Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-19 / 41. szám

www.ujszo.com | 2021. február 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Felelősség Nálunk a politikai kultúra a felelősség másra hárításáról szól FINTA MÁRK M iroslav Kollár vette kalapját, pöccintett egyet rajta, majd fel­nyergelt egy musz­tángot, és a naplemente helyett a független képviselők padsorába lo­vagolt el - és miközben vágtázott és fütyültek a füle mellett a távozására utánaküldött kormánypárti golyók, talán arra gondolt: senkit se lehet megmenteni a saját hülyeségétől. Ha ezt gondolta - persze ez csak a jegyzetíró fantáziája, - joggal gon­dolta: az, hogy távozik, nem jelent mást, csak annyit, hogy ez a koalíció jelen pillanatban mindenre képes a járvány elleni harcban, csak önrefle­xióra nem. Kollár két embert neve­zett meg a járvány elleni harc kudar­cának politikai felelőseként, Igor Matovic miniszterelnököt és Marek Krajcí egészségügyi minisztert. Te­gyük hozzá, nem ketten vannak, ha­nem sokkal többen, minden szinten, egészen az önkormányzati, vagy az egyéni szintekig - de hát a nagy po­litikai hatalom nagy politikai fele­lősséggel jár, és a „mindenki mond­jon le” szívből jövő, mélyen emberi felkiáltás szintén nem tekinthető ko­molyan vehető válságkezelő intéz­kedésnek. Valódi 22-es csapdája ez, amit Kollár úgy oldott meg a maga részé­ről, ahogy tudott: oldalt választott, és teljes mellszélességgel beállt a pol­gármester kollégái közé, akik han­gosan, tagoltan próbálják hányni a falra a borsót. Ezzel persze semmit sem fognakelémi, két okból is. Egy­részt nincsenek eszközeik, és ha fo­koznák a nyomást, azzal magukra vállalnák annak bélyegét, hogy alá­ássák az állam tekintélyét pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy megnyugodjanak a kedé­lyek. Másrészt az önreflexiónak mu­száj a kormányon belülről érkeznie, de minálunk a politikusok szokása, hogy az utolsó utáni pillanatban sem hajlandók felállni a bársonyszékből. Kollár rámutatott, hogy nem lehet a végtelenségig a korrupció elleni harc szépen felöltöztetett szalma­bábja mögé bújni, amikor a döntés­hozók alkalmatlanságáról van szó. Ezt tette akkor is, amikor nem írta alá a koalíciós szerződést a választási időszak elején, és nem tett „hűségnyilatkozatot” _ egyszerűen azért, mert az ilyen gesztusokat nem szabad arra használni, hogy mente­sítsük magunkat a politikai felelős­ségvállalás alól. Kollár egyébként valószínűleg ezzel el is ásta magát a politikában - a kompromisszumképtelenséget és az ilyen gesztusokat nem értékeli egyetlen olyan párt sem, ahol a poli­tikai kultúra a hatalom megragadá­sáról és a felelősség másra hárításá­ról szól. Ebben márpedig a döntés­hozó elitünk pártállásra és világné­zetre való tekintet nélkül nagyon profi. És ez az oka annak, hogy talán sosem jutunk el abba az állapotba, amikor a választópolgárok által ál­landóan igényelt változást olyan po­litikusok hozzák el, akik el is bírják ennek az egésznek a terhét. S ha ez nem következik be, akkor az olyan politikusok, mint Miroslav Kollár a súlytalan füg­getlen képviselői padsorokat kop­tatják majd mindörökkön örökké. És minden kezelendő válsághely­zet megoldás helyett abba torkol­lik, hogy a bűnösök egymásra tol­ják a felelősséget. Egyre több önkormányzat utasítja vissza az általános tesztelések teljes megszervezését az állam helyett (Kotrha) Ugrásra készen vág a a Kreml, hogy a járvány miatt gyengüljön az EU De nemcsak várja, be is „se­gít", hogy csökkenjen a Nyu­gat globális