Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-25 / 46. szám
ISKOLA UTCA 121 2021. február 25. | www.ujszo.com Online versenyek „Egy év magány” „Nem csupán emberi kapcsolataink ápolását nehezítette meg az elmúlt év" (Fotó: M. A. archívuma) Örvendetes, hogy iskolánk, a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia több tanulója a koronavírusjárvány miatti korlátozások, sőt a hatóságilag elrendelt karantén ellenére is bekapcsolódik az online tanulmányi versenyekbe. Az elhúzódó távoktatás diákot és tanárt is próbára tesz. Ebben a helyzetben a különféle szaktantárgyi tevékenységek és az online versenyek jelentősen hozzájárulnak az oktatás színvonalának emeléséhez, emellett komoly motivációt jelentenek a tanulók számára, hiszen elősegítik szakmai fejlődésüket és próbára teszik felkészültségüket. Ilyen megmérettetés volt a ZAV Zvolen 2021 online nevű országos verseny, amelyen összesen 280 tanuló indult. A versenybe iskolánk 28 diákja kapcsolódott be, így a legtöbb versenyzőt indító iskola kategóriában a 2. helyen végeztünk. Ez a megmérettetés kiváló felkészülési lehetőség volt a Számítógépes információfeldolgozás nevű kerületi versenyre, amelyen 11 tanulónk vett részt. Lakó Eszter, Rajkovics Ernő, Uzák Péter, Csölle Quntín, Beke Chiara, Sárkány Vivien, Sebők Vivien, Vermes Bianka, Ferenczi Dominika, Nagy Vivien, Hakszer Lilla tízperces szövegírásban indult, míg Szoboszlai László a Wordprocessing kategóriában. Köszönjük versenyzőinknek, hogy vállalták a nem könnyű felkészülést, melynek során odaadó szorgalommal dolgoztak. Csémi Ildikó, a tantárgy oktatója Alig egy hónap választ el minket attól, hogy kisebbnagyobb szünetekkel megszakított, karanténban töltött teljes egy óvet tudjuk magunk mögött. Bár a napjaink, mint a mókuskerék, kevés változással, csaknem mindig ugyanúgy, ugyanolyan hangulatban telnek el, a szélesebb képet nézve olybá tűnik, az idő ijesztő sebességgel száll felettünk tova. A napok, hetek és hónapok összefolynak, s minap, amikor édesanyám megkérdezte, egészen pontosan mióta is vagyunk itthon, karanténban: nem tudtam rá teljesen magabiztosan válaszolni. November eleje? Október vége? Esetleg már a szeptemberi hónap végét is a négy fal között, számítógép előtt ülve kellett töltenünk? Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára a gimnázium folyosóin, s félő, hogy ez a helyzet még egy jó ideig változatlan marad. Az online órákhoz való csatlakozás, különböző platformok állandó használata már-már annyira megszokottá és nélkülözhetetlenné vált a mindennapi életünkben, hogy ideges izgalommal tölt el annak a tudata: valamikor a jövőben visszatérünk a „normális”, megszokott kerékvágásba, s valószínűnek tartom, hogy ezeket a karantén alatt felvett technikától függő szokásokat éppolyan nehéz lesz levetkezni magunkról, mint amennyire nehéz volt azokhoz tavaly márciustól hozzászoknunk. Nem csupán emberi kapcsolataink ápolását nehezítette meg az elmúlt év, az emberségünk és mentális egészségünk épsége is meglehetősen sérülni látszik. Fásult hangulatban telnek a napok, egyre gyakrabban érzékelem magamon a motiváció hiányát, s gyakorta kedvetlenséget látok tükröződni az online órák alatt az osztálytársaim, tanáraim szemében, szintúgy a családom és a tükörképem arcában is. Rendszeresen eszembe jutnak egy tanárom szavai, aki arra igyekezett ösztönözni minket, hogy a négy fal között próbáljunk meg könyveket