Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-22 / 296. szám
www.ujszo.com I 2020. december 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Fekete karácsony Mily merészen tolakodunk rosszul viselt maszkjainkban JUHÁSZ KATALIN F ekete karácsonyunk lesz, mondta szomorúan a tévéhíradó műsorvezetője. És én összerezzentem a szó hallatán, pedig - mint kiderült - csupán azt vezette fel, hogy idén nem várhatunk havazást. Nem lesz fehér a táj, nem építhetünk hóembert, és csak műhavon síelhetünk. Engem tulajdonképpen hidegen hagy a fehér hótakaró látványa, sőt, ha egy pszichológus feltenné a villámkérdést, hogy mi jut eszembe a „hó” szóról, vélhetően rávágnám, hogy „átázott csizma”. Nyári típus vagyok, a harmincöt fok fölötti hőmérséklet nem zavar annyira, mint a mínusz egy fok. Szóval a hét második felében esős, latyakos időnk lesz. Fellélegeztem, amikor ezt meghallottam. Mert a fekete számomra mostanában inkább a halált, a gyászt jelenti, és az év legszebb ünnepével egy szókapcsolatban elég vérfagyasztóan hangzik. A járvány mostanra lejjebb helyezte az ingerküszöbömet, olyasmik miatt is kiborulok, amikre néhány hónapja csak legyintettem. Szerencsésnek mondhatja magát, akit idén elkerült a gyász. Hiszen a legtöbben meggyászoltunk már valakit, ha mást nem, egy-egy rajongva szeretett művészt, sportolót. Es talán nincs is olyan, aki ne aggódott volna legalább egy közeli vagy távolabbi ismerősért, barátért, kollégáért, rokonért. A fekete szót a karácsonnyal kapcsolatban már átvitt értelemben is használják a sajtóban, bár a népnyelvben nem terjedt el, ahhoz kevés volt az idő. De ki tudja, mi leszjövő ilyenkor, vagy öt-tíz év múlva? Lehet, hogy 2020 karácsonya fekete karácsonyként vonul be a történelembe, hiszen a fertőzöttek és a halottak száma folyamatosan emelkedik, soha ennyi áldozata nem volt még a járványnak régiónkban. Angliában pedig már a vírus új mutációja is felbukkant, amely sokkal fertőzőbb és gyorsabban terjed. Ilyen helyzetben azon mérgelődni, hogy a korlátozások miatt nem tudunk hajszárítót vagy tornacipőt venni a fa alá, olyan, mint amikor a Titanic fedélzetére terelt utasok a legnagyobb káosz közepette visszamentek a szalonba, mert hűvösnek találták az időt. Szóval lehet, hogy pár hét múlva saját magunkon fogunk szömyülködni, hogy micsoda piti problémáink voltak a karácsony előtti napokban, és milyen merészen tolakodtunk rosszul viselt maszkjainkban az élelmiszerboltokban. Hogy termékeken járt az eszünk emberek helyett. És persze arra sincs garancia, hogy nem minket fognak gyászolni. Az első hullám alatt még csak ízlelgettük a halál szót, fintorogva, mert kénytelenek voltunk szembenézni vele. Vagy inkább - Bulgakov szóhasználatával - a hirtelenhalandósággal. Nem azzal a halállal, amiről tudjuk, hogy egyszer, a távoli jövőben bekopog az ajtón, hanem azzal, ami bármikor elénk ugorhat az utcán, boltba menet. Mert vannak ugyan az ismert kockázati tényezők, mint az életkor, a dohányzás, krónikus betegségek, de garancia az nincs. A járvány tehát a biztonságérzetünket is támadja, azt az évszázadok alatt belénk kódolt szabályt, hogy a szülők előbb halnak meg, mint a gyerekeik, mert „ez a világ rendje”. Es ha a világból eltűnik a rend, akkor ezt az állapotot idővel akár meg is lehet szokni. Mint háború alatt a romokat és az utcán heverő testeket. AZ IDEI KARÁCSONYI MŰSORT AZ EXBELÜGYESEK BÖRTÖNKÓRUSA SZOLGÁLTATJA V MINŐ DALOLNI FOG! (Cartoon izer) Navalnij alsónadrágjában volt a méreg Véletlenül belemerte tettét az Alekszej Navalnij elleni mérgezéeee merényletet végrehajtó