Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-25 / 46. szám

www.ujszo.com | 2021. február 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Elmaradt a nagy utazás 30 ezer ember már elvesztette állását az idegenforgalomban S ok mindent elvett tőlünk a világjárvány, ezek közül sokak számára az utazás lehetőségének elvesztése az egyik legfájóbb. A nagy utazás több­ségünk számára lehetetlen, most már a helyi szupermarket felkeresése is egzotikus kalandnak számít. Nem meglepő, hogy a Turisztikai Világ­­szervezet az elmúlt évet a nemzetkö­zi idegenforgalom történelmi mély­pontjának kiáltotta ki. 2020-ban a külföldi turizmus 75 százalékkal csökkent, ami egymilli­­árd utazó „eltűnését’’jelenti. Más­képpen fogalmazta: globális szinten ennyire kevés utazó utoljára 1990- ben volt. Ennek persze jelentős pénzügyi hatása van, az elmúlt évben 1,3 billió dollár értékű idegenforgal­mi bevétel veszett el. Ez legalább 100 millió munkahelyet veszélyeztet vi­lágszerte, és ezek többsége kis- és középvállalkozásokban található. A visszaesés a világ minden táját érinti, a koronavírus senkit sem kí­mél. A legrosszabbul talán mégis Ázsia járt, amely a külföldi látogatók 84 százalékát vesztette el. Ezzel szemben Európa 70 százalékos visszaesése szinte üdítőnek tűnhet. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy volt egy rövid életű nyári nyi­tás, ennek ellenére Európa is 500 millió látogatót vesztett. Azonban a visszaesés mégis a fejlődő országo­kat érinti a legjobban, ahol helyette­­síthetetlen munkahelyek milliói szűntek meg. Az indonéziai Báli szi­getének üres strandjai napjaink ide­genforgalmának szimbólumai, a máskor turistákkal teli szigeten ma szinte lehetetlen külföldi látogatót találni. Az indonéz kormány mindet megtesz az idegenforgalom újrain­dításáért, de ez most kilátástalan küzdelemnek tűnik. Szlovákia ugyan korántsem tarto­zik a nemzetközi idegenforgalom bástyái közé, de nálunk is munkahe­lyek tízezrei vannak ebben az ága­zatban. A hazai idegenforgalmi ér­dekképviseleti szervezet szerint 2020-ban körülbelül 30 ezer ember vesztette el állását az idegenforga­lomban, és a kijárási korlátozások hosszabb fenntartása további mun­kahelyek ezreit veszélyezteti. A bel­földi turizmus ugyan valamelyest enyhítette tavaly nyáron a bevételki­esést, de ősszel a szállodák, panziók ismét bezártak, és a sípályák is üresek maradtak. Az eKasa-rendszerből származó adatok szerint a vendéglátóipar be­vételei alig érik el a normális idők harmadát, a szállásadók bevételei pedig szinte teljesen eltűntek. A kormány az idegenforgalom szá­mára ugyan külön támogatási rend­szert készített elő, de az igazi segít­séget az idegenforgalom újraéledése jelentené. Egy fekete zónába tartozó járásból szemlélve most ez nagyon távolinak tűnik, és a bizonytalanság nemzet­közi szinten is nagy. A Turisztikai Világszervezet által megkérdezett idegenforgalmi szakemberek 2021- ben ugyan várnak bizonyos fokú ja­vulást, de a többség szerint a nem­zetközi idegenforgalom legkorábban 2023-ban éri el a világjárvány előtti szintet. A jövő ugyan elhozza az ol­tási igazolványokat és a repülőtere­ken elvégzett gyorsteszteket, de el­tart, amíg ismét nyugodt szívvel uta­zunk egzotikus tájakra. Többségünk számára a nagy utazás idén is elma­rad, ami viszont jó hír lehet a hazai idegenforgalomnak. A tavaszi sze­zon ugyan már elveszettnek tűnik, de a nyári tarthatja a lelket az idegenfo­galomból élőkben. Akkora