Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-16 / 12. szám
_________________________________SZALON ■ 2021. JANUÁR 16.__________________________________ Lucansky a saját rossz döntéseinek az áldozata ® ® nmagában már az Ois döbbenetes, ha egy volt országos rendőrfőkapitány ellen korrupció miatt emelnek vádat, és előzetes letartóztatásba kerül, de az már egyenesen sokkoló, hogy nem harcol az igazáért, hanem öngyilkosságot követ el. Milan Lucansky két évig volt az ország főrendőre, és nem egész négy hete volt őrizetben, amikor önkezével véget vetett az életének. A tragédia körül azonnal összeesküvéselméletek keletkeztek és legendák szövődtek - sokan a mostani kormány ártadan áldozataként szeretnék láttami őt. Jaroslav Malik egykori rendőrségi hírszerző és országos rendőrfőkapitány-helyettes már tavaly ilyenkor beszélt a Vasárnapnak adott interjújában Lucansky tisztességtelenül szerzett vagyonáról, alvilági és politikai kapcsolatairól. Most azt mondja, a halála is olyan volt, mint az élete. Meglepte Milan Lucansky öngyilkosságának a híre? Emberileg megdöbbentett, és azt is sajnálom, hogy itt a földön már nem fog felelni a tetteiért, de nem lepett meg. Egykori hírszerzőként vannak még kapcsolataim bűnözői körökben, és az utca emberei szerint Milan Lucansky már a letartóztatása előtt egy hónappal is nagyon rossz bőrben volt. Nem evett, nem aludt, nagyon lefogyott. Amikor megtudta, hogy letartóztatták Eudovít Makót és Frantisek Böhmöt, valamint hogy együttműködnek a rendőrséggel, teljesen kikészült, ezért is menekült Horvátországba. Hogyhogy aztán mégis hazajött és jelentkezett a rendőrségen? A vele szorosan együttműködő alvilági figurák szerint már akkor is fontolgatta az öngyilkosságot, de meggyőzték, hogy jelentse fel rágalmazásért azokat, akik ellene vallottak. Nem is volt más választása, mint hogy hazajöjjön, mert a horvátok megtalálták és kiadták volna. A floridai nyaralójában sem tudott volna elrejtőzni, az amerikaiak is kiszolgáltatták volna a szlovák hatóságoknak. Ráadásul azt sem tudhatta pontosan, ki mit vallott ellene, lehet, hogy a cinkosai meggyőzték, hogy nem annyira súlyos a helyzet, és ebből még ki tud mászni. Most sok helyen lehet olvasni, hogy egyenes, kiegyensúlyozott, kemény férfi volt. Laikusként az ember azt gondolná, hogy pszichológiai képzésben is része volt, tesztelték a tűrőképességét, és hogy akármilyen válsághelyzetbe kerül, az öngyilkosság az utolsó, ami eszébe jut Arra a kérdésre, hogy miért ezt a megoldást választotta, csak pszichológusok adhatják meg a választ. Egyfajta menekvésről lehetett szó a saját múltja elől, mert tudta, hogy úgyis utoléri. Jómagam soha nem tartottam őt egyenes embernek, amióta ismertem, kettős életet élt. Egyrészt tisztességes rendőrnek mutatta magát, másrészt más személyeken keresztül bordélyházat üzemeltetett Zsolnán, az alvilággal üzletelt, hatalmas kenőpénzeket fogadott el, és nagyságrendekkel nagyobb volt a vagyona, mint az a hivatalos jövedelméből következne. Vrabec Mária A folytatásban elolvashatják, hogyan élt kettős életet Lucansky. Miért nem harcolt a neve megtisztításáért? A szégyen és a sokéves börtön elől menekült, vagy a tetemes vagyont akarta megmenteni a családja számára? Mit gondol a rendőrségi hírszerző az első szemsérüléséről? Mivel magyarázza, hogy a börtönpszichológus sem vette észre, hogy öngyilkosságot forgat a fejében? Mit gondol a halála körül kialakult elméletekről és arról, hogyan próbálta a témát meglovagolni a Smer és a Hlas? Mit gondol arról, hogy Lucanskyt egyesek Ján Kuciakhoz hasonlítják? Az igazságügyi miniszter által létrehozott bizottság minden kételyt kizáróan választ adhat a Milan Lucansky halála körüli kérdésekre? Mi a véleménye a mostani tömeges letartóztatásokról, az egymást követő NAKA-akciókról? Megállják majd a helyüket ezek a vádak az ügyészség és a bíróság előtt is? