Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-06 / 30. szám

www.ujszo.com | 2021. február 6. KOZELET I 3 Keszegh Béla: Talán csak a több lájk miatt öntenek olajat a tűzre odafent „Egy hétvégi tesztelés 60-70 ezer eurós mulatság, és körülbelül 200 megbízási szerződést kell készítenünk"' FINTAMÁRK A legfelső szintek politikai szkanderezőse miatt az önkormányzatok válságkezelő javaslatai elvesznek a süllyesztőben - mondja Keszegh Béla, Komárom polgármestere, a Városok Uniójának (Únia Miest Slovenska, ÚMS) elnökségi tagja. Mennyibe kerül egy tesztelési kör? Ki fedezi a költségeket, és milyen háttérmunka terheli a hivatalokat? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk. Elég komoly vita és ellentét fe­szül az önkormányzatok érdek­­képviseleti szervei és a kormány, elsősorban a kormányfő között. Matovic „vérizzadást” jósolt az önkormányzatoknak, azok pedig élesen bírálják a válságkezelés ka­­otikusságát. Marad a haragszom­­rád? Hogy fajult ez idáig? Egy apró történet, ami jól szim­bolizálja, hogyan működik most a kommunikáció, és amibe talán nem látnak bele a lakosok: megszólítot­tuk a régiós válságkezelést irányító illetékest, mi a további tennivaló. Erre az volt a válasz, hogy nézzük az egy órai sajtótájékoztatót. így nem lehet önkormányzatot, ilyen kaliberű dolgokat irányítani. Az emberek tájékoztatása nyilvánvaló­an fontos, de nekünk számtalan hát­térdolgot el kell végeznünk ahhoz, hogy például egy tesztelés megva­lósuljon. A beszélgetésünk idején (az interjú péntek délelőtt készült, a szerk. megj.) nekem egy tesztelést kell megszerveznem, de nem tu­dom, hogyan, mert a kormány most szül meg egy határozatot, és az ed­digi nyilatkozatokban ellentmondá­sok vannak. Közben nekem elmé­letileg 15-20 ezer embert kell meg­mozgatnom, és komoly felelősséget kell vállalnom, mivel kikényszerí­tették, hogy egészségügyi szolgál­tató legyek. Védőruhát kell szerez­nem minden tesztelőnek, olyan vé­dőruhát, melyet a piacon eredeti árának többszöröséért adnak, akko­ra rá az igény, és ezt a kereskedők ki­használják. Megfelelő számú egészségügyi személyzetet kell biz­tosítanom, de őket csak úgy nem le­het leakasztani, kevesen vannak, túlóráznak. Ennek pedig van egy hatalmas adminisztratív háttere is. Egy hétvégi tesztelés 60-70 ezer eu­rós mulatság, és körülbelül 200 megbízási szerződést kell készíte­nünk, felhatalmazásokat, sok egyéb dokumentumot. Elő kell készíte­nünk több ezer tanúsítványt is. Ez az egész a háttérben néha lehetetlen­nek tűnő küldetés. Emellett pedig nemcsak késve érkeznek az infor­mációk, hanem abszolút bizonyta­lanságot hoznak magukkal. A kormány sincs egyszerű hely­zetben. Tisztában vagyunk a helyzet ne­hézségével, el kell fogadni, hogy ez a kormány nagyon nehéz időszak­ban került pozícióba. Pont abban a kontextusban is nagyon nehéz, hogy ők a járványügyi helyzet miatt nem tudták végigvinni a személycseré­ket az államapparátusban, például a belügyminisztérium a járási hivata­lokban. így nem azok ültek a kulcs­­pozíciókban, akikkel együtt akartak dolgozni. De épp ezért kellene ezt az egészet valami rendszerbe helyez­ni, hogy a kommunikáció biztonsá­got és átláthatóságot sugalljon. Ezért lett volna jó, ha nem politi­kusok magyarázzák az antigéntesz­tek hatékonyságát, hanem szakem­berek. Ezért kellett volna, hogy el­fogadják az önkormányzatokban régóta dolgozók véleményét, mert mi tudjuk, mi működik, és mi nem működik, mi találkozunk naponta az emberekkel. Az egyeztetések rész­ben elindultak, de nem mindig a jó­zan ész és a szakmaiság kerekedett felül, hanem az egyéni szempontok, vagy az egó - részben a kormányfő habitusa, vagy a miniszterek közötti szkanderezések miatt. Mindez fel­srófolja a fejetlenséget, ami jelen pillanatban végzetes. Emberi éle­tekkel való hazardírozás, hogy biz­tonság és rendszer helyett olajat ön­tenek a tűzre talán csak azért, hogy egy Facebook-posztra több lájkot kapjanak. 