befolyása. Oroszország azzal számol, hogy a járvány miatt gyengül a nyugati or­szágok összetartása, ami segítheti, hogy Moszkva előnyösebb helyzetbe kerüljön nemzetközi viszonylatban - erről az észt hírszerzés értesült, 79 ol­dalasjelentését a héten ismertette. A dokumentum szerint a Kreml úgy véli: a járvány miatt a nyugati álla­moknak belpolitikai ügyeikre és a gazdasági problémáikra kell össz­pontosítaniuk, emellett az orosz ve­zetés a szélsőséges és populista moz­galmak erősödésével számol. „A ma­ga részéről Oroszország kész olajat önteni a tűzre, hogy erősítse ezeket a folyamatokat” - írja a jelentés. „2021- ben új fent tanúi lehetünk az orosz be­folyásolási műveleteknek, amelyek célja a megosztani a nyugati társa­dalmakat és az uniós tagállamokat.” Oroszország például a koronavírus elleni nyugati vakcinák hitelességét próbálja aláásni, különösen a brit­svéd AstraZeneca oltóanyagét, ame­lyet majomvakcinának nevez. ,Ab­ban bízik, hogy a lejárató kampá­nyokkal előnyösebb helyzetbe hoz­hatja saját vakcináit a piacon, és tel­jesül stratégiai ambíciója, hogy első­ként tünteti fel magát a nagyhatalmak között, amely megoldást tudott talál­ni a Covid-19-re”. A jelentés Kínával is foglalkozik. Peking nagyratörő terve, hogy világ­első akar lenni technológiai téren, és ez komoly biztonsági fenyegetés. Az 5G mobilhálózatokat, a felhőalkal­mazásokat, a műholdas navigációs rendszereket és a mesterséges intel­ligencia fejlesztését jelölte meg, ahol Kína globális szerepet kíván játszani. A kínai vezetés világos célja függővé tenni a világot a technológiájától, (mti) Óvatos optimizmus sok kérdőjellel DUDÁSTAMÁS K evés a jó hír a Covid-19 elleni küzdelemben: annak elle­nére, hogy a kijárási korlátozások már hat hete tartanak, a kórházi ellátás folyamatosan az összeomlás szélén táncol, és az áldozatok száma már meghaladta a 6 ezret. A pozití­vabb hírek szállítása így a gazdasági elemzőkre maradt, akik a múlt héten tették közzé legújabb előrejelzéseiket. Ezeket úgy lehet össze­foglalni, hogy az igazi gazdasági katasztrófa tavaly szerencsére elma­radt Szlovákiában, és idén a gazdaság visszaáll a növekedési pályára. Az Európai Bizottság adatai szerint a szlovák gazdaság tavaly 5,9 százalékkal esett vissza, ami sokkal jobb eredmény, mint a nyáron jó­solt 9 százalékos összeomlás. Összehasonlításképpen: a gazdasági visszaesés tavalyi mértéke nagyjából megegyezik a 2009-es utolsó globális gazdasági válság idején történt visszaeséssel. Szlovákia uniós szinten is jól vészelte át a globális koronavírus-járvány által okozott visszaesést, hiszen vannak olyan tagországok, ahol a GDP csökkenése két számjegyű volt. A szomorú ranglistát Spanyolország vezeti 11 százalékos csökkenéssel, nem sokkal marad el mögötte Görögország, Olaszország és Franciaország sem. Különösen jó hír, hogy az előző gazdasági válsággal összehasonlítva nem nőtt rendkívüli mértékben a munkanélküliek száma. Míg 2009- ben a szlovák munkanélküliség gyorsan 10 százalék közelébe ért, most a munkanélküliek aránya nem haladja meg a 8 százalékot. Ebben nagy szerepe van az iparnak, amely felülmúlta a várakozásokat, és decem­berben is az EU legjobb teljesítményét hozta. A legnagyobb ipari vál­lalatok a korlátozások ellenére is működni tudnak, és egyelőre meg­rendelés is van elég. Erre épül a 2021-es óvatos optimizmus is, mely szerint a szlovák gazdaság idén 4 százalék körüli növekedést ér el. Érvényes azonban, hogy a gazdasági bizonytalanság továbbra is nagy. Nem tudjuk, milyen