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap keddtől, január 19-étől kapható számában Mészöly 100 Abban a régi portréfilmben Mészöly egy deszkaasztalnál ült a természeti tájban, talán a sokszor megírt Porkoláb-völgyi présház előtt, immár idős íróként, és minden hétköznapi riporteri kérdésre alapos, filozófiai mélységű eszmefuttatással válaszolt. Tökéletes mondatok, mintha esszét olvasna föl a rezzenő szélben. A riportfilmre egy magyarul nem tudó kollégám hívta fel a figyelmemet, aki nyelvismeret híján is pontosan érzékelte Mészöly sugárzó szellemi erejét. Ez a szellemi erő és a hozzá kapcsolódó írói szenvedély adja művei auráját, amelyből ha a vonzásába kerül, alig szabadul az olvasó. Mészöly Miklós január 19-én lenne százéves. A magyar prózairodalom rendkívüli alkotója, aki nem elégedett meg a történetmesélés öröklött formáival, hanem folyamatosan kísérletezett azzal, hogy a történeteket a maguk mindenre kiterjedő teljességében, a lehető leghitelesebben és legpontosabban beszélje el. Hogy olyan művet alkosson, amely - ahogy a Lesiklás című elbeszélésben fogalmaz - „<z való élet sugarai mása'. Ehhez mérlegre tette a nyelvet, az okban és okozatban való gondolkodásunkat, az időfolyamatban mérő történelemfelfogásunkat. Ma már kétségtelen, hogy a művészi kifejezés lehetőségeinek újragondolásával a későbbi írógenerációkra is ösztönzőleg hatott: Mészöly Miklós hatását Nádas Péter, Esterházy Péter, Bodor Adám, Grendel Lajos, de Darvasi László, Garaczi László, Márton László prózájában is felfedezhetjük. A centenárium jó apropó arra, hogy felelevenítsük alakját és 2001-ben lezárult munkásságát. Szekszárdon született 1921-ben, szülővárosa és a gyermekkorban beleivódott közeg, a pannon táj műveinek gyakori szereplői. Idézzük fel példának (és ajánljuk újraolvasásra) a Térkép Aliséiról elbeszélést, a magyar elbeszélésirodalom egyik hegyikristályát, amely a város római korig nyúló történetének a múló időt egybejátszó, lenyűgöző hangulatfelvétele. A fiatal Mészöly jogot végzett Budapesten, majd frontkatonai szolgálatot teljesített. Irodalommal a háború után kezdett komolyabban foglalkozni, lapot szerkesztett, és ekkor jelentek meg első írásai is. Az ötvenes évek elejének kultúrpolitikai intézkedései következtében azonban évekig csak meséket publikálhatott, ezekkel gyermekeink olvasókönyvében is találkozhatunk. Az életmű gerincét mindenképpen a próza jelenti, de ne felejtsük el megemlíteni, hogy Mészöly más műfajokban is alkotott, a meséken kívül írt esszét, költői műveket és drámákat, Az ablakmosót, például a kassai Thália Színház előadásában, Száz Pál rendezésében láthattuk legutóbb. A pálya alakulását követve fordulópontnak 1956 mutatkozik: az életrajzi mérföldkövet Mészölynek a forradalomhoz kapcsolódó írószövetségi aktivitásai, majd a kommunista hatalom zaklatásai jelentik, így került ő is azon veszélyeztetett írók közé, akiket a magyar forradalom mellett kiálló Albert Camus támogatott élelmiszersegéllyel, francia könyvekkel. Az irodalmi mérföldkövet pedig a Magasiskola kisregény jelzi (a következő olvasásra ajánlott mű a centenárium kapcsán, Gaál István filmet is rendezett belőle), amely egy solymásztelep foglyainak és fogolytartóinak zárt világát tárja fel. Ez a szöveg nyitja az életműben a hatalom és szabadság kérdéseit boncolgató példázatos művek sorát. Két fontos regénye a hatvanas évek végén jelent meg. Az atléta halála a korabeli magyarországi kultúrpolitika packázása miatt először francia fordításban látott napvilágot Párizsban, majd csak a müncheni német kiadással egy időben magyarul. A könyv nem felelt meg az itthoni marxista ideológiai elvárásoknak, a szerző ignorálta mindezt, vállalva a félreállítást: a saját művészi útján haladt. Civil magatartását éppígy a hatalomnak történő be nem hódolás, a demokratikus eszmék iránti elkötelezettség jellemezte a nehéz időkben is, részt vett a kelet-közép-európai polgárjogi mozgalmakban. Az atléta halála egy futó végsőkig feszített következetességének, a tökéletes teljesítmény elérhetedenségének a példázata, hátterében jellemzően nem sztori, hanem filozofikus gondolat áll: ,A versenyző bizonyos képességri rendkívüliek, de az érzékenysége annál inkább korszerűtlen: arra süket, amit meghódít. Csak produkál, nem absztrahák csupán a természet mellé igyekszik felzárkózni, és nem önmaga mellé, a természet mögé. Holott önmagát kellene utolérnie, megkísértenie az egybeesést (A tágasság iskolája). A következetesség mértékére, fokozhatóságára kérdez rá a Saulus című regény, a Bibliából ismert elkötelezett templomi nyomozó pálfordulásának előtörténetét írja le - kihagyhatadan olvasmány. S hogy mi teszi ezeket a szövegeket összetéveszthetedenné? Az elbeszélésmód: hiányzik a látványos történet, az elbeszélés rendkívül sűrű és távolságtartóan precíz, bizonytalanok maradnak az öszszeföggések és jelképessé válnak a jelentések. Mészöly szövegei tipikusan rövidek, minden szinten kerülte a terjengősséget, inkább sugalmazott, semmint elmesélt. És sokat kísérletezett, egyebek mellett filmes technikákkal, aminek kivételes eredménye a Film című regény. De ugyanúgy maradandó és irányadó, amit rövidprózában hozott létre: az Alakulások elbeszéléskötetet egyenesen korszakküszöbnek, a posztmodern irodalom előkészítőjének, illetve első megnyilvánulásának tartja a magyar irodalomtörténet. A szerzőt mégis más kezdte érdekelni: a különböző időkben és helyszíneken folyó események párhuzamos, egymásra rétegzett elbeszélése. Azaz „az emberi történés gazdagsága”, „a szüntelen jelen idő lüktetése” - fogalmaz a Szigeti László által készített Párbeszédkísérlet interjúkötetben. Az ekkor született szövegekben a tér középeurópai (pannon) behatárolásával, a históriai idők és nézőpontok váltogatásával bontakozik ki egy történelmi gyökerekből táplálkozó, nemzeti attitűdű, de egyetemes emberi történésekről beszámoló forma. Egyfajta mészölyi mágikus realista elbeszélésmód. Gyönyörű szövegek fémjelzik a szerző e korszakát: Suiting ezredes tündöklése, Volt egyszer egy Közép-Európa, Az én Pannóniám. (A Pannon töredék című elbeszélést Sólyom András rendező vászonra is vitte.) A jelképies téridő alakítja a Megbocsátás kisregény, a Hamisregény, először franciául kiadott kísérleti regény és a Családáradás regény világát is. Ez utóbbi egyébként 1995-ben Pozsonyban, a Kalligramnál jelent meg. A kiadó Mészöly Miklós irodalomtörténeti feldolgozásában szintén élen járt (egyebek mellett itt jelent meg Thomka Beáta alapvető Mészöly-monográfiája), esszéiből pedig válogatást adtak ki szlovák és cseh fordításban. Ó, a Mészöly-esszék! Sajátos univerzum. A szerző szépirodalmi műveinek, illetve írói döntéseinek hátterében legtöbbször bölcseleti és művészetfilozófiai megfontolások állnak, esszéiben ezeket fejti ki érzékeny analízissel, magával ragadó érveléssel. Január 19. táján a szerző valamelyik esszékötetét is leemelhetjük a polcról: átadhatjuk magunkat Mészöly Miklós kivételes, csakis a lényegire és sosem a másodlagosra koncentráló szellemi sugárzásának. Görözdi Judit (Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézet)