oroez titkosszolgálati különítmény egyik tagja- írta a Der Spiegel. A vegyész szakember telefonon beszélt a félresikerült műveletről magának Navalnij nak, aki kormányzati embernek adta ki magát. Elmondta, úgy juttatták be a szervezetébe a mérget (független német, svéd és francia vizsgálatok szerint a Novicsok típusú harci idegmérget), hogy bekenték vele alsónadrágja belső részét. Az elkövetők elemzése alapján azért élte túl a támadást, mert időben kényszerleszállást hajtott végre a repülő, amelyen utazott. Ha tovább tartott volna a repülőút, sikeres lett volna a támadás- mondta Konsztantyin Kudijavcev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vegyi anyagokra szakosodott munkatársa Alekszej Navalnijnak telefonon. Az orosz politikus a belbiztonságért felelős nemzetbiztonsági szolgálat több ügynökénél érdeklődött a merénylet részleteiről. Nevüket és telefonszámukat a Der Spiegel és több más szerkesztőség, köztük a CNN amerikai hírtelevízió és a Bellingcat nemzetközi oknyomozó újságírói hálózat közös tényfeltáró nyomozása révén ismerte. Az első ügynöknek álnéven, Nyikolaj Patrusev, az orosz biztonsági tanács titkára munkatársaként mutatkozott be, de a hívott fél felismerte a hangját és bontotta a vonalat. A második esetben a saját nevében mutatkozott be. „Jó napot kívánok, Alekszej Navalnij vagyok, azért keresem, mert szeretném megtudni, hogy miért akart megölni” - kezdte a beszélgetést. Választ nem kapott. Számos további sikertelen próbálkozás után Konsztantyin Kudijavcevet hívta fel, akinek ismét Nyikolaj Patrusev tanácsadójának adta ki magát, és azt mondta, adatokat kér egy jelentéshez, amelynek az a témája, hogy miért volt sikertelen a művelet és mit lehet tanulni az esetből. Ezúttal bejött a blöff, az ellenzéki politikus megtévesztette beszélgetőpartnerét, Kudijavcev 49 percen keresztül ismertette az akció részleteit - írta a Der Spiegel. A német lap közreműködésével feltárt adatok szerint az FSZB legkésőbb 2017 közepétől kezdett intenzíven foglalkozni Navalnijjal, miután a politikus bejelentette, hogy elindul a következő évi elnökválasztáson, (mti) Ovisok között HEGEDŰS NORBERT B izonyára mindannyian ismerik azt a típusú gyermeket, aki - ha nem az történik, amit ő szeretne - kiveri a cirkuszt, visít, dobálja magát, és minden erejével azon van, hogy a többiek játékát is tönkretegye. Régóta szemtanúi vagyunk a politikai élet infantilizálódásának, a múlt héten azonban kétszer is sikerült elérni a mélypontot. Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor a magyar pártjainkat kell előre vennünk, melyeknek szerdán kellett volna bejelenteniük a nagy megegyezést. Ehelyett olyan cirkuszt kaptunk, amilyet még nem látott a szlovmagy politikum. Az Összefogás borította a bilit, pártpaktumot emlegetett, amiből őket kizárták, és jövőbeli NAKA-razziákat vizionált, valószínűleg megásva ezzel a hárompárti megegyezés sírját. Ez a húzás azért volt meglehetősen álságos, mert ők is csak akkor fordultak a nyilvánossághoz, mikor úgy érezték, hogy elfogyott körülöttük a levegő. Amíg azt hitték, hogy elérhetik a céljaikat, ők sem tartották szükségesnek a sajtó vagy a közösség informálását a tárgyalásokról, addig nagyon is megfelelt a zárt a ajtó. A „pártpaktum” csak akkor lett zavaró, mikor a három pártból hirtelen kettő lett. Nekünk, külső szemlélőknek azért is nehéz igazságot tenni az ügyben, mert igazából fogalmunk sincs, mi zajlott eddig a színfalak mögött, csak a végeredményt látjuk, ami katasztrofális. A bírálatok össztüze most az összefogókra zúdul és ezt csak maguknak köszönhetik. Ha