már a la­kosság nagy része remélhetőleg megkapja a védőoltását, és legalább a belföldi utazás visszatérhet az éle­tünkbe. (Kotrha) Kilenc hónap alatt 87 ezer tudományos kutatás készült a koronavírusról Elképesztő a publikációk szá­ma az új koronavírusról, a tu­domány történelmében való­színűleg példa nélküli. A világ szinte valamennyi tudomá­nyos közössége ennek a kér­désnek szenteli a figyelmét. A járvány kezdete és 2020 októ­bere között több mint 87 ezer tudo­mányos kutatást tettek közzé világ­szerte a vírusról. A helyzet súlyossá­ga ellenére még az elemzést készítő kutatókat is meglepte ez a magas szám. Caroline Wagner a Hawaii Egyetem és a kínai Csöcsiangi Egye­tem kutatóival készítette az elemzést, amely a Scientometrics című tudo­mányos folyóiratban jelent meg. Ki­mutatták, hogy 4875 cikket tettek közzé a kérdésről 2020 januárja és áprilisa között. Ez 44 013-ra ugrott július közepére és 87 515-re október elejére. Az 1990-es évektől a nanotudomá­­nyok váltak a leginkább kutatott te­rületté, ám itt 19 év telt el, amíg négy­ezerről 90 ezerre nőtt a tudományos cikkek száma. „A koronavírus­­kutatás ezt öt hónap alatt érte el” -hívta fel a figyelmet Wagner. A jár­vány kezdetén Kínában született a legtöbb publikáció, az összes tudo­mányos kutatás 47 százaléka, ez azonban visszaesett 16 százalékra jú­lius és október között. Bár új együttműködések születet­tek a világ tudósai között a járvány kezdetén, ezek aránya később csök­kent: az utazási tilalmak meghiúsí­tották, hogy a kutatók személyesen találkozzanak, de Wagner úgy véli, politikai okok is állhatnak emögött, különösen az amerikai—kínai vi­szony. (mti) Caputová ultimátuma SZILVÁSSY JÓZSEF N emcsak a lakosság aggódik egyre inkább a súlyos járvány­helyzet miatt, hanem már Marek Krajcí is. Az egészség­­ügyi miniszter a múlt héten az újságíróktól kérdezte két­ségbeesetten: „Mondják meg, mit tehetünk még a korona­vírus megfékezéséért?”. Hétfői sajtótájékoztatóján korábbi viselkedéséhez képest visszafo­gottabb volt Igor Matovic is. Ugyan nem vállalt felelősséget a kórhá­zakban ápoltak és az elhunytak január óta növekvő száma miatt, de ez­úttal nem szidott senkit. Aztán meghívta a legnevesebb járványügyi szakembereket, adjanak tanácsot, miként lehetünk úrrá a drámai hely­zeten. Azokat invitálta, akik közül néhányat nemrég „szarrágó okos­­kodóknak” nevezett, s akiknek a tanácsaira eddig nem nagyon hallga­tott. A belpolitika dzsungelében, a koalíció hangos viszálykodásai köze­pette, leginkább az államfő tanúsít megfontolt és következetes maga­tartást. Zuzana Caputová tudatosítja, meddig terjed a jogköre, mit te­het, és mit nem. De nem hallgathat a tomboló járvány idején. Tavaly december 7-én egy kereskedelmi rádióban felszólította a kormányfőt, hogy bízza valamelyik miniszterére a járvány elleni harc irányítását, ő pedig más, fontos és szintén halaszthatatlan teendőket lásson el. Mire Matovic sértődötten kivonult a közéletből, állítólag karanténban mú­latta az időt. Aztán nem sokkal karácsony előtt megjelent, s azzal kér­kedett, hogy ő harcolta ki a részleges januártól pedig a szigorúbb vesztegzár elrendelését. Azóta viszont lépten-nyomon nemcsak Ri­chard Sulíkot, hanem szinte ugyanolyan gyakran, mondvacsinált ürü­gyekkel az államfőt is bírálja. Pedig nyilvánosan azt is kijelentette, hogy „nem fog az elnök asszonnyal szemben pisilni.” Mégis, az elmúlt év végén habzó szájjal azzal vádolta, hogy elszabotálja