és filmeket használni afféle alternatívaként utazás és személyesen megélt élmények gyűjtése helyett. Bár nem is tudnék jobban egyetérteni említett tanárommal, hiszen az olvasás és művészetek iránti szenvedélyemnek köszönhetően egész eddigi életemben közel álltak hozzám a könyvek, a filmek, mégis gyákran érzem úgy, hogy a lapok, betűk és hangos mozgóképek tömkelegé, bármily szép is, már egyszerűen nem elég. Hiányoznak életünkből a legalapvetőbb, legegyszerűbb emberi impulzusok. Természetesen nem csupán negatív és sötét gondolatokat szeretnék megosztani a kedves olvasókkal! Előzőleg már többször említettem, hogy személy szerint örömömet lelem az önművelésben, autodidakta módon tanítva magamat. Az elmúlt hetekben az iskolán és tanuláson kívül a maradék energiámat és figyelmemet leginkább nyelvtanulásra fordítottam, valamint a karácsonyi ünnepek óta a zongora billentyűivel is ismerkedni igyekszem, kisebbnagyobb sikerrel. Ezek mellett a komáromi Selye János Gimnázium diákönkormányzata ismét aktív szerepet igyekszik magára venni a gimnázium diákj ainak életében, s a DÖK elnökeként természetesen ezen ügyben is a lehető legtöbbet igyekszem kihozni magamból. A legújabb, egyelőre próbaidőben levő akciónkkal az iskolánk diákjainak szeretnénk könnyebbé tenni az ismerkedést online formában, barátságok építését - osztályok, évfolyamok korlátozása nélkül. Szeretnék néhány szóban, érintőlegesen említést tenni az alapiskolák alsó tagozatosainak és a középiskolák végzőseinek visszatéréséről is. Személy szerint nem tartom jó, sőt, bátorkodom azt mondani, észszerű lépésnek. A tanároknak minden kérdést felülmúlva sokkal inkább megerőltető, ahogyan persze a diákoknak is - mindezeket számításba véve közel kivitelezhetetlen, és nem tartom valószínűnek, hogy huzamosabb ideig tudna működni ilyen módon a tanítás. Bár a jelen esetben terjedő, mindenféle irányból és kérdéses forrásból hallható információk nem mindig bizonyulnak feltétlenül megbízhatónak, remélem, mihamarabb elkezdenek terjedni a valóban megbízható, biztató hírek a vakcinával kapcsolatban, hiszen véleményem szerint ez lehetne ezen kihívásokkal teli, olykor sötét és bizonytalan korszak végéhez vezető úton megtett első lépés. Mikulec Amina, III. B a Selye János Gimnázium DÖK-elnöke A Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémia diákjai számára komoly motivációt jelentenek az online megmérettetések (Fotó NKA) Szeli sikerek az esszéíró pályázaton A magyar kultúra napj án, j anuár 22-én szép sikerekről számolhattunk be. Akkor kaptuk a hírt, hogy több diákunk is díjazott lett a Palóc Társaság esszéíró pályázatán. A Palóc Társaság 25. alkalommal hirdette meg több kategóriában irodalmi pályázatát a Kárpátmedence és a nyugati szórvány magyaljai közt. Iskolánk, a Széchenyi István Alapiskola Felsőszeliben már évek óta küldi a fogalmazásokat erre a pályázatra. Idén sem volt ez másképp, s örömmel vettük tudomásul, hogy a díjazottak közt tanulóink is ott vannak az I. korosztályban: Takács Richard (6. osztály) - kiemelt I. díj Lénárt Emese (9. A) - II. díj Fatura Brigita (9. A) - dicséret Dömötör Adám (9. A) - dicséret A díjazott tanulók felkészítői Jakubecz Márta és Morovics Ibolya voltak. A pályázatba még Nagy Olivér (5. oszt.) és Száz Balázs (9. B) kapcsolódott be, felkészítőjük Vanko Erika volt. Mindannyiuknak szívből gratulálunk! Nagy Flórián „Akkreditált kiváló Tehetségpont”a pozsonyi