Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-03 / 280. szám
www.ujszo.com | 2020. december 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Danko nem farag Matovicból demokratát Megtartotta történelmi, második közgyűlését az OLaNO MARTIN VANCO esetleg valaki nem vette volna észre, országos kongresszust tartott az OEaNO. Már a másodikat - kilencéves fennállása alatt. A média számára mindig esemény egy párt tisztújító kongresszusa, főleg ha a legnagyobb kormánypártról van szó. És főleg ha a parlamenti választás óta folyamatosan csökken a támogatottsága. A közgyűlést még nyárra tervezték, aztán mindig elmaradt a járvány miatt, és már nem is beszéltek róla. Végül nagy hirtelen megtartották, ha egyáltalán közgyűlésnek lehet ezt nevezni: a párt rövid közleményt küldött szét, hogy már véget is ért a kongresszus. És csak annyiból állt, hogy Matovié e-mailben megszavaztatta, hogy hosszabbítsák meg az elnökség öt tagjának megbízatását. Ha erre nem került volna sor, lejár a mandátumuk, a párt pedig törvényt sért, mert az előírtnál kevesebbre csökken az elnökségi tagok száma. Ezt a többé-kevésbé formális feltételt Andrej Danko nyomta bele a pártokról szóló törvénybe a választás előtt, kimondottan az OEaNO-ra szabva, hiszen Matovic mindig is a bögyében volt. A mozgalom erre átszabta magát, tagokat kreált a szimpatizánsaiból, közgyűlést hívott össze és elnökséget választott. De az alapján, ahogy Matovic viselkedik, joggal feltételezzük, hogy a párt működésében ezzel semmi sem változott. Most, a történelminek számító második közgyűlésen az e-küldötteknek két választásuk volt: vagy egyetértenek e-mailben a pártelnök javaslatával, vagy nem. Vita, mérlegelés, ellenjavaslat nincs. Hogy is lehetett volna, hiszen ők sem sejtették, hogy itt valamiféle pártkongresszus készül. Mint ahogy évekig nem volt, se közgyűlés, se párton belüli vita. Hogy is lehetne? Az OEaNO-nak néhány tucatnyi tagja van, ez is csak Danko törvénye miatt. És mindannyian a pártelnöktől függnek, neki köszönhetően jutottak olyan pozíciókba, amilyenekről még csak nem is álmodhattak. Most meg nagyon leköti őket a kormányzás. Felróhatjuk Matovicnak, hogy továbbra is úgy vezeti a pártját, mint egy céget, de hát nincs is körülötte senki, aki ebbe beleszólna vagy ezt kifogásolná. Holott a normálisan működő pártoknak fontos szerepe lenne a normálisan működő demokráciákban. Az ország sorsáról itt nem a kormányban vagy a parlamentben születnek a meghatározó döntések, hanem a koalíciós pártelnökök tanácskozásán. Bár a parlament választja a főügyészt, de az alapján, amilyen egyezség született a koalíciós tanácson. Ezért kellene érdekelnie bennünket, hogyan működnek a pártok, hogyan irányítják őket, és létezik-e egyáltalán valamilyen demokratikus belső vita. A szerző a Trend kommentátora / (Danglár) Merénylet SZILVÁSSY JÓZSEF Előrelátó és felelősségteljes kormány járvány idején utoljára záratja be az iskolákat és a veszélyhelyzet enyhülésével elsőként nyitja meg azokat - olvasom egy cseh honlapon egy prágai iskolaigazgató véleményét, így van ez a legtöbb európai uniós államban. Magyarországon nem szünetel az iskolai oktatás, csupán olyan helyeken függesztették fel, ahol a tanulóknál vagy a pedagógusoknál a tesztek kimutatták a vírust. Csehországban fokozatosan visszatérhetnek a padokba a diákok, sőt már Belgiumban is, pedig ott néhány hete