az antigén­tesztelést, holott az államfő csupán azt javasolta, hogy Ausztriához hasonlóan ne legyen kötelező. Végül nem teljesítették a kérését. Ugyanakkor a tények igazolják: ez a csodafegyvernek kikiáltott eszköz sem váltotta be a miniszterelnök reményeit, miként a vesztegzár sem, amelynek további, egyelőre március 19-ig tartó meghosszabbítását éppen tegnap, e sorok írása után kellett megszavazniuk a képviselők­nek. Pedig a tilalom különböző változatokban tulajdonképpen hosszú hónapok óta tart, mégsem jön a várt javulás. A szlovákiai szakértők hónapok óta ismételgetik, hogy Portugáliá­val vagy Izraellel ellentétben nálunk miért nincs javulás. Szerintük fő­leg azért, mert a kormány és az egészségügyi tárca kapkod, egymásnak ellentmondó intézkedésekkel dühíti az önkormányzatokat és a polgá­rokat. Ráadásul a rendeletek végrehajtását elég lazán, vagy egyáltalán nem ellenőrzik. Karácsony előtt például elég sokan tértek haza Nagy- Britanniából Kelet-Szlovákiába, aztán az ünnepek után visszamentek felvenni a szociális segélyt vagy a bérüket, majd visszajöttek, és állan­dó lakóhelyükön megugrott a fertőzöttek száma. Sok ilyen esetet so­rolhatnánk. Az meg egyenesen elképesztő, hogy Ján Mikas országos tiszti főorvos engedélyezte a pozitív tesztjük miatt karanténba kény­szerülőknek, hogy élelmiszerért, gyógyszerért elmehessenek. Nyilván nehéz a helyzetük, de a szomszédok, hozzátartozóik, végső soron a helyi önkormányzatok segíthetnének nekik, hogy ne terjesszék a vírust más vásárlók és az elárusítók között. Nemrég az államfőnél is jártak a tudományos szakértők, javaslataik szerint elsősorban a kormányfőtől várnak következetes intézkedése­ket. Ezeket Caputová egyelőre nem hozta nyilvánosságra, de egyfajta ultimátumként közölte: megteszi, ha néhány napon belül nem lép a miniszterelnök. Rövidesen kiderül, vajon Matovic ezúttal nem kibúvókat keres-e, hanem végre értelmes megoldásokat, szabályokat. Amiket be is tart. És betartat. FIGYELŐ A személycsere a fő óvintézkedés A járványügyi szakértők által ja­vasolt intézkedések közül hiány­zik az első számú és legfonto­sabb: a személycsere. Le kell cserélni a járvány elleni harc irá­nyítóit - írja a Sme kommentárja. „Enélkül csak abban reményked­hetünk, hogy a vírus valamiért megkönyörül rajtunk és eltűnik. Az összes többi javaslatnak, le­gyenek bármilyen jók, semmi ér­telmük személycserék nélkül.” Továbbra sem tudjuk, van-e egy­általán valami súlya a szakértők szavának a kormányfőnél. De ha szép szóval nem megy, a 4000 kórházban ápolt beteg és a napi 100 halott akár már zsarolási alap is a tudósok kezében: amíg nem veszi át valaki olyan a jár­vány elleni védekezés irányítását, aki legalább az alapvető fogal­makkal tisztában van, addig nem vesznek részt a kormány jár­ványstábja vagy a központi vál­ságstáb ülésein. „Emlékeztetőül csak egy kijelen­tés a szakértőknek: természetesen Igor Matovic mondta, hogy a jár­vány elleni védekezés azóta ilyen pocsék, amióta átengedte az irá­nyítást a szakértőknek”. Ne feledjük, hogy a járvány keze­léséért mindenképpen Matovicot terheli a felelősség, hiszen ő a kormányfő. Ha ő irányít, akkor azért, ha pedig másokra bízta a koordinálást, akkor azért, mert ő hatalmazta fel őket. Legbelül Matovicnak is tudnia kell, nagyon ócska próbálkozás és rossz vicc, hogy ő akatja hibáz­tatni a járványügyi szakértőket, és mindent a nyakukba varrni, (úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents