Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-24 / 45. szám
www.ujszo.com | 2021. február 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A Ficóvá válás útján Matovic nem akar javítani semmin, csak eltereli a figyelmet HEGEDŰS NORBERT M atovic nagy léptekkel halad a Ficóvá válás útján, a kérdés már csak az, ő is úgy végzi-e, mint a smeres fővezér. Az átalakulás azért is különösen meglepő, mert Igor Matovic pont azzal nyerte meg a tavalyi választást, hogy sokan Robert Fico antitézisének hitték. Csakhogy ajellem igazi próbája a hatalom, Matovic pedig egyre több hasonlóságot mutat ellenlábasával. A sajtót például már pontosan ugyanolyan vehemenciával támadja. Ezzel igazából még nem is lenne baj - mindenkinek joga van a véleményéhez, és hát a politikusok többsége nem igazán kedveli az újságírókat, ez tény. De az, hogy a miniszterelnök éppen Ján Kuciak halálának harmadik évfordulóján esett neki a médiamunkásoknak, nem puszta véleménynyilvánítás, hanem politikai üzenet. Az időzítés méltatlan, szerencsétlen, de kicsit sem véletlen: a kormányfő pontosan tudta, hogy ezen a napon egy ilyen üzenetre mindenki felkapja a fejét, és nem derogált neki a fiatal pár sítján táncolni egy kis figyelemért. Ha az üzenetét nézzük, részben még igazat is adhatunk neki: a szlovákiai sajtóban nem csak Kuciakok dolgoznak, van itt probléma bőven. De Matovic nem mondott semmi konkrétumot, általánosságban kritizált és vaktában lövöldözött, ez pedig csak arra jó, hogy a közönség szemében elkenje a határokat a munkájukat tisztességgel végző újságírók és a bértollnokok között, rombolja az egész sajtó hitelességét, remek táptalajt szolgáltatva a konspirációs teóriáknak. A probléma - mint minden hasonló bombasztikus bejelentésénél -, hogy a kormányfő valójában nem akar javítani semmin, csak tereli a figyelmet. Ez jól látszik a megoldásból, ami szerinte az államilag támogatott oknyomozó újságírás lenne. Hogy lássuk mi a gond az államtól függő médiával, ahhoz elég átnéznünk a szomszédba, de Matovic úgy csinál, mintha vele más lenne a helyzet. Holott ha az elmúlt egy évben csak egy dolgot tudtunk meg róla biztosan, akkor az az, hogy háborút indít mindenki ellen, aki kritizálni merészeli. Az Aktuality.sk a múlt héten hozta a hírt, hogy a koalíciós tanács egyik ülésén az volt a téma, kik azok a képviselők, akik a közösségi médiában kritizálni merték a kormányt. Állítólag lista is készült a legtöbbet renitenskedőkről. Vagyis a koronakrízis legsötétebb óráiban a legerősebb kormánypárt egyfajta belső cenzúra bevezetésén ügyködik, amiben csak az a jó hír, hogy így mindenki láthatja, mit is gondolnak valójában az OEaNO-ban a szabad véleménynyilvánításról. Matovic valószínűleg megijedt. Látja, hogy baj van és nem akaija úgy végezni, mint Fico, akit az utca üldözött el. A folyamat még korántsem visszafordíthatatlan, de nehéz és fájdalmas döntéseket igényelne, ráadásul a kormányfőnek be kellene ismernie, hogy többször is tévedett. Ez pedig, úgy tűnik, túl nagy ár. Ezért relativizál, hogy elvegye bármilyenjövőbeli támadás élét: hiszen egy olyan világban, ahol mindenki valakinek az embere, semmilyen kritika nem lehet objektív. Emellett pedig tovább játssza a populista színházat: oknyomozó újságírást akartok: tessék, itt egy állami alap. Hallgassunk a szakértőkre? Tessék, itt egy kerekasztal. Pont olyan húzások ezek, mint mikor Fico még 2017-ben a korrupcióellenes szervezetek vezetőivel egyeztetve arra buzdította a népet: ne féljenek bejelenteni a csalásokat. A legnagyobb irónia az egészben, hogy miközben Matovic foggalkörömmel küzd az ellen, hogy elkerülje Fico sorsát, egyre jobban hasonul hozzá. Mi lesz a következő húzás? Sorosozás? Egymillió az asztalon? Kár érte, mert nem így indult ez az egész. De hát aki egyszer megízlelte a hatalmat, nagyon nehezen mond le róla. Tantermi oktatás (TASR-felvétel) Védett alagút a Puskás Aréna alá 2 milliárd forintba kerülne az az alagút, amelyet titokban terveztek ós építenének meg. A tervet az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága elé terjesztették, de egy ellenzéki képviselő nyilvánosságra hozta. Stummer János, a bizottság jobbikos elnöke rántotta le a leplet arról, hogy a testület kormánypárti tagjai igent mondtak a 2 milliárdos alagút tervére, amin Orbán Viktor magyar kormányfő juthat el a meccsekre. Az adatokat a kormánypárti politikusok, Halász János, Hubay György, Lezsák Sándor (mindhárom Fidesz), valamint Móring József Attila (KDNP) titkosítani akarták, és arra sem adtak választ, hogy mi szükség van pont most erre az építkezésre. „Példátlan lépésre szántam el magam, hogy egy, a kormány által titkosított információt nyilvánosságra hozok. Tegnap reggel egy olyan papírt adtak a kezembe, amely szerint Orbán Viktor egy saját alagutat akar magának építeni a Puskásstadionba. Ez a terv azért került a kezembe, mert a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül akarták a beruházást sok évre titkosítani, elkerülve a botrányt, amit ez a hír okozhat” - jelentette ki Stummer, hozzátéve, tisztában van a jogi és politikai következményekkel. „Tudom, hogy a kétharmad most azonnal elmozdít a nemzetbiztonsági bizottság éléről, és bíróság elé állít, pedig ők semmilyen magyarázatot nem adtak, hogy miért most, és miért így van erre a titkos alagútra szükség oda, a Puskásba” - mondta. Egyébként az egykori Népstadionban is volt egy titkos átjáró, azt Rákosi-alagútnak hívták. A kommunista diktátor, Rákosi Mátyás ezen jutott el az úgynevezett Rákosipáholyba, hogy onnan nézze a futballmeccseket. Az alagút segítségével a kommunista államvezetők és vendégeik az Istvánmezei útról autóval is megközelíthették a kormánypáholyt. A bontásnál ezt az útvonalat berobbantották. A hírre a Puskás Aréna reagált. Állítása szerint az aréna úgy kapott engedélyt, hogy fél év után felül kell vizsgálni a működését. Ötven méteres alagút épül, mert a létesítmény állítása szerint most a hazai és külföldi védett személyeket a közönség forgalmának akadályoztatásával, várakoztatásával szállítják az Arénába. (444.hu, alfahír) I 7 Az útkeresésről VERES ISTVÁN M indenki nagyon figyeljen, mert igaz történet következik, cselekménye az elmúlt napokban játszódott, annál is inkább, mivel már hetedik napja tart a nagyböjt. Ez utóbbi most egyébként nem tartozik ide, nem arról akar most szó lenni, hogy az előttünk álló időszak remek alkalom arra, hogy egy picikét lelassuljunk, megálljt parancsoljunk a rohanó hétköznapok diszkrét bájának, vagy hogy tekerjük takarékra fogyasztási és egyéb szokásainkat. Ezt majd megteszik a vallási vezetők meg a spirituális töltetű influenszerek (hozzájuk fordulhat, aki influenzás), vagy a női magazinok, ha akarják. Az történt, kedves barátaim, hogy a minap levittem megsétáltatni a kutyát. Zsemleszínű és tanulékony jószág, nevét egy római császártól kölcsönöztük: Titusz. Állok tehát a Titusszal egy szomorúfűz alatt. Titusz szaglászik, mellettünk parkoló. Egyszer csak megjelenik egy fekete Audi A 8-as. Lassan közeledik, befordul a parkolóba, megáll mellettünk, a sofőr leállítja a motort. A hátsó ülésről kiszáll egy kék öltönyös, negyvenöt éves forma férfi, köszön. Visszaköszönök. Kérdezi, van-e néhány percem, szeremé feltenni néhány kérdést. Persze mondom, csak tessék. Ázzál kezdi, hogy ő most éppen miniszter, Szlovákia egészségügyi minisztere, a vezetéknevét nem is árulná el, de a keresztneve Maros, vagy Marek, szerinte tegeződjünk. Én meg Pista vagyok, szevasz, szevasz. Éttől mintha kicsit megnyugodna, elkezd mélyeket lélegezni. Nem sürgetem, látom, hogy keresi a szavakat. Végül elmondja, tanácsra lenne szüksége, mert egy nehezebb élethelyzetben találta