igazán aggasztó volt a járványhelyzet. Szlovákiában viszont vízkeresztig marad a távoktatás a felső tagozatosok és a középiskolások számára, mert a Központi Válságstáb második nekifutásra sem fogadta el az oktatási miniszter nyitással és az óvintézkedésekkel kapcsolatos tervét. Sokan nem értik, miért Branislav Gröhlinget bízták meg ezzel, hiszen nem járványügyi szakember, neki oktatásügyi kérdésekkel kellene foglalkoznia. Ráadásul az egészségügyi és a belügyi tárca még szakmai segítséget sem adott, holott Gröhling minisztériuma nem köthet szerződést például a tesztelésre kiszemelt nővérekkel. Két válasz is kínálkozik erre. Esetleg a válságstáb meghajolt Igor Matovic egyik rögeszméje előtt, hogy az otthon dekkoló, egyre inkább unatkozó diákok leghamarabb január 8-án mehetnek iskolába, punktum. De nem kizárt, hogy a kormányfő tudatosan bosszantja a minisztert, aki ugyebár a legutóbbi felmérések szerint erősödő SaS jelöltje és Richard Sulik pártelnök kebelbarátja. Őt meg kicsinyes bosszúból azzal bízta meg Matovic, hogy rövid időn belül több miílió antigéntesztet szerezzen be, ami szinte lehetetlen. Bárhogy is van, a miniszterelnök lebecsüli az iskolai oktatás, nevelés jelentőségét. Néhány napja Hollandiában végeztek reprezentatív felmérést, amely szerint az oktatás berekesztése után a legjobb növendékek is csupán a tananyag 40 százalékát sajátították el, a többség tudása alig gyarapodott. Pedig ott mindenkinek van a távoktatáshoz szükséges kütyüje, nálunk viszont legalább 50 ezer tanulónak nincsenek ilyen szerkentyűi. Őket néhány helyen kisebb csoportokban oktatják, de a többségük odahaza tétlenkedik. A többi családban sok szülő-elsősorban az édesanya - a munkából hazatérve esténként szinte végkimerülésig foglalkozik a gyerekeivel, az online csatornán eljuttatott tanagyag ismétlésével. Érthetően fáradtak a pedagógusok is, és nem egyszerű az iskolaigazgatók dolga sem, akiket főleg a kormány kapkodása és a bizonytalanság dühít. Egyikük keserűen jegyezte meg, semmi jót sem lehet várni olyan miniszterelnöktől, aki - miként a házelnök is - másoktól lopta, illetve másokkal íratta a szakdolgozatát. Pedig sokféle kavarása közben a miniszterelnök figyelhetne a szakértők, például Tomás Hellebrandt figyelmeztetésére. Az ismert szlovák közgazdász szerint az iskolai oktatás szüneteltetése miatt már középtávon sem felel majd meg az ifjú nemzedékekhez tartozó diákok többségének felkészültsége a tudásalapú társadalom követelményeinek, s emiatt legfeljebb átlagos, vagy ennél is kisebb bérért tudnak elhelyezkedni. Ki ne tudatosítaná, hogy az iskolák megnyitása járványügyi kockázatot jelent, de szakemberek bevonásával ezt a lehető legkisebbre lehet csökkenteni. Ha a kabinet tagjai, a kormányfővel az élen, valóban hallgatnának rájuk, és nem egymás ellen áskálódnának. Mindeközben valóságos szellemi merényletet követnek el a diákok, a szülők és a pedagógusok, vagyis a másodrendűnek vélt oktatás ellen, de ennek azonnal véget kell vetni. az iskolák ellen Száj er József élete egy pártban, ahol gyűlölik azért, amilyen A magyar kormánymédia szerint az 59 éves Széjer József lebukása egy brüsszeli orgián azt jelenti, hogy az ellenzék és a média megkezdte a fideszesek levadászásét. A kormánykritikus média szerint Borkai Zsolt orgiája, majd Kaleta Gábor pedofilbotránya után ez a harmadik, óriási csapás a keresztény