasúd transzporttal érkezetteket, az idősebbek a fiatalokat (akik horogkeresztes lobogók alatt nevelkedtek). Stig Dagerman 1946 őszén hideg volt, egyfolytában esett az eső, és minden beázott. A külföldi tudósítók ál
