Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-26 / 20. szám
Serie A: fényes múlt - fényes jelen? 2021. január 26., kedd, XVII. évfolyam, 4. szám Guardiola 50 éves korára a futball egyik legnagyobb hatású edzője lett Pép Guardiola Spanyolországban, Németországban és Angliában is maradandót alkotott (Fotó: tasr/ap) Pép Guardiola január 18-án töltötte be az 50. életévét. A katalán edző fiatal kora ellenére három különböző kultúrában is letette a névjegyét, a folyamatos taktikai innovációi miatt pedig már most a futballtörténelem egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású edzője. A következőkben sorra vesszük, hogy az eddigi állomáshelyein melyek voltak a legnagyobb taktikai húzásai. A nnak ellenére, hogy a ’90-es években rengeteg szupersztár megfordult a Camp Nouban, egyetlen másik futballistában sem volt meg annyira a „Barca-DNS”, mint Guardiolában. O volt Johan Cruyff jobbkeze a pályán, aki az utasításokat kapta a kispadról, és aki diktálta a Barcelona játékát. Louis van Gaal azt csodálta benne, hogy már játékosként is „úgy beszélt, mint egy edző”. Guardiola 2001-ben, 30 évesen távozott a Barcelonától, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a legmagasabb szinten befejeződött számára a foci. Egy rövid ideig játszott még Katarban - feltehetőleg azért, hogy a nyugdíjalapját gyarapítsa -, majd megfordult a Serie A-ban a Brescia és a Roma csapatában, végül Mexikó felé vette az irányt. Ezek a tapasztalatok jelentették számára a felkészülést az edzői karrierjére. Rómában Fabio Capellótól tanult a védekezésről, Mexikóban pedig Juanma Lillo kezei alatt játszott, akit olykor a 4-2—3-1-es formáció atyjaként emlegetnek, és aki számos spanyol edzőt inspirál. A középpálya megszállottja A ’90-es évek végén és a kétezres évek elején a Barcelona megszállottan igyekezett a kreatív középpályásait Guardiola-klónokká alakítani. Amikor Xavi Hernández, Andrés Iniesta és Cesc Fábregas a La Masíán tanultak, azt az utasítást kapták, hogy figyeljék és tanulmányozzák a Barcelona négyesét, a lassú, nyüzüge, de rendkívül intelligens Guardiolát. O volt a Barcelona következő generációjának példaképe, és amikor 2008- ban kinevezték a csapat edzőjének, a középpályások egy olyan garnitúráját örökölte meg, amelynek azt tanították, hogy játsszon úgy, ahogy ő. A Barcelona edzőjeként Guardiola a középpálya megszállottjává vált. A nagy meccseken rendszeresen kérte a más posztokon játszó játékosait, hogy töltsék túl a középpályát - gyakran előfordult például, hogy Iniesta kezdett a bal szélen, és onnan mozgott a pálya közepe felé. Guardiola második szezonjában egyre jellemzőbb lett, hogy Lionel Messi a hamis kilences pozíciójában játszott a háromfős középpálya előtt, ami óriási előnyt jelentett a Barcelona számára, ezáltal ugyanis egy gyémántalakzatot alkottak, ami egy újabb módja volt annak, hogy a pálya közepén létszámfölénybe kerüljenek az ellenféllel szemben. A Barcelonának folyamatosan szüksége volt egy új középhátvédre, de Guardiola inkább középpályásokat áhított a védelem tengelyébe. ,A középpályások intelligens játékosok, akik egy nagy egészként tekintenek a csapatra — magyarázta Guardiola. - Önzedenek és mindenki másnál jobban értik a játékot. Minél több középpályásod van, annál könnyebb velük feltölteni az egyéb pozíciókat. így válnak sokoldalú játékosokká, ami pedig lehetővé teszi, hogy szűk kereted legyen.” Guardiola tehát megkísérelt egy olyan csapatot létrehozni, amelyben annyi középpályás szerepel, amennyi csak lehetséges. Emiatt folyamatosan új taktikai formációkkal kísérletezett, hogy növelje a középpályások számát a csapatban. 2011 novemberében, amikor 3-2- re verték a Milant, Guardiola egy 3-3-1—3-as formációt használt, amelyben hat középpályás alkotta a csapat gerincét: Javier Mascherano játszott a védelem közepén, a középpályás négyest Sergio Busquets, Xavi, Seydou Keita és Thiago Alcántara alkotta, míg elöl Fábregas szerepelt. Guardiola a legextrémebb formációt a Santos elleni 2011-es klubvilágbajnoki döntőre tartogatta, amikor még tovább zsúfolta a középpályát azáltal, hogy a megszokott Busquets-Xavi- Iniesta trión túl Fábregas és Thiago is bekerült a csapatba, miközben Messi a hamis kilences posztján játszott. Emellett Dani Alves egészen a jobbszélső pozíciójáig előre volt tolva, így a Barcelona gyakorlatilag 3-7-0-t játszott, amivel a Santos nem tudott mit kezdeni, és 4-0-s vereséget szenvedett. Guardiola megszállottsága a középpályával azt jelentette, hogy a Barcelona négy éven át minden egyes nagy meccset dominált ezen a területen; időnként lyukas volt a védelem, és néha küszködtek a helyzetek kihasználásával, de a középpályán sohasem mutatkoztak gyengének. A spanyol-német modell hibridje Guardiola eleinte megpróbálta a Barcelonából hozottakat átültetni Münchenbe, emiatt leigazolta Thiagót és Mario Götzét, de mivel mindketten rendre sérülésekkel bajlódtak az első idényükben, a Guardiola-éra szimbólumainak szánt játékosok a perifériára szorultak. Miután a Bayern leigazolta Robert Lewandowskit, Guardiola átállt a centerrel való játékra, ezzel pedig elmozdult az általa népszerűsített spanyol modelltől. „Amikor megérkeztem Münchenbe, azt gondoltam, hogy többé-kevésbé át tudom ültetni a Barca stílusát a Bayernhez, de végül inkább kereszteztem a kettőt. Magammal hoztam a Barcelona filozófiáját, és a Bayernhez igazítottam” - vallotta be. Arjen Robennel és Franck Ribéryvel a széleken, valamint Lewandowskival középen a beadásoknak is hangsúlyos szerepe lett, ami váratlan fejleménynek számított, de ez már egy új Guardiola volt. A katalán edző és a Bayern egy olyan futballt hoztak létre, amely a spanyol és a német modell hibridje volt. Guardiola fő utasítása az volt, hogy a Bayernnek türelmesnek kell lennie, míg eljuttatja a labdát a középpályára, majd a támadóharmadban már jóval direktebben lehet játszani. Előbb spanyol játék, aztán német. Mivel a Bayern három bajnokságot nyert meg hatalmas fölénnyel, Guardiola bátran kísérletezhetett a játékosaival is, aminek az lett az eredménye, hogy a német válogatottnak is megnőttek a variációs lehetőségei, hiszen a kulcsjátékosok immár több poszton is magabiztosan mozogtak A 2014-es volt sorozatban a második világbajnokság, amelyen Guardiolának kulcsfontosságú hatása volt a győztes válogatottra. 2010-ben a spanyoloknak hat kezdőjátékosa is Guardiola Barnájából érkezett, míg 2014-ben hat olyan futballista szerepelt a németek kezdőjében, akik a tornát megelőző idényben Guardiola Bayernjét erősítették Új magasságokba emelte a Manchester Cityt Guardiola 2016-ban vállalta el a Manchester City irányítását, melynek edzőjeként a Premier League zord és kegyetlen világa várt rá. Guardiola már a legelején megváltoztatta a City középpályájának szerkezetét, és átállt a Barcelonánál, valamint a Bayernnél használt 4-3- 3-as formációra. Ez azt jelentette, hogy Fernandinho lett az egyedüli védekező középpályás, miközben David Silva és Kevin De Bruyne a játék szervezéséért feleltek Ezzel a húzással egy olyan technikás trió állt össze a középpályán, amilyenre korábban még nem volt példa a Premier League-ben. Kétséges volt viszont, vajon képesek lesznek-e megfelelni az angol futball támasztotta fizikai követelményeknek, ahol a szerelések kemények, a pályák sárosak, a karácsonyi menetrend pedig kimeríti a játékosokat. Guardiola azonban nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. Érződött, hogy valami új van születőben. Silva és De Bruyne - akik hozzászoktak, hogy a vonalak között, félfordulatban kapják a labdát — most egymás között paszszolgatva száguldottak át a középpályán. Mindkettejük játéka megváltozott, Guardiola német és spanyol módszereinek keverékét képviselték Mivel előrébb kerültek a pályán - hogy a City ne legyen létszámhátrányban a középpályán -, Guardiola néha megismételte a Bayernnél használt taktikáját, és középre terelte a szélsővédőit. Sokan kételkedtek benne, hogy Guardiola ezzel a technikás focival megnyerheti a Premier League-et, de a 2017/ 2018-as szezonban a Manchester City új magasságokba jutott, és az első csapat lett, amely elérte a 100 pontot az angol élvonalban. Guardiola tehát ismét ihletett merített korábbi munkáiból, és az angol futballt is meghódította magának. Hogyan tovább? Guardiola korábban kijelentette, hogy nem szeretne sokáig edzősködni, az egyik legutóbbi nyilatkozatában viszont már azt mondta, hogy tovább folytatná, mint előzetesen tervezte. De mi jöhet ezután? Olaszországi játékos évei alatt Guardiola szerelembe esett az olasz futballal, így nem kizárt, hogy a Premier League után a Serie A felé veszi az irányt. A The Athletic egy privát beszélgetésre hivatkozva azonban annak sem zárja ki az esélyét, hogy Guardiola idővel egy nemzeti csapatnál fog kikötni. Egy biztos: a folyamatos kísérletezés és megújulás iránti megszállottsága miatt az 50-es éveiben is a futball egyik legnagyobb hatású edzője lesz. Kovács Gábor