Duna utcai suli A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) 2009-ben kezdte el kiépíteni az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetséghálézatát. Az azóta eltelt időszakban több mint 1500 intézmény és szervezet tett sikeres regisztrációt, hogy hálózatos formában együttműködve folytassák a tehetségsegítő munkát. Az idén alapításának 70. évfordulóját ünneplő iskolánk mindig is egyik legfontosabb küldetésének tartotta a tehetséges tanulókkal való foglalkozást: számos országos és nemzetközi sikert elért diákunkra lehetünk büszkék; növendékeink évek óta országos és nemzetközi projektekben vesznek részt; több regionális, sőt országos rendezvénynek nemcsak résztvevői, hanem szervezői is vagyunk, hozzájárulva ezáltal szélesebb körben is a tehetséggondozáshoz. Ez az évtizedek óta folyó céltudatos és konkrét eredményeket hozó tehetségsegítő munka ; bátorított fel minket arra, hogy elin- ; dítsuk regisztrációnkat a Tehetségpont cím megszerzéséért. A hónapokon keresztül tartó fo- j lyamat közben lehetőségünk nyílt arra, hogy „szembenézzünk önma- j gunkkal”, tudatosítsuk erősségein- ■ két, megtaláljuk a még fejleszthető területeket, megerősítést kapjunk a ^ szakmai munka fenntartásához és folytatásához. Nagyon fontos eredménynek tartjuk azt is, hogy a MA- ; TEHETSZ akkreditációs szakértői a ; külső szemlélő nézőpontjából, a többi Tehetségpontban zajló munka ismeretében tekintették át a nálunk folyó tehetséggondozást, és adtak pozitív visszajelzést. Értékelésükből idézünk: „A Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gim- : názium, Pozsony tehetségpont magyar nyelvű intézményként elkötelezett tevékenységet folytat a határon túli magyar nyelvű tehetséggondozás életben tartásáért és fejlesztéséért. Sokszínű tevékenységüket fémjelzi, hogy iskolájuk a magyar nyelvű oktatást és tehetséggondozást is fenn tudja tartani olyan közegben, ahol nincs egybefüggő magyar közösség.” Értékelésükben „különlegesnek és jó gyakorlatként követendőnek” jelölték meg programjaink közül a hagyományőrzésre, a magyar nyelv és irodalom ápolására irányuló projektjeinket; a kritikus gondolkodás fejlesztése, az iskolai mediáció és konfliktusoldás terén végzett tevékenységünket; a diákoknak nyújtott életvezetési tanácsadással, a lelki egészség, az önismeret, a kiégés témáival való állandó foglalkozást. Igazán kimagasló, a diákokat fantasztikus lehetőségekhez juttató programként említették meg az Edinburgh Hercege Díjat, a Mentorprogramunkat, valamint a pénzügyi intelligencia fejlesztésére irányuló tudatos figyelmet. Saját rendezvényeink közül kiemelték a Duna Utcai Environmentális és Egészségvédelmi Napok programot, melyet „több éve fennálló, széles spektrumú rendezvényekkel kialakított, komplex tehetséggondozást végző eseménysorozatként” jellemeztek értékelésükben. Az intézményünkben folyó munkára, pedagógusaink odaadó tevékenységére büszkeséggel tekintve viseljük a következő három évben az „Akkreditált kiváló Tehetségpont” címet, amely hitelessé teszi erőfeszítéseinket, és presztízst jelent iskolánknak, viszont alázattal is fogadjuk az elismerést, szeretnénk méltók maradni hozzá. Hadd idézzem ennek kapcsán egyik kolléganőnket, aki - miután értesült az örömteli hírről - a következő üzenetet küldte: „Megvan az ösztönzés, hogy tartsuk a lécet! Soha lejjebb!” Mindannyiunk közös célkitűzését fogalmazta meg! Kulcsár Mónika igazgatóhelyettes