60-70 ezer euró egy tesztelési kör Komáromban. Hogyan fest egy ilyen kör megszervezése? A tavaly novemberi helyzethez képest annyiban változott a dolog, hogy mindent átpakoltak az önkor­mányzatokra. Novemberben a had­sereg sok szervező munkát vállalt, biztosították például a védőruhákat, a tanúsítványokat. Most mindent nekünk kell csinálnunk. Egészség­­ügyi szolgáltatókat hoztunk létre, védőruhákat veszünk, tanúsítványt gyártunk - és 25 ezer tanúsítványt nem lehet fénymásolóval legyártani. Ennyi lapot lepecsételni is fizikai ki­hívás. Ezek a részfeladatok elké­pesztő mennyiségű munkát adnak az egyébként is dolgozó hivataloknak. A költségfedezéssel kapcsolatban elhangzott az ígéret, hogy 5 eurót kapunk egy tesztelésre. Két körön vagyunk túl, a költségeket elszá­moltuk, a járási hivatal és a megyei szint már továbbküldte. Most várjuk az elszámolást, mert ha nem jön azonnal, nekünk a költségvetésben meg kell oldanunk, hogyan tudunk mindent kifizetni. Már az a helyzet is problémás, hogy mi szerződünk olyan jellegű munkákra, melyekre egyelőre nincs fedezetünk, jóváha­gyott tételünk a költségvetésben, csak egy ígéretem a fentiektől. Itt is jól látszik, hogy a kormányzat nem tudatosítja, hogyan működik az ön­­kormányzat költségvetése. Arról nem is beszélve, hogy ugyan Komá­romnak például nagyobb a mozgás­tere, de a kis településeknek ezek óriási kiadások. Több önkormány­zat működik provizóriumban, mert még nem fogadták el a költségvetést - nekik lehetőségük sincs átcsopor­tosítani a pénzeket. Ilyen helyzetben mennyire tud kezdeményező lenni egy önkor­mányzat, mondjuk a járvány el­leni harcban? A helyzet az, hogy kormányzati szinten vannak olyan nézetkülönb­ségek és politikai harcok, amelyek ezt megnehezítik. Az SaS és az OEaNO közti kötélhúzás nagy túsza például az oktatásügy. Az egyik ol­dalon ott van egy viszonylag értel­mes oktatásügyi miniszter, a másik oldalon pedig egy „csakazértis más­képp” attitűd - ilyen helyzetben pe­dig bedarálódnak azok a javaslatok, melyeket az önkormányzatok tesz­nek. Mi, a polgármesterek csak úgy tudunk ezzel az egésszel harcolni, hogy naponta beszélgetünk, segítjük egymást, tanácsokat adunk egymás­nak, például abban, hogyan ne csússzunk el bizonyos nehezen elő­relátható dolgokon. Például ha egy rosszul levett minta miatt beperel minket valaki, és mi vagyunk érte fe­lelősek — tehát biztosítást kell köt­nünk. Ezek olyan jellegű dolgok, amelyek a nagy rohanásban eszünk­be sem jutnak, de hatalmas problé­mákat generálhatnak. Elénk tehát a kommunikáció közöttünk, de az is nehezíti, hogy a járványhelyzet nem mindenhol egyforma. Másra van szüksége egy olyan városnak, ahol 3 százalékos az incidencia, és mást akarhat, jogosan, mondjuk Késmárk polgármestere, ahol 0,3 százalékos az incidencia - ők nyilvánvalóan másként kezelnék a helyzetet. A jelenlegi helyzet rámutatott az államigazgatás és az önkormány­zatok közti viszony gyenge pont­jaira? Lehet ezekből hosszú távú következtetéseket levonni? Igen, mert ilyen helyzetben min­den apró dolog felnagyítódik, és látni lehet, hol vannak a hiányos­ságok, amelyek felett