magát, nem tudja, jó úton jár-e. Arról kezdtek cikkezni az újságok, hogy neki talán le kellene mondania. Mert hogy ez így nem jó, ahogy vagyunk. Persze, egyszer talán jobb lesz, vagyis hát egyszer biztosan jobb lesz, hiszen nem romolhat valami folyamatosan, az szembe megy a józan ésszel. Viszont ki tudja, nem fordul-e a helyzet még rosszabbra, ha egy ilyen kulcsembert, mint ő, hirtelen félreállítunk. Mert hát ugye nem mondunk butaságot azzal, hogy az elmúlt egy év semelyik ország egészségügyi minisztere számára nem volt sikertörténet. Volt, ahol le is mondott a miniszter, máshol meg szolgál tovább. A megbetegedések és az elhalálozások száma a világban hol csökken, hol meg növekszik, de hát tudod, hogy van ez, ma még aktualitás, holnapra már történelem. Meg aztán, ha ezt a pár hónapot kibírom, utána már jöhet bármi. De azért persze az a kérdés is fürdalja az oldalamat, hogy mi van, ha más talán jobban tudná csinálni. Szeretné, ha ezt eldönteném helyette, mert igazság szerint szívesebben sétáltatna ő is most kutyát, vagy szidná a kormányt a kanapéról ahelyett, hogy a válságstáb ülésére siet, meg tájékoztatja a sajtót az aktuális helyzetről. Szóval tudnék-e valamit tanácsolni a továbbiakat illetően. Jobb híján elmondtam neki, hogy a minap azt olvastam: az útját mindenki úgy tudja legkönnyebben megtalálni, ha a lába elé néz. Erre a fejéhez kapott, megköszönte a tanácsot, és visszaült az Audiba. Ennyi? -jött oda mellém Titusz. Persze, Tituszkám. Az embereknek manapság egyértelmű üzenetekre van szükségük. A szerző a Vasárnap munkatársa FIGYELŐ A dekrétumok miatt nem adják a kastélyt A cseh államé marad a pompás opocnói vadászkastély, amit a második világháború után a Benesdekrétumok alapján koboztak el egy szudétanémet családtól. Az Emberi Jogok Európai Bírósága végleg elutasította a Colloredo- Mansfeld család panaszát a 2020- ban hozott cseh alkotmánybírósági döntés ellen. így a cseh álíam szerint lezárult a 3 0 éve, 1991 óta húzódó per. A kastélyt először a nácik kobozták el 1942-ben, majd a Benes-dekrétumok alapján az állam. A kastélyra így az 1989-es fordulat utáni kárpótlási törvények nem vonatkoztak. Bár az alkotmánybíróság elismerte: a kastély elvétele igazságtalan volt, és az is, hogy a háború után az államé maradt, ám a rendszerváltás utáni kárpótlási törvények csak az 1948-1989-es időszakra vonatkoztak. Ha az alkotmánybíróság elismerte volna a család követelését, túllépte volna a kárpótlás időkeretét és precedenst teremt más követeléseldiez. Kristina Colloredo-Mansfeld, a Görögországban élő örökös 1991- ben kérte a kastély visszaadását, és meg is kapta - négy évre, majd a döntést megtámadta a műemlékvédelmi hivatal, és perek sora kezdődött. 2007-ben a Legfelső Bíróság az állam javára döntött, 2020-ban az alkotmánybíróság szintén. A reneszánsz kastély az egyik leglátogatottabb műemlék az országban, évente 60 ezren keresik fel. Rendkívüli értékű régi fegyver- és festménygyűjteménye van, becslések szerint csak a berendezés egymilliárd cseh koronát ér. (me) Vallott az újságíró egyik gyilkosa Bűnösnek vallotta magát Daphne Caruana Galizia máltai újságíró gyilkossági ügyében a három vád-lott egyike, Vincent Muscat. A per előkészítő szakaszában még ártatlannak mondta magát. Korábban vádalkut, tehát felmentést kért, de most elfogadta a büntetés mérséklését. Az újságírónőt 2017 októberében autójába rejtett pokolgéppel ölték meg. A másik két vádlott kitart ártatlansága mellett. A gyilkosság megrendelésével a politikai kapcsolatokkal rendelkező Yorgen Fenech üzletembert vádolják. Melvin Theuma, az ügy koronatanúja, ő 2019-ben kegyel-met kapott, miután beismerő vallomást tett, hogy ő volt a közvetítő a gyilkossági ügyben. Galizia egy erőmű építésével kapcsolatban korrupciós ügyeket leplezett le, a szálak a volt kormányhoz vezetnek. (mti)