sebességgel lehet beoltani a lakosságot, és most azt is szinte lehetetlen megjósolni, mikor nyithat újra a szolgál­tatási szektor. Pedig éppen ennek az ágazatnak volna sürgősen szük­sége friss levegőre, hiszen sok vállalkozás már az utolsó tartalékait éli fel, és az elkerülhetetlennek látszó végre készül. A médiában különö­sen sok szomorú történetet lehet olvasni a vendéglátósokról, a gaszt­ronómiában vállalkozókról, általános a rezignáció. A kormány által nyújtott segély sokak számára nem elég a túléléshez, ezért valószínű, hogy a következő hónapokban a munkanélküliség akkor is emelkedik, ha a gazdaság egésze már ismét növekedni fog. A szlovákiai ipar működése nagyrészt a külföldi kereslettől függ, éppen ezért a kormánynak a hazai kereslettől függő szolgáltatási szek­tor megmentésére kell koncentrálnia. A túléléséhez most két fő dolog­ra van szükség. Az első a vírus terjedésének mihamarabbi visszaszorí­tása olyan szintre, ami lehetővé tenné az üzletek, éttermek, kávézók, fodrászatok stb. megnyitását. A második a kormány által folyósított segélyek módosítása, hogy a vállalkozások fix költségeit is megtérít­sék valamilyen mértékben. Jelenleg azonban sajnos az egyik téren sem állunk jól. A fekete járások számának növekedése a messze távolba tolja a szolgálgatási szektor megnyitását, és a fix költségeket is térítő állami segély koncepciója elakadt valahol a gazdasági és a pénzügy­minisztérium között. Bízzunk ezért abban, hogy a kijárási korlátozá­sok és a megérkező tavaszias idő kombinációja gyorsabban csökkenti a fertőzöttek számát, és jöhet a nyitás várva várt pillanata. A szolgáltatói szektor nélkül ugyanis nincs fenntartható gazdasági növekedés, ennek szerepe éppolyan fontos a gazdaságban, mint az iparé. FIGYELŐ Kollár nem gyengíti a kormányfőt Radikális, de érthető lépés, hogy Miroslav Kollár faképnél hagyta a kormánykoalíciót, mégis érzel­mileg túlfűtött gesztusról van szó, és gyorsan el fog felejtődni. „Persze érthető, hogy betelt a po­hár, és Kollárnak elfogyott a tü­relme Matovic (és Krajcí) miatt, nem látott esélyt, hogy változhat a helyzet vagy átalakítják a kor­mányt, de a válságkezelés csődje sem indokolja azt, hogy faképnél hagyja a pártját is, a Za lüdít” - írja a Sme kommentárja. Az ugyanis, hogy Remisová például nem akar erélyesebben fellépni az egészségügyi miniszter lecserélé­se érdekében, csak eltérő véle­mény vagy politikai taktika kér­dése, semmi több. Persze, más is lehet az egész mö­gött, erre utal Remisová meg­jegyzése, hogy Kollár már azóta kifelé lavírozott a pártból, hogy nem ő lett a pártelnök. Ha tágabb perspektívából nézzük az egészet, Kollár döntése nem éppen konstruktív, amikor frontá­lis támadásnak van kitéve a kor­mány, és bár a kritika megalapo­zott, politikai alternatívája nincs ennek a koalíciónak. „Ráadásul ezzel egyáltalán nem gyengíti a kormányfőt, viszont az ellenzék kezére játszik, az pedig sokkal rosszabb, mint az OEaNO és a Sme rodina együttvéve” - szögezi le a lap. Minden józan ítélőképességü em­bernek tudnia kellett, hogy ha be­lemegy ebbe a kormánykoalícióba, nem egyszer kényelmetlenül fogja érezni magát. Kollár most beje­lentette, hogy túlbecsülte magát. Távozása tulajdonképpen for­mális, hiszen aligha csapódhat bármelyik ellenzéki párthoz, le­­lépésének politikai súlya nincs, mindemellett persze hálás téma a médiának. Viszont a kormánynak még így is roppant kényelmes parlamenti többsége van, és nem látni, hogy ez hirtelen megvál­tozna. (ÚSZ)

Next

/
Thumbnails
Contents