békeidőben elsiklunk. Előjön például a megyék szerepe a dolgok koordinálásában, vagy az, mennyire eltérő Szlovákia­­szerte a járási hivatalok működése. Komáromban viszonylag szeren­csés helyzetben vagyunk, mert a já­rási hivatal jól működik, a mostani elöljáró jól szervezi a dolgokat. De tudunk olyan városokról, ahol lég­üres térben és bizonytalanságban mozognak, holott a válságkezelés a járási hivatalokhoz tartozik. Ren­geteg felelősséget rónak ránk oda­­fentről, melyek szinte pillanatról pillanatra változnak, és nincs meg hozzá a pénzügyi háttér. Az elmúlt három évben mindig felmerült va­lami: az üdülési utalványok, a jár­datakarítás, az ingyenebéd, ami miatt átépítettük az összes kony­hánkat, erre megszüntették. Vagy itt van a végrehajtási amnesztia: a kormány meghirdette, de az ehhez járuló költségeket, ami végrehajtá­sonként 30 euró plusz áfa, az ön­­kormányzatokra testálta. A végre­hajtási amnesztia nagylelkű és jóhiszemű, elfogadom, hogy szük­ség van rá, de az anyagi vonzata csak Komáromnak 220 ezer euró felett van. A városnak törvényből adódó kötelezettsége volt eljárni, nem csinált semmi mást, csak a munká­ját végezte, és most a kormány gesztusa miatt fizetnie kell. Nem vonom kétségbe az amnesztiát, de a költségeket az államnak kellene vállalnia. 200-250 ezer euró na­gyon tud hiányozni a kasszából. Térjünk egy kicsit vissza a je­lenlegi helyzethez. Kinyitnak a komáromi iskolák és óvodák hét­főn? Kinyitjuk az iskolákat, ha nem tiltják meg. Én azt támogatom, hogy vissza kell térnünk a normális élet­be, és meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal, mert ez most már mindig itt lesz közöttünk. Meg kell talál­nunk az észszerű óvintézkedéseket. Nem vagyok híve annak a hozzáál­lásnak, amit Udvard polgármestere, Becík úr vall - nem kell még forra­dalmat hirdetnünk, amikor amúgy is rossz a helyzet. Megvan a módja an­nak, hogyan küzdjünk azért, hogy rend legyen, s most elsősorban a la­kosokért kell küzdenünk. Most nem politikai huzavonának kell lennie, mindent meg kell tennünk azért, hogy biztonságban tudjuk őket. Ko­máromban nem vagyunk hívei az országos tesztelésnek, én nem tar­tom hatékony módszernek — ebben nyilván a szakértőknek kell kimon­daniuk a végső szót, de az eddigi eredmények, úgy tűnik, nem a haté­konyságot igazolják. Mi a célirá­nyos tesztelést választjuk. Három prioritásunk van. Az iskola, mert a gyerekeknek a fejlődésük miatt ott a helyük. A munkahelyek megvédése a másik, a hivatalok működése pe­dig a harmadik. Ez kell ahhoz, hogy az élet menjen tovább. Az iskolák számára biztosítjuk azt, hogy ha szűrni kell, akkor hozzáféljenek a teszteléshez - abban van ráció, hogy ha hetente kiszűrjük a pozitív esete­ket, akkor a vírus nem terjed tovább. A cégek számára is biztosítjuk a tesztelést, hogy gyárthassanak, ne essenek ki teljes műszakok és mun­kahelyek. S végül a hivataloknak és a városi cégeknek is menniük kell, beleértve a vízgazdálkodást, a szol­gáltatásokat vagy például az adóhi­vatalt. Számukra is biztosítunk egy tesztelési sávot. Bízunk abban, hogy a vakcina és az oltás fokozatosan enyhít ezen a rendszeren - mi hoz­zátesszük a tesztelést, ameddig szükséges, és szeretnénk, hogy mi­nél hamarabb visszatérjünk a nor­mális kerékvágásba. Keszegh Béla, Komárom polgármestere szerint a kormányzat csak a teszteléssel óriási mennyiségű munkát hárított a hivatalokra, mindezt úgy, hogy az ezzel kapcsolatos kiadásokat sem téríti időben (Felvétel Komárom város Facebook-oidaia)

Next

/
Thumbnails
Contents