értékeket szajkózó Fidesznek. Szájer magánügye „Száj erről nem kell beszélni, a képmutatást nem most találták ki” - mondta az ATV-ben Tamás Gáspár Miklós filozófus. A Szájer-ügyhöz nem kíván hozzászólni, más ember magánügyeiről nem kell a nyilvánosságban beszélni, de „mára olyan állapotba jutott a magyar politika, hogy egy viszonylag tapasztalatlan és csekély tehetségű ellenzék hatalomra kerülése is közérdek”, mert Orbán Viktor morálisan lezüllesztette az országot, a járványban pedig az is kiderült: rosszul is kormányoz. Szenteskedő kópmutatás „Ugyanígy mulattunk Borkainés Tőkés Lászlón, amikor kiderült, hogyan is értik a keresztény-konzervatív értékrendet, amit másra rákényszerítenének. Amerikában ultrafűndi prédikátorok és melegeket gyógyító kóklerek szoktak lebukni hasonlóan. De kevesen szednek össze minden kelléket a szertárból úgy, mint Szájer: csoportos meleg szexpartiról, gyülekezési tilalom idején, az ereszcsatornán, egy batyu extasy tablettával menekülés” - úja a HVG kommentálja, és megjegyzi, Szájer lehetett volna boldog is. De míg a legtöbb, rejtőzködésre kényszerülő, a szégyentől rettegő meleg rajta kívül álló okok miatt él ilyen világban, ő tehetett volna azért, hogy Magyarország ne ilyen hely legyen. „Nem kötelező homofób pártban politizálni. Akkor sem, ha pénz és hatalom jár érte. Vitába lehet szállni a gyűlölettel. Elő lehet bújni akár, és kiállni: hiszen én is olyan vagyok! És ha mindez nem használ, kilépni. Van annyi más munkahely - és vannak más pártok. Azok is tökéletlenek, de nem gyűlölnek azért, ami vagy.” Szájer évtizedeken át bólogatott, pedig látta,,mire megy ki a kormányzati buzizás”. „És valószínűleg nem börtöntöltelékként gondolt magára, pedig tudta, hogy egyetlen olyan kis bulitablettáért, de még kevesebbért is Magyarországon középiskolások életét törik derékba. Saját életén látta nap mint nap, hogy amit pártja az országra erőszakol, az élhetetlen egy csomó magyar számára, köztük neki is. De nem szólt, csak bégetett. Ez volt a stratégiája. Hűséges bólogatással elhúzni ebből a gyűlölködő, ostoba, korlátolt, szürke országból, és élni világát Brüsszelben. Ott, ahol nem kell random buzizásokra összerezzennie, ahol nem hirdeti az állam, hogy ő alsóbbrendű. Ahol talál magának akár huszonöt pajtást, ha seggrepacsira szottyan kedve” - írta Tóta W. Árpád aHVG-ben. Másságkampány kihúzva „Azzal, hogy az ügy kipattan, egy dolog véget ért” - úja a Népszava. Nem az, hogy a Fidesz tisztességes, az legkésőbb a Borkaival odalett. Az a rémálom ér véget, hogy a következő másfél év gyűlöletkeltéssel teljen, annak monoton hajtogatásával, hogy ,.Brüsszel” ránk akarja kényszeríteni a dekadens életformáját; hogy a gender- és meleglobbi nyomására vegzálja az ártatlan Orbán-kormányt, nem pedig a féktelen lopás és a jogsértések miatt. Szájer az LMBTQ- tematikát kihúzta a Fidesz tervéből, és ezzel az érintettekkel együtt mindenkinek jó szolgálatot tett, akinek fontos Magyarország szellemi-lelki közérzete. „A nemzet számára ugyanis nem az a sorskérdés, hogy gyűlölj üke már eléggé a melegeket. Vannak közös, sorsfordító ügyeink - például az uniós költségvetés meg a helyreállítási alap. A Szájer lebukása által folvillanó, a Fideszben régóta tudott, tolerált dolog világossá tette, milyen nevetséges és légből kapott az az indoklás, amivel Orbán Viktor a vétót megpróbálta alátámasztani. ” Cú)