visszaemlékeznek, tavaly valami nagyon hasonló történt: az MKP és a Hid megegyezett egy közös regionális párt létrehozásában, és az Összefogás akkor is elkezdte a földhöz vagdosni magát, nem is lett magyar parlamenti képviselet. Most valamiért ugyanezt a játékot játsszák, csak a Híd és az MKP új vezetése már nem hagyta zsarolni magát. Eddigi tevékenységét elnézve lassan megállapíthatjuk, hogy az Összefogás körülbelül annyira gondolja komolyan a nevében megfogalmazott üzenetet, mint a Smer a szociális demokráciát. A hiszti - mint politikai stratégia - egy nappal később újra előkerült, ezúttal azonban jóval magasabb szinten. Igor Matovié kormányfő produkálta magát egy rádióműsorban, mikor elcsukló hangon, látszólag a sírás szélén felszólította Richard Sulik gazdasági minisztert, hogy mondjon le. Hogy Sulik erre mit lép, az még kérdés, valószínűleg ignorálni próbálja Matovic felszólítását, ahogy az üzletben vásárló szülő is próbál úgy tenni, mintha a játékok előtt kapálódzó gyerek nem az övé lenne, vagy ahogy Forró Krisztián és Sólymos László is próbált keresztülnézni Mózes Szabolcson azon a bizonyos sajtótájékoztatón. Nehéz erre mit mondani. Mindkét esetben azt látjuk, hogy egy politika szereplő egy adott politikai cél érdekében blöffölni próbál, eljátszva, hogy ha úgy alakul, ő hajlandó borítani az egész asztalt. Azért csak látszólag, mert Matovic azóta sem követelte Sulik távozását, az Összefogás pedig jelezte, hogy ők még januárban azért tárgyalnának. Csak az a kérdés, hogy hogyan? Ki veszi őket komolyan ezek után? Hogyan lehetne megbízni ezek után egy ilyen „partnerben”, aki csak a saját feltételei szerint hajlandó játszani? Ráadásul ebből a sárból mindenkire fröccsen. Matovic agymenései az egész kormánykoalíció hitelességét ássák alá, az Összefogás akciója pedig sokak szemében a teljes szlovákiai magyar politikai spektrumot beárazta. És joggal. Mert felmerül a kérdés: ha ezek még egymás között sem tudnak megegyezni, hogyan bízhatnánk benne, hogy képesek megoldani bármilyen valós problémát? FIGYELŐ Putyin jó munkára buzdítja az orosz hírszerzést Épp százéves az orosz hírszerzés, ebből az alkalomból Vlagyimir Putyin további jó munkára buzdította a szervezetet, mert létfontosságú Oroszország „szuverén, demokratikus, független fejlődésének” biztosításában. Putyin röviddel azt követően méltatta az orosz külföldi hírszerzést, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter kijelentette: „meglehetősen egyértelmű”, hogy Oroszország áll a minden korábbinál súlyosabb kibertámadás mögött, amelynek révén hackereknek sikerült behatolniuk az Egyesült Államok kormányzati intézményeinek és kulcsfontosságú infrastrukturális létesítményeinek számítógépes hálózatába. Moszkva váltig tagad, többször hangoztatta, hogy semmi köze a támadásokhoz. „Tudom, miről beszélek” - mondta a testületről Putyin, és joggal, hiszen ő maga is hírszerző volt az NDK-ban. „A legkomolyabb figyelmet az információbiztonságnak kell szentelni, továbbá a harcnak a szélsőséges erők és a korrupció ellen” - tette hozzá. Szergej Nariskin, a hírszerzés vezetője szintén méltatta a szervezetet. „Minden egyes sikeresen végrehajtott hírszerzési művelet egyedülálló és hősi a maga nemében”-mondta, hozzátéve, hogy a szolgálat orosz polgárok millióinak biztonságát garantálja, akárcsak a nemzeti szuverenitást, a társadalmi-politikai stabilitást, a gazdasági és műszaki fejlődést. O is megemlítette, hogy jelenleg a terrorizmusra kell figyelni a leginkább, továbbá